|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.04. 21:45 - |
*Néhány perces séta után beértek a bejárati csarnokba.
A falakon fáklyák égtek, ezek világították be a csarnokot.*
- Ez a bejárati csarnok.
*Zenitet cseppet sem érdekelte, hogy éppen hol vannak.*
- Mi történt? Ki, vagy kik tették ezt Veled? És miért nem gyógyítják meg a többiek a sebeidet?
*Üstökös elkomorodott.*
- Sajnos nem emlékszem mindenre. Csak az események töredékére. A sebeimen meg semmilyen gyógyító mágia nem használ. |
[28-9] [8-1]
 Lamíra elgondolkozva sóhajtott egyet, és a horizontra emelte pillantását.
- Jó kérdés. Nagyon jó kérdés. Kellene valami nyom, hogy tudjam mi van Azírával. Sosem maradtunk még távol egymástól ilyen hosszú időre. |
*Inkubo kivezette Lamírát a főhadiszállásról. Amint kiléptek a kapun, az pillanatok alatt el is tűnt mögöttük.*
- Ugyan, nem tesz semmit. Épp arra jártam... Jó időben, jó helyen... - *vonta meg a vállát.*
- Merre mész tovább? - *kérdezte félszegen.* |
Lamíra a különös lény után kiáltott még egy "köszönöm"öt, aztán Inkubóra pillantott. Eléggé zavartnak érezte magát, és nem tudta miképp szólaljon meg. Dehát csak muszáj volt.
- Neked is köszönöm, hogy megmentettél. Gondolom....most elválnak útjaink...odakinn, persze.... |
*Komótosan bólintott néhányat.*
*Cyra Lamírához fordult.*
- Szívből örülök, hogy találkoztunk és remélem, még fogunk is. Nekem most sajnos már mennem kell, de úgy látom, mindketten jobban vagytok, így nyugodt szívvel hagylak itt titeket. - *búcsúzott a két unikornistól és hamar eltűnt a bejáraton kívül.* |
- Az erisziek sem szeretik, hogy a földalatti barlangrendszer inkább kísértetek, mint lények lakhelye mostanában - válaszolta Inkubónak csendes szomorúsággal.
- Furcsa, hogy minden így felborult a Birodalomban. Éppenséggel lassan mondhatjuk, hogy......hm.....hogy is van a rigmus? "Akkor együtt lakik a Farkas a Báránnyal"..... |
*Örült a lehetőségnek és gyorsan ellépett Cyra mellől.*
- Erre-arra. - *válaszolta Lamírának.* - Pontosan senki sem tudja és Én személy szerint nem tudom megszokni, hogy itt nem találkozom senkivel...
*Cyra ingatta a fejét Inkubo gyors lelépésén.* |
Lamíra álmélkodva állt a patáin, és émelygés, szédelgés nélkül vizslatta a saját testét. Szóhoz sem jutott! Egyetlen súlyos sebének sem maradt nyoma, a könnyebbek eltűntek, energikusnak és erősnek érezte magát!
- Köszönöm! - szólt végül a két vorstandihoz lépve.
- Mindent köszönök! Nélkületek.....nem sok maradt volna belőlem - húzta mosolyra a száját.
Aztán megérezte a hideget. Nyugtalanul körülnézett, és eszébe jutottak Inkubo szavai.
- Hol vannak a társaitok? - kérdezte visszafogott hangon. |
*Az erdőtől nem volt messze a Főhadiszállás megbűbájolt bejárata, csak tudni kellett az odavezető utat.
Inkubo gyorsan bebújt a kapun, végigléptetett néhány folyosón és nagyot horkantott, amikor elérte a bejárati csarnokot.*
- Hát ezek meg hol vannak? - *kérdezte fennhangon meglepetten.*
- Itt mindig olyan nyüszgés van, mint egy hangyabolyban... - *magyarázta hátrafordulva Lamírának.
Füleit hegyezte, mert mintha patadobogásokat hallana... És jól hallotta! Az egyik kanyar mögül egy lény lépett elő.*
*Mivel hangokat hallott, gondolta megnézi, ki jár erre. Örült volna egy kis társaságnak, elég régóta volt már egyedül.
Inkuboékat megpillantva azonban meglepődött! Nem pont ilyen látványra volt felkészülve!
Gyorsan a két unikornishoz sietett és arról érdeklődött, mi történt. Inkubo egy elhadart mondattal elintézte a dolgot, mire Cyra megrovón pillantott rá.*
- Tedd le - *szólt a ménnek és a még idegen unikornishoz fordult.*
- Üdv, Én Cyra vagyok. - *mutatkozott be és gyorsan szemügyre vette a kanca sérüléseit.* - Ha nincs ellenedre, begyógyítom a sebeidet. - *mondta és azonnal neki is látott. Némely sérülés fölött kicsit hosszabban is elidőzött, de mire végzett, Lamírán hűlt helye volt a sok horzsolásnak és sérülésnek.
Cyra barátságosan rámosolygott és Inkubóhoz lépett.*
- Ne fáradj - *morogta a közelébe induló Cyrának, mire az legyintett.*
- Ugyan, ez nekem nem fáradság - *biztosította a mént.*
- Mondom, hogy nem kell! - *csattant fel Inkubo.*
*Cyra nem zavartatta magát.*
- Akkor legalább a fejedet hagy nézzem. - *kérte kedvesen.* - Addig szavamra mondom, nem szabadulsz!
*Inkubo vágott egy grimaszt és kelletlenül beleegyezett. Cyrának sem kellett több, gyorsan munkához látott, mielőtt a mén meggondolhatta volna magát.* |
 Követte Üstököst. |
- Rendben.
*Azzal elindult a kijárat felé és meg sem állt a kijárati ajtóig.* |
Bólintott, és kicsit toporzékolt egy helyben, mert nem tudta mit is tegyen.
Egyszer-kétszer Üstökösre nézett, de igazából Zenittel értett egyet. |
- Nekünk ideje lenne mennünk - *fordult Eve felé.* |
Evenion kissé össze volt zavarodva.
Végül, miután jópár pillanatig cikázott pillantása ide-oda, csak megszólalt:
- Akkor most mi lesz? - cincogta. |
*Steelre nézett és bólintott. Végignézte, ahogy az unikornis eltűnik.*
|
 - Nemsokára ide fog jönni egy eriszi. Beszélj vele! Ezt kérem.
Zenitre pillantott.
- Vigyázz a nővéredre! Mivel Veled akar lenni, nem tudni milyen az ereje.....
Aztán elfordult, és a kijárat felé léptetett. Mielőtt elérte volna, semmítődött, és tovatűnt.....
'Asylon......' gondolta, de egy szót sem szólt.
Csak a szemeiből pergett le egy-egy éjszínű könny, amik fekete kristályként koppantak a kövön, mikor végigértek az arcán és lehulltak. |
*Üstökös Steel szemeit fürkészte.
Aztán tekintete Zenitre vándorolt.*
- Kérhetsz bármit. - *felelte Steelnek, de tekintetét nem vette le Zenitről.*
*Zenit nem nézett se Üstökösre, se Steelre.
Tekintetét a falra szegezte.*
|
Bólintott Üstökösnek, s gyémántkemény lelki gátja újra a régi volt.
- Nincs mit köszönni ezen. De kérni fogok cserébe valamit.
Először látta igazi megnyilvánulásában Steel varázsát, így nagyon meg volt döbbenve.
Végül csak magára talált, és megszólalt:
- Steel.....Köszönöm....Én is.....Mondd, ugye nem haragszotok rám?
Csaknem kedvesen mosolyogva pillantott a kancára.
- Miért kellene? A magad útját választottad, ezt el kell fogadnunk, és nincs is ebben semmi rossz. Jobb lett volna, ha pár dolgot megtanulsz, de nem hinném, hogy lenne komolyabb kivetnivaló a választásodban, illetve, hogy lenne jogunk bármit tenni......Nehéz lesz. De a Tiéd, és nincs jogunk elvenni.
- Köszönöm.... - mondta halkan, és Zenitre pillantott egy szemvillanásra.
- Steel....mondd...nem tudod merre lehet Asylon?
Egy hosszú pillanatra megfagyott a levegő köröttük, és Eve-en látszott, hogy összezavarodott, és legszívesebben a födl alá (de legalábbis Zenit mögé) bújna, ha tehetné.
Aztán megszólalt, de a hangja mintha egy távoli hóviharon túlról jött volna, és meg nem mondta volna senki, hogy élőé-e, vagy csak egy síron túli szellemé (igaz Steelről sem lehetett tudni).
- Asylon a Sötétségé lett. Nem tudunk róla azóta, hogy elhagytuk a Sötétségnek Birodalmát Evenion kiszabadítása után....A hálóval....és sehogy máshogy sem....tudjuk elérni... |
*Kíváncsian nézett magán végig.
Megmozgatta szárnyait.*
- Köszönöm Steel.
*Elismeréssel a tekintetében nézett Steelre.* |
Behunyta a szemeit, és kis ideig csend volt.
Már azt hitte hiába próbálkozik, és lehet, hogy csak önáltatás volt, hogy a hálóval kapcsolatot tud létesíteni, mikor....
Mintha lehűlt volna a csarnok levegője, és a következő pillanatban egyszarvúforma derengés-remegés jelent meg Evenion előtt. Aztán lasan kivált belőle a higanyszín alak, és Steel körülpillantott.
- Mágikus védelem kellene erre a helyre. Vagy ha van, akkor erősebb, mert én meg sem éreztem. - mondta hűvös hangján.
Aztán Üstökösre pillantott, és mintha egyetlen pillanatra valami érzelem villant volna át az arcán.
Aztán csak közelebb lépett, majd hirtelen feje előrevágott, és szarvai Üstökös mellkasának ütköztek.
Belőlük pedig jég ömlött a csődörre, de nem vízszerű, hanem ezüstösen-higanyosan fényes. És elkezdett szétterjedni!
Steel csak ekkor lépett hátra és mintha elégedetten nézte voln,a ahogy Üstökös megfagy előtte!
Nemsokára a jégkéreg beborította a pegunit, egyetlen rést sem hagyva!
Aztán valami egyetlen egyszer mintha a jég-gubó legmélyén felvillant volna, mint magmában a lüktetés a fekete hamu alatt, és a furcsa réteg szétrobbant!
Ragyogó, csillámló, egyre jobban széteső szilánkok röpködtek a levegőben, amikből semmi sem maradt, mire a talajhoz értek volna.
Az előkerült ép Üstökös pedig hófehéren, gyógyultan ragyogott középen.
Steel aprót sóhajtott. Nem mutatta, de ez hatalmas munka volt.
|
- Persze. Elvégre ennél rosszabb már nem lehetne...
- Steelt? - *kérdezett vissza. Látva Eve és Üstökös pillantását gyorsan hozzátette.*
- Jó ötlet. Elvégre úgyis régen láttam már...
*Zenit előre félt, hogy Steel gyanakodni fog azért, mert nincs vele Asy. És mi lesz akkor, ha felőle kérdez? Még válaszolni sem fog tudni...* |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lamíra elgondolkozva sóhajtott egyet, és a horizontra emelte pillantását.
Követte Üstököst.
- Nemsokára ide fog jönni egy eriszi. Beszélj vele! Ezt kérem.