|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.25. 17:16 - |
 Dreamcrystal a levegőben vágtatva érkezett erre a fura helyre, amikor majdnem belerohant egy délibáb szerű "álomba"!Bár nem lett volna baja, ha belemegy, de azért kikerülte és leszállt.Megállt és lentről figyelte a furcsa jelenségeket! |
[111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
------------------------------------------------------------- |
 Hátra sem kellett néznie, hogy tudja Kapriko mikor kezd el arra gondolni, hogy bárcsak a fiával lenne, és hogyan tűnik el innen egy szempillantás alatt.
A pegazus kinyújtózott, és arra gondolt, hogy őszintén reméli Kapriko boldog a csikójával. Mert a Birodalom hatalmas, és ő odakinn aligha akad rá......Olyan képességekkel, mint ami neki maradt, nem valószínű, hogy bárkit is meglelne.....
Megrázta a sörényét, fájdalomra gondolt, és nagy rándulással magához tért a sivatag peremén. |
*Nem is merte volna remélni, hogy ilyen egyszerű lehet a dolog.
Amint kimondta Viharszív az utolsó szót is, máris Morséra gondolt.* |
Viharszív nem nézett, hátra, de hangja nyugodt és békés maradt, ahogy a kancához beszélt:
- Ő odakinn van. Olyan vágy, amit nem az álmaidtól, hanem a valóságtól kaphatsz meg. Akarod látni? Csak gondolj rá! |
*Már szimplán a gondolatra is elmosolyodott.*
- Igen, a fiam - *válaszolta szeretetteljes hangon.* |
Hátatfordított Kaprikónak, és az égre meredt, háta fölött hattyú módra boltívvé merevítve szárnyait.
- Vár odakinn Téged valaki? - kérdezte halkan. |
*Elhúzta a száját a másik lehetőség hallatára.
A kettő közül egyik sem volt egyszerűnek mondható....* |
- Vagy meg kell keresnünk a két sárkányt, akik a kiutat vigyázzák. De annak ára van, hogy ők kiengedjenek...... |
- Oh - *nyögött fel és kissé előrelógatott fejjel lépkedett előre.* |
- Itt nincs kijárat. Fel kell ébrednünk - felelte szárazon. |
*Kapriko megrázta sörényét és úgy döntött, nem ér ennyit az egész!*
- Nem lehet annyira fontos. inkább menjünk tovább, hátha megtaláljuk a kijáratot.
*Megindult előre, de hamar meg is torpant.*
- Ömm, voltaképp hogyan vesszük észre, hogy hol a kijárat? - *kérdezte pirongva.* |
Viharszív elmélyedten nézte a vonalakat, majd halkan megszólalt:
- Semmi érzékem nincs a kövekhez vagy a Föld elemhez. És a hatalmam is....korlátolt.....Ha van is itt bármi, akár mágiabélyegekkel is be lehetne borítani, akkor sem vehetném észre.... - halkult el a hangja, de a mélabú, ami áthatotta, ott maradt a levegőben. |
*Kapriko feljebb emelte fejét, mire jobban ki tudta venni az alakzatokat. és rá kellett jönnie, csak egy halom egyenes vonalat lát...
Aprót horkantott és elhúzta száját.*
- Úgy fest, semmi komolyat. - *válaszolt kissé csüggedten. Azt hitte, valamiféle térképet talált... A kudarc ugyan kissé lelombozta, de továbbra is összeráncolt homlokkal nézegette a követ.*
- Olyan... idegen a kisugárzása. - *adott végül hangot érzésének.* |
Viharszív meglepetten kapta fel a fejét. Rá sem nézett eddig a sziklákra körülöttük. Értetlenül lépett Kapriko mellé, mivel az álombeli köveket nem találta túlzottan fontosnak.
- Mit találtál? - kérdezte körbenézve. |
*Kirázta sötét homlokából sörényfürtjeit.*
- Igen, egyet értek. - *válaszolta csendesen és lehajtott fejjel nézegetett néhány mintát.
Miközben haladtak, szemeit végigfuttatta a különböző motívumokon, míg meg nem akadt a szeme egy egészen konkrétan látható négyzetes felületen.*
- Viharszív, nézd csak... - *hívta a mént közelebb.* - Mi lehet ez? |
Viharszív apró lépésekkel haladt a kemény földön. Hihetetlenül kopár volt a vidék. Sivatag is lehetett volna, de nem homokon, hanem fakóbarnás, szikkadt földön jártak. Néha megtörte az egyhangúságot egy-egy óriási, feketésbarna szikla, amik egyszerű szikláknak tűntek, de ha a lény csak felületesen is megnézte még egyszer, itt-ott mintha faragás kezdeményei (vagy maradványai?) lettek volna felfedezhetők......
Jó ideje nem szólt, akárcsak a fekete unikornis, de most megjegyezte:
- Jobb lenne kikerülni innen, nem? Mostmár kezd....fárasztó lenni a hely - keresgélte óvatosan a szavakat. |
*Nem is igazán fogta fel, hogy Viharszív ilyen elesett állapotában látja. A kérdésre aprót bólintott.
Rezzenéstelen alakját csak újra és újra pislogó szeme törte meg, s csak ez tükrözte a lelkében dúló vihart. Az elsőre ellágyuló és megtört pillantást most keménység váltotta fel és mérhetetlen megtorlási vágy, amiért már sosem lehet együtt egykori párjával.
Kitörését csak egy dolog tartotta vissza: fordult velük egyet a világ, s Kapriko immár semmi ismerőset nem látott a kietlen tájon.* |
Néhány pillanatig döbbenten forgott körbe, de aztán Kapriko arcára koncentrálódott a figyelme. Az alakok, akiknek játéka meggyötörte a kancát, Viharszív számára nemigen jelentettek semmit. Csak egy boldog apa a csikójával. De hamar megsejtette mit is jelent a Kapriko számára könnyfakasztó álomkép....
- Ez a Te vágyálmod, igaz? - kérdezte halkan a fekete egyszarvútól, teljesen feleslegesen.
Mindketten megélhettek már eleget, hogy ha néznek a szemeikkel, lássanak is. |
*Már épp készült, hogy mondjon valamit és fordult is Viharszív felé, de félúton a torkára fagyott a szó. Két pislogás között a kép óriásit változott!
Egy mező szélén állt... tekintetét nem tudta levenni az alakokról, akik a mező közepén voltak.
A csikó játékosan, ugra-bugrálva szaladt a nagy mén felé, aki hagyta magát a négy lábáról ledönteni, amikor a csikó elérte. Fejét elegánsan felemelte és nyakával az oldalára döntötte a csikót, akinek 4 pálcikalába esetlenül összegabalyodott. A csikó persze erre szinte követelőzőn felnyerített, mire az apja csak meghúzta a sörényét és orrával megtaszította, hogy átforduljon a másik oldalára...
A játék még folytatódott tovább, de Kapriko könnyes szemein már csak foltokat látott.* |
Viharszív merengőn pillantott a mélybe (vagy magasba?). Mennyi mindent is vett el tőle a sebe? Mikortól kezdte őt bántani a Fény? Lám, ez a lény, aki annyira más mint ő, nem fél, hanem csodálja a szépséget......
- Értem - mormolta halkan, és kutatni kezdett szemeivel a kiút után. |
[111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Dreamcrystal a levegőben vágtatva érkezett erre a fura helyre, amikor majdnem belerohant egy délibáb szerű "álomba"!Bár nem lett volna baja, ha belemegy, de azért kikerülte és leszállt.Megállt és lentről figyelte a furcsa jelenségeket!
Hátra sem kellett néznie, hogy tudja Kapriko mikor kezd el arra gondolni, hogy bárcsak a fiával lenne, és hogyan tűnik el innen egy szempillantás alatt.