|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.16. 17:16 - |
 Koni kicsit pihenni akart-így idejött gyönyörködni a nagy óriásokban.Letelepedett egy buckára és gondolkodni kezedett hangosan.A zajra figyelmes lett valaki.Egy idejig idegenkedve nézett a lányra, majd mosolygóra vette a témát és egyre fokozatosan megkedvelte a jövevény halkan nevetve a sok sületlenségen, amiről gondolkodott a szárnyas jövevény.Végül fel bátorodván előlépett az egyik piramis árnyékából és így szólt:
 -Nahát, régóta élek földön, de még nem láttam ilyen lényt mint te.Olyan vagy mint az ember, de szárnyaid vannak, mint a madárnak.Mégis miféle szerzet vagy te?
-Ki?Mi?-pattant föl Koni, majd mikor megyugodott, felelte-Én szárnyas tünde vagyok....az anyám tünde, apám angyal volt.....
-Kik azok tündék és angyalok?Még sosem hallottam róluk.
-Az angyalok már kihaltak, ők a felhők közt éltek, a tündék pedig a föld lényei:varázserejű emberek. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
_________________________________________________ |
Olyan furcsa dolog történt, amit nem mindennap látni: Halott Álmot Fény mágia vette körbe. Meg se lepődött, aprót biccentett elköszönés képpen és már el is tűnt egy kevésbe sötétebb helyre, minta a mágia. |
Megingatta fejét. - Nem hiszem, hogy rokonaim ilyen messze eljöttek volna hazámtól, nem is kívánnám. Horror Note nevűt sem ismerek a családfámból. Ha viszont annyira fontos neked az a pegazus, miért nem eredünk a nyomába? Talán még a sivatagban van - terelte gyorsan másra a szót. |
Lisandro legszívesebben a két ménre ugrott volna, így sokszorosan hálás volt Dustnak a nyomatékos közbevetésért.
- Nagyon is szükségem lenne információkra a társamról! Ha baja esett, valószínűleg nagy a baj, mert ő nagyon erős mágus. Mindenképp meg kell találnom! - nyerítette.
De közben meghallotta a fekete-fehér lény szavait, és lidércek lángocskáira emlékeztető szeme meglepetten gyorsan végigfutott annak nem mindennapi alakján.
- Semmilyen rokon? Horror Note nagyon is hasonló hozzád! Csak sokkal erőteljesebb a felépítése, dehát ő harcosból lett mágus, s nem fordítva, és régi világ ménje.... - mondta még mindig meglepetten. |
Színpadiasan a ménhez fordult. - Angelid. Ha afrai lennék, ismernél, nem? A Birodalomban pedig nincsen semmilyen rokonom.
Mivel unta magát, fél füllel a többiekre is figyelt. |
*Ismét felszökkent az egyik piramis-alapkőre. Nem szeretett és nem is igen tudott nyugton maradni. Folyton égett a tettvágytól és a mehetnéktől. Energikusan megrázta magát, hogy megszabaduljon a sok szőrébe tapadt portól.*
- Ejnye, hát nem látod, hogy felcsigáztad? - *kérdezte tettetett szemrehányással a hangjában.* - Azt a lényt láttad, akit ő keres, tehát beszélj! |
 Visszafordult Sylor kijelentésére és figyelt.
 Sylor felemelte fejét, ahogy hozzászóltak.Tekintetét a Lisandrora emelte.
-Zöld volt és üveg!Négy lába volt meg két szárnya!
-Sylor!-szólt rá Zalden.
Sylor Zalden felé prüszkölt, majd közelebb lépett a tőle kérdezgetőhöz.
-Miért?Talán őt keresed?
 Megállt Zalden mögött, majd pár pillanat múlva közelebb ügetett Halott Álomhoz.
-Angelid vagy?-kérdezte hirtelen-Nagyon emlékeztetsz néhány afraira!
|
Szeme lustán vándorolt a fekete sörényen túlra. Mindig megérezte, ha figyelték, a társaságban pedig egyedül a fekete lóféle tekintete volt rejtve. Nem horkantott idegesen, nem váltak jégcsapokká pillantásai. Már-már szelíden nézte a be nem mutatkozott afrait. Nem kellett tartani tőle.
Elfojtott egy mosolyt az egyiptomi díszes peguni megjegyzésére. Komikus volt a helyzet. |
 Lisandro megpördült, és szigorú vonásain átsuhant a döbbenet. Ritkán látszott rajta bármi, de itt, a világvégi homokpokolban elképesztette, hogy épp az egyik szájtáti méntől kell megtudnia azt, amire szüksége van!
- Zöld.....egy zöld üveglényt láttál itt korábban? - kérdezte fojtott hangon a pegunit. |
Mégegyszer végigpillantott a hármason.
-A Piramisokat ellenőrizzük!Nagy mágiát nehéz kordában tartani és sosem lehet tudni....-mondta, majd a piramisok felé indult.
Követte Zaldent a piramisok felé.Feje Halott Álom felé fordult, de sörény eltakarta szemét, így nem látszott tekintete merre vándorol.Érdekesnek találta a kancát.....
Egészen más irányba indult.Talán a Piramisnak pont a másik oldalára.
-Úgy látom már nincs itt az a nagyszájú üvegló!Zöldikeee.....-morogta az orra elé, ahogy a piramis csúcsát kémlelte.
|
Lisandro azért megfontolta Dust válaszát. Mert akárhogy is teljesedett ki benne az eriszi mágia, a lényeknek ebben az áradatában és boldog zűrzavarában képtelenség volt rájönni, hogy mindenki rendben megvan-e.
De be kellett látnia, hogy ezt egyelőre nem is fogja megtudni. Lehet, hogy Üvegtáltos akár szándékosan tűnt el. Még itt, a piramisok vidékén is lehetnek fennakadások a nekromancia miatt....Ami jó ok a tovarebbenésre....
Nem tudhat meg többet itt....
- Üdv! Lisandro vagyok - fogta rövidre a köszönést, éppcsak végigpillantva a három ménen. Halkan szólt, de dallamos és mégis hűvös hangja ígyis elég érthető kellett legyen. |
 *Röviden elmerengett a feltett kérdéseket hallva, végül így válaszolt.*
- Nem. Inkább az hatott furcsán, hogy minden olyan tökéletes. Nincsenek szelek, semmi nyom, se fizikai, se mágikus értelemben. Mintha valaki tett volna ezért.
*Az érkező trió felé fordult és leszökkent a piramis legalsó építőköveire.*
- Üdvözlet Nektek is! - *válaszolt apró főhajtás kíséretében.* - Dust vagyok. |
Átlós ívet írt le szarvával az érkezőkfelé, ahogy félrebillentette a fejét.
- Halott Álom. |
 Ahogy közelebb értek az idegenekhez Zalden megállt.Így tett két követője is.
Zalden fejet hajtott.-Üdvözöllek Titeket!A nevem Zalden!Afraiak vagyunk!-mutatkozott be kielégítőn, mert nem ismerte ezeket a lényeket és nem tudta nem-e rossz szándékúak.
 Golleon csak biccentett, de egy szót sem szólt.Számára túl komolynak tűnt a társaság...Egyelőre nem szólt.
 Sylor igen aprót biccentett.Nem ismerte a lényeket, de számára nem tűntek idevalósinak.Úgy gondolta inkább nekik kéne üdvözlőszöveget mondaniuk.De mivel Zalden már ezt megtette, neki is biccentenie kellett.
|
Lisandro valóban jól palástolta a vele történteket. Halott Álom megkapta az üzenetet az erisziekkel kapcsolatban, s Lisandro-t nézve azt hitte, őt hidegen hagyja az egész. Nem is foglalkozott vele többet.
Ő is megérezte az idegeneket, s gépies mozdulattal feléjük fordította fejét. Arcáról nem tűnt el a szúros, hideg pillantás. |
A mágia lobot vetett ereiben, nem sokkal azután, hogy magához tért a vad roham után. A két másik kanca nem vehetett észre semmit, Lisandro némán, kimeredt szemekkel állt néhány pillanatig, aztán ellazult, és a közeledők felé fordult, riadót jelző vészcsengőinek engedve.
De ettől még a vad öröm, ami a belsőjében lobogott, bátorrá tette. Bátorrá és eufórikussá. Éles tekintettel, félelem nélkül várta a közeledőket. Immár nem árthat nekik semmi! Illetve....neki.
Lisandro még egyszer megmerítkezett a zűrzavaros, gyönyörteli boldogságban, erőben, hangban, áradatban, majd vett egy mély levegőt, és szemügyre vette a három érkezőt. |
Zalden lassú, nyugodt, mégis határozott léptekkel haladt előre.Kihúzva magát, erős tartással, nem foglalkozva a süppedős homokkal lépdelt a forróságban.Napok óta nem ivott, mégis óriási erőben volt.A forróság és a víz hiánya mondhatni az eleméhez és sivatagi lényéhez tartozik.
Már pár perce megpillantotta a piramisokat és ahogy közeledett feléjük meglátott három idegent.
Nem torpant meg, nem hátrált.Ha már egyszer a piramisokhoz tartott, oda is fog menni, mégha nincs kedve az idegenekhez, akkor is.
De Zalden sem volt ám egyedül.Egy fekete, izmos mén baktatott mögötte.Komolytalanabb volt, mint amilyennek látszott.Golleon érdeklődve figyelte a piramisokat és a lassan kirajzolódó alakokat.
Sylor sem maradhatott ki semmiből.Nemrég csatlakozott a duóhoz.Jelleme ellenére eléggé fegyelmezett volt.Lehet, hogy a sivatag hercege, de Zalden nagyobb erejű, bölcsebb volt nála és ezt tiszteletben tartotta.
Nem oly rég járt erre, de annyira szerette a piramisokat, hogy oda bármikor, bárkivel ellátogatna.
|
Nem tudott nem érdeklődő és gúnytól mentes pillantást vetni a csontmaszkos pegunira.
- Ami azt illeti, bizonyos lényektől nem is igen várható el, hogy gyakran járjanak erre... - jegyezte meg fanyarul, majd felnézett az unikornisra.
- Valami furcsát tapasztaltál mióta itt vagy? Mágiákat, amik nem tartoztak ide? Különös viharokat? Idegeneket nem láttál? - kérdezgette fojtott hangon, de nagyon is komoly szemekkel. |
- Valóban, a sivatag kihalt hely - felelte hűvösen. - Én sem járok gyakran erre. |
*Rövidem hallgatott, miközben a hallott néven töprengett.*
- Nem ismerem. - *mondta végül és fellépett az egyik piramis alapul szolgáló kövére.* - De ami azt illeti, amióta itt vagyok, senkit sem láttam errefelé ólálkodni. Ti vagytok az elsők. - folytatta, orrával az eddig némán álldogáló fekete lény felé bökve.* |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Koni kicsit pihenni akart-így idejött gyönyörködni a nagy óriásokban.Letelepedett egy buckára és gondolkodni kezedett hangosan.A zajra figyelmes lett valaki.Egy idejig idegenkedve nézett a lányra, majd mosolygóra vette a témát és egyre fokozatosan megkedvelte a jövevény halkan nevetve a sok sületlenségen, amiről gondolkodott a szárnyas jövevény.Végül fel bátorodván előlépett az egyik piramis árnyékából és így szólt:
Visszafordult Sylor kijelentésére és figyelt.
Sylor felemelte fejét, ahogy hozzászóltak.Tekintetét a Lisandrora emelte.
Megállt Zalden mögött, majd pár pillanat múlva közelebb ügetett Halott Álomhoz.
Lisandro megpördült, és szigorú vonásain átsuhant a döbbenet. Ritkán látszott rajta bármi, de itt, a világvégi homokpokolban elképesztette, hogy épp az egyik szájtáti méntől kell megtudnia azt, amire szüksége van!
*Röviden elmerengett a feltett kérdéseket hallva, végül így válaszolt.*