|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.05. 15:25 - |
 Csendesen, sietősen kapkodva lábait haladt át az irdatlan, tökéletesen sötét síkságon.
'Minek kellett egy amúgy is sötét helyre egy kifejezetten sötét lényeknek való vidék?' töprengett. Sosem értette ezt a dolgot. De legalább itt olyan ősi sötétség létezett, valószínűleg a világ kezdetétől, hogy a harcok is elkerülték.
Itt aztán csak úgy tombolt a fekete mágia! A kanca sörénye lobogott tőle, szemei izzottak, és Surreal Queen el kellett ismerje magában: Nagyúr ide vagy oda, ez a hely praktikus névadója az örökké éjmélyen sötét vidéknek..... |
[58-39] [38-19] [18-1]
------------------------------------------------------------- |
- Nekünk nincs - válaszolta a vorstandiak nevében Celumbra.
- Most pedig halljuk Denemet - fordult leplezett kíváncsisággal a fekete pegazus felé Logan. |
Hosszú csönd következett, mindenki az elhangzottakon rágódott.
-Van bárkinek is egyéb ötlete?-törte meg a csendet Kardfia.- Ha nem, beszéljük meg a kivitelezést. Szeretném ha pontosan elmagyaráznád Denem, hogy mi is fog történni. Hogy csináljuk?És mit fog vele tenni az erő? |
Nemet intett.
- Senki sem ismeri őt. Két eriszi véletlenül botlott bele, amikor az elfelejtett, régi bányákat kutatták át. A Félelem Fővárosa alatt.....Rejtélyes dolgok lehetnek még abban az országban elfeledve. Akárcsak ő.
Végigkutatta a társaságot a szemeivel.
- A kérdés az, hogy egy fénylény ereje lecsökkenhet-e, ha túl sokáig van fokságban? És valóban meg tudjuk-e ismételni azt, amit a Sötét Nagyúr tett a kis vorstandival, és Steel-ék Asylonnal? |
Alasteir furcsán szótlan volt előző megszólalása óta.
Logan kíváncsian próbált meg bármit is leolvasni, vagy kiolvasni Denem arcáról, de nem igazán járt sikerrel.
- Ismeri őt bárki, rajtad kívül? - kérdezte végül. |
Denem egy ideig mintha elmélázott volna. A pillantása a messzeségbe révedt, és úgy tűnt nem érdekli őt a többi lény. Aztán a fekete anyaga hullámzani, fodrozódni kezdett.
- A Félelem egyik utolsó foglyára gondolok - felelte végül fura hangon. |
Holdvirágot megrémítették Denem szavai és a tekintete, mintha belelátott volna. Mintha tudná azt, amit ő is még csak remélni mert. Egy csikó... De nem mégse,az ő csikója nem lehet képes ekkora hatalommal boldogulni.
-Mégis kire gondolsz?-firtatta Zet |
Denem szemei felizzottak, és akarata ellenére csúnyán belemartak Alasteirbe....
- Elnézést - mormogta, és behunyta szemeit, hogy válaszoljon - Tévedsz! Én pontosan tudom hol található a tökéletes lélek. A kérdés az, hogy hogyan tudjuk kiszabadítani, és rávenni, hogy megtegye, amit szeretnénk! Nem ismerem a hozzá hasonló teremtményeket. Nem tudom vállalja-e elsőre, vagy szükség lesz rábeszélésre......De egy dolog biztos: ő elbírna ezzel az erővel, ha ebből kap testet. |
A Vorstandiak kis csoportja egységesen hallgatott. Néhányan pillantást váltottak, mások csak magukba mélyedve gondolkodtak, míg végül Logan és Condracar egyszerre szólaltak meg:
- Működhet.
- Csakhogy! - szólt szinte azon nyomban közbe Alasteir - Egy megfelelő testetlen lelket nehezebb találni, mint bármelyikünkre csak úgy rábökni. |
Denem elgondolkodva pillantott Holdvirágra.
- A Fekete Mágia elvette a testem, mert túl sokat kebeleztem be. Eggyéváltam vele, a saját erőmnek tekintem, irányíthatom. Így képes lehetek szétosztani is, ha még azelőtt kell megtennem, hogy megmérgezné az elmém, és uralkodni akarnék általa. Ha arra kerül a sor, hogy végre eltéphetem magamtól, vagy ennek a mágiának a segítségével alkotok magamnak egy új testet, vagy a társaim fognak segíteni. Emiatt nem aggódom.
Horkantott.
- Kanca! Adtál nekem egy ötletet.
Könyörtelen szemekkel nézett végig a jelenlévőkön, majd Loganon állapodott meg a tekintete.
- A javaslatod kegyetlen volt, de praktikus. Tudod, hogy néha nehéz döntéseket kell meghozni....Most hadd álljak elő egy hasonló ötlettel! - sziszegte, és szemében ijesztő élvezet lobbant fel - A bennem élő varázslat eldöntheti, hogy ki lesz a következő Sötét Nagyúr. Ezért nem hagyhatjuk csakúgy valahol, és ezért nem lehet egyvalakié.....De mi van, ha mégis? Itt, ahol van, nálam, nem maradhat. Szabadjára engedni sem akarjuk. Bezárni valamibe, és őrizni ugyanaz lenne, mintha energiaként akarnánk egybentartani, és őrizni....Előbb-utóbb történne vele valami.....És a csikót feláldozni egy őrjöngő Sötétségnek megintcsak őrültség, mert megosztaná az eriszieket. Amiből egyenesen következne a Birodalom megosztása....
Éles, kaján tekintetet vetett Holdvirágra.
- De vannak a világon más csikók. Rengeteg csikó.....
Csettintett nyelvével.
- Például Asylon. Emlékeztek hogyan született? A lelke már adott volt, egy erős, öreg lélek....A mágia csak a testet szolgáltatta. Mi lenne ha ezt megismételnénk? |
Minden Nilda megrémült a Condracarral történtektől. Aztán kissé megnyugodtak, mikor látták a gyógyulást, de mindannyiukban ottmaradt a rettegés. Ekkora erő....
-De ha szétosztjuk, mi lesz Denemmel? Hiszen az erő adja a "testét", nem?-kérdezte Holdvirág.-És ki lenne képes erre, mint ő?
Majd, bár félelem töltötte el szívét tőle, Denemre emelte tekintetét.-Azt mondtad, természetes, hogy szaporodjanak a Sötétség teremtményei, az egyensúly miatt. Mi lenne, ha megpróbálnánk őket itt tartani, ahová tartoznak? |
Logan olyan mozdulatlanul állt, mint egy szobor, arcáról és szemeiből semmit sem lehetett kiolvasni.
- Minden eskü teljesítettnek nyílvánítható, így az eriszieknek nem lenne kötelessége követi Őt a Sötétségbe. És ha a Boszorkány Úrnő mégis meg akarná tenni, ahoz minden bizonnyal a Birodalom Úrnőjének is lenne néhány szava. - fűzte még hozzá az előzőekhez.
Condracar figyelmesen hallgatta Denemet és az ügyéhez kapcsolódó véleményeket.
- Én kifejezetten ellenzem, hogy szabadjára engedjük azt a rengeteg Erőt, ami most a részed. - miközben beszélt, közelebb lépkedett a fekete pegazushoz és szétbontogatta egyik szárnyát - Saját felelősségre, megengeded? - kérdezte halkan, majd előkészített szárnyát fokozatosan a sötét palástba temette.
Jópáran a Vorstandiak közül felhorkantak és dobbantottak, mások csak röviden grimaszoltak.
Condracar meglepően fegyelmezetten viselkedett, habár Arsolon és Logan, akik a legközelebb álltak hozzá, a szemeiből ki tudtak olvasni és ezáltal át is tudtak érezni minden érzést. Logan olyan erősen szorította össze az állkapcsát, hogy az már csaknem bele reccsent, Arsolon hátán pedig felállt minden egyes szőrszál.
Arsolon és Logan úgy érezték, hogy sosem akar véget érni a végtelennek tűnő pillanat, ami azonban csak néhány másodperc lehetett. Condracar végül pedig csak kiemelte szárnyát a gomolygó Sötétségből. A látvány dermedt csendet hozott magával. A pegazus szárnya vége, amit korábban elöntött a koncentrált Sötétség, most csak csontokból állt. A tollaknak, szőröknek, izmoknak és húsnak nyoma sem volt. Condracarnak elég volt egy pillantás is szárnyára is tudta, hogy feltételezése bebizonyosodást nyert.
- Továbbra is úgy gondolom, hogy nem kellene szabadjára engednünk ezt az Erőt. - véleményezte kísérletét csendesen.
Hekabé először a Nildákat figyelte, majd az Afraiakat.
- Az elzárás szerintem is túl veszélyes lenne. Az őrzése túl feltűnő és az illetéktelen behatolás idővel kizárhatatlan. A Végtelen Dimenziókba? Lehetséges, hogy meg tudnánk oldani a problémát egy időre, de nagy valószínűséggel a következő generációknak meggyűlne vele a baja. És lehetséges, hogy nem is kell addig várnunk. Szerintem mindenki tudja, hogy mire képes a Nyers Erő, hogy megtalálja Gazdáját.
- Mit gondoltok a szétosztásáról? Persze körültekintően választanánk meg a "hordozókat", akik önkéntesen vállalnák a feladatot. - ötletelt Celumbra.
- Isilt nem lehet meggyógyítani - fordult Alasteir Holdvirághoz - Idő kell hozzá, hogy rendbejöjjön. Fizikailag rendben van, de ez egyelőre nem elég.
Cathlienne közben lecsusszant Inex hátáról és Condracarhoz sietett. Gyengéden két keze közé vette a sérült szárnyat és fokozatosan meggyógyította. Condracar fülei elárulták pillanatnyi érzéseit: a fájdalmat sunyítással, a pillanatnyi fellélegzéseket ellazított fülállással jelezték. |
Szó nélkül hallgatta végig a szóváltást. Még Hekabé szavait sem vette tudomásul. Csak figyelt... Sok helyen egyetértett Denemmel, nagyon is, de volt, hogy vadul közbeszólt volna...De nem tette.
Condracor leszólására a hatalmas fekete pegazus, Lost felelt csak nyugodt hangján. -Mi sem tudunk többet nálatok. Sötét Herceg kissé vad természetével csak arra akart rávenni titeket, hogy ne a pusztítás legyen a célotok. Nem az a dolgunk, hogy elpusztítsuk a Sötétséget, mert akkor mi is bajba kerülünk... de ezt már Denem elmondta.
-Tévedsz Logan! -szólt közbe Syrkol, Sötét Herceg lelki hasonmása. -A sötét lények nem feltétlenül vágynak mindig hatalomra. Vágynak valamiféle többre, valami más dolog birtoklására, de nem olyasfajta hatalomra, amire Te gondolsz. Viszont jól beszélsz! Ha valami lefoglalja őket, akkor kevésbé terjeszkednek, de kérdés az, hogy mit, és az meddig tud tartani. Mert ilyen szempontból semmi nem tarthat örökké.
-Nem pontosan tudjuk, hogy kiről van szó. -szólt közbe Haesto, aki szürke lóformájában volt most jelen. -De egy csikót, akármilyen hatalma is van, akármennyit ér, akármilyen tudatlan vagy épp bölcs, egy csikót, csak úgy a sötét lények közé hajítani.... Főleg ha annak a csikónak családja, szerettei vannak. Gondolj bele Logan! Lehet, hogy csak az a 3-4 lény szenved majd, de azoknak mekkora fájdalmat okoznánk ezzel?!
-Nem várhatjuk senkitől, hogy a csikóját a sötétségbe dobja.
Ezekután kezdte meg Denem a véleményét, ami annyiban egyezett az afraiakéval, hogy ellenezte a csikó ide jövetelét. Bár nem igazán tudták, sőt, egyáltalán nem tudták kiről van szó, de bárki is az, szörnyű lenne csak úgy a halálba hajítani.
Mindannyian némán hallgatták Denem történetét és megszólalásait. Végül Lidércfény szólalt meg, a pegazus, aki kicsi csikóként került ide, nézte végig az egyik háborút, vesztette el majdnem egy barátját, mégis felnőtt és most ő is résztvesz egy feladat megoldásában. Egy hatalmas feladatéban...
-Ha bezárjuk valahová azt az erőt... Azt őrizni kell. Elkerülhetetlen, hogy többen ne próbálnák meg megszerezni. És valószínűleg előbb vagy utóbb valaki rájön a zár nyitjára és annak lesznek csúnya következményei.
Lidércfény mondanivalóját Roldyno folytatta, mert ehhez lesz hozzászólása Denemnek és akkor jobb, ha nem a fiatal pegazus elméjét rongálja hatalmas ereje, ha nem is tudatosan.
-Talán ha elengednéd azt az erőt.... jó, igen, elképzelhetetlenek a következményei, mert ez az erő hatalmasabb valamennyiünknél. De mégis...oda engeded, ahova tartozik!! És ez mindennél többet jelent! Az biztos, hogy ezek után sötét lényen kívül más nehezen juthat be ide, de nem is kell, hogy ide jöjjön olyan, aki nem ide tartozik. Ezen kívül a sötét lényeknek is meg lenne a dolguk, amivel leköthetik magukat, ez az erő számukra is egy relytéj, egy olyan dolog amit számukra is nehéz megoldani. Az erő, amit elengedsz pedig nem hiszem, hogy hagyná, hogy tudatlan kezekbe kerüljön, vagy olyanba, amiből csak pusztítás és zsarnokság következne.
-Pusztíthat, de nem lesz miért, vagy mit.
 |
-Mellesleg..-tápászkodott fel a földről Kardfia- a másik sárkány sem halt meg. A Kard elszívta az életenergiájának nagy részét, de nem az egészet. Lassan magához fog térni, nagyon lassan, de azért lehet, hogy nem ártana odébbállnunk, mert egy ekkora csapat már felkeltheti a figyelmét a Sötétség erőinek, addig legalább mindenki újragondolhatja a dolgokat.-..és le is higgadhat, de ezt már csak gondolatban tette hozzá.Majd Tiliohoz és Roldynohoz fordult:-Örvendek, hogy éppségben találkozunk újra, még ha ilyen nehéz időkben is.-majd a többi újonnan érkezőt is köszöntötte csapata nevében is.
Amiről a többiek beszélgettek, ahhoz a Nildák és az árvák nem nagyon tudtak hozzászólni. A dolog még az ő érkezésük, születésük előtt történt és senki nem nagyon beszélt nekik eddig erről. Azt azonban mindannyian érezték, hogy Logan ötlete rettenetesen veszedelmes. És a hatalmas pegazus megjelenése mindannyiukat megbénította.
-Az erő...-kezdett bele Eszmen félénken a mondandójába, miközben mindig reménytől csillogó szemét a félelmetes pegazusra emelte. Nem szeretett a figyelem középpontjában lenni, ezelőtt a különös lény előtt pedig főleg nem szívesen beszélt, de muszály volt- mindenképpen kezdenünk kell vele valamit. Nem hagyhatjuk, hogy még tovább feláldozd Magadat értünk. Hálásak vagyunk érte, még ha tudjuk is, nem ezért tetted. Itt nem maradhat, bármikor rátalálhat valaki vagy valami, ami aztán ellenünk fordíthatja. Azt mondtátok, korábban zártatok már el erőt. Mi lenne, ha most is ezt tennénk aztán elhajítanánk mondjuk a végtelenség dimenziójában, vagy valami más arra alkalmas helyen, ahol távol lehet a kapzsi kezektől, melyek esetleg rosszra használnák.-remélte nem hordják le, nem mondott butaságot.
-És mi a helyzet Isillel? Nem próbálhatnánk meg meggyógyítani?Hátha ezzel közelebb kerülnénk az egyensúly visszaállításához.-kérdezte Holdvirág. |
Nagyon úgy tűnt, mintha valami változásnak indult volna a hullámzó éjszakában mellettük. Aztán halk, távoli patadobbanások hallatszottak, és óriási, végtelen tűnő, rettenetből szőtt éjpalástot húzva maga után egy homályos pegazus besétált a társaságba.
Nem volt a legdiplomatikusabb lépés. A sötét lények kivételével mindenkire fojtogató árnyékot vetett, megsimítva a lelküket, bepillantást engedve nekik abba, mivel jár az összesűrűsödött, már nehezen uralható Fekete Mágia...Tulajdonképp úgy tűnt, mintha nem is érdekelné, hogy amikor a nildák mellett haladt el, a nemidevalósiak fénye homállyá zavarosodik, vagy Inexorable orrát fenyegetően körbeintegette néhány kacs, ami a mágiájából nyújtózott ki.
Amikor megállt Logannal szemben, Denem teljesen olyan volt, mint egy elszabadult hatalmú, gonosszá tébolyult Fekete Hadúr, aki azért áll a lények közt, hogy azok imádatát fogadja....Mert akik körülveszik, nem tehetnek mást a jelenlétében....Oszlopként, sátorként terült el körülötte, belőle a fekete mélység, jókora területen lefedve a Sötétséget....Sötétséggel.....
- Amire gondoltál...meglehetősen veszedelmes ötlet - kezdett beszélni ezúttal határozottan. A hangja olyan volt, mint egy nemesé: megkérdőjelezhetetlen.
- Ha ő idejön, és itt is marad, egy eltéphetetlen kötelék élni kezd majd...Talán nem is tart majd addig, míg a Sötétség ereje hatni kezd rá....így vagy úgy. Akkor pedig erisziek légióit, nemzedékeit kárhoztatjátok ittlétre. Elsősorban olyan lényeket, akiknek semmi keresnivalója nem lenne itt - biccentett ködlő fejével Logannak, elvégre ő mondta az imént, hogy akinek nem elviselhető, ne jöjjön ide - Mik lehetnek annak következményei?
Körbepillantott, végül Condracaron állapodott meg elviselhetetlen tekintete.
- Mielőtt megjegyeznéd, hogy csak kioktatom a jelenlévőket, inkább feltennék egy másik kérdést is. Mint látjátok, elvesztettem a testem. Nem harcban történt, és nem is önként. Úrhölgyem azzal a kéréssel fordult hozzám, ismerve kötődésem a Sötétség erőihez, hogy kutassam fel a Nagyúr elszabadult vadmágiáit. És gyűjtsem be őket - mondta halkan. Aztán megmozdult valamije a homályban, és a mozdulat végül az egész hatalmas felhőn végighullámzott, amit alkotott - Az erőből több volt odakinn, a Birodalom elszórt területein, mint hittem volna. Mivel ártatlanokat fenyegetett, ott nem hagyhattam ezt a veszélyforrást, ahol volt. Magambaemeltem ezeket az erőket...de végül elemésztették a régi formámat, és most így létezem, a Sötétség részeként. Ez a hatalom nem a sajátom. És messze több, mint amennyit biztonsággal uralni tudok. Ezzel a varázzsal tennünk kell valamit! - hangsúlyozta valamennyi szavát.
- Már csak azért is, mert előbb-utóbb így vagy úgy de elszabadul az irányításom alól - tette hozzá szárazon.
Halkan dobbantott, és némi szünet után folytatta:
- Az egyik lehetőség, hogy elzárjuk valamibe....A múltban már történt valami ilyesmi, ezt a vorstandiak is tudják, és mi is - pillantott a hercegnőre egy alig észrevehető pillanatig - A másik lehetőség, hogy elszabadítom itt, ahová tartozik. Ennek viszont elképzelni sem tudom az okozatait....Ez az erő nem rendelkezik tudattal, ártó szándékkal. De ettől még ártani árthat.....
Visszavonult a társaság közepéről, mielőtt még valóban bemutatta volna valakin, hogy milyen komoly az ártalmas hatás.....
- Ha a csikótok a Sötétségbe megy, Eris is vele megy. Úgysem lehet megakadályozni...A Kőről pedig tudjuk, hogy sosem ragyogott olyan fényesen, mint miután vér és sötét hatalom érte...Készenállsz rá, hogy egy sötét erőkkel játszadozó Boszorkányúrnőt láss a Birodalomban? Mégha csak itt, a Sötétségben is? - súgta még Logannak. |
A hamar szétszéledt csapadt tagjai szépen lassan mind visszatértek a többiekhez. Akik végighallgatták a szóváltást, nem vettek tudomást Denem utolsó kijelentéséről. Egy rövid ideig vészjósló, rideg csönd állt be az összegyűltek között, míg végül Arsolon megköszörülte a torkát és beszsélni kezdett.
- Mindenki döntse el maga, hogy egyet ért vagy sem azzal, amit most fogok mondani: a másik sárkányt egy tér-és-idő-csapdába csaltuk. A Sötétségben bármikor feltűnhet, bárhol. Bár több az esélye annak, hogy egy olyan helyen fog, ahol a birodalmi lények egy nagyobb csoportja tartózkodik.
Miközben Arsolon beszélt, a többi Vorstandi egy apró biccentéssel köszöntötte a nemrégiben érkezett Afraiakat.
Hekabé élesen fordult Sötét Herceghez.
- Fékezd magad, Afrai. Többek között a Nildák Úrnőjével beszélsz. - suttogta higgadtan-vérfagyasztón a tekintélyes kanca.
Inex hátáról Catlienne egy gyors pillantást vetett a foltos kancára, mire az még egy ideig mélyen tanulmányozta Sötét Herceg reakcióit, de folytatni már nem folytatta elkezdett szavait.
- Hát akkor rendben van. - szólalt meg hirtelen Condracar - Mi már elmondtuk az ötleteinket, ideje lenne, ha az Afraiak is részt vennének a probléma megoldásában. Eddig csak azt hallgattuk, hogy miket csináltunk rosszul, hogy hogy merünk egyes dolgokra még csak gondolni is, de hogy mit kellene csinálnunk, arról nem hallottunk eddig még semmit. - közölte szemrebbenés nélkül, egyenesen és határozottan, de nem ellenségesen. - És ehez a mi derengő Sötétségünk is hozzászólhatna... - fordult egyenesen Denem felé - ahelyett, hogy mindenki mindenkit csak kioktat. - ahogy befejezte, elfordult a fekete pegazustól, a többség felé.
- Félre ne értsétek, mi meg tudunk barátkozni a Sötétséggel. - vette át a szót Logan. - Vannak módszereink, ahogy mindenkinek arra, hogyan tudja ellensúlyozni a Sötétséget. Egyszerű: aki nem bírja, vagy elgyengül tőle, nem kell, hogy idejöjjön! A kérdés csak az, hogyan hagyjuk újra megerősödni őket? Köthetünk egyezményt, fogadhatunk nyíltan harcot vagy békés együttélést. Csak azzal tisztában kell lenni, hogy a Sötétség lényei mindig a hatalomra vágynak. És ez előbb-utóbb mindig előtérbe kerül... Hacsak... nem adunk nekik valami olyat, amivel lekötik magukat... vagy valakit, aki leköti őket...
A sötétség elemű lény mondandójának váratlan befejezésére jónéhányan a vorstandiak közül leplezetlenül felhorkantak és dühös pillantást vetettek Loganre.
- Sokunk nevében mondhatom, hogy őszintén reméljük, nem gondoltad komolyan, amit az imént mondtál. - szólalt meg Celumbra elsőként.
- Tegnap szinte még csikó volt - prüszkölte Inexorable.
- Még Te sem tennél ilyet a csikóddal - fűzte hozzá Arsolon.
- Sokaknak okoznál ezzel fájdalmat - fejezte be Alasteir.
Logan egyikükre sem nézett rá és először egyiküknek sem akart válaszolni. Végül viszont mégiscsak szólásra nyitotta száját.
- Békés megoldást akartatok, fájdalmaktól és kíntól menteset. A Birodalom megkaphatja. Csak néhányunknak kell szenvednie egyetlen döntéstől, amely örökké tart. Azok pedig, akik valaha ismerték, vagy hozzá tartoztak... a saját érdekükben jobban teszik, ha elfelejtik. - válaszolta keményen, mintha neki semmit sem jelentene mindaz, amit az imént kimondott. Logant kevesen ismerték eléggé ahoz, hogy tudják, valójában mit gondol és érez. Az egyetlen pegazus, aki ezt tudhatta, messze volt innen... messze, valahol a tengerparti erdőben... |
A vakságnál is szörnyűbb, egyszerűen iszonytató feketeség kezdett sűrűn hullámzani kicsit odébb mindenkitől. Aki ránézett, mintha a legborzalmasabb, legmélyebb pokolbéli éjszakát nézte volna, amit már nem is lehet szemekkel befogadni, ami oly sötét, hogy inkább csak az elme retten vissza tőle.
- És a legnagyobb bajunk az lesz, ha a sötét lények ismeretlen szándékú tömkelege eléri azt, amit sohasem sikerült senkinek, a Nagyúrnak sem: megosztani a birodalmi lényeket - hullámzotta körbe a látványhoz illő hang a jelenlévőket. A sötét, hullámzó látvány ugyanott maradt, ahol volt. De a hang minden lényt körbeölelt, akár a selyem, mintha csak velük lett volna.
És furcsamód a hang elégedettnek, sőt, örömtelinek tűnt.......Egy ideig csend volt, majd a simogató, nyugodt hang újra körbetáncolta az összes lényt:
- Az egyik sárkány még élhet. Nem halt meg mindkettő..... - jegyezte meg mellékesen - Alapvetően a Birodalom sárkányaival egyetlen komoly probléma van: Simbelmyne Birodalmában eredetileg igen kevés sárkány élt....A faj sohasem volt őshonos. Ami azt jelenti, hogy azon sárkányok, amik itt vannak, nem otthon vannak...A kérdés az, hogy ezek a kódorgó lények, akik nem nevelők teremtményei, mit kereshetnek itt? A Sárkányok Úrnője ismerőse az eriszieknek....Megállapodások hada biztosítja, hogy ide vadászni nem jöhetnek át....Sőt, lehetőleg semmilyen indokkal se jöjjenek át. Tehát más okból vannak, itt, és az iménti kis affér tanúskodik róla, hogy a szándékaik nem békések....Ami azt jelenti, hogy nem a Sárkányok Úrnőjéhez tartoznak, vagy lázadók...A mi szempontunkból egyik kilátás sem jó. Ugyan miféle erő hajthatja ezeket a hatalmas lényeket, hogy akár az iszonyatos Sárkányhölgy uralmával, akár a mi birodalmunk erejével merjenek szembeszegülni? Esetleg akár mindkettővel?
Kis ideig várt.
- S mindezt sikerrel teszik....
A hullám kicsit kinyúlt, ide-oda mozgott oldalt, majd távoli, halk hangon kezdett el susogni, mintha nem is akarná, hogy hallják:
- A Sötétség lényei szaporodnak. Sokan lesznek, nemsoká megtölthetik a Sötétség Birodalmát. S igen, valóban, hatalmas veszélyt jelenthetnek majd ránk. HA nem találják meg a helyüket, és mi nem tanulunk meg együtt élni velük. Nem tagadhatjuk meg a sötét lényeket. Akkor sem, ha szívükben mások, mint a birodalmiak. Mert akkor elpusztulunk......A Nagyúr halálával felborult az egyensúly...Egyensúly nélkül nincs Mágia, és Mágia nélkül nem élhetünk....A sötét lények példátlan szaporasága azért van, mert az elpusztult erőt pótolják.......A mi létünket is mentik azzal, hogy élni akarnak.....S nem tehetünk ezellen semmit.... - a suttogás egyre gyorsabb és gyorsabb lett, a végén már sznte csak rebegte a szavakat. Aztán csend lett, ahogy a gyorsan pergő tánc hirtelen végetér.
Csakhogy a hulllámzásból megformálódott egy arc. Ködös és homályos volt a pegazus arca, ahogy előttük lassan kirajzolódott a közegből, amit alkotott. És nemigen vehette szemügyre senki...Ahogy őket vizsgálgatta képtelenség volt ránézni, elviselni a szemei látványát, a tekintetét. Minden borzalmas hatalom, amit a ködje, vagy anyaga, vagy étere magába sűrített, ezerszeres erővel ült a szemeiben......
- Bajban vagytok - suttogta gonosz hidegséggel a hangja, közönyös tárgyilagossággal mondva ki az egyszerű tényt. |
//Bocs Catly, de erre muszáj volt válaszolnom! ////És még valami: Haesto nem pej, hanem szürke (lószínben szürke)// |
Zyta és Holdvirág, a Nildák gyógyítói Kardfiához rohantak. Miközben hálás pillantás vetettek Lostra, vizsgálni kezdték a csődört. Szerencsére nem volt komolyabb baja, csak kimerült a mágiahasználattól. Krita és Taleán is éppségben ért földet.
-Mégis mit gondolsz? Hogy békében elvonultak volna felettünk?-szólalt meg Hope halkan, de kemény hangon- Miért gyülekeznek? Talán piknikezni akarnak?Nem hinném.....A jót akarják megsemmisíteni,....minket. Nem gondolom, hogy van választásunk. Legfeljebb annyi, hogy küzdünk, vagy pusztulunk. |
Még mindig száguldott... száguldott és már közel járt ahhoz a rejtekhelyhez amit az itt összegyűlt, sötétségtől távoli lényeknek és úrnöknek tartogatott.
Aztán hirtelen minden megváltozott. A teste ugyanúgy, kitartóan száguldott tovább, de a lelke mintha elhagyta volna. Beleolvadt az elemébe, az erejébe, az eredetébe... a sötétségbe. Tisztán érezte maga mellett a Sötétség mágiáját és tisztán hallotta annak minden szavát. Szemei elkerekedtek, de nem a csodálkozástól, hanem a rádöbbenéstől.
Hirtelen, lendületből felágaskodással állt meg. Nem foglalkozott a többiekkel, visszafordult a sárkányok felé. Vagyis akkorra már csak egy sárkány volt a helyszínen. Biztosan többen őrültnek nézték, vagy csak furcsán bámultak utána, hogy mit tesz, de őt egy cseppet sem érdekelte mit gondolnak róla. Izmait megfeszítve, megállíthatatlanul vetette magát visszafele, a sárkányt ostromlók felé, de már késő volt....
A sárkány holtan zuhant a földre. Sötét Herceg mégjobban belefeszült, mérge és dühe teljesen elborította az elméjét a lelkét, a szívét. Egy szempillantás kellett csak ahhoz, hogy ott teremjen a magukat hősnek tartó, büszke szárnyasok előtt.
Ekkor érkezett meg az afraiak képviselőinek többi tagja. Épp a legjobbkor, így a hatalmas ébenfekete pegazus, Lost, még időben elkapta a zuhanó Kardfiát, hogy épségben a földre szállítsa.
Az afraiak kisebb csapata megállt pár méterrel messzebb a sárkánytól, a pegazusoktól és főleg most Sötét Hercegtől, aki hatalmas nyerített a büszkélkedőkre.
-Ti mindannyian megvagytok őrülve???? Büszkék vagytok magatokra mi???? "Megöltünk két nagyrejű sárkányt!!! Ezaz!!!" - gúnyolódott idegesen - Ki a fene beszélt nektek támadásról???? Hát még öldökléstől???? És Ti nevezitek a Sötétséget gyilkos erőnek!
Hát biztosan sokan gondolják most úgy, hogy Sötét Herceg most a Sötétségért áll ki, pedig nem. Semmiképp sem, csak épp a pegazusok rossz irányba fordították a történések szekerét.
Sötét Herceg körbenézett a díszes társaságon, majd végül Kardfián akadt meg a szeme.
-A kis hebrencs okostojás társatokat nézzétek meg! Azt hiszi van erőnk és energiánk most őt gyógyítgatni, hogy miután felébredt hősként ünnepeljük! Hát NEM! A lehető legrosszabb irányba haladtok!!!!!!
-Mit képzeltek Ti?
Az egyik afrai lépett oda Sötét Herceghez, hogy szárnyával megérintve, nyugodtságra kérje a lényt. Tilio volt. A kis griff, akit az egész afrai csoport ellenzett, hogy idejöjjön, de ő megállíthatatlan volt. Sötét Herceg biccentett a lénynek, de folytatta a beszédét a pegazusok felé, csak mostmár nem a dühtől üvöltve, hanem sokkal nyugodtabban.
-Akkor most okoskodjatok egy kicsit, hogyha már eddig is olyan hatalmas bölcseknek hittétek magatokat. Mi lesz, ha a két sárkány nem tér vissza a táborukba? Hmm??? Válasz? Senki? - nem, nem várja meg direkt, hogy valaki közbeszóljon. Ha valaki még is próbálkozna, felemeli a hangját, hogy tudassa az illetővel, meg ne próbálja. Főleg a pegazusok közül senki!!! - Szóval a két sárkány nem tér vissza, a Sötétség táborai gyanakodni fognak, sőt, már most szervezhetik a támadásokat, mert ha MI IS TÁMADUNK, akkor ŐK IS FOGNAK!
-Pedig lehet, hogy nem az erőszak lett volna a megoldás???? - mondja ezt egy sötét lény a többi minden féla-fajta erejű lénynek. Elég abszurd, de ez mégjobban rátesz, hogy szégyellhetik magukat....csak az a baj, hogy szégyennel és bocsánatkéréssel nem fognak előbbre jutni. - Itt figyelem elterelésről volt szó, nem öldöklésről!!!! Nem megyek bele, mi lett volna, ha értelmesen gondolkoztok, mert már mindegy. A lényeg, hogy most alaposan el kell gondolkodnunk azon, hogy mi a fenét csináljunk, mert innen rázós lesz az út....
Fogta magát, hátatfordított a pegazusoknak, fejével intett a messzebbre eltávolodottaknak, hogy visszajöhetnek, majd külön lépdelt a többiektől. Iszonyú nagy bajban vannak.....
Ekkor azonban közelebb lépdeltek a most érkezettek és bár legtöbben a halott sárkányt bámulták, Lost, a hatalmas fekete pegazus előrébb lépett, hogy bemutassa a többieket.
-Üdv! Az afraiak további képviselői vagyunk. Bár nem a legjobb alkalom, még is gyorsan túl lennék egy bemutatkozáson, hogy utána nekieshessünk a legjobb út kiválasztásához.
- Haesto, Gyászfény, Syrkol, Változás, Lidércfény, Roldyno, Tilio és Elzász. Jómagam pedig Lost vagyok.
Sorban mindenkire rábökött orrával, mikor elhangzott a nevük. Haesto a hatlamas pej mén, külsőre sima ló, de ő egy alakváltó lény. Ha nem patákon, akkor négy tigrismancson járja a birodalmat. Gyászfény egy gyönyörű unikornis kanca, ereje az ellentétekkel foglalkozik. Syrkol a sötétség egy unikornisa, érdekessége, hogy a szarva kétfelé válik, így "y" alakú és vörösen izzó. Változás egy olyan unikornis csődör, akinek a színe változásával változik ereje, Lidércfény a birodalomban felnőtt kis makacs pegazus csődör, Roldyno harcos pegazus, Tilio a tűz griff, de felfoghatatlan harmóniában él mindennel és mindenkivel, Elzász pedig se nem lóféle, se nem farkas vagy macska. Fajtájából az egyetlen ezen a birodalmon. Ereje sem mindennapi... // De ezt nem a hsz-ben fogom kifejteni// |
[58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csendesen, sietősen kapkodva lábait haladt át az irdatlan, tökéletesen sötét síkságon.