|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.04. 21:38 - |
 Leolan könnyedén ledobbant a jeges partra, és körülnézett. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
________________________________________ |
 Elmosolyodott, majd vágtába ugrott és követte párját.
Kíváncsi volt, hova is fognak menni, de csendben várt a meglepetésre.... |
 Elvigyorodott magában. Bízott a saját ízlésében és gondolta, hogy egy havasi lény egész biztos jól érezné magát ott, ahova menni fognak.
Egy szép ívben Wintermint mellé lépett, majd egy hívogató fejintéssel beugrott vágtába. Mikor már messzebb ért, szinte egy helyben szdte a lábait, úgy pillantott hátra, bújkáló izgatottsággal. |
-Rád bízom magam!-mosolyodott el.
-De aztán ne csalódjak!-viccelődött. |
 - Jó ötlet! - vágta rá szinte azonnal,majd még egy kis ideig ábrándos pillantásokkal figyelte kedvesét, amint épp megindul, ő pedig követte.
- Van konkrét hely,ahova szeretnél menni,... - majd lassan csalókás mosoly kerekedett arcára - vagy elvezesselek a legcsodáldatosabb helyre az Örök Télben? |
Mosolyogva fürkészte Kohl szemét, majd a vízre tekintett.
-Mit szólnál, ha körülnéznénk az Örök Tél Birodalmában még? |
- Bármi történjék, Én mindig itt leszek majd. Jóban is rosszban is... ésígytovább, mindig! - mosolygott, ahogy kedvese szemébe nézett,hogy orruk összeért. |
Mosolyogva bújt párjához.
-De ha csikónk lesz, minden más lesz...ugye tudod? |
Kohl még levegőt is elfelejtett venni,úgy meredt tátva hagyott szájjal Wintermintra,majd végre magához térve,forró csókkal fejezte ki kedvesének határtalan örömét,aztán szorosan magához húzva,nyakával átölelte. Legszivesebben zengve ágaskodni kezdett volna,óriási örömtáncot lejtve a hóba a válasz hallatán,de ez így sokkal romantikusabb volt.
- Ugye tudod,hogy egy istennő vagy,édes? - húzódott csibész mosoly arcára,ahogy orrával beleturt a kanca fekete-fehér sörényfürtjei közé. |
 Belül nagyon megdöbbent, s gondolkodóba esett, de ez arcán nem látszódott.Végül egy pillanat múlva Wintermint már párját csókolta.
-Én is nagyon örülnék neki!-válaszolta önfeledt boldogsággal párjának. |
- Öhmm... Én...
Bár Kohl mindig harcra kész és büszke mén,most mégis zavarba jött. Aztán megadóan kiegyenesedett,de mosolygott,és Wintermint szemébe nézett. Végtelen időkig hagyta volna magát,hogy az ékkövekként csillogó szempáron legeltesse tekintetét. Őszinte szeretet és bizalom áradt belőle,ami annyira boldoggá tette Kohlt... Végül egy nagy levegőt vett és belekezdett mondanivalójába.
- Nos,arra gondoltam,mi lenne,ha ... - itt szava elcsuklott egy pillanatra - Tudom,hogy ez komoly döntés és nagy felelősség,de úgy érzem elég ideje vagyunk házasok,hogy bővüljön egy kicsit a családunk... Szóval.... Mit szólnál egy közös csikóhoz? ... Én nagyon örülnék neki! |
-Persze!Talán mondani akarsz valamit?
-Ilyenkor szoktak a csődörök sétáni akarni a párjukkal!-mosolygott leleplezőn Wintermint. |
Nem éppen erre számított,így meglepte a puszi,aminek persze örült. Kis ideig élvezte ezt az érzést,majd gyorsan kedvese után lépkedett és egy kis idő eltelvétel ő is egy hosszú puszit nyomott az arcára.
- Szeretlek! - mondta őszintén,majd egy pillantra maga elé töprengett.
Vajon elég ideje vannak együtt? Mit szólna Wintermint,ha megkérdezné? Készen állnának rá? Valahogy nem igazán merte még felhozni a témát,lehet még hagyni kéne egy kis időt a dolognak és csak aztán beszélni róla. Igen. Bizonyára így lesz a legjobb.
- Sétálunk egyet? |
Wintermint épphogy nem rohant bele párjába.Összeszedte magát a hosszú csúszárs, fékezés után, majd megpuszilta Kohl orrát, és bájosan mosolyogva elsétált mellette. |
Ravaszul elvigyorodott,majd teste hirtelen megfagyott. Egy pillanat alatt olyan makulátlan fehérré vált,mint a frissen esett hó,aztán alakja szétesett. De így csak még gyorsabban tudott közlekedni,így Wintermint olyasmit láthatott,mitha a hó alatt egy vakond közeledne felé nagyon gyorsan. Egy ideig tartotta párja tempóját és mellette haladt,aztán hirtelen felgyorsult és egy szempillantás alatt megjelent előtte Kohl,teljes egészében.
Kohl csak állt,de furcsa mód,mintha ugrásra készen lett volna. Megvárta,míg kedvese ide ér,aztán gondolta,megviccelés képpen,majd nem engedi tovább menni. |
Wintermint felvisított, s nevetve futni kezdett Kohl hógolyója elől.
|
A hirtelen hidegre összehúzta a nyakát.
- Héé! Ez biztos nem a fáról hullott le!
Hátranézett és látva Wintermint elfolytott nevetését,nevetve elmosolyodott. Közben elővarázsolt ő is egy hógolyót. Wintermint jobban jár,ha szaladni kezd :) |
 Csöndesen baktatott a víz felé.Fáradt volt.Csikó volt így nem tudta ,hogy hova húzódjon.Fáradtan inni kezdett.
|
Wintermintnek viszont más jutott eszébe.Mikor Kohl megfordult, Wintermint egy kisebb hógolyóval pont nyakontalálta a csődört.Nevetését visszafolytva gyorsan a vízhez sietett, mintha nem is ő lett volna..... |
- Nos,akkor csapjunk bele! - mondta nevetve,azzal párjával belépkedtek a vastagabb hórétegű részre.
Kohl,Wintermint mellett,orrával elkezdett gurigatni egy kisebb hógolyót,ami kezdett egyre nagyobb lenni. Először teniszlabda,majd egy kosárlaszti méretűre nőtt,végül aztán elérte a "normális" méretet. Mekkora szerencse,hogy Kohl ilyen testes!
- Van egy ötletem! Esetleg amíg én lecsípek néhány ágat a sörényéhez és a farkához,addig te a víz segítségével kicsinosíthatod az alakját. Az ilyenekben úgyis a hölgyek vannak toppon. - kacsintott. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Leolan könnyedén ledobbant a jeges partra, és körülnézett.
Elvigyorodott magában. Bízott a saját ízlésében és gondolta, hogy egy havasi lény egész biztos jól érezné magát ott, ahova menni fognak.
Belül nagyon megdöbbent, s gondolkodóba esett, de ez arcán nem látszódott.Végül egy pillanat múlva Wintermint már párját csókolta.
Csöndesen baktatott a víz felé.Fáradt volt.Csikó volt így nem tudta ,hogy hova húzódjon.Fáradtan inni kezdett.