|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.04. 17:21 - |
 A hatalmas, kövekből rakott várfallal körülvett város maga volt az ősi kikötő, de jó ideje bővítgették mindenféle irányban, így már valóban többnek kellett venni egynél.
Bekocogott a kapun, és kipillantott a gigantikus mólóra és az ezerféle hajókra, aiket ide-oda himbált a szél.
Minden út hozájuk vezetett.
- No igen...Az egész sziget felfedezése itt kezdődött.....Talán érthető miért jobb itt benn vihar idején... |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
______________________________________________________ |
 -Jaj, nagyon köszönöm!-nézett hálával a peguni kancára, s máris vágtába ugrott.Ügyelt rá, le ne maradjon, mert ez nem egy nekivaló vidék...
|
 - Persze! - vágta rá mosolyogva, és nagyot nyújtózott a tetőn. Arcát ragyogó mosollyal tartotta a szélbe, ahogy megcsattogtatta nagy szárnyait, és felkészült rövid kis kiruccanására.
'Jót fog tenni egy kis levegő' mosolygott pocakjára, aztán nyújtózott még egyet, és kecsesen, lendületesen leugrott a tető széléről!
- Gyere, kövess! - kacagta az unikornisnak, ahogy ráhasalt a szélre, és suhanni kezdett az utcák fölött. |
-Futni?-kérdezett vissza-Persze...Elvezetnél hozzájuk?-kérdezte aztán. |
Bólintott a kérdésre.
- A megkergült és vadóc társaink mind kimentek oda. Egész nap futnak össze-vissza.......
Felállt a tetőn.
- Tudsz futni? |
-A vad csődörök köz?-kérdezett vissza döbbenten.
-Igen!-válaszolta szomorkásan. |
Meglepetten nézett le a nagyszemű kancára.
- Ismerem őt! De a BoszorkányVidéken belül nem tudom merre lehet. Beállt ő is a vad csődörök közé...... - húzta el a száját kicsit nehezményezőn.
- Te lennél a párja? |
-Ohhh!Akkor Te biztosan ismered Eriket!Nem tudod merre találom? |
Csengő hangon felkacagott.
- Hát egyet már mindenképpen találtál! Vagyis kettőt - helyesbített mély, szívből jövő mosollyal. |
Csak véletlenül tévedt a tekintete a háztetőre, de ekkor azonnak kiszúrta a peguni kancát.
Rögtön arrafele vette az irányt.Mikor odaért, biccentett a lénynek.
-Szia!Ne haragudj, tudnál nekem segíteni?Eriszieket keresek!Pontosabban egy eriszit! |
Lábát maga elé nyújtva, a peremről lelógatva hevert egy napos háztetőn. A csikója egyre nagyobb és nagyobb lett benne, és Celyaryon számára most nem volt izgalmasabb és szórakoztatóbb dolog, mint befelé figyelni. Vajon milyen lesz a kicsi? És Szilaj, ha újra visszatér, valamikor, büszke lesz rá? Örülni fog a meglepetés-csikónak? Minden olyan hirtelen jött.
De végre nincs egyedül! Hogyan lehetne boldogtalan? Remélni kell mindig! Ahogy remélte Szilaj szerelmét is. Ugyanígy meg lesz majd a jutalma annak is, ha az életörömről nem hajlandó lemondani!
A csikó mindenkit boldogabbá tesz majd.
Meglepve kapta a fejét egy nagy, fehér folt felé, akit a szeme sarkából vett észre. Tényleg egyszarvú! De nem eriszi...... |
-Köszönöm, hogy elhoztál!-mondta, miután ledobbant a földre.
 Roldyno a levegőben csapkodva biccentett a kancának.
-Nem szívesen hagylak itt, de várnak már!Vigyázz magadra, légyszíves!
-Úgy lesz!-biccentett mosolyogva.Megvárta míg a mén eltűnik a felhők felett, majd elindult kereső útjára. |
'Nem kérésről van szó' mosolygott a lény után, és integetett neki, míg eltűnt az égen. |
 -Hát, ha nem kérsz többet belőlem...akkor viszlát!
-Köszönöm!És neked is jó utat a Boszorkányvidékig!
Ryord elmosolyodott, majd a levegőbeugrott.Utoljára visszapillantott, s aztán hazafele indult. |
- Nem itt, hanem a BoszorkányVidéken, vagy annak Fővárosában - javította ki szelíden. Körbepillantott, mert a ménnek abban igaza volt, hogy itt is kellett volna lennie másoknak is.
- Furcsa, hogy most nincs itt senki. Mert valójában pár eriszinek itt is kellene lenni..... - kezdett szorongani újra.
De erőt vett magán. Vett egy mély levegőt, és kedvesen pillantott kísérőjére.
- Nem tartóztathatlak tovább. Köszönöm az eddigi segítséged! Őszintén köszönöm. Remélem, hogy nem okoztam túl nagy bajt, és jó utat visszafelé.....Vagy bármerre is mész.
|
-Hát ezzel megfogtál......-viccelődött kicsit, majd körbepillantott.
-Nah és?Hol vannak a többiek?Azt mondtad a Gazdád összes lénye itt van! |
Mélyet sóhajtott.
- Ha tudod hogy kell megkeresni egy elveszett lelket, és hogy kell itt tartani, ha visszahoztad, nagyon megköszönném, ha elmondanád....Egyébként épp olyan tanácstalan vagyok, mint Te..... |
A kanca kedves pillantására, valahogy lenyugodott.
-Ha gondolod, csak szólj és ha tudok segíthetek! |
Kedvesen pillantott a ménre.
- Noshát...az az igazság, hogy én most itt vagyok itthon. A Rémségek Szigetére költözött az összes lénye a gazdámnak. Vagy legalábbis a legtöbb....Én is idetartozom hát. Itt kell lennem. Tudod.....a gazdánk bajba került.....És így mi is. Úgy próbáljuk megoldani, hogy együttmaradunk itt. És próbálunk rájönni hogy lehet megoldani az átokkör megoldását...... |
-Nem!Tényleg nem!De ide mindig szívesen jövök!Szeretek itt lenni!
-Tulajdonképpen minek kellett neked idejönni?-kérdezte kíváncsian. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A hatalmas, kövekből rakott várfallal körülvett város maga volt az ősi kikötő, de jó ideje bővítgették mindenféle irányban, így már valóban többnek kellett venni egynél.
- Persze! - vágta rá mosolyogva, és nagyot nyújtózott a tetőn. Arcát ragyogó mosollyal tartotta a szélbe, ahogy megcsattogtatta nagy szárnyait, és felkészült rövid kis kiruccanására.
-Hát, ha nem kérsz többet belőlem...akkor viszlát!