|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.22. 16:11 - |
 -Köszöntelek a szülőföldemen!!!!-mondta boldogan Diadém.Itt milliónnyi lepke virág volt és más virág fajta.A tér beláthatatlanul nagy volt.A kellemes tavaszi illat nem nyugodott el.Jó meleg idő volt és semmi jelét nem lehett látni a búnak.Itt minden virágzott, vagy bimbozott.....Igen, ez egy olyan hely volt, ahol érdemes volt élni. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
________________________________________________________ |
 Sira már eltűnt a fák között, mire Elgert cselekedni kezdett volna.....
 Siria pedig a farkasnyüszörgésre, és arra, hogy párja lemaradt megállt.
Óriásikata dobbant a szive, nagyon megijedt.Bizonytalanul lépkedett vissza párjához.
-Vége?-kérdezte lihegve. |
Elgert is felkapta a fejét...
'Wargok?! Itt?' gondolta ledöbbenve, majd mikor szegény Sira vágtába ugrott, Siriával követték a kancát! Bár a két szörnyeteg nagyon gyorsan közeledett...túl gyorsan...
Elgert nem akart nagy szabású varázslatot csinálni: egyrészt azért, mert az túl hencegő lett volna, másrészt azért, mert nagyon kifárasztotta, mikor mágiát használt.
De most nem volt választása...
Hirtelen lefékezett, és hátrafordult, szembekerülve a két warggal. Egy pillanatra szemét lehunyta, és a wargok előtti virágos területet süppedős, ragadós mocsárrá változtatta! A két bestia ezt nem vette észre, annyira lekötötte a figyelmüket a mén. Vesztükre: ahogy beleléptek a mocsárba, süllyedni kezdtek, és Elgert nem eresztette őket... hamarosan végleg elnyelte őket a mocsár.
Elgert ekkor hirtelen mély levegőt vett, mintha ő fulladt volna bele a lápba egy pillanatra. |
Siria és Sira is inni kezdtek, de nemsokára Siria felkapta fejét.Ijedten sunyta le füleit, mert bajt érzett.
Sira is felkapta fejét, majd már be is állt, hogy rögtön futni tudjon.
Nem kellett csalódniuk (sajnos).Két óriási farkasféle lény közeledett feléjük.Szerencsére még nem vették észre őket.
-Elgert!Menjünk!-suttogta szerelmének és lassan lelapulva indult is.
Siria is utánuk ment, de nagyon félt.Elsőzör alig bírt megmozdulni, aztán pedig alig bírta visszafogni magát.Siria próbálta nyugtatni, de a kis kanca nagyon meg volt ijedve.Mikor a wargok közeledtek feléjük, sira kilőtt vágtába...és ekkor a két warg is észbekapott.
Siria is azonnal futásnak eredt, de látszott, hogy a futásnak sok értelme nincs..... |
Együtt nevetett a két unival, majd Siria puszija után egy pillanatra elpirult, és követte tovább a virágtengerben.
Ahogy együtt ügettek, Elgert hirtelen vízbe lépett. Örömmel konstatálta, hogy egy patakra leltek! Ahogy lehajolt, és belekortyolt a vízbe, mintha még annak is virágos zamata lett volna... |
Mindkét kanca felnevetett, mert tudták, hogy nincs gond, másrészt Sira született gyógyító volt.
Hátrébb álltak a tüsszentéstől, majd Siria Elgerthez lépett és megpuszilta.A szemébe nézett, majd Sirával együtt tovább indultak. |
-Dehogynem!-vágta rá, és vágtára váltva utolérte Siriáékat. Azonban a következő pillanatban...
Puff! Elgert hasra esett egy, a virágok között megbúvó kőben!
-Jól vagyok, jól vagyok!-győzködte a két kancát nagy komolyan, miközben feltápászkodott. A virágpor az orrába került az eséskor, és hirtelen tüsszentenie kellett. |
Mosolygva és talán egy kicsit elpirulva visszapuszilt, majd elindult Sirával, hogy körbejárják a hatalmas mezőt.
Siria hátranézett.
-Te nem jössz?-mosolygott. |
Elmosolyodva bólintott, és kényelmes ügetésben szelték a virágtengert. Mélyet szippantott az illatos levegőből.
Ahogy a szebbnél szebb virágokat nézegette, Siriára mosolygott, és megpuszilta.
-Gyönyörűek, akár csak Te!
|
Mosolyogva pillantott a csődörre.
-Hát akkor járjuk körbe!Már jó régen jártam erre!
-Hát Én sem most voltam! |
Elgert tátott szájjal nézte a varázslatos tájat.
-Csakugyan gyönyörű...-motyogta elbűvölve.
A virágok tengerében hármójukon kívül nem volt más, ami megzavarhatta volna az ottani idillikus csendet, és harmóniát.
Mosolyogva pillantott a két unikornisra.
-Köszönöm, hogy elhoztatok ide. Ez varázslatos. |
Hamar megérkeztek.
-Gyönyörű hely nem?
-De igen...az!
Bár már mindketten jártak itt, azért tátva maradt a szájuk, mert ez a hely napról napra egyre szebb. |
 - Hát persze,hogy tudom! - int fejével nevetve - Kövess csak!
Hívóan dobbant egyet lábával,majd kényelmes vágtába ugorva nekiiramodik,hol-hol visszatekintve kedvesére.
(reag oda is) |
 -Hátha tudod merre kell menni akkor szívesen egnézném!-mosolygott párjára.
|
- Hmm... Mit szólnál a fjordokhoz? Kellemes kis hűvös hely,télen pedig mesés látvány. |
-Rád bízom magam!-mondta majd újra megcsókolta szerelmét. |
Szenvedélyesen visszacsókolt.
- Mit szólnál egy kis sétához? |
| -Már az vagyok!-válaszolta hallkan, szerelmesen, majd Kohl szemébe nézett és lassan közelebbhajolva megcsókolta újdonsült párját. |
A varázsvirágok mind-mind harmatosan csillogtak a napfényben.Szirmaik ezernyi színben táncoltak a mezőn,ahogy a nap bársonyosan ontotta rájuk fényét,középen pedig az egymáshoz bújt kanca és mén.
Kohl úgy érezte itt az alkalom,hogy feltegye Wintermint-nak a kérdést.
- Wintermint... - kezdte halkan,lassan,nyugodtan,ám mégis elkapta a félénkség és az izgalom - Öhmm... Én.... Szeretném... megkérni a patádat.Lennél az én Kedvesem? |
Wintermint is magához szorította Kohl-t.
Egy pillanatra látta elrepülni Vyare-t, amitől felhúzta magát, mert, hogy miért leskelődik, inkább tűnjön el, de hamar túltette magát rajta, mert már itt volt neki Kohl. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Köszöntelek a szülőföldemen!!!!-mondta boldogan Diadém.Itt milliónnyi lepke virág volt és más virág fajta.A tér beláthatatlanul nagy volt.A kellemes tavaszi illat nem nyugodott el.Jó meleg idő volt és semmi jelét nem lehett látni a búnak.Itt minden virágzott, vagy bimbozott.....Igen, ez egy olyan hely volt, ahol érdemes volt élni.
Sira már eltűnt a fák között, mire Elgert cselekedni kezdett volna.....
Siria pedig a farkasnyüszörgésre, és arra, hogy párja lemaradt megállt.
- Hát persze,hogy tudom! - int fejével nevetve - Kövess csak!
-Hátha tudod merre kell menni akkor szívesen egnézném!-mosolygott párjára.