|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.28. 21:03 - |
 Némi gyaloglás után átértek egy hatalmas, de óriás fákkal övezett tisztásra. Mindenütt árnyak borultak föléjük.
- Ez jó lesz! - mondta, és megpróbálta leszedni a pelyheket. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
_______________________________________________________________ |
 Ledobbant a hatalmas tisztáson.Aggódva nézett körül.Sehol senki.
Majd ahogy végigfutott a tekintete a füvön, hirtelen meglátott egy fekete tollat.Közelebb ügetett.Azonnal megismerte párja tollát, s felismerte a rajzot.Járt már ott......egyszer.......s teljesen véletlenül.
Egy kisideig a rajzot bámulta, majd felkapva fejét, céltudatosan a levegőbe dobta magát.Hamar el is tűnt a fellegekben.
|
 Lasselanta volt, aki először ébredt.A táj amit megpillantott nem volt túl ismerős a számára.
Gedwey aludt, Lasselanta pedig alig észrevehetően, minden hang nélkül kémlelete, merre is járhatnak most. |
 Mielőtt végleg elhagyta volna a Varázserdőt, patájával lerajzolt egy furcsán éles sziklát, mellette egy patakkal. Ráfújt a rajzra, mire az feketén megszilárdult, mintha szénnel rakták volna ki a vonalakat, aztán mellétűzte egy tollát.
'Remélem hamar eljössz' gondolta mély sóhajjal.
Hamar elmaradtak mögötte a fák. |
Visszamosolygott apjára, majd elhelyezkedve Gedweyre helyezte fejét, s lassan lehunyta szemeit.
Mindkét csikó mély álomba merült apjuk hátán. |
- Nem bízom ebben az erdőben - felelte lányának, miközben felemelte őt is.
- Különös egy hely, megérzésem szerint. Anyátoknak hagyok üzenetet, megtalál minket. De ez nem való nektek! - döntötte el, Lasselantát a kis fekete gombolyag mögé ügyeskedve.
- Segíts nekem vigyázni a testvéredre! - mosolygott a komoly rózsaszínségre.
Aztán szárnyait hattyúformán köréjük merevítette, és kényelmes, de lendületes léptekkel nekiindult. |
Lasselanta kérdőn nyihogott, miközben Gedwey elhelyezkedett apja tollai között. |
Fantom tanácstalanul, komoran törte a fejét a csikói fölött. A Varázserdő nem lehet annyira rossz hely csikónevelésre, hiszen máguslénynek mágikus erdőben a helye! Csakhogy ő mén, nem kanca, és a saját kancája eltűnt, ki tudja hová. Ez eléggé átrendezi a szabályokat.
- Elmegyünk innen - mondta ki végül a benne motozó gondolatot. És elkezdte felpakolni a hátára a csikókat. |
 Mikor elég messze értek a növénytől és apjuk elengedte őket, Gedwey leült, s nem mozdult.Apját figyelte, s egy idő után ásítozni kezdett.
Az ásítozással Gedwey nem volt egyedül, Lasselanta is nagyon elfáradt.
Gedwey apja hátára akart kéreckedni, hogy puha tollai közt aludhasson.
Lasselanta várta, hogy mit dönt apjuk. |
Fantom előrelépdelt, óvatosan áthajolt a bozót felett, majd elkerekedett szemekkel rábámult Gedwey szörnyére! Aztán hirtelen megpördült, se szó se beszéd felkapta a csikóit, és ügetésnek is beillő lépésekkel húzott el a bozót közeléből. Azt sem nézte merre megy, csak minél messzebb!
Aztán lenézett fiára, és erőteljes, határozott hangon magyarázni kezdett neki:
- Az a virág nagyon veszélyes növény! Jól tetted, hogy nem maradtál a közelében! Olyan ereje van, mint a Fricai Adlátnak! Ha ilyet látsz, menj a közeléből!
Aztán halkan mormogva hozzátette:
- Sosem hittem volna, hogy látok még ilyen virágot az életemben.......
|
Nyihogva böködött orrával a bokrok felé, s közben apja mögé bújt.
Lasselanta megingatta fejét.Ő már kiismerte annyira öccsét, hogy tudja, minden egérből elefántot sinál.Bár azért kíváncsian indult előre, mitől ijedt meg annyira Gedwey.
A kissé ijedt, fekete pegazus lassan Lasselanta után indult. |
Fantom is kilépett, ahogy Lasselanta begyorsított. Csak nem Gedwey kerül épp bajba???
Amikor fia épp szemberohant vele egy bozótból, gyorsan a vállára tette szárnyát, és aggódva nézett a lábához lapuló apróságra.
- Mi történt?
Azonnal a bozótra meredt fenyegetően, és csikóit maga mögé terelte. |
Kicsit megszaporázta lépteit Gedwey után.Tudta, hogyha Gedwey előrehalad felügyeletlenül, baj lesz.És azt is tudta, hogy amennyire anyja megszokta, apja pont annyira nem....
Gedwey nagy boldogan ugrált elöl.Eredetileg fogócskázni akart, de mivel ez a 2. próbálkozása volt fogócskában, gondolta apja, most sem akarja majd üldözni őt.Gedwey hirtelen megállt.Valami nagyon finom illatot érzett, ami a tőle nem messze levő bokrosból jött.
Iránytváltott, s beugrott a bokrosba.Azonnal szembetalálta magát, egy nagy piros, paprika alakú, földből kinövő virággal.Körülbelül 3szor akkora volt, mint a kis fekete pegazus.Szára nem volt, azonnal a földből virágzott és iszonyú jó illata volt.
Gedwey azért félve, de kíváncsian megbökte a növényt.Az hirtelen kinyílt, szinte kicsapódott, s mostmár korántsem volt olyan jó illata.Sőt!Keserű, kábítő szaga volt...Gedwey hátrált, s ijedten indult vissza vágtában apjához.... |
Fantom mélyet sóhajtott. Sosem volt túl jó ebben. Mit akarhatnak a csikók? Újabb séta, mozgás? Hát sosem alszanak??
- Várjatok, megyek! Ez a hely nem olyan biztonságos, maradjunk együtt! - mondta komoly hangján, és ügetni kezdett. A lánya mellé érve kicsit lelassított, és egyik szárnyát a kis rózsaszín lény hátára téve, tolni kezdte.
- Gedwey! Ne menj túl messzire! - nyihogta, miközben Lasselantának is megfelelő tempóban ügetett fia után. |
Hasrafordult.Szomorkás, komoly arca a földet, majd a tájat kémlelte.
Gedwey felállt, majd apjára tekintett.Mikor Fantom is ránézett, a fekete csikó elvigyorodott.Felnyerített.Orrával megbökte a nagy fekete pegazust, majd ránézett s futásnak eredt.
Lasselanta is felállt, s felnézett apjára.Sétában elindult Gedwey után, de hátranézett apjára, okos, sokatmondó, érző tekintetével.... |
Fantom könnyedén kettévágta az egész diót miután csikói kiitták. Némi lé így is szanaszét fröcskölt, de nem cinált belőle gondot. Eltüntette pengéit, majd jóízűen elfogyasztotta a dió belét.
- Ez egy nagyon hasznos növény, tiszteljétek! Amikor egy barátomtól hallottam róla, nem is hittem el milyen jó ennivaló. Ráadásul a dió bele szárítva nagyon soká eláll és nagyon energiadús. A legjobb táplálék, ha magaddal kell vinni, ínséges időkre! - mesélte csikóinak tapasztalatát, ahogy lassan melléjük sétált az árnyékba.
Látta, hogy alighanem várnak valakit, tudta is kit, de nem tehetett semmit. Esze ágában sem volt itthagyni a gyerekeket, hogy párja után menjen, őket odavinni meg még nagyobb őrület lett volna. Így hát maradtak.... |
Fülig húzódott a szája, mikor apja rákacsintott, majd közelebb is lépett a kókuszféléhez és inni kezdett.
Gedwey csak akkor közelítette meg azt a tejfélét, mikor Lasselanta már megkóstolta, s egy nyerítéssel jelezte, hogy nagyon finom.
Gedwey mohón inni kezdett, szinte kitúrta testvérét, de hamar tele is lett.Az árnyékba támolygott, majd eldőlt.Nemsokára Lasselanta is követte...
Az eget kezdték kémlelni.... |
- Gyertek velem! - intett finoman szárnyával, és még hátraszólt fiának:
- Gedwey! Egyelőre a fű korai neked! Gyere! - mondta komolyan.
Jó hosszú séta várt rájuk, de Fantom nem sietett, elvégre a csikók fiatalok, nagyon is fiatalok, ő nem is siet, no meg az éhségnél jobb a türelem, hiszen az erdő nem játszótér. Mire odaérnek, épp kimozogják magukat, de ki fogják bírni!
Végül pár mókás fánál álltak meg. Pálmának tűntek, de nagy, szétterülő lombjuk alatt elnyúlt, óriási, zöld termések függtek. Fabtomnak egyetlen pillanat volt csak leszelni az egyiket a tartóindánál, és alaposan szemüygre venni a talajon.
- Tökéletes! Érett! - mosolyodott el, és ügyesen lyukat fúrt a gigantikus dió tetején pengetollaival. Épp akkorát, hogy a csikók szája beleférjen a dió belsejébe.
- Igyatok! Ennek a tejénél nincs jobb a világon! Nagyon finom! - kacsintott Lasselantára, aki épp közelebb állt. |
Hálás nyerítésekkel ügettek oda apjukhoz befejezve a birkózást.
Gedwey azonnal a földet kezdte szimatolni, s kereste a megfelelő táplálékot magánat.Nem sok mindent talált, de az a két-három fűcsomó kezdésnek nem volt rossz.
Lasselanta várta, hogy apja mutassa meg, mi az ami egyáltalán ehető. |
Kitartóan állta a sarat, és szétterpesztett lábakkal-szárnyakkal nem engedte, hogy leverjék a lábáról, de hamarosan elfáradt.
Óvatosan ellépett birkózó csikói feje fölül, és pár méterre oldalt megállt.
- Szóljatok, ha megéheztek. Ismerek errefelé egy nagyon érdekes növényt - mondta nyugodt mosollyal, figyelve a környék minden neszét, és persze a két pici csikót is. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Némi gyaloglás után átértek egy hatalmas, de óriás fákkal övezett tisztásra. Mindenütt árnyak borultak föléjük.
Mielőtt végleg elhagyta volna a Varázserdőt, patájával lerajzolt egy furcsán éles sziklát, mellette egy patakkal. Ráfújt a rajzra, mire az feketén megszilárdult, mintha szénnel rakták volna ki a vonalakat, aztán mellétűzte egy tollát.