|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.11. 16:57 - |
 Dezdemóna magányosan sétált le a partra.Tudta, hogy elsőként jár itt.Mikor leért kortyolt egyet és körülnézett.Szomórúan gondolkozott a múlton!Lassan sétálni kezdett a parton.
Tetszett neki ez a hely.
Egy-két lépéssel beleügetett a vízbe és elmerült.Aztán unottan kiügetett és megrázta magát... |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Követte. |
 Megrendülten nézett a ménre. Gonosz dolognak tartotta valaki lelkét kínozni így.
- Menjünk gyorsan - javasolta bólintva, és gyorsan szárnyra kelt. |
Újra az a meggyötört arc tűnt elő a fekete sőrény közül, szintén fájdalmas mosollyal.
-Direkt kínoz, azt hiszi, jó kedvemben hagytam el!De nem ért igazán semmit...-sóhajtotta és felált.-Nincs semmi bajom-magyarázta előző mondatait-csak itt járt és én éreztem!-aztán a tra meredt, majd kis idő múlva Kyarára nézett,s mosolyogni próbált-Akkor menjünk az erdő felé! |
Kyara, aki csak annyit látott, hogy új ismerőse egyik pillanatról a másikra összerogy, riadtan ugrott a ménhez. Eweryn mellett már annyi borzalmat élt át, nem akarta itt újrakezdeni!!!!
- Éji Táltos! Éji Táltos! - nyihogta, miközben óvatosan a mén vállához érintette egyik szárnyát.
- Mi baj?..... - kérdezte elfúló hangon. |
Mint mennykő, hasított vbe az érzés, hogy ő figyeli.Szíve ismét meghasadt, de térdre kellett ereszkednie, mert állva nem tudta elviselni a fájdalmat.Sörénye arcába hullt, s eltakarta a szemét.Egy könny csorgott végig az arcán, bele a tóba.Nehezen, de feltápászkodott.Az égfelé nézett "Hát már soha nem szabadulok tőle?"
De nem ment utána...nincs mit magyaráznia neki.Ha utána menne, bizonyítaná, hogy nem búcsozott a gondolattól, pedig ez nem így van! |
 Mire ideért már csak lépkedett.Egy nagy bokor mödül kinézett és meglátta Táltost egy kancával.Még jobban megszorult a szíve és visszafordult.Galoppozni kezdett.Arcán végig csurogtak a könyei és begyorsított.Hamar eltünt. |
| -Nekem megfelel az erdő! |
Elmosolyodott, igazán, őszintén.
- Szívemből beszélsz! Azt hiszem valóban azok voltak az utolsó könnyeim a tónak Eweryn miatt......Nahát.... - elcsodálkozott - Valóban nem vágyom már itt lenni! El akarok menni innen!
Boldogan bontogatni kezdte szárnyait.
- Hát akkor.....kezdjük újra! Menjünk az erdőbe! Ott lehet a fiam és a társaim.....Persze - horkantott - csak ha Téged nem zavar, hogy egy csomó kiscsikó és kamasz tombol egy helyen.......Egyébként a Havas hegyekbe is el kell lassan látogatni..... |
| Komolyan bólintott.Egyideig csend volt, aztán Táltos tört meg a csendet.-De eleget sajnáltattuk magunkat!Mint ahogy a régi mondás tartja:Minden vég egy új kezdet!Szerintem kezdjük el újra az életet, ha lehet, keveset gondolva a múltra!Van kedved valahova elmenni?Engem már nagyon lankaszt ez a hely!-kérdezte vígsztalón. |
- Önzetlen lény vagy... - mondta csendesen, Éji Táltos arcát nézve.
Tekintete kifutott a tó víztükrére.
- Ha nem fájna neked is, nem jöttél volna ide. De azt hiszem értem mire gondolsz.....Én már nem találtam a boldogságot a szerelemben, végképp nem éreztem nagyobbnak, mint a fájdalmat....Te pedig időben rájöttél, hogy a szerelmed kisebb, mint kéne, hogy csak jó legyen, megérje, és véget vetettél neki.....Biztos vagyok benne, hogy csodás kanca lehetett - halkult el a hangja - De néha bármily csodás valami, nem az igazi......S hiba lenne erőltetni.....Jó, hogy ő is kimondta és Te is rájöttél.
Vállatvont.
- Neki is fájt volna, ha kiderül, hogy hibáztatok....Jót cselekedtél, és ezt egyszer ő is be fogja látni. Ha máskor nem, akkor, mikor rátalál az ő igazijára.
Lehajtotta fejét.
- Én hazugságban éltem...Hidd el, nem kívánom senkinek, és megkönnyebbülhetsz, hogy szabad vagy és ő is...Gondold el milyen lenne, ha akkor döbbentek rá az igazságra, mikor már csikótok van.....Mikor mindkettőtök szerelme feltűnik és ti meg vagytok láncolva..... |
Utolsó szavaira megdöbbent.Hisz olyan, mint ő!Azt várta, hogy majd szidni fogja, de nem!E helyett inkább sok szerencsét kívánna a következő szerelemhez....mint ő!
-Az enyém nem volt ilyen bonyolult, de hasonló!-kezdte-Első pillantásra szerelem, ilyen volt az enyém.És döbenetesen szép volt.A kanca, akit szerettem, Tinny-nek hívták.Szép, kedves, vidám kanca volt.Aztán a tengerparton jöttem rá...ez így nem működik!Valóban szerettem, de nem eléggé, hogy ő legyen az egyik legfontosabb az életemben.A tenger, a távolság...a messzeség...olyan könnyen elszólított, hogy eltudtam volna repülni, hátrahagyva mindent.Először nem akartam beismerni, de aztán meglátta a gondolataimat és ahogy kimondta, mit érzek, mindent igaznak láttam.Rájöttem, noha szeretjük egymást, nem egymásnak teremtett a sors.Ő jobbat érdemel, ezért sem akartam akkor megcáfolni, amit kimondott, s hazugságban élni.Ezért elhagytam...Remélem megérti, hogy én csak neki akartam jót...bár kétlem!-mosolygott keserűen. |
Felnézett, és elmosolyodott könnyei fátyolán át.
- Meghallgatnám, ha el szeretnéd mondani...Ha képes vagy rá....És hidd el, mostmár kezdek megnyugodni, ezek..talán az utolsó könnyeim....Ez...így volt jó...Gyönyörű szerelem volt, de véget kellett érjen... - horkantott - Kívánom, hogy legyen egyszer egy elég vak kanca, akivel tökéletesen boldogok lehetnek majd együtt!..... |
| Mély együtt érzéssel nézte a kancát.-Megértelek.Nem értem, hogy lehet egy csődör olyan vak, hogy lássa, a felesége nem érzi jól magát.S nem hinném, hogy egy ép eszű, ennyit megjárt csődör lelkileg ennyire gyenge legyen!Igen...egy ilyen csődör együtt maradásához a csupa szerelem nem elég....ugyanolyan butának vagy vaknak kell lenni, mint ő!-mondta határozottan.Óvatosan egy szárnyát Kyara válára tette.-Sajnálom, hogy ilyenben volt részed.Az én történetem fele ennyire sem rossz! |
- Nos, hát - kicsit nevetett, keserűen és erőltetten - ez hosszú mese.....Összefoglalva, nagyon-nagyon szerettem őt....Azért is mentem hozzá...Igazi szerelem volt....De Eweryn bizonyos hibáiból nem tudott kivetkőzni....Ő lélekben mindig csikó volt kicsit, ami valahol jó, de valahol rossz.....Nagyon kedves, szerető mén az a lény, de hajlamos volt a kétségbeesésre......Nagyon ragaszkodott a gazdájához, az igazat megvallva jobban, mint hozzánk.....Egy idő után el-eltűnt, az utolsó alkalommal nagyon hosszú időre, a fia alig látta tehát....Kyrador szinte nélküle nőtt fel.....Ezért is furcsa a kapcsolatuk....Az utolsó, nagyon-nagyon hosszú távolléte, nos - sóhajtott - azt mondta a gazdájával és testvérével harcolt a Birodalomra törő démonok ellen, messze innen. A Sötét Nagyúr után a démonok hatalmas bajt okoztak volna...Eweryn azt mondta, hogy ő vissza akart végig jönni, és végül nagy harc volt, amiben majdnem meghalt.....
A messzeségbe révedt, és lassan folytatta:
- Úgy jött vissza, hogy könyörgött a bocsánatomért....S kiderült, hogy az ereje változásnak indult.....Olyan változásnak, ami meg is ölheti, ha nem bír neki ellenállni....S ezért nem kerülhetett semmi rossz a közelébe...Így elutaztunk, messze másoktól, és vigyáznom kellett minden szóra...Így is volt, hogy rosszul lett és kitört az ereje! Féltettem őt, magamat, a fiamat....Kimerültem abban, hogy egyszerre legyek tökéletes, türelmes, szerető pár és anya és támasz és óvó...... - sorolta.
- Én...én....boldogtalan voltam úgy....Szerettem őt, igazán.....De szenvedtem. Ő is látta ezt, így utaztunk tovább, el a játszóterétől a tengerpartról - horkantott.
- Aztán a réten közöltem, hogy mennyire fáradt vagyok, mivel megint változott az ereje egyet....Erre ő elsírta magát (nem először) és elrohant (nem először). Én pedig már nem tudtam magam rávenni, hogy utánamenjek.......Megint könyörögjek, megint mindent én hozzak rendbe...A gazdája egyszer megszidott, egy veszekedésünk után, mert Eweryn majdnem belepusztult, pedig nem én voltam a hibás...Vagy legalábbis nem csak én.
Csóválta a fejét, majd befejezte:
- Eweryn a könnyek tavához ment, végül....Kyrador és én vissza a társainkhoz...Vártam...Hallottam másoktól, hogy keresett...de nem jött el....Ezért döntöttem így.
Düh villant a szemében.
- A gazdája képes volt azt mondani, hogy Kyrador örökölhette ezt a képesség-változást!!!! Soha sem hagynám, hogy baja essen! Eris is segítene! Soha többé nem akarok félni! Szeretni és szeretve lenni....erre vágyom! - dobbantott végre, befejezve kemény mondatait, elszántan nézve Éji Táltosra.
- Talán elítélsz - mondta halkan - de a gazdám is ezt szorgalmazta.....Eweryn bátyjának és eriszi kanca volt a párja...Ő is elvált....De az ő története még rosszabb.....Talán valóban várnom kellett volna tovább, hűséggel, de....Eweryn.....nagyon forrófejű lény....én pedig...más vagyok.....
Megrázta a fejét, és könnyek kezdtek peregni az arcán. |
| -És miért hagytad el?Miben hibázott a csikód apja, hogy el kellett hagynod? |
Kedvesen elmosolyodott.
- Pedig Kyrador nagyon hasonló Ewerynhez! De mégis...valóban velem maradt...Ami a szégyent illeti...Ki tudja? Talán én is hibás vagyok.....Talán nem voltam elég hűséges, hogy nem vártam tovább...S így én csikartam ki a választást....a fiamból....Nem tudom...Nem bírtam tovább - mondta csendesen. |
| -Ez érthető!A csikó sokkal jobban ragaszkodik ahhoz a szülőhöz, aki nevelte...de elég szégyen, ha a szülő elhanyagolja a csikóját, s így nem ragaszkodik hozzá kellő képp. |
Elmosolyodott.
- Biztosan Te is megtalálod majd a boldogságod! És lehet csikód is! De örömmel mesélek még....Kyrador....már kamaszkorú....Emlékszem, miután megszületett, az apja már akkor is gyakran magunkra hagyott, de ő nagy öröm volt nekem mindig! És micsoda kiscsikó volt! Állandóan játszott volna! Azt hittem sosem fárad el! Mindig csoda volt lefektetni! És mikor Eweryn előkerült.... - kicsit megakadt - látnod kellett volna hogy örült! Mennyi mindent akart megmutatni! Mindig merész volt és vidám...Igazi kis csődör! Mennyi mindent akart felfedezni! Mindig fitogtatta az erejét! - folytatta boldogan.
- Most már sokkal összeszedettebb! Ő...nos, mikor Eweryn utoljára elrohant...Kyrador velem maradt...Én azt mondtam, ha akarja, elviszem az apjához, de ő velem akart maradni... |
| -Akkor nem éri meg szomorkodni, ha egy ilyen csikó a fiad!Én egyedül vagyok, nekem nehezebb, de, ha szülők mesélnek a csikójukról, én is átérzem, amit ők, s így nekem is könnyebb a túllépés!Megkérhetlek, hogy mesélnél róla? |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Követte.
Megrendülten nézett a ménre. Gonosz dolognak tartotta valaki lelkét kínozni így.
Mire ideért már csak lépkedett.Egy nagy bokor mödül kinézett és meglátta Táltost egy kancával.Még jobban megszorult a szíve és visszafordult.Galoppozni kezdett.Arcán végig csurogtak a könyei és begyorsított.Hamar eltünt.