|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.23. 19:04 - |
 Elanor lassan ügetett a vidékre érve. Körülnézett: a Káb-álmok vidéke könnyen átlátható volt, hiszen csak felhőkből állt az egész. Mélyet szippantott: a levegő mintha a tenger illatát idézte volna. Rálépett egy testes felhőre, és a tájat fürkészte. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
------------------------------------------------------------------------------------ |
*Orrát lógatva baktatott előre. Minden erejével azon volt, hogy valamiféle nyomot találjon, ami arra a furcsa kőre utalhatott volna, ami az elmeséltek alapján rúnákkal volt teleírva.
Már jó ideje sétált, amikor mintha valami nyom-foszlány féleséget érzett volna. Néhány lépés után azonban ismét semmi. Visszaügetett arra a helyre, ahol valamit érzett és kicsit körbeszaglászott.
Nem messze valamiféle házsorokat vett észre. Közelebb lopakodott úgy, hogy ha lehet, senki se vegye észre. A házsorok mögött egy érdekesen kinéző, nagyobb építményt vélt felfedezni. Egy ideig még figyelte a környéket, majd az egyik pillanatban kilőtt a következő kinézett búvóhelye felé, amit sikeresen meg is talált.
Ismét felmérte a helyzetet és megállapította, hogy a kőnek a közelben kell lennie, mert egyre jobban érzi. Odalopakodott a ház ajtajához, majd halkan kinyitotta az ajtót és becsusszant. Alig lépet kettőt, mindenféle lények pattantak elé és egy szót kiáltottak valami furcsa nyelven.
Ryli meglepettségében szólni sem tudott, csak gyorsan körbepillantott. El sem hitte, mit lát! A ház fel volt díszítve... minden bizonnyal egy ünnepélybe csöppent!
A lények első széles mosolya most lehervadt és tanácstalanul néztek egymásra. Ryli eközben kiderítette a kő rejtőzködési helyét. Amikor nem figyeltek a lények, gyorsan meglépett és felügetett a lépcsőkön és egyenesen bement az egyik szobába. Kapkodva kinyitotta a szekrényt, amiben mindenféle anyagokat látott. Elkezdte kirámolni őket, azonban kintről zajt hallot. Minden bizonnyal távoznia fog kelleni! Épp ekkor valami keményet érzett az anyagok alatt. Felkapta a követ a rá tekeredett anyagokkal együtt és kilépett a teraszra. nem volt valami magas a szint, így könnyűszerel kiugrott.
Mögötte a lények felháborodottan visitoztak, amivel Ryli nem törődött. Sebes vágtába ugrott és a barlangrendszert célozta meg.* |
 Scytho remekül érezte magát.
Olyan furcsa és bódult volt a világ! Szédítő!
Ránevetett a kék kancára, amikor, furcsamód zuhanni kezdett!
Cloudra akart nézni, hogy tudja, az álomvilág trükkje-e ez is, de nem látta a kancát! Ő tűnt el mellőle! |
Újabb mosolyt csalt arcára a mén lelkes csodálkozása, majd nagyot szökkenve már be is érte.
Hát igen...itt bármi megtörténhetett! Nem hiába kapta ez a hely a káb-álmok vidéke nevet! |
- Számomra meglehetősen furcsa - mondta, de arcára már kiült valami révedező öröm.
Becsukta hát szárnyait, és nagy kínnal hasra fordult, majd, mintha úszna, körbe-körbetempózta a levegőben Cloudot.
Aztán felnevetett.
- Ilyet még sosem éltem át!
Nagyot rúgott magán, és métereket előresuhant! |
Felnevetett látva a lebegő Scytho-t.
Majd lelépett a felhőről, és a semmiben lépkedve mellélebegett.
-Nem rossz igaz?-kérdezte elmosolyodva. |
Észre sem vette a váltást, de nagyon tetszett neki itt!
- Dehogynem! - nyerítette csengőn, és levetette magát a felhőről!
És megállt a levegőben, pedig szárnyaival be sem fogta a levegőt!!!
- Nahát - mormolta, elkerekedett három szemével lebegő önmagát nézegetve..... |
Megkönnyebbülten mosolyodott el.
-Köszönöm.-mondta végül halkan.
Majd felderülve így szólt:
-Nos, akkor...nem indulunk?-kérdezte, patáival kaparva a felhőket, amiken álltak. |
Scytho pár percig mindhárom szemével meglepetten pislogott.
- Hát....értem - nyögte végül ki.
- Engem nem zavarsz, és látlak is. De a csendesség nem bántó nekem, nem vagyok annyira fecsegős típus, ha meg elmész, mostmár meg fogom érteni és nem fogok haragudni. |
Elmosolyodott. Jólesett neki a válasz, de aztán kicsit újra elkomorult.
-Nos...-kezdte, egy pillanatig habozva, hogy belekezdjen-e-...valójában, ha a társaim, vagy egyáltalán más lények közelében vagyok, általában sokat álmodozok, és nem igazán szeretem a nagy társaságokat.
-Ritkán látnak meg a lények, még ha a közvetlen közelükbe vagyok is, mivel, sok álmodozásom miatt nemrég képes lettem áttévedni más dimenziókba is, és néha ott voltam, de mégsem...-Scytho-ra nézett bizonytalanul, kissé nyakatekerten fogalmazott. |
Leesett az álla!
- Azt hiszem biztos, hogy a kábálmokba keveredtem....Elég kába lehetek, mert egyébként biztos bolondság elhinnem, hogy Rád bárki rosszat mondhat! Mi baja lehet Veled bárkinek? |
-Dehogynem!-rázta meg fejét hevesen tiltakozva.
-Nem erről van szó. Én a rosszindulatú megjegyzésekre gondoltam.-mondta gyorsan, már kicsit bánva, hogy szóba hozta a témát. |
Scytho erre már felkapta a fejét.
- Megjegyzéseket??? Talán nem kedveled a bókokat? |
Egy pillanatra eltöprengett azon, hogy mit is válaszoljon.
-Ezt a helyet sosem lehet megismerni teljesen.-rázta meg fejét.
-Bár jómagam gyakran jövök ide, mert itt legalább senki sem tesz megjegyzéseket rám.-hajtotta le egy pillanatra kecses fejét. |
- Bevallom, tőlem ez a vidék igazából nagyon idegen - kezdte lassan elindulva a szép, homokos úton, a semmiből termett elé.
- De most.....úgy érzem itt a helyem, habár nem tudom meddig! Te ismered ezt a helyet? |
Csengő hangon felkacagott.
-No igen, kivéve az álmokat.-ismételte, az elefánt után nézve, ami pár pillanat múlva semmivé foszlott. |
| - Kivéve az álmokat - jegyezte meg szárazon, ahogy elrobogott mellettük egy hatalmas, rózsaszín elefánt, hátán egy apró kislánnyal. |
-Az enyém Cloud.-mosolygott.
-Nem kevésbé örülök a találkozásnak, főleg, hogy ez a hely nem a forgalmasságáról híres.-mondta. |
- Csodálatos! - kiáltotta.
Felágaskodott, szárnyaival csapkodva, hatalmasat nyerítve ujjongott, majd csak ledobbant, és elbűvölve nézett a lény szemeibe.
- Scytho a nevem! Boldog vagyok, hogy találkoztunk! |
Mosolyogva, és kissé csodálkozva nézett Scytho-ra.
Meglepte, hogy ilyen közvetlen vele, pedig sokan még el is kerülik őt.
Végül bólintott, apró, csillagfényhez hasonlítható, alig látható fénye kissé erősödött a szarva hegyén.
-Nem bánom, veled tartok.-mosolyodott el. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elanor lassan ügetett a vidékre érve. Körülnézett: a Káb-álmok vidéke könnyen átlátható volt, hiszen csak felhőkből állt az egész. Mélyet szippantott: a levegő mintha a tenger illatát idézte volna. Rálépett egy testes felhőre, és a tájat fürkészte.
Scytho remekül érezte magát. 