|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.31. 18:39 - |
A folyosókról különféle termek nyíltak. Az egyik ilyenbe Edoc'sil egy különleges érc-emelvényre fektette az eszméletlen Dignified-ot, majd ugyanazzal a lendülettel ment is tovább. Jónéhány folyosóra ráfordultak még, mire elérték a Tágított-termet.
Első ránézésre azt sem lehetett biztosra megmondani, hogy a hatalmas sárkány hogyan fog beférni az átjárón, de végül a már korábban megbűvölt kövek megnyúltak és úgy fordultak, hogy Edoc'sil probléma nélkül bejutott.
Bent egy hatalmas tér fogadta őket, ahol akár egy tucat sárkány is elférhetett volna. A Tágított-terem mindvégig üresen állt, amíg a benne tartózkodók nem kívántak valamit.
Edoc'sil visszafordult követőihez.
- Nos? - fordult egyenesen Izabó felé.
Hektor a korábbi kis szóváltásuk után úgy döntött, hagyja, hagy beszéljen Izabó a sárkánnyal. |
[7-1]
Hektor meglepetten nézte a hátat fordító Izabót, de nem szólt semmit. Valójában nem értette a hirtelen változás okát, így nem is tudott érdemleges kérdést feltenni. Feleslegesen fecsegni pedig a csikók dolga.
A háta mögött Edoc'Sil összehúzott szemekkel figyelte a három lény viselkedését. Ő nem bízott meg senkiben, legyen szó vorstandiról, erisziről, vagy egy ártalmatlan, senkihez sem tartozó lényről. |
Izabó higgadtan állt, és nézegette a sárkányt. Tulajdonképp nem véletlenül állt csendben a három eriszi lény. Elért hozzájuk Raffaello lelkének híre, és nem merték megtenni, hogy ne válaszoljanak rá. Szétáradt a hálón a tudás, minden, amit külön-külön megtudtak, és máris végigfolyt a kérdés a hálón: melyik lényeket kell keresni a mágiához?
Utána meg egy másik......
- Rendben, köszönjük, ideje menni! - nyihogott fel gyorsan, amint a második kérdést megérezte, és megfordulva máris megindult kifelé.
Elkésett. A kijárathoz közeledve megérezte a sörényében a Sötétség erejét, ahogy Szauron felé hajolt.
- Az enyém lehet? - suttogta valami Izabónak, ami nem volt máguslény, csak borzalmas, tiszta Sötét mágia.
A pegazus kanca egyet tudott: most nincs ideje Szauronnal csatázni. Talán ereje sincs...A hideg kirázta, ahogy arra gondolt: most fontosabb dolga van, mint a békefenntartás itt...Ha minden igaz, Edoc'Silt egyébként sem kell félteni, elég idős és erős, hogy megvédje magát. Ha nem, akkor teljesül a vágya, és a Lovasa után megy.....
Megkeményedett a pillantása, és továbbra is előre nézve bólintott egyet. |
- Már megmondtam, mit kell tennetek. Ha haragod nem ködfátyolként burkolna magába, már biztosan meg is értetted volna - közölte ridegen. - Cserébe pedig nem kértem és nem is kérek semmit. Megelégszem annyival, hogy többé nem kell lássalak. - bökött orrával Izabó felé.
Hektor fáradtan sóhajtott. Ugyan mire volt jó ez a szurkálódás, sértegetés? Hova vezet ez? Hát természetesen sehova. Jobbnak látta beszüntetni a jelenlegi felállást, így Edoc'sil és Izabó közé állt.
- Rendben, akkor most foglaljuk össze a lényeget: a két kulcs, amit meg kellett találjunk, az a Tűz- és a Fekete-csillag. Ezek itt is vannak nálunk. A harmadikat alkotnunk kell, DE! Hogy érted, hogy élet kell hozzá? Az Élet, mint elem, vagy egy lény élete? - tette fel kérdését és nagyon figyelt, Edoc'sil hogyan viselkedik.
Edoc'sil meg se rebbent a kérdést hallva.
- Alapvetően egy lény élete kell. - válaszolta egyenesen. - De ha van a Birodalomban egy olyan ügyes és képzett Élet elemmel rendelkező lény, aki ezt meg tudja manipulálni, akkor az is lehet egy megoldás. Viszont így nagyobb a rizikó- és veszélyfaktor. De így sem lehet kihagyni a csillaggal kapcsolatos elemet, ugyanis ennek a lénynek kellene elvenni az életét és csillaggá alakítani. Így lehet megalkotni a harmadik csillagot, a Változót.
Hektor erre nem szólt semmit, inkább feltette a következő kérdését:
- És mit értessz csillaggal kapcsolatos elemnek? Az Életet, ugyancsak? A Halált? Ha a Fényt nem, akkor a Sötétséget sem. Az Űrt? Az Időt?
Edoc'sil mintha elgondolkodott volna pár pillanatra, mielőtt válaszolt volna:
- Ezek közül leginkább az Idő illik a csillagokhoz. De ötletelni szabad továbbra is. |
- Kérdeztünk volna, ha tudjuk, hogy létezel!! De te csak titkolóztál, bujkáltál! Minden társam erejét megfeszítve küzdött a Birodalomért, majd a gazdánkért! Mindenki feladta a titkait, a büszkeségét, mert tudtuk mekkora a tét! És te most kifogásolod a haragom?! - lobogtak a szemei éjsötéten, és hatalmasat dobbantott.
Aztán gyorsan visszafogta magát, mert a tér szürkén megrebbent körülötte. Most nem akart ostobaságot elkövetni. Egy Kitörés a vorstandi rejtekhelyen pont az ostobaság kategóriába tartozott nála....
- Sajnálom a lovasod. De téged nem sajnállak, ha most őrá hivatkozol, hogy miért hagytál minket magunkra! A nevelőm szenvedjen, mert te a fájdalmadba csomagolva merengsz?! A Birodalom pusztuljon, mert a múltad rád tartozik?! - suttogta mélységesen csalódottan - Lám, a gazdámnak igaza van...A korral nem csak bölcsesség jár, de idővel a távlatok összemosódnak, és elsodródsz a valóságtól! Nincs miért tiszteljelek, sárkány - sziszegte keserűen - Mondd el, hogy mit akarsz a segítségedért, vagy mondd el pontosan mit kell tennem, hogy a Lelkek Köve menekvés és ne halál legyen. Utána megszabadítalak a Birodalom megmentésének kényszerű kötelességétől, és soha többé nem találkozunk! |
Miközben a felpaprikázódott pegazust hallgatta, leeresztette fejét a kőpadlóra és lustán pislogott. Amikor végül Izabó megfenyegette, orrlyukaiból füstöt eregetett, melyek kört alkotva egyenesen Izabó feje körül kezdtek táncot járni.
- Nem mondtam semmit, mert nem kérdeztetek. Most sem kérdezel semmit, csak követeled az információt. - válaszolt zengő hangon a hatalmas, szürke sárkány.
- A múltam csak rám tartozik. Ha már úgyis annyi mindent tudsz sárkányról és lovasáról, biztosan azt is sejted, hogy szívesebben haltam volna meg helyette, de legalább vele. Ezt a jogot, és ezzel még sok minden mást is elvettek tőlem. Felejteni viszont... nem tudok!
Az utolsó szó után a táncoló füst szétrebbent és pillanatok alatt eltűnt a hatalmas teremben. Edoc'sil cseppet sem leplezve haragját nézett végig a kis csapaton. Hosszabb ideig elidőzött Hektoron, majd visszafordult Izabóhoz.
- Segítek, mert ez a kötelességem. A kötelességem, mert vorstandi vagyok. - szögezte le előre kelletlenül. - Nos tehát, megtaláltátok a gömböt és a Tűz-csillagot. Mi annak idején így neveztük. Nem is olyan régen Dignified megtalálta a Fekete-csillagot is, ami most nálam van.
Előre nyújtotta egyik szárnyát és megmutatta a feketén csillogó kristályt, de nagyon ügyelt rá, hogy Izabó még véletlenül se kaparinthassa meg.
- Biztosan úgy tudjátok, hogy három kulcsot kell keresnetek és találnotok. Valójában viszont csak kettőt tudtok, mert a harmadikat alkotni kell. - folytatta és figyelte, hogyan reagálnak a lények - De élet is kell hozzá. Kell egy lény, akinek a csillagokkal kapcsolatos az eleme. Nem, a Fény túl egyszerű lenne. - válaszolt meg előre egy felesleges kérdést. - Ezt nektek kell tudni, ki alkalmas a feladatra.
- Miféle feladatra? - szakította félbe Hektor élesen a sárkányt. Nem tetszett neki a fordulat, ami hirtelen bekövetkezett és a hátán is felállt a szőr, amikor Edoc'sil az alkotásról, az életről és egy lényről beszélt.
Edoc'sil egy pillanatra túlvilágian elmosolyodott, de azonnal rendezte is arcvonásait.
- Úgy látom, Hektornak kezd körvonalazódni a dolog.
Hektor dühösen horkantott és dobbantott patájával.
- Ha pedig megvan a három csillag, én odaadom a negyediket is. - fűzte még hozzá Edoc'sil, sokkal halkabban a korábbiaknál. |
Előrelépett (Crollion és Szauron megfeszültek, bár próbálták nem mutatni), és beszélni kezdett (mire kísérői egy pillanatnyi szünethez jutottak):
- Magyarázattal tartozol - vágott ő is a közepébe, hűvös, pengeéles hangon - Hektor elmondta, hogy hajdanán volt egy Sárkánylovasod. Ő volt a Lelkek Kövének másik őre, nemigaz? Többet tudtál erről, mint bárki a Birodalomban, de hallgattál! Ne próbáld tagadni, tudom jól, hogy sárkánynak és lovasának elméje egy! Előtted semmit sem titkolhatott! Tudtad, hogy mi a Lelkek Köve, és tudtad, hogy a kulcsok nélkül veszélyes! Olyan tudás birtokában vagy, mint senki más! És mégsem segítettél! A nevelőm veszélyben van, és mi csak sötétben tapogatózunk, hogy megtaláljuk számára a kiutat! Bármikor bajba kerülhet ő és mindenki, aki vele van! Az információ nélkül, amit tudsz, haszontalanok voltunk mindvégig! A titkolózásoddal nemcsak őt, de a Birodalmat is veszélybe sodortad! Így elvárom, hogy megmagyarázd miért tetted ezt, és elmondd, amit tudsz!
Veszedelmes lobot vetett a szeme, ahogy halkan hozzátette:
- Nem fogadok el semmiféle köntörfalazást tovább. |
A folyosókról különféle termek nyíltak. Az egyik ilyenbe Edoc'sil egy különleges érc-emelvényre fektette az eszméletlen Dignified-ot, majd ugyanazzal a lendülettel ment is tovább. Jónéhány folyosóra ráfordultak még, mire elérték a Tágított-termet.
Első ránézésre azt sem lehetett biztosra megmondani, hogy a hatalmas sárkány hogyan fog beférni az átjárón, de végül a már korábban megbűvölt kövek megnyúltak és úgy fordultak, hogy Edoc'sil probléma nélkül bejutott.
Bent egy hatalmas tér fogadta őket, ahol akár egy tucat sárkány is elférhetett volna. A Tágított-terem mindvégig üresen állt, amíg a benne tartózkodók nem kívántak valamit.
Edoc'sil visszafordult követőihez.
- Nos? - fordult egyenesen Izabó felé.
Hektor a korábbi kis szóváltásuk után úgy döntött, hagyja, hagy beszéljen Izabó a sárkánnyal. |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
