Témaindító hozzászólás
|
2006.09.08. 16:46 - |
Ide-oda szökkent, alkalmazkodva az alatta elbillenő kövekhez, megőrizve az egyensúlyát és a tempójából sem veszítve sokat.
Néha egész kis lavinák indultak el alatta, de ő olyankor csak ugrott egy óriásit, és már túl is volt a poron, szilánkokon, köveken, kavicsokon.
Nem nézett hátra, de úgy érezte, hogy még mindig nincs magában..... |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
__________________________________________ |
-Ez lehetséges!-mondta.
-Bocsáss meg de találkozóm van!Isten veled!-mormogta és eltűnt a sziklák között. |
Morrantott, rándítva egyet fején.
- Van, akinek tetszik - vetette oda.
- Nekem nem mutat semmit! |
Végig siklott tekintete a tájon.
-Szép!-mondta csöndesen. |
- Még jó - horkantotta fölényesen.
Azután alaposan megnézte magának bal első mancsát, ami egy árnyalattal világosabb volt a többinél. Majdnem teljesen rendbejött, kíváncsi volt, hogy mennyire lesz a régi, ha tovább vár. Miután ezt az ugrást meg tudta csinálni, már nem aggódott különösebben, de nem szerette a tudatot, hogy még nem egészen az a tökéletes lény, aki volt......
Szimatolva körülnézett a mélyedésben, ahol álltak. Mindig a sziklákon időzött és pihent, ritkán jött le róluk közéjük. Itt lenn, könnyen láthatóan, alacsonyabban, szinte bezárva, de fedezék nélkül könnyen lett a lényből préda, márpedig Drongun nem volt az soha, és nem is akart az lenni.
Feszülten morgott magában, ahogy sokféle szagot hozott a szellő, és karmai itt is a talajba vájtak. Akár vége volt a Sötét Nagyúrnak, akár nem, a sziklák vidéke kemény világ, ő pedig mindig is gyanakvó és éber lény volt.... |
-Szép volt!-mondta. |
- Hm - morrantotta félvállról, és a következő pillantban leugrott a sziklájáról!
Hatalmas repülés következett, majd.....
Hullámzó izmokkal, földrengető, de mégis puha dobbanással, meglepően kecsesen ért talajt a kanca mellett. |
Felemelte a fejét de nem nézett pda.
-Nem jössz?-kérdezte. |
Nem mozdult, hanem továbbfigyelte a lényt. Épphogy pillantása követte, feje és arca továbbra is a messzeség felé volt fordítva. |
Letekintett.Egy keskeny ösvány egy kis rétre vezetett ahol víz is volt meg fű.Könnyedén lehuppant és a rétig meg sem állt.Inni kezdett. |
- Drongun - morogta vissza ugyanúgy, csak különleges formájához illően mélyebben és hörgőbben. |
Tekintete végig siklott a lényen.
-A nevem Black Kill!-morgott oda. |
Újra alaposan megnézte magának a lényt. Végül elfogadta a jelenlétét.
- Üdv - morrantotta ő is. |
Megállt.Halvány neszeket hallott.Végül nem is törőött velük.Kinézett magának egy sziklát.Hátsó lábai berogytak és hatalmasat ugrott.Melsölábeival vágtázni kezdett.Lassacskán teljesen felért.Mikor körbepillantott egy idegen lényt vett észre.Kék szemei szinte világítottak.
-Üdv!-szólt. |
Egy nagyobb szikla lejtőjén állt, gigantikus mancsai karmai mélyen a kőbe vájtak, biztosan tartva őt a helyén a meredek lejtőn.
Alatta egy sötét alak jelent meg, egy lóféle lény. Bíborfényű szemei villogva figyelni kezdték, de egy neszt sem hallatott. |
Könnyedén ügetett a sziklák között.Találkozója volt.Megállt egy szikla tövénél.
-Remek!Megint késik!-morgott magában.Hirtelen egy sötét árny jelent meg.
-Vágre Amon csakhogy ideértél!-szólt.
-Elhosztad?-kérdezte az idegen csuklyás lény.
-Én betartottam a szavamat és te?-kérdete Black Kill.
A bestia kivett egy csillogó drágakövett a csuklyája alól.
Black Kill meg a farka alól elővett egy tarsolyt.Cseréltek.A lény belenézett.
-Öröm önnel üzletetelni!-mondta.Black Kill csak ravaszul elmosolyodott és farok díszébe belehelyezte a követ.Meghajolt és az idegen eltünt.Csöndesen elindult a hatalmas kövek között.
-Kö hátán kő ebben mi az érdekes?-morfondírozott. |
*Csak egy pillantást vetett az elfelé vágtázó kanca után, majd élesen megfordult és vissza, a sziklák teteje felé vette útját.* |
- Béke Veled! - kiáltotta a farkasnak, majd hirtelen szinte ridegen nézett Inkubóra.
- Nos, ha nincs kedved, hát nincs kedved, Ég Veled! - mondta, azzal könnyedén vágtába ugrott, és kilőtt a szikláktól. |
*Forgatta a szemeit.*
*Revers Lamíra felé fordult.*
- Ez esetben örültem, hogy találkoztunk Lamíra. Nekem mennem kell tovább. - *búcsúzkodott és amilyen gyorsan jött, úgy is ment.* |
- Mivel még sosem jártam ott és nincs jobb dolgom....igen! |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|