|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.27. 16:57 - |
 Therus megállt az óriási hínárok felett a víz színén, és bevárta Nenyát.
Tetszett neki az, ahogy a saját fékezése hullámokat dobott szét mindenhova, és a hullámok is boldogságot zúgtak az elméjének!
Nenya ekkor érte el őt, és Therus kicsit figyelte útközben.
'Igen....' Meg volt vele elégedve. Nenya pont olyan volt, ahogyan várta, és pont úgy fejlődött, ahogy az várható volt. |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
_____________________________________ |
 Komoran pillantott a kancára.
- A tengerben még akkor is mindig mindenre fel kell készülni, ha a Birodalomban rend van. De igazad van: érzem magamban a suttogást, a patakok és folyók híreit, és ők szörnyűség közeledtéről nyögnek...Veszélyt hoznak a vizek. Mindenfelől......Itt összefutnak az esszenciák - vált merengővé. |
 -Nem esett bajom.-felelte, majdkövette Ulmo tekintetét.
-Igen..minden rendben...de ugye ez nem csak ideiglenes állapot?-kérdezte bizonytalanul. Valahogy nem érezte magát teljes biztonságban mostanában a engerbe. |
Fejet hajtott a kancának.
- Én is. Reméltem, hogy a győzelmünk után nem esett bajod.
Körülpillantott.
- Itthon....úgy tűnik minden rendben...Ez megnyugtató... |
Jól hallhatóan megkönnyebbülten sóhajtott, és elmosolyodva a fejét rázta.
-Semmi gond.-mondta, és még közelebb úszott.- Örülök, hogy itt vagy...és, hogy...jól vagy... |
Ulmo szárnyait szétcsapva, eltüntetve a varázslatát, harciasan pördült meg a nevét mondó hangra. Hiába, a távol töltött idők beidegződései még idehaza is erősek voltak......Azután gyorsan leengedte tagjait, és lazítani kezdett. Ismerte ezt a lényt.....Ó igen! Már tudta is honnan. A Birodalom vizeit mérgező lénnyel együtt bántak el.
Elmosolyodott, és nyugodtan fejet hajtott.
- Aurora...Üdv! Rég találkoztunk, s mégis emlékszel rám....
Elkomorult, amikor eszébe jutott, hogy hogyan váltak el.
- Sajnálom, hogy legutóbb oly hirtelen és udvariatlanul tűntem el. Más ügyek....és bajok....szólítottak el.... |
Ahogy kutatott, megpillantott egy hirtelen feltámadó vízörvényt. Biztosan nem magától termett ott...
Közelebb úszott, és a hínárok között egy lény alakja bontakozott ki lassan előtte. Hirtelen felismerte.
-Ulmo?-szólalt meg bizonytalanul, ahogy közelebb úszott. |
Ulmo hatalmas vízörvényt kavart magának, hogy kicsit megmozgassa a képességeit, és hogy testét is megtisztítsa és átmasszírozza. Néha (talán épp a hatalmas mágiák miatt) a kisebb vízi állatkák a nyomába eredtek, és megpróbáltak ráakaszkodni. Ulmo nem akarta bántani őket, de nem is kívánt testére "utasokat".
'Talán többször kéne kimennem a szárazra vagy repülni....' gondolta felpillantva a ragyogóan csillámló felszínre. Gyönyörű volt....De az ég nem véletlenül adhatott neki szárnyakat, és tényleg nagyon régen járt fenn...
Ha a Vízben jól működött, szárnyait az Égnek is neki kellene feszíteni..... |
A víz szinte meg sem rebbent, ahogy Aurora sebesen keresztülszelte folyékony redői. Hiába, a tenger...mindig is az otthona marad. Akaratlanul is elmosolyodott, tudva, hogy a Víz örül, hogy itt van.
De most mást is érzett a Víz eredeti élőlényein kívül...valaki mást...de mintha ismerős lett volna...
Lassított, de tovább úszott, az illető után kutatva a hínárok között. |
Ulmo rengeteget dolgozott.....Annyi vizet bejárt, mint más egész életében. De ez volt az ő dolga, ez volt a léte. Eltévedt lényeken segített, támadókat űzött el, viharokat támasztott vagy csitított el. Volt egy háború is, ami ilyen soká távoltartotta. De nem volt választása: ez több volt, mint munka. Ezt csinálni is kellett, és élni is kellett érte. De a Víz mindig ott volt.....Lüktetett, súgott, erőt adott, nevetette. Ulmo egy volt a Vízzel, és emellett egyetlen igazi társának tekintette. Még a legnehezebb időkben is, mindig ott volt neki az eleme. Amikor mérgeket talált benne, hallotta a lények halálsikolyát és érezte a bánatot.....Amikor vad mágiák szabadultak el, érezte a dühöt és a zavart.
A mostani útján végig békét és erőt érzett. Mintha egy régi, kedves baráttal kalandozott volna, aki végig vicceket mesél neki, és rányitja a szemét a világ szépségeire. Csodálatos volt ez a megnyugtató simogatás a lelkén, ami a végtelenek titkait suttogta.
De azért eljött az ideje a hazatérésnek. Ez volt a hazája. És tudta, hogy bajok vannak, márpedig ő sosem engedte meg magának azt a luxust, hogy másra hárítsa a bajok megoldását. Igen, Ulmo mindig az élen akart járni. Mindig a sűrűjében küzdött a jó ügyért.
De azért most, még, egyelőre pihenhetett. Hatalmas út állt mögötte. Ezért a hínárosban lebegett, és kedvenc hínárjaiból falatozott. |
 Rauros Korall-király után fordult, és követte a két sellőlovat. |
 -Kövess!-és a tenger mélye felé véttek az irányt. |
Rauros abbahagyta a rágát.
-Valóban? Nos, akkor azt hiszem, ennyi mára elég volt...-mondta, és a távolabbi tájat fürkészte.-Itt már mindent megmutattatok, azt hiszem...mehetünk tovább?-kérdezte. |
| -Azért csak mértékkel!Ritka és egy idő után hasfájást okoz.... |
| -Á, értem!-mondta Rauros, és miután látta, hogy a fűféle valóban ehető, ő is megkóstolta. Először egy szálat ízlelt meg, aztán mután megtetszett neki, jóízűen rágcsálta a minél zöldebb falatokat. |
 -A fűfélékben nem vagyunk jártasok.-mondta Korall-király
Narvál közelebb úszott.Megkóstolta.-Hmmm.Ez az a "finom fű".-mondta párjának, mire ő is megkóstolta és helyeslően bólintott.
-Mi valamilyen tulajdonságukról nevezzük el azokat a dolgokat, amiket nem ismerünk.-fordult Rauroshoz. |
Rauros csak nézett. A hatalmas hínárok megbabonázták. Valóban nagyok voltak.
-Igazad van!-válaszolt Korall-királynak, és egy óriási hínárcsomót körbeúszott. A ínárok aljánál valami zsenge tengeri fűféle nőtt.
-Ez micsoda?-kérdzte, és farkával a világoszöld növényre mutatott. |
-Első pont! A hínár erdő!Itt a legjobb vújócskázni .... |
Aprót és szomorút sóhajtott, és ő is kifelé indult.
 Nem szólt a sárkány után, sőt, gyönyörű röptét is kis ideig nézte csupán.
Könnyedén fejest ugrott a levegőben a mélybe, de nem várta meg, míg akár csak közel ér a Vízhez, hanem jóval felette szétvágta a szárnyait, és ily módon felgyorsított száguldásban suhant a part felé. Mára elég volt a Vízből! |
- Legyen föld. Oda Narya is szívesebben jönne.
*Azzal megindult a víz felszínén, miközben az eget kémlelte.*
*Fáfnír bólintott.*
- Én meg főnökségi. Örültem, hogy találkoztunk.
*Hatalmas szárnyait mozgásra késztette. Magasabbra, egyre magasabbra repült, majd irányba állt és elrepült.* |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Therus megállt az óriási hínárok felett a víz színén, és bevárta Nenyát.
Komoran pillantott a kancára.
-Nem esett bajom.-felelte, majdkövette Ulmo tekintetét.
Rauros Korall-király után fordult, és követte a két sellőlovat.
-Kövess!-és a tenger mélye felé véttek az irányt.
-A fűfélékben nem vagyunk jártasok.-mondta Korall-király
Nem szólt a sárkány után, sőt, gyönyörű röptét is kis ideig nézte csupán.
