|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.07. 20:46 - |
 Dynort körülnézett.
-Ne ijedjetek meg, mert elnyel a láp.Ne gondoljatok semmi bánatosra és semmi szomorúra.Ne hagyjátok el magatokat.
Mondta és nehézkesen lépkedett a ragadós mocsárban.
-Mindjárt itt lesznek. |
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
____________________________________________ |
 Lilura mosolygott, és meghajolt előtte elköszönésképp.
-Köszönöm!-fordult Murchoz, majd biccentett, s elindult megkeresni az ösvényt.Miután megtalálta, még visszanézett, de aztán indult is felfedezni a Birodalmat. |
 Lilu mosolyogva bólintott, és elindult előre. Murc szorosan a nyomában maradt, és szótlanul figyelt mindenre, de Haestót már nem akarta elhajtani.
Lilu hamarosan kivezette őket a ködből, ami mostanában mindig beterítette a RémLáp ezen szegletét. A szélén felsorakoztak hárman, és nézték a tájat, ami előttük terült el a lemenő Nap fényében.
- Arrafelé, ahol a Nap épp lebukik, láthatsz egy kis ösvényt. Átvezet azon a durva, kopár pusztán, ami erre elterül. Egyenesen a tengerhez vezet, nem kerülhetsz veszélybe, hacsak le nem térsz róla. A tengerpartról sok helyütt járnak át hajók, nemcsak a kikötőkből. Ha szerencsés vagy, találhatsz egyet, ami átvisz. Vagy valami vízilényt, aki segít..... - mondta kedvesen Lilu, aztán meghajolt, és elindult visszafelé, csak Murcra vetve egy szelíd, mosolygós pillantást.
- Nem ajánlom, hogy elhagyd az ösvényt! Bűbájt bocsátottak rá, így nem változtatja a helyét. Biztonságban mehetsz rajta a tengerig. Sok más vidékről itt ez nem mondható el. Ha az ösvényt elhagyod, betévedhetsz a BoszorkányVidékre, vagy rosszabb területekre is.....Ég veled! - nyihogta a komor mén önmagához méltón, és elügetett Lilu után. |
 -Hát akkor szétválnak útjaink!Viszont...lehetne egy utolsó kérésem?Megmutatnátok merre jutok ki a szigetről?-kérdezte.
|
Összenéztek Murccal, majd mindketten nemet intettek.
- Mi a szigetet járjuk általában - mondta Lilu.
- Mindenféle ügyben - tette hozzá Murc. |
-Úgy döntöttem elhagyom a Rémlápot!Persze nem azonnal!
-Arra gondolta maradok még egy kicsit, majd körülnézek a Birodalomban!Ezekkel a szörnyekkel amúgy sem tudok mit kezdeni!Pláne, ha egyedül maradok!
-És Ti?Ti gondolom itt maradtok?Vagy nem? |
Habár Murc kegyetlenül megfeszült a mosoly láttán, Lilu viszonozta.
- Mik a terveid most? - kérdezte a szürke mént a kanca. |
-Szívesen segítettem!-mondta a ménnek komolyan, majd egy aprót a kancára mosolygott. |
A kanca nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében, amikor látta, hogy a két lény épségben ér oda hozzá.
- Igen, jól vagyok - mosolygott Haestóra, aztán az épp megérkező Murc elé sietett. De a mogorva, fehérarcú lény sem sérült meg.
- Örülök, hogy mind megmenekültünk - mondta nyugodtan Lilu, és fejét a ménéhez biccentette. Csoda, hogy így alakult!
Murc pár pillanatig tűrte az idillt, majd a szürke lényre pillantott, és hozzálépett.
- Segítettél megvédeni Lilut. Köszönöm - mormogta. |
Haesto hallotta a mögötte lévő patadobogást, cuppogást a sárban, így már nyugodt volt, hogy Murc is talán megszabadult azoktól a rémektől.
Követte Lilu hangját, s hamarosan meg is találta.
-Lilu!Lilu!Jól vagy?-ügetett oda hozzá. |
Murc forgószélként vágott szét a támadók közt, akikről képtelen volt eldönteni kik vagy mik. Hiába irtott ki jópárat, a megmaradtak ügyesebbek és veszélyesebbek lettek! Nem adta fel, tovább vagdosta őket, hárítva a csapásokat, és végül a leglogikusabb döntést hozta: amikor a tigris eléggé eltávolodott, ő is utána ugrott, hatalmas földhalmokkal fedezve magát. Az ő általa emelt falak és halmok holt, szürke földből alakultak, és Murc legnagyobb meglepetésére működött a dolog! Lehagyta az üldözőket!
Vadul fújtatva, de nem kifáradva követte a ködben a tigrist, és a hívó kiáltásokat, amiket Lilu hallathatott.
Mert Lilu jó ideje kiabált a láp szélén rémülten Murc után.... |
haesto nem tudott mit tenni, hát futásnak eredt.
'De merre?S vele mi lesz?Hagyjam itt őt?....Áhh...biztos tudja mit csinál....'
Fogta magát s futásnak eredt arra, amerre Lilu is futni kezdett.
|
Murc kirobbant a ködből, és egyenesen átesett egy óriáson....Felpattant, és a szürke lényt kereste, akit egy óriáson túl végül meg is talált.
'Az adósa vagyok.....' gondolta fogcsikorgatva. Holtvarázst dobott szét, kihűtve a levegőt és kiszárítva, megkeményítve a talajt. Az óriások felé fordultak, és rátámadtak, de ő már tudta mit tegyen: megdermesztette a talajt, és rákényszerítette őket a szétporladásra. Így is volt, amelyik kijutott a szabad talajhoz, de elkezdtek fogyni!
Murc hatalmasat rúgott egy feléje száguldó pengébe, és ráüvöltött a tigrisre:
- Futás!!! Gyerünk!! |
A tigris úgy igazából semmit nem tett az óriásokkal.Egyetlen fegyvere az volt, hogy keresztül ugrálva rajtuk kifárasztja őket és persze magát is.
Ha menekülni próbált azonnal körülvették.Nem tudott mit tenni.... |
Murc döbbenten nézett a lényre, de azután tiltakozás helyett kikerült egy óriást, és kiszökkent a gyűrűjükből. Emlékezett még rá Lilu mennyire megrémült ezektől a támadóktól és milyen kétségbeesetten futott el....
- Ne varázsolj, csak elnyelik az energiát! - kiáltotta a szürke lénynek, és hátborzongatóan felszívódott a ködben.
Szinte nem is valóságos sebességgel száguldott át a lápon, Lilu után kutatva. Hamar megtalálta.
A kanca egy borzasztóan erős pajzsot hozott létre maga körül, ami kizárta a varázst, de rossz helyre keveredett futás közben! Képtelen volt a vizenyős kis szigetről tovább menekülni. Az óriások folyamatosan támadták a védelmét, és csak idő kérdése lehetett, hogy mikor törik át....
Murc őrült sebességgel járatta az agyát, hogy mégis mihez kezdjenek. Hiszen ezek nem többek, mint homok és köd!!
Megállt benne az ütő....Homok és köd! Ha az óriásokkal önmagukban nem tudnak mit kezdeni, akkor az anyagukkal kell!
- Lilu, teremts szelet! - üvöltötte társának, ahogy vágtában megindult feléjük. Ő a saját varázslatát használta fel, holttá és keménnyé változtatva mindent, amihez csak hozzáért, vagy ami felett elhaladt. A feltámadó szélvihar vadul tépte az ő sörényét is, de nagyon úgy tűnt, hogy meglepte az óriásokat is! A maszkos mén összehúzta szemeit, és egyre gyorsított a két varázslat felé. Lilu vihara lecsapott a két óriásra, és Murc abban a pillanatban felszökkent, és szétrúgta őket!
- Lilu, MOST!! - kiáltotta, ahogy homokot köpködve átrepült a szétporladó alakokon. A szél még erősebben kezdett tombolni, és szétkavarta a két óriást! Ahogy korábban, most is össze akartak állni újra miután szétestek. De Lilu varázsának hála a környéken nem maradt köd, Murc holt talaját pedig nem tudták felhasználni....Sikolyok hangzottak, morgás, tomboló és dühös lelkek szitkai, egy pillanatra mintha a két lény még megpróbált volna összeállni, azután csend lett.
Lilu eltüntette a pajzsot és Murchoz szaladt.
- Ó Murc! Csoda, hogy sikerült! - nyihogta még mindig ijedten.
- Valóban....De most vissza kell mennem oda, ahol voltunk - mormogta komolyan.
- Miért? - hűlt el a ködfarkas kanca.
- Az a bolond lény segített, hogy utánad tudjak jönni. Meg kell tudnom mi lett vele. Te maradj itt! - nyerítette, és újra a ködbe ugrott. |
Haesto épp indult volna a sziget egy másik részére, mikor meghallotta Murc kiáltását, benne a "menekülj" szóval és a kétségbeesett patadobogást.
Azonnal átalakult tigrissé.Hamar megtalálta a varázslovakat.Lilut két óriás kergette.Haesto habozás nélkül rá akart ugrani a kettő közül az egyikre, de csak átesett mind a kettőn.Amik persze pár méterrel arrébb újra összeszedték magukat, de legalább Lilu időt nyert.
Ekkor odavágtatott Murchoz, és elterelte néhány óriás figyelmét.
-Menj Liluval!Szüksége lesz rád!Majd én kezdek velük valamit....-szólt Murchoz. |
Lilu szomorúan nézett a mén után, aztén belépett a ködbe. Nem volt hosszú idő rátalálni Murcra, a köd és a mágia neki nem jelentett akadályt. De a látványtól, ami elébe tárult, földbegyökereztek a lábai, és rémülten felnyerített!
Murcot ködből és homokból összeállt óriások vették körül, és rémítő kardokkal próbálták eltalálni! A mén persze nem azért volt az, aki, hogy baja essen, de láthatóan egyre szűkült a tér, ahol vadul pördült ki újra és újra a támadások elől. Ha meg ellentámadásba lendült, az alakok egyszerűen szétestek előle, hogy azután mellette vagy mögötte sértetlenül összeálljanak, és fáradhatatlanul támadják tovább!
Lilu azonnal a segítségére akart sietni, és felizzította lábait, de Murc észrevette őt a szeme sarkából, és küszködve kikiáltott neki:
- Ne! Ne varázsolj! Menekülj!
Az óriások észrevették az újonnan érkezettet, és ketten megindultak felé......
Lilu döbbenten nézte a fölé magasodó árnyalakokat, azután megtörten vetett még egy pillantást Murcra, és a ködbe ugrott! Úgy futott, mint még soha! |
-Azthiszem mégsem lenne jó ötlet veletek menni!........Hát akkor jó utat nektek!Remélem azért még találkozunk!
Majd fogta magát és a másik irányba indult el...
|
-Azthiszem mégsem lenne jó ötlet veletek menni!........Hát akkor jó utat nektek!Remélem azért még találkozunk!
Majd fogta magát és a másik irányba indult el...
|
- Nem tudom - fordult hátra meglepetten. Nem hitte volna, hogy a lény még hozzá szól!
- Én nem bánnám - mondta, de egy türelmetlen nyerítés miatt összerezzent.
Murc már indulni akart! |
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Dynort körülnézett.
Lilu mosolyogva bólintott, és elindult előre. Murc szorosan a nyomában maradt, és szótlanul figyelt mindenre, de Haestót már nem akarta elhajtani.
-Hát akkor szétválnak útjaink!Viszont...lehetne egy utolsó kérésem?Megmutatnátok merre jutok ki a szigetről?-kérdezte.