Témaindító hozzászólás
|
2007.06.03. 13:08 - |
Lassan lépdelt a vidéken, alaposan szemügyre véve mindent.
Átlagos hely volt, és mégsem: egy helyen erdő volt, de pár méterrel odébb viszont már tenger nyaldosta a partot...megint máshol tágas rét terült el.
Visszafordult, megállt, és bevárta Tiarát. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
----------------------------------------------------------------------------------- |
Még pár percig sötét volt, majd hirtelen vége szakadt az utat mutató csíkoknak és Droem megállt.
Világosodni kezdett, s hamar meg is nyílt egy hatalmas kapu.Droem kilépett rajta, s előttük tátongott a barlangrendszerek bejárata..... |
Sacra alig látott, és gyakran megtorpant riadalmában, de még jobban félt, hogy elveszíti vezetőjét.
'Lehet, hogy hibát követtem el, hogy erre jöttem?!' járt a gondolat nyugtalanítóan a fejében. |
Felsóhajtott.
-Gyere...-mondta közönbösen, majd elindult a kapu felé.Még egy darabig nem akarta ugyan elhagyni ezt a kis birodalmat, de nem hagyhatta itt ezt a tehetetlen kancát sem.
Ahogy belépett a kapun, ellenőrizte, hogy Sacra is követi-e.Mikor mindketten bent voltak, a kapu lezárult, s szertefoszlott.
Eleinte bent sötét volt, de pár másodperc múlva a "falon" lilán és kéken világító, hullámzóan előrehaladó csíkok mutatták az utat....Droem teljes nyugodtsággal haladt előre... |
Még bizonytalanabb pillantást vetett a kapura, aztán bólintott.
- Kérlek szépen! |
-Ha én alkottam az utat, csak tudom, hogy merre tart!
-Elkísérjelek? |
Bizonytalankodva nézett a lényre, aztán a nagyon-nagyon-nagyon sötét kapura.
- Ez.....biztosan odavisz? Honnan tudod? |
-Az nincs olyan messze innen!Gyere utánam!-mondta, majd ügetve elindult, s lassan kiértek egy nagyobb pusztába.
-Ez még az Álmok Birodalma.-mondta.
Megrázta sörényét és lehajolva szarvát a földhöz érintette.Hirtelen álomkép-lovak százai jelentek meg, balról, s jobbról egymár felé száguldva.Az utolsó pillanatban egymásba ugrottak, s így lassan belőlük formálódott meg egy óriási sötét kapu.
-Ha bemész a kapun, tíz perc múlva a Barlangoknál leszel!Az út sötét, de biztonságos! |
Sacra egy ideig topogott és a száját rágcsálta.
- Talán a barlangrendszerbe - felelte bizonytalanul végül - De hogyan juthatok oda? |
-Hát ezen könnyen segíthetünk!Hova szeretnél menni?Merre tartanál? |
Szégyenkezve hajtotta le a fejét a hatalmas unikornis előtt.
- De én...nem tudom hogyan kell innen kijutni.....Nem tudom mióta próbálkozom vele....De képtelen vagyok rá.....Rab vagyok ebben az álmok birodalmában! - toppantott elkeseredetten. |
-Erre fele én sem láttam eriszieket!De talán, ha körülnéznél az Erdőben, vagy a Tündék erdejében, esteleg a Rémségek szigetén!Ezeken a helyeken biztos találkozol olyan lénnyel, aki ha nem is eriszi, de találkozott már velük.... |
- A nevem Sacra. Eriszi vagyok. De hónapok óta nem találkoztam egy társammal sem! - rebegte. |
-Ki vagy Te és kik hagytak magadra?-kérdezte.
|
Bizonytalanul pillantott körbe, de sosem volt bizalmatlan, így őszinten meg-megremegő hangon felelt:
- Eltévedtem itt....és egyedül vagyok...Magamra hagytak..... |
-Mi járatban erre nemes peguni?Az Álmok Birodalma nem mindig móka és kacagás.....-mondta ő, akinek az elemébe tartoztak az álmok.... |
Felkapta a fejét és egy riadt szökkenéssel gyorsan megpördült, amikor megszólították. De könnyei fátyolán át csak egy egyszarvút látott, semmi gonoszat....És mennyire megkönnyebbült! Hosszú-hosszú ideje senkit sem látott már a fajtájából és ez nagyon megtörte.....
- Üdv - köszönt kicsit rekedten vissza. |
Ugyanolyan egyenletes léptekkel haladt előre, mint eddig.Az más kérdés volt, hogy észrevette-e a kicsit messzebb, de előtte álló pegunit.
De igen!Észrevette.Droem teljes nyugalomban közeledett a kanca felé.Mikor a kellő távolságba ért, mély, megnyugtató, mégis relytéjes, szellemies hangján megszólalt.
-Üdv!
|
Ledobbant a talajra. Már ha az talajnak volt mondható.
'Hová lett mindenki?' remegett meg a szája, aztán kibuggyant az első könnye...... |
Droem lassú, nyugost léptekkel sétált egyik kedvenc vidékén, az Álmok Birodalmában.
Szerette nézegetni élethűben az álmokat, bár ő ezt bárhol megtehette volna, de itt a patáját sem kellett érte mozdítania.
Droem egyre jobban elmélyült gondolataiban...... |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|