Témaindító hozzászólás
|
2006.11.10. 22:21 - |
Ledobbant a partra, körülnézett, és bevárta Berkenyét. |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
_______________________________________________________ |
Megingatta fejét, majd egyre magasabbra emelkdve eltűnt a homályban..... |
Nem felelt, csak leengedte hatalmas szárnyait a vízbe. |
-Nem is mondtam, hogy el kellene innen menned!...És én igen sok mindent látok ezen a helyen...és van okod a reményre....!
-Sajnálom, hogy feladtad...-mondta mégegyszer a pegazusra pillantva, majd lassan megfordult és a levegőbe vetette magát. |
Megpördült, mire hatalmas sörénye és farka vízglóriát röpítettek köré, és egyik szárnyát kitárva a kancára rivallt:
- Nézz körül! Hol látsz Te itt okot reményre?! Hol látsz Te itt bármit?! - mutatott körbe az üres, kopár, nyomasztó tájon.
- Miért jöttél egyáltalán ide? Miért zargatsz? Láthatod, hogy nem akarok innen elmenni! Hagyj! - vált a hangja fájdalmassá a korábbi emésztő harag helyett. Visszafordult a víz felé, és leengedte büszke fejét. |
-Mert ez így van!És neked is jobb lenne, ha elhinnéd!-mondta elhalkuló hangon. |
- Szép szöveg. Tényleg. Dícséretes, hogy milyen kitartóan hajtogatod - fordult el a pegazustól. |
-Nem tudom...-válaszolta halkan-De éeletm utolsó pillanatáig küzdenék érte!
-A remény sosem hagy magamra....mindig van megoldás! |
Szembefordult a lénnyel, mélyen annak szemeibe nézett, és most először nem harciasan, hanem komoran felelt:
- Mondd, Te mire mennél a gazdád nélkül? - úszott el a kérdés a levegőben. |
-Nem tévedtem el és nem bámészkodok!-válaszolta még mindig teljesen nyugodtan.
-Egyszerűen nem értelek!Te egy nemes, bölcs lélek vagy...hogy engedheted, hogy elemésszen a reménytelenség? |
- Mit akarsz még? - csikorogta fáradtan, a pegazusra pillantva.
- Eltévedtél? Vagy csak élvezed, hogy itt bámészkodhatsz? |
Fekete Csillag sokáig figyelte a lényt, majd mellélépett.
De ekkor sem szólt semmit.A tengert pásztázta tekintetével.Gondolataiba merült, pedig tudta, a pegazus magányra vágyik.De érezte, a magány nem oldd meg semmit....Bár nem tudta eldönteni, hogy jó-e ha marad... |
Éorl csak nézte a végtelen víz hullámzását meredten, magába merülten. Ilyenkor ősz derekán már lehűlt a tenger, de ő nem érezte a lábába behatoló jégagyarokat. Elmerengett azon, hogy korábban a tenger látványa minden baját megoldotta, elég volt ha pár órára kijött ide, és felfrissülten térhetett haza. Lehiggadt, békére lelt a víz hatalmát látva.
Mindez a múlté lett. Parázsló üresség tombolt benne, és nem tudott vele mit kezdeni. Csak azt érezte, hogy lassan fogy az ereje. |
Némán állt a pegazus mögött és nem mozdult.
Fekete Csillag akaratlanul is reménységet árasztott magából, de aki képtelen volt azt befogadni, annak hiába ajánlgatta volna.
De ez a pegazus....ez a pegazus....olyan volt, mintha egy nemes, bölcs lélek élete jóságait elveszíti és a remény minden szikrája kiveszik belőle.
Csillag nem akarta magára hagyni a szürke csődört.... |
Erre tüntetően megfordult, fartfordítva és némaságba dermedve állt tovább a vízben. |
-Bocsáss meg!Nem akartalak megzavarni!-mondta hátrálva.
|
Egy pillanatra megdermedt, aztán hátracsapta a füleit.
- Nem vagy senkim! Nem tartozom neked válasszal! Ha nem tudod, nem is vagy érdemes, hogy tudd! Menj innen! - vicsorogta undok módon. |
Fekete Csillag elengedte füle mellett a sértéseket, s szomorkás, nyugodt hangon szólalt meg.
-Szörnyű, ha egy lényből kiveszik az boldogság, s ami a legfontosabb, a remény!
-Miért hagyod magad elemészteni? |
Fáradt, megtört, homályos, és mégis áthatóan perzselő tekintetett az őt zavarni merészelőre.
- Ki vagy Te, Fekete Csillag, hogy ide merj jönni és faggass? Miféle bolond lény zaklat és miért? A kikötőket bárki megtalálja, ha tovább lát az orránál! Most pedig tűnj innen! |
Fekete Csillag halkan dobbant le a parton.Első dolga az volt, hogy körülnézett, majd miután megpillantotta az egyetlen lényt a környéken, közelebb ügetett.
-Üdv!A nevem Fekete Csillag! Meg tudod mondani pontosan merre találom a kikötőket? |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|