|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.28. 13:29 - |
 *Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
______________________________________________________ |
 Egy pillanatig vad, fájdalmas vágy fogta el, hogy párja után iramodjon, el erről a szörnyű helyről, de végül csak megfékezte önmagát.
- Nem hagylak el titeket - súgta a két ájult, halvány teremtménynek a tó partján, és habár nagyon félt és sosem volt hatalmas mágus, őrmgáiát emelt maguk köré, és éberen figyelve, hangtalanul lépkedni kezdett a többiek körül. |
 Gyorsan Lagúna mellé lépett és megcsókolta.
-Sietek vissza!Nem lesz baj!-mondta, majd megfordult és elvágtatott.Patái kopogásának hangja is hamar tovatűnt.
|
Reszketve nézett párjára, szinte belefúrva rémült és könyörgő szemeit annak elszánt pillantásába.
De tudta, hogy Ghostnak igaza van. Lassan, szinte önmagával harcolva bólintott.
- A barlangrendszerek nem lehetnek messze. Ott mindig kell legyen segítség - suttogta, és elfordult a két lény felé. |
Megprbált ő is közelebb menni.Nem érzett semmit.Semmit....Megállt, majd újra közeledni kezdett és ekkor egy eszméletlen erejű erő hátrataszította.
-Na jó!Nem állhatunk itt tehetetlenül két sérült mellett!Csak az időt húzzuk és ezzel lehet, hogy csak rosszabb lesz!-katonásodott meg Ghost.
-Segítségért megyek!Az első afrait akivel találkozom, ideküldöm, hogy vigyázzon rád!Én pedig keresek egy eriszi gyógyítót!-jelentette ki.
Hangjában érződött, hogy teljesen komolyan gondolja és jobb ötlete nem lesz neki se és Lagúnának se. |
Lagúna dadogva válaszolt, miközben reszketve nézett körül, aztán valósággal odanőtt Ghost mellé, és egy lépést sem tágított mellőle azután.
- Nem tudtam odamenni hozzájuk! Valami.....arra kényszerített, hogy ugorjak el! |
-Mi történt Lagúna?-lépett sietve párjához.
Mindeközben végig azon gondolkodott mit is tehetnének.Nem hagyják magukra egymást......a sérülteket végképp nem hagyhatják magukra....Akkor mit tehetnének?Várnak a csodára?Semmiképp....
Patájával idegesen dobbantott.Nincs más út, csak ha egyedül megy segítségért.... |
Lagúna riadt szemekkel nézett hol párjára, hol két társára. Mit fognak most tenni? Mihez kezdjenek? A legfontosabb, hogy megmentsék Calundrent és Lamírát.
De képtelen volt azt mondani Ghostnak, hogy menjen el. Félt egyedül maradni, félt egyedül elengedni párját...Ő maga sem akart menni, Ghostot hátrahagyva. De a sérülteket sem hagyhatják magukra!
Közelebb akart menni végre a két unikornishoz, de valami furcsa, hihetetlen érzés megbéklyózta a lábait, aztán akarata ellenére hátraugrott!
Riadtan felnyihogott, és még jobban elhátrált.....Ez meg mi volt?! |
Ghost egy pillanatra elgondolkodott.Nem lehet csak úgy a nyakukbakapni őket és elszáguldani.....A víz nem biztos, hogy jót tenne nekik ilyen állapotban, itthagyni meg végképp nem lehet őket.
Megingatta fejét.
-Nem tudom!Nem tudom mit tehetnénk!De az biztos, hogy gyógyítót kell hívnunk valahogy!
-Talán.....Talán ittmaradhatnál velük, én meg hozok valahonnan gyógyítót!De mégsem!nem merlek itthagyni!
Dobbantott lábával.Mit lehetne tenni.Semmi ötlet.Már fel-alá kezdett járkálni, de így sem jutott semmi az eszébe, pedig mindenképp segíteni akart a két sérült eriszin. |
Lagúna nagyon nehezen nyerte vissza az önuralmát, és nemcsak a társai állapota miatt érzett aggodalma, de a vad félelem miatt is, ami a gyomrába markolt. Lamíra és Calundren sebeiből különös mágia áradt.....Olyan mágia, amitől reszketett a barna kanca lelke. Csak nem tudta felidézni honnan is ismerős!
- Hogyan tudjuk őket elvinni innen? - kérdezte végül. |
Átölelte kedvesét.
-Lagúna!-suttogta fülébe-Nem lesz semmi baj!Ígérem minden rendbe jön!Kérlek ne sírj!Az nem old meg semmit!
-Szeretlek!-suttogta még fülébe, majd elengedte és orrához érintette orrát.Bátorítón elmosolyodott, majd a két sérültre tekintett, de rájuk már inkább aggódón. |
Lagúna gyorsan megrázta a fejét, de nem azért, mert az ötlet nem tetszett, vagy jobb járt volna az eszében. Időt akart. Akár csak egy pillanatot is, hogy összeszedje magát. De a könnyek csak jöttek és jöttek, és nem kellett hozzá sok ész, hogy rádöbbenjen: nemcsak a két sérült, bénán heverő máguslény miatt sír. |
-Persze!Mindenképp segítünk!Én sajnos nem értek a gyógyításhoz, de vannak társaim akik igen nagy művészei ennek!
-Nem hagyhatjuk itt őket!El kellene vinnünk őket a fenyvesbe!Ott biztosan megtalálom az egyik afrai gyógyítónk!Menni fog?Vagy van jobb ötlet? |
Lagúna összeszedte magát és elindult körben a tóparton. Ahogy a halovány köd felszállt a szemei előtt, és egyre élesebben láthatta a két mozdulatlan teremtményt, úgy gyengült el egyre jobban, és úgy kezdték el könnyek fátyolozni a szemeit.....
- Ők Lamíra és Calundren! Eriszi társaim - hajolt le hozzájuk megtörten. A két unikornis némán, hidegen feküdt a parton, súlyos sebek borították őket, és alig lélegeztek......
- Kérlek, Ghost, segítenünk kell valahogy! - fordult a párjához szinte könyörögve. |
-Micsoda?...Kik ezek?És mégis honnan ismered őket? |
Még mindig reszketett, ahogy Ghost válla felett átlesett a tópart ködös világába.
Aztán érezte, hogy hideg kőként ül meg a gyomrában a megdöbbentő felismerés.
- Én ismerem ezeket a lényeket - mondta fahangon, üres szemekkel. |
-Miii???-kiáltotta, s inkább Lagúna rettegő hangjára koncentrálva tombolva kiugrott a bozótosból.
Az első amit tett, hogy Lagúnához futott és átölelte.
-Te jól vagy?-kérdezte azonnal.
-Gyere....Segítenünk kell neki!-mondta egy kis idő után. |
- Fekszik ott valaki...a parton! - kiáltotta vissza fojtottan, mert hangját elnyomta a lelkében tomboló tömény rettegés..... |
-Mi történt, Lagúna?Mi a baj?-kérdezte még a fák közül... |
Lagúna megint elmosolyodott, mélyen megcsillanó szemekkel, aztán hirtelen megugrott, és félelmetesen belelendült a fogócskába!
Kacagva, lobogó sörénnyel szlalomozott a fák közt, megdöbbentő kecsességgel kapkodva lábait, és már előre örült, hogy láthatja a tavat! Végre egy nyílt víztükör!
Kiért a partra, elétárult az iszonyatos látvány, rémülten felnyerített, és árkokat szántó patákkal fékezett!
- Ghost! Ghost, kérlek siess! - kiabálta, dermedten állva egyhelyben, hallgatva őrülten kalapáló szívverését. |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...*
Egy pillanatig vad, fájdalmas vágy fogta el, hogy párja után iramodjon, el erről a szörnyű helyről, de végül csak megfékezte önmagát.