|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.15. 22:46 - |
 *Eledhwen a tisztás közepén állt, és szorosan összeszorított szemmel, mélyen a Fény Hálójába merülve koncentrált.
Igyekezett minél több Szilnorit elérni a Fényen keresztül, de úgy tűnt, hogy sokuk még mindig nem tért magához önkívületi kábultságából, mások pedig elemük révén álltak ellen... Eledhwen minden tudását és szellemi erejét beleadta a kimerítő feladatba, ám még így sem ment mindez olyan ütemben, ahogyan azt tervezte...
 *Manwë idegesen toporgott nem messze mellette.*
-Nos? -*szegte fel türelmetlenül fejét a fehér pegazus csődör.* -Hogy haladsz?
 -Shhh! Manwë, ne sürgesd őt! Sokkal nehezebb dolga van, mint hiszed. Frehart például nem lehet túl könnyű elérni a Fényen keresztül... Ráadásul eddig még soha nem kellett egyszerre megérintenie mindannyiunkat. Hagyd egy kicsit, adj neki időt...
*Manwë idegesen fújtatott, és felvetette büszke fejét.*
-Nincs több időnk, Nimrodel, te is tudod! Legalábbis olyan nincs, amit feleslegesen elvesztegethetünk...
 -Sedho! -*sziszegte oda a szintén erősen koncentráló, behunyt szemű Esteleth.* -Hallgassatok! A Fény hatalmas, és ragyogó útvesztői végtelenek... könnyedén eltévelyedik rajta, aki nem elég fegyelmezett... -*suttogta, majd résnyire nyitotta szemét, és lesúlytóan a két beszélgető lényre pillantott.* -Márpedig ilyen hangzavarban képtelenség rendesen odafigyelni!
*Nimrodel egy 'na-ugye-én-megmondtam' pillantással végleg elhallgattatta Manwët, és elnézést kérő tekintettel biccentett a hófehér kanca felé.*
-Goheno nin, Esteleth, mellon nín. Ne haragudj, barátom, kérlek bocsásd meg viselkedésünket.
*Esteleth biccentett, de szemeit már újra szorosan behunyva igyekezett megérinteni egy-egy Szilnori elméjét.*
*Eledhwen egy erőtlen sóhajjal kinyitotta szemét és társaira pillantott.*
-Míryel már jön, Nefadar és Thesztrál szintén úton van, Szauron és Sugár még nem tért magához, Crystint pedig nem sikerült elérnem... Ám képtelen vagyok... muszáj pihennem... nem bírnék még egyszer... -*nyögte alig hallható hangon, és lábai oly vadul remegtek, mintha bármelyik pillanatban összerogyhatnának a kanca alatt.
Manwë sietve biccentett neki, Nimrodel pedig mellé lépett, hogy támogassa, és óvatosan segített Eledhwennek leheveredni a fűben. A kanca hálásan pillantott társára.
-Nem sokára újra megpróbálom, most csupán egy kis erőt gyűjtök. -*biztosította a pegazus csődört, és fáradtan rámosolygott, azzal lehajtotta fejét a fűre, és csöndesen relaxált.
Esteleth azonban ezalatt is tovább hívta a Szilnoriakat... |
[196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Hatalmas volt az elképedése, mikor a szobor hirtelen felébredt! Sikerült!!
Egyetlen nagy sárkányszökkenéssel Astro Jule után lódult.
Az átjáró akkor hunyt ki, mikor a pozdorjává és hamuvá roncsolódó fák és élőlények hurrikánjából kibukkant két hatalmas, vágtázó unikornis... |
- Nem! Állj! - ellenkezett Jule és teljes erejéből nekifeszült Anharnak, hogy a kanca ne tudja hatótávolságon kívül tolni a szobortól. Nem állt neki magyarázni a helyzetet, mert azzal is csak időt veszített volna. Inkább gyorsan ráolvasta az utolsó mondatot is a mágikus kapuként szolgáló szoborra, mire az felfénylett, megnyílt és csak arra várt, hogy keresztül lépjenek rajta!
- Gyere!!! - kiáltott Anharra és a szobor felé vetette magát, hogy még a világvége (tisztás vége) előtt eljuttassa őket a céljukhoz. |
A fojtogató mágia, ami mindent elsöpört maga előtt, a tisztás túlsó végéhez ért....
- El kell tűnnünk innen! - nyerítette egetrázó hangon, és nagyjából arra szökkenve, amerre Astro Jule hangját utoljára hallotta, nagyot taszított a levegőn. Kifejezetten örült, mikor a szárnya végre beleakadt a máguslénybe.
A másik irányba tolva a lóforma alakot, sietős ügetéssel megindult.
- Nem maradhatunk ott! Itt mindjárt mindennek vége! - kiabálta kétségbeesve....
És mögöttük hirtelen soktucatnyi torokból zúdult ki a sikoltás... |
Jule-nak rettentően nagy szerencséje volt... A váratlanul becsapódó nyílvessző ugyanis az orrától mindössze pár centire állt bele a szoborba. Tágra nyílt szemekkel bámulta a még ide-oda rezgő vesszőt és egyszerűen nem értette, hogyan állhatott bele a gyémánt keménységű szoborba????? Nem mert megmozdulni, nehogy elárulja magát. Az álca ugyanis csak mozdulatlan állapotban volt tökéletes, mozgás közben észre lehetett venni, ha valaki nagyon figyelt.
De igazából... mindketten nagyon szerencsések voltak... a támadás ugyanis nem Jule-t célozta, hanem a mellette álló Anhart, aki viszont tökéletes ütemben tért ki a támadás elől.
Astro Jule- nak fogalma sem volt, mivel, mikkel, kivel vagy kikkel állnak szemben, csak egy dolgot tudott: muszáj minél hamarabb működésre bírnia a szobrot, ami még nem állt készen az utazásra! |
Anhar kevésszer örült annyira az életben bárminek, mint most Astro Jule szavainak. Hát még mikor a mágia meleg hulláma őfelette is átcsapott!
- Az jó! Mert hamarosan mind meghalunk! - nyerítette vissza, és tudta nagyon jól: pillanatokon belül látni fogják, ahogy a fák észak felől elszáradnak és maga a halál robban ki lavinaként közülük a tisztásra.....
A trollok visítva menekültek mindenfelé, csak elkerülhessenek a közelítő pusztítás elől.
Anhar nem akarta tudni mi következik majd a fák közt, nem akarta valóban végignézni azt, ami jön, az se érdekelte a mágussal mi lesz....
Csak tűnjenek el innen! |
Jule nagyon halkan válaszolt.
- Már nincs visszaút.
Ahogy kimondta az utolsó szót, a szobor bárki számára érezhetően elkezdte ontani magából a mágiát. A köré fonódott, éppen láthatatlan lófélét melegség töltötte el és jóleső borzongás futott végig az egész testén.
A szobor eközben fokozatosan elvesztette egyszerű kő kinézetét, elkezdett fényesedni és lassan láthatóvá váltak rajta a Csillagvizsgáló városra jellemző, semmivel sem összetéveszthető jelek és mintázatok. |
Anhar megütközve nézett a félig-meddig láthatatlan alakra, de engedelmeskedett.
Nem úgy emlékezett, hogy ennyire bonyolult a szobrokat működésbe hozni....
Hosszú percekig semmi se történt, és Anhar remélni kezdte, hogy megússzák a bajt.
Aztán, egy nagyobb terület szélén, amit érzékei még épp le tudtak fedni, egy gondolat lobot vetett.
- Astro Jule.....bajban vagyunk - mondta ki annyira higgadtan, amennyire csak képes volt higgadtnak megmaradni, mikor rádöbbent, hogy mi következik. |
Jule ki se nyitotta a szemeit (nem mintha ebből bármi látszódhatott volna), úgy válaszolt:
- Nincs baj, csak idő kell. Figyeld a környezetünket, kérlek.
Folytatta az érthetetlen mormogást, amit az imént kezdett el. |
Anhar homokkőszínűre sötétült és Astro mellé lapult a kő simaságához.
- Mi a baj? - kérdezte kisvártatva. |
Jule-nak szinte ujjongani támadt volna kedve, ha Anhar nem szól rá, hogy igyekezzen.
Két szökkenéssel a szobor mögött termett, körbenézett, majd teljesen átlátszó formában testével rátekeredett a mágikus kapura. Még a fejét oldalvást hozzá is támasztotta és csukott szemmel, alig hallhatóan mormogott a bajsza alatt.
A szobor viszont láthatóan nem reagált semmire... |
Nesztelenül, nagy izmos testére nem jellemző ügyességgel vonult Astro után, végigkövetve a kissé kacskaringós kerülőn a másik lényt.
Amíg az apróságok elé nem értek.
Meglepve hallgatta a másik kifakadását.
- Hiszen ezek csak kölykök! - mormogta vissza alig hallhatóan.
Óvatosan körbenézett, plusz érzékeivel is végigtapintva az élet hálóját előttük, de nem látott felnőtt lényt.
'Ez így annyira könnyű' gondolta.
Szarvából apró, lilásvörös lángnyelvecskék szakadoztak ki, és pillangóformát öltve kitáncoltak a tisztásra, pont a fiatal lények fölé.
Azok egy pár pillanatig némán, elkerekedő szemekkel bámulták az apró kis csodákat, miközben elült köztük a csend, hogy aztán eszelős sivalkodásnak adja át a helyét, ahol a lények mancsaikkal a lángocskák felé kapkodva, a gyönyörűségtől visítozva próbálták elkapni a pillangókat.
- Na most! - sziszegte Astrónak gyorsan, ahogy a trollbébik csapata hebehurgya káosszal lassan félrehömpölygött, a pillangókat követve. Pont utat nyitva nekik a szoborhoz.
- Nincs sok időnk!
'Főleg nem ha a mágus valahogy megérzi ezt az apró varázst' gondolta magában szorongva. |
Astro Jule igazat kellett adjon Anharnak. A kanca tökéletesen látta a helyzetet. Éppen ezért arról hallgatott, mint a sír, hogy vorstandi oldalról szinte biztosan nem lesz olyan, aki elintézhetné a mágusokat....
Biccentett, kicsit láthatóbbá tette magát, hogy tudja mutatni az utat és megindult egy kifejezetten nagy félkörre, aminek a végén a szobor várta őket.
Osonás közben többször botlottak kis csoportokban üldögélő, vagy épp barátságos mérkőzéseket vívó lényekbe. Astro Jule nem akarta megzavarni egyik csoportosulást sem, így mindig egy kis kitérővel simán tudták háborítatlanul folytatni az útjukat.
Egészen addig, amíg meg nem pillantották a 2 bozótossal odébb álló szobrot... ám a szobor és közöttük terült el valószínűleg a primitív lénycsoport óvodája... legalább egy tucat bébi mini trollal.
- Ezt nem hiszem el... - forgatta a szemét Jule és az ég felé fordította a fejét.
- Most ezt miért kell...? - kérdezte csak úgy magától, még mindig felfelé fordított fejjel, de már csukott szemekkel.
Ő nem volt harcos, nem volt a gyilkolás híve, nem is bírta a vért... De az esetleges baba mini trollokon való keresztülgázolás kiverte nála a biztosítékot. |
- Inkább az aggaszt, hogy amit a hátam mögött hagyok ma, holnap vagy szembejöhet velem, vagy utolér és hátbatámad..... - mormolta kelletlenül, de bólintott Astro Jule felé.
- Gyerünk....És reméljük, hogy valóban lesznek "többiek", akik megoldják a mágusok gondját.... |
Jule pontosan értette, Anhar mire utal...
- Küldetésed van, Anhar... - emlékeztette a kancát. - Nagyon... fontos... küldetésed. A mágussal, vagy mágusokkal majd elbánnak a többiek... Ha a célunk elérése úgy is kivitelezhető, hogy nem kell összetűzésbe keveredni vele, velük, annak örülnünk kell!
Kicsit elhallgatott és a kancát fürkészte.
- Ez nem megfutamodás. - tette még hozzá az előzőkhöz csendesen.
- Ha egyet értesz, mutatom az utat a szoborhoz. |
Megütközve, sőt, kissé bosszúsan meredt Astro felé.
- Hagyjak magam mögött egy veszélyforrást?! Akiről mit se tudok? Nem kellene ezerszer inkább kiiktatni? Ha a szobor ébresztése időbe kerül, és szerintem időbe fog kerülni, semmiképp sem tudom elkerülni, hogy szembenézzek vele.
Viszont a szobor fedezékéből talán könnyebb lenne minden....
Nagyon szeretett volna már közelebb kerülni Hektorhoz....tehát mielőbb fel kellene mennie Csillagvizsgáló-városba....de ha most hibázik, talán egy-két nap múlva, vagy mikor visszajön a városból, vagy egy hét múlva, levadászhatják, és ha meghal, akkor Hektornak sem lesz esélye....
Ki keresné, ha nem ő?
Nem hibázhat....Mindenki élete őrajta múlik a családjából. |
Jule-nak újabb ötlete támadt, látva Anhar színváltoztatását.
- Mi lenne, ha hátulról közelítenénk meg a szobrot? - kérdezte csendesen.
- Van egy kisebb bozótos mögötte, ha kicsit át tudod venni a mintázatát, akár ki is tudjuk játszani a lényeket - gondolkodott félig hangosan. - Nem baj, ha nem tökéletes az álca, időbe fog telleni, mire rájönnek a turpisságra, addigra meg lesz annyi előnyünk, ami elég lesz az aktiválásra. |
Zavartan nézett arra, amerről utoljára a hangot hallotta.
- Nem kellene mielőbb támadnom? Minél kevesebb esélyt adni nekik az együttműködésre?
De azért...lassan, de biztosan elváltoztatta a teste színét. Fakó szürkésbarna lett, és egy kissé szárazabb fa mellé húzódva egész jól beleolvadt a környezetébe. |
- Nem vagyok benne biztos - susogta Anharnak egészen halkan.
- Zavart érzek körülötte, mintha valamit rejtegetne, vagy magát próbálná... másnak kiadni...
Cseppet sem érezte jól magát azoktól, amiket épp az imént mondott ki...
- Várjunk kicsit, hátha elárulja magát valamivel. - indítványozta és behúzódott egy bozótos mögé, még mindig áttetsző alakjában. |
Arra fordította arcát, amerre Astro Jule-t sejtette.
- A mágust éreztem? Ő az? - mormogta nagyon halkan.
Úgy gondolta, ha megtalálja a szobrot...meg tudja oldani a helyzetet. De tudnia kellett volna, hogy hány ellenféllel és milyen erejű ellenfelekkel is van dolga.
Egy primitív faj egy dolog...
Egy mágus, aki talán nincs egyedül.....
|
[196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eledhwen a tisztás közepén állt, és szorosan összeszorított szemmel, mélyen a Fény Hálójába merülve koncentrált.
*Manwë idegesen toporgott nem messze mellette.*
-Shhh! Manwë, ne sürgesd őt! Sokkal nehezebb dolga van, mint hiszed. Frehart például nem lehet túl könnyű elérni a Fényen keresztül... Ráadásul eddig még soha nem kellett egyszerre megérintenie mindannyiunkat. Hagyd egy kicsit, adj neki időt...
-Sedho! -*sziszegte oda a szintén erősen koncentráló, behunyt szemű Esteleth.* -Hallgassatok! A Fény hatalmas, és ragyogó útvesztői végtelenek... könnyedén eltévelyedik rajta, aki nem elég fegyelmezett... -*suttogta, majd résnyire nyitotta szemét, és lesúlytóan a két beszélgető lényre pillantott.* -Márpedig ilyen hangzavarban képtelenség rendesen odafigyelni!