|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.18. 21:40 - |
 *Tünde kimért léptekkel, feszülten fülelve lépte át a határt, és máris az Örök Tél Birodalmában találta magát. Pillanatra megállt, és körülnézett. Minden tiszta hó!
-Nahát! -suttogta megrendülten. Eddigi rövid élete alatt nem sok telet látott, s őszinte csodálattal töltötte el ez a hólepte táj. Pár pillanatig még gyönyörködött a tájban, de azután eszébe jutott apja, Szabadesés intelme: Keresd meg Vinót! Bármi történjék is, keresd meg őt, lányom! Ő majd befejezi, amit mi elkezdtünk! Nagyszerű mentor! A legjobb nevelést kapod majd tőle.
Tünde tehát elfordította tekintetét, és beljebb merészkedett a havas birodalom mélye felé, hogy ráleljen a tapasztalt mesterre. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
______________________________________________ |
 A mágia-használat igen lefárasztotta, márcsak ezt a tempót tudta tartani, gyorsításról szó sem lehetett!Így haladtak Sanrinnal, fej-fej mellett....Melyikük győz?
|
 Sanrin látta, hogy Hócsengő nem használ több varázslatot, így ő is eltüntette lángjait. Igaz, hogy kaján és ravasz volt, de a becsületet sokra tartotta.
Szédítő tempóban futottak tovább így is!
Sólyom meg persze messze elmaradt mögöttük. Mostmár minden csakis a versenyről szólt, hogy melyikük győz! |
Már kis pontként látszott Ezüstcsillag, úgy döntött, itt az idő a tartalékok feléléséhez, ráadásul a hrtelen táraságot is meg akarta mozgatni!Apróbb léptekkel szaporázott, már nem akart mágiát használni "Nyerek én anélkül is!" |
Sanrin hátrapillantott, és elmosolyodott.
- Azt hiszem ezzel nem lesz gond! - kacarászott.
Sólyom ott vágtázott mögöttük, habár láthatóan nem akart beszállni a versenybe.
 Inkább a kíváncsiság vezette, mint a vad mozgásvágy, de könnyedén követte a lényeket.
Mögötte meg jöttek a többiek... |
-Aham...-vágott kissé értetlen képet, jelezve, Kecsest sem ismeri....
-Majd megismerem, ha követ minket!-nevetett. |
Sanrin nevetett.
- Sólyom! Kecses fia! |
Nevetett Sanrin előbbi megjegyzésén, s érdekes mód, de nem lepődött meg a hirtelen feltűnt unikornison sem, pedig majdnem karambol született közte és Sanrin közt.
-Ki volt ő?-kérdezte Sanrint, amikor behozta lemaradását. |
Ő és kicsiny hármasa végül mégiscsak erre fordult. Milyen rég járt itt! Kár, hogy a hugával úgy ért véget, hogy el sem búcsúzhatott. Csak elvágtázott egy este.....
De most örült a szíve! Semmi sem látszott rajta ebből, de örült! Ez a kis csapat nagyszerű hatással volt rá, ha nem is merte bevallani. Főleg a testvére....Light......
Elgondolkozott furcsa "családján", eriszieken, szilnoriakon és vorstandiakon. Különös, hogy csak mostanság döbben rá mennyire nem is kellett volna egyedül legyenek az anyjával.....
Vad fújtatással, szilajul vágott bele a sűrűbe!
És majdnem egyenest Sanrinnak ütközött!
- Gyere Te is! - nevetett a kölyökre, meg sem ütközve a hirtelen feltűnt egyszarvún.
Száguldott tovább, nyomában a hatalmas fehér jelenéssel...... |
Hirtelen vidáman, harsogón felkacagott!
- Már előre látom Ezüstcsillag arcát és hallom a sopánkodását! - kiabálta "ellentétének" és ellenfelének lihegve, de nem adta fel közben a kíméletlen, szédítő tempót!!! |
hócsengő sem hagyta magát!Megszaporázta lépteit, hiszen ne is kellett aggódnia, hogy belesüpped a hóba, s, hogy állja a mellette lévű "vulkán" hőjét, maga körül legalább olyan erejő hóviharnak megfelelő orkánt képezett.Így haladatak fej-fej mellett, próbálva leelőzni a másikat, s "lassan" a fordulóhoz értek, ahol majd vissza kell kanyarodniuk a célba! |
Vidáman nyerített Hócsengőnek, aztán egy óriási lángcsóvával szétolvasztotta maga előtt a magas havat! Kényelmes utat alakított ki magának, kétoldalt hófallal, és vágtázott, mint egy tűzvihar! |
Sanrin hamar behozta, s már-már úgy tűnt, nem gyorsabb Hócsengő nála, csakhogy EZ az ő terepe volt!Nem hiába volt annyira hó-lény!Mindig, amikor hozzáért a hóhoz a patája, nagy energiát vett fel, s mintha a patája alatt a hó rugalamsabb lett volna.... |
Sanrin lesimította tollait, és rövid ágaskodásból úgy lőtte ki magát, mint a puskagolyót! Lábai dobbanásai géppuskaropogásszerűen összemosódtak, ahogy maga alá gyűrte a havas terepet! Száguldott előre! |
-Akkor utolsó a falábú!!!-s neki iromadott.Nagy lendülettel lökte el magát, így kevés erőt kellett használni a gyorsasághoz! |
Mosolyogva csóválta fejét a lények csipkelődésén, majd a nevét hallva enyhe csodálkozással nézett Hócsengőre.
'Végülis...miért ne?' kérdezte magától, és elmosolyodva bólintott.
-Csak nem árt meg egy kis versenyzés! |
-Úgy van.-mosolygott Ezüstcsillagra kedvesen.-Nem kell velünk jönnöd...csak egy kört tennénk!Különben is, már versenyeztem Őtüzeslady-ével, sejtem, mire számíthatok!-nézett kajánul Sanrinra.
-Te nem jössz, Iorn? |
 - Semmi szükség versenyzésre! - vágott gyorsan közbe, igyekezvén elnyomni hangjában a riadalmat.
- Sanrin - bökött fejével a pegazusra - harcos múlttal rendelkezik......Ha jól sejtem, Rólad ez nem mondható el, Hócsengő, így kérlek ne bántódj meg, de.......nem hiszem, hogy értelme lenne a versenyfutásnak vele....És egyébként sem tudnám már tartani a tempót - fintorodott el.
Elhúzta a száját.
- Olyan ünneprontó vagy - szurkálódott, levéve szárnyait a szürke tündelóról.
- Egyébként is, én sivatagi harcos voltam és még sokegyéb! - pontosított felhúzva orrát - Egy kis futásba még nem halna belne ez a hóhányó és neked nem kell feltétlen jönni! |
Bólintott mosolyogva Ezüstcsillagnak, majd Sanrinra vetett egy ravasz mosolyt.-Szóval csak "kocogás" volt neked? |
Elnevette magát, és orrával szíjas, karcsú testére bökött.
- Csak nem akartam udvariatlan lenni, azért nem hagytalak le! De kocogásnak elment ez a tempó! - vigyorgott gyalázatosan.
Iorn hava egyáltalán nem zavarta, főleg, hogy két szempillantás alatt elpárologtatta magáról.
Aztán türelmes arccal Ezüstcsillaghoz fordult és kétszer végigsimított rajta szárnyaival.
Iorn füleit legszívesebben leharapta volna az akciója után! Sanrin melengető szárogatásáért ellenben nagyon hálás volt.
- Túl fogom élni - mondta Iornnak és Hócsengőnek egyaránt.
- Az a fő, hogy idértünk. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Tünde kimért léptekkel, feszülten fülelve lépte át a határt, és máris az Örök Tél Birodalmában találta magát. Pillanatra megállt, és körülnézett. Minden tiszta hó!
A mágia-használat igen lefárasztotta, márcsak ezt a tempót tudta tartani, gyorsításról szó sem lehetett!Így haladtak Sanrinnal, fej-fej mellett....Melyikük győz?
Sanrin látta, hogy Hócsengő nem használ több varázslatot, így ő is eltüntette lángjait. Igaz, hogy kaján és ravasz volt, de a becsületet sokra tartotta.
Inkább a kíváncsiság vezette, mint a vad mozgásvágy, de könnyedén követte a lényeket.
- Semmi szükség versenyzésre! - vágott gyorsan közbe, igyekezvén elnyomni hangjában a riadalmat.