|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.31. 16:13 - |
-Szóval  , itt barangolt Koni és Vad Szél a versenyen!-léptek a Gyönyörök kertjébe.Csodálatos táj volt!Sohanem látott virágok mindenütt, lepkék, gyíkok,s más rovarok ezrei pihentek vagy szálldostak a réten.
-Majd ideküldjük Diadémot!-vigyorgott Kavarkád-Rengeteg feltérképeznivaló nővény van, ráadásul hasonlít a szülőföldjére.
-S jó hely lenne a családjának is!-tette hozzá Nemes.
A kanca bólintott, s felnézett az égre.-Hm, milyen rég volt már együtt a banda!Jócskán csak a tudatalatti képekből és adatokból ismerjük egymást!
-Ne aggódj, egyszer megint lesz "családi gyűlés", és akor mindenki ott lesz!
-Lehet,-bújt párjához Kavarkád...-lehet.. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
___________________________________________ |
 A virágok még ősszel is csodálatosak voltak! Noha a nyári pompa már lekerült, most az őszi kollekció tarkította ezt a gyönyörű kertet. A nap nem hozott hideget, az ember csodálkozna, ha egyáltalán ide valamely hideg fuvallat beférkőzhet. Még pillangók is biztonsággal gyűjthettek nektárt, nem kellett félniük a front változástól.
Koni mindig szeretett ebben a boldog magányban, még a Fény Birodalmában sem érzi jobban magát, mint olyan helyen, ahol a Természet uralkodik. Boldogan heverészett.A táj adta gyönyörben meg sem hallotta, hogy valaki nagy bátorsággal közeledik felé.
- Jó napot! - köszönt egy mosolygó arc mellette.
-Jó napot! - köszönt vissza ugyanolyan vidámsággal. - Szép időnk van! Mintha tavasz lenne.
- De hölgyem, itt mindig tavasz van! - nevetett a szép csikó. - Csak a virágok változnak mindig, de itt mindig tavasz van.
- Az igaz! - heherészett Koni angyali hanggal a pegunira. - Itt élsz?
- Igen, s még soha nem mozdultam ki. - bólogatott a másik. - De hallottam már a simbelmyne-iakról. Te is közéjük tartozol, ugye?
- Igen. Koni vagyok, s te?
- Nola vagyok!
- És mondd, Nola, hol vannak a szüleid?
- Nincsenek! - felete nagy könnyedséggel.
- Elhagytak?
- Meglehet! Nem is emlékszem rájuk. De az is lehet, hogy a virágok lánya vagyok.
- Merész kijelentés! - nevetett fel Koni.
- Az ám, de ki tudja!-s kacagtak mind a ketten. Kis jó hangulatú csönd támadt.
- Viszont nem hiányoznak, jól elvagyok itt. - felelte kis komolysággal Nola.
- Nem neheztelsz rájuk, amiért elhagytak?
- Neeem! Ha nem ismerem őket, ki tudja, bánnom kéne, hogy elhagytak?! Amíg nincs szükégem rájuk, nem nélkülözöm őket.
Ismét csend, de nem komor, sem szomorú.
-Jééé, ez a virág most nyílik! - kapta fel a fejét az egyik növényre. Alsó szirmai szoknyaként palástolták a szárat, majd a többi egyre rövidebb, egyre jobban kókadt föl, eltakarva a porzókat. Színátmentes volt: bíbor-barnától fehérig futottak a szirmok.
- Mi a neve? - kérdezte Koni érdeklődve. - Gyógyövény?
- Nem, egyszerűen finom illata van, s csak ilyenkor virágzik. Neve sincs, ahogy a Gyönyörök Kertjében található nagyja virágnak. Jártas vagy a növényekben.
- Valamennyire....Jut eszembe, látam már egy ehhez hasonló fajtájú virágot a Vadvidéken kívül. Megnézed?
-....Miért is ne? |
 Nem nézte jó szemmel a napsugarat sem...rossz előjel!Tudta, nem maradhat soká, ezért csak gyorsan, nem szlalomozva suhant át a vidéken...
|
Egy pillanatra megborzongott, ahogy egy eltévedt napsugár rávetült. Szerette a meleget, bár a hideget is jól tűrte.
-Ne ácsorogjunk, nézzünk körül!-javasolta, és a toronymagas fák közt szlalomozva már indult is felfedezni. |
-Az!-felelt.Hangjában nem volt mély együttérzés, de nem volt megvető, vagy éppen közönyös csengés...csak a szokásos. |
Ezúttal könnyedén szállt le, a föld puha volt, és virágokkal teli. Elismerően nézett körül.
-Gyönyörű hely, nemde? |
Kissé megremegett a föld, ahogy leszállt.Neki nem voltak csodaló-szemei, őt nem ragadta el annyira a táj...Szép volt és békés...el kellett ismernie, hogy kitűnő hely, ha valaki nyugalomra vágyik, de nem neki.Hiába, ő fagyott szívű volt, a múltja is elkomorította; az lyen tájak nem olvasztották meg. |
Mosolyogva, csillogó szemmel nézett körül. A szerelem szinte átváltoztatta!
-Nekem mindegy.-vont vállat végül. Orrát hirtelen megcsapta a közeli fás részből jövő csodás virágillat.
-Esetleg megnézhetnénk azt a fás részt...-mutatott oda. |
 -Igazad van...-mondta, majd követte szerelmét.
-Hová akarsz menni?-kérdezte végül. |
Megnyugodva mosolyodott el újra.
-Lazulj el egy kicsit!-mosolygott.-Gyere, menjünk tovább! Még nem láttunk mindent! |
-Dehogyis!-rázta a fejét.
-Szeretlek! |
Látva Flix pillanatnyi ledermedését, kérdően vonta fel szemöldökét.
-Valami baj van?...-kérdezte elbizonytalanodva. |
Flix erre már nem nagyon tudott mit szólni.
Mephala csókjától teljesen ledermedt.Csak állt előtte és meg sem mozdult. |
Mélyen Flix szemébe nézett.
-Én is szeretlek.-mondta ő is halkan, majd újra megcsókolta a hímet. |
-Én...Én szeretlek!-szólalt meg először, kicsit elbizonytalanodva, hallkan.
|
Meglepve először elhúzta a fejét. De aztán-mikor pár pillanatig olyan szorosan kapcsolódott össze tekintetük, hogy Mephala úgy érezte, olyan hangosan ver a szíve, hogy Flix is hallja-elengedte magát, s végül visszacsókolt.
Ekkor törtek szét bennük a gát utolsó darabjai is. |
-Szerinted?-kérdezte hallkan.
Nem várt tovább.
Megcsókolta Mephalát, bármi is történik utána. |
Ő is tett egy tétova lépést Flix felé, de aztán megállt. Egy kérdés még nem hagyott nyugalmat benne...
-Mondd...-szólalt meg halkan.
-Mikor először csatlakoztunk hozzátok, majd Ti elmentetek, akkor...-elmosolyodott-...miért dobbantál elém?-kérdezte végül. |
Flix sem tudta levenni szemét Mephaláról.
Ezekutén biztos volt benne, hogy Mephala ugyanúgy érez, mint Ő.
Nem tudott megszólalni.Közelebb lépett a nőstényhez, de még nem mozdult. |
Flixre nézett. Ám lehet, hogy ez hiba volt, mert utána csillogó tekintetét más már nem tudta lekötni... |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
, itt barangolt Koni és Vad Szél a versenyen!-léptek a Gyönyörök kertjébe.Csodálatos táj volt!Sohanem látott virágok mindenütt, lepkék, gyíkok,s más rovarok ezrei pihentek vagy szálldostak a réten.
A virágok még ősszel is csodálatosak voltak! Noha a nyári pompa már lekerült, most az őszi kollekció tarkította ezt a gyönyörű kertet. A nap nem hozott hideget, az ember csodálkozna, ha egyáltalán ide valamely hideg fuvallat beférkőzhet. Még pillangók is biztonsággal gyűjthettek nektárt, nem kellett félniük a front változástól.
Nem nézte jó szemmel a napsugarat sem...rossz előjel!Tudta, nem maradhat soká, ezért csak gyorsan, nem szlalomozva suhant át a vidéken...
-Igazad van...-mondta, majd követte szerelmét.