Témaindító hozzászólás
|
2007.05.20. 14:04 - |
Lexia leszállt a mocsár mellé.
-Hmm. Jó hely ez egy sárkánynak. Nem gondolod? |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
___________________________________________________________ |
Nem hallotta a mént, csak ment és ment tovább.
Nem is tudta mennyi ideig menetelt így, mérhetetlenül egyedül a szomorúság kínjában, amikor hirtelen megállt és kinyitotta szemeit.
- Ez a pusztaság! - akarta kiáltani, de csak fáradt sóhajra futotta.
Úgy tűnik valahogy a Mágia idevezette őket, annyira ki akartak jutni....
Azíra még előrelépett párat, hogy biztosan maga mögött hagyja azt a szörnyű vidéket, aztán csendben, mintha szellem lenne, elterült a kemény, szürke talajon. |
*A kedve egyre jobb lett!*
- Valószínűleg hamarosan kiérünk - *állapította meg Azíra mellett haladva.* |
Egyre fáradtabb lett, lassan már ólomsúlyú lett minden lépés, mintha a mocsár már el is nyelte volna, és a sárban akarna mászni előre, maga sem tudja miért...
De azért kitartott, mintha egész lényéből csak ez a lépésekre elég akarat maradt volna, viszont az örökké. |
*Támogatásként mindig Azíra mellett haladt.* |
Bár szemei még mindig szorosan csukva voltak, körbefordította a fejét, hogy rájöjjön, merre juthatnak ki....
Lassan, tétován, tántorogva, gyakran megtorpanva elindult egy irányba. |
*Orrával bátorítóan megbökte Azírát.*
- Mutasd az utat.
*Remélte, hogy ha el tudja vonni a kanca figyelmét, kevésbé fogja rosszul érezni magát.* |
- Menjünk innen....Kérlek, kérlek - suttogta elhalón, könyörgő hangon, ahogy megtalálta a talajt a lábaival. |
*Meznokto még kicsit meglökte Azírát, majd megpróbálta a hátára venni és kihúzni a mocsárból. A vártnál csak nehezebben sikerült a művelet, főleg, hogy a mocsár mintha felesküdött volna, hogy mindkettejüket el akarja nyelni.
Néhány lépés után sikerült a hátára kapnia Azírát. Utána már nem volt kétség: kiszabadulnak. Pár hatalmas ugrás után mintha szilárdabb lett volna a talaj a lába alatt.*
- Itt már jó lesz.
*Leengedte hátáról az unikornis kancát.* |
Hirtelen, ebben a vad őrületben, valami meglökte! Megtántorodott, és aztán valami puhának érkezett, de mielőtt halálra rémült volna, rájött, hogy az Meznokto lehet!
Nekidőlt és rémülten becsukta szemeit, összehúzva magát, miközben süppedt tovább és a gyötrő érzés tovább fojtogatta a lelkét! |
*Nem messze Azírától haladt, szaporán emelgetve lábait, hogy ne süllyedjen el.
Elméje egyre inkább tompult. És ez zavarta!
Aztán elmélkedéséből Azíra kiáltása rázta fel, mire hirtelen megmerevedett és a kanca felé fordult. Erre persze elkezdett süllyedni. Gyorsan kirántotta lábait a mocsárból és egy hatalmas ugrással Azíra mellett termett, akit első lépésként megtaszított.*
- Támaszkodj rám! - *kiáltott a kancára, hogy rá figyeljen.* |
A nyom, amit követett, hirtelen enyészett el, így tanácstalanul meg is torpant. Körülnézett, és nem értette mi történhetett. Aztán hirtelen beléhasított a borzalmas érzés, a lelkébe üvöltött a kín maga, és még a többi érzéke is túlcsordult!!! Fülébe ezer ordítás visszahangzott, szemébe vakító fehérség villant, és úgy érezte hirtelen belezuhan a semmibe!!!
- Segítség! - kiáltotta, és miközben ömleni kezdtek a könnyek a szeméből, hihetetlenül gyorsan süllyedni kezdett!!!! |
Tanácstalanul, és elgondolkodva nézett Lacrima után. |
- Semmi baj....De most mennem kell. Ég veled, jó volt veled beszélgetni.... - mondta csendesen.
Azzal felszállt, és tovatűnt a borús égen. |
Ez visszazökkentette a valóságból. Körbepillantott, és meglepve, ugyanakkor kissé furcsállva vette észre az egyre sűrűsödő ködöt: az ő ködjét.
-Oh, igen, elnézést.-kapott észbe, és szarva egyetlen intésével a levegő újra kitisztult.
Kissé zavarba ejtette a véletlen varázslat. |
Értetlenül nézte a mént, ahogy lassan elnyeli a homály...
- Ezt Te csinálod? - kérdezte végül elgondolkozó és kissé aggódó hangon.. |
Pár percre mindketten hallgattak.
Secretary magában örömmel nyugtázta, hogy sikerült egy kicsit javítania Lacrima örökké bánatos hangulatán.
De ki tudja, hogy ez meddig lesz így?...
A sötétben Secretary nem vette észre magát gondolkodása közben, és akarata ellenére is halvány köd gyűlt köréje. |
Finoman megrázta fejét.
- Még igazán sehol...Megfordultam a földalatti barlangrendszerben, de ennyi....Sokat vagyok a levegőben.... |
Finoman megrázta fejét.
- Még igazán sehol...Megfordultam a földalatti barlangrendszerben, de ennyi....Sokat |
Pár percig mindketten hallgattak, ezalatt Secretary is kissé össze tudta szedni gondolatait.
Magában örömmel nyugtázta, hogy sikerült egy kicsit javítania Lacrima állandó bánatán.
Hirtelen ötlettől vezérelve szólalt meg.
-Egyébként...milyen helyeken jártál már itt, a Birodalomban, a Bánat Mocsarán kívül?-kérdezte. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|