|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.11. 00:36 - |
*Végiglépkedett pár folyosón, áthaladt pár kereszteződésen, míg elérte a kör - termet.
Határozottan fordult az egyik irányba és haladt célja felé.
Egy könyvespolchoz hasonló tároló előtt állt meg, ami zsúfolásig tele volt könyvekkel, tekercsekkel és papirokkal. Szárnyát sorban végighúzta a könyvek gerincén és volt néhány tekercs, amit kibontott, majd kissé csalódottan visszatett a helyére.
Valami számára hasznos szöveget keresett.* |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 - Öm...ömmm rendben van, jó! Ég veled! - kiáltotta vissza Pactenantónak, és kocogni kezdett.
Csak a kijárat pusztáján fékezett.... |
*Pactenanto egy fejmozdulattal nem fontosnak könyvelte el Árnylovag értetlenségét.*
- Induljatok! - *siettette a két lényt.* - Ki tudja, Calundren már hol járhat?
*Alisar váltott még egy kifürkészhetetlen pillantást a sárkánnyal, majd gyengéden megindítva a farkast, a kijárat felé indultak.* |
Zavartan nézett egyik lényről a másikra.
- Nemigen értem mi a célod, Pactenanto - vallotta be sután. |
*Aprót mosolygott a farkas viselkedésén és szavain.
Amikor azonban szólni akart, egy vorstandi rontott be a terembe.*
*Vágtáját leülve tudta csak pár méteren belül nullára lassítani.*
- Hát itt vagy! - *kiáltott fel, megpillantva a farkast.* - El sem tudtam képzelni, hová tűntél! - *pirított a farkasra, de Pactenanto közbeszólt.*
- Neked is üdv, Alisar. - *köszöntötte barátságosan és hirtelen kitűnő ötlete támadt!*
- Árnylovag, ha nem tévedek, meg is érkezett a társad.
*Látva Alisar elképedt arcát, gyorsan beavatta a kancát és rövid elmélkedés után Alisar egy bólintással jelenzte, hogy benne van a dologban.* |
Árnylovag megállt a felszólításra, de utána meglepetten hallgatott a sárkány szavait hallva.
- Én....én nem is tudom - mondta őszintén, és ő is meglepődött, hogy milyen szétszórt az elméje.
- Calundrent mindenképp meg kell keressem - mondta végül az első értelmes választ, ami eszébe jutott. És ami persze semmi újat nem jelentett. |
- Megállj, egyedül ne menj! - *szólt a farkasra.*
- Örömmel elkísérnélek, de úgy hiszem, csak hátráltatnálak. - *mondta őszintén, szomorkásan, de gyorsan magára parancsolt és folytatta.*
- Mit gondolsz, sárkány, farkas vagy lóféle lenne leginkább segítségedre? Vissza az erdőbe készülsz? |
Fáradtan, kínosan lihegve felnevetett, de elég erőltetett lett az eredmény.
- Ezt én nem csinálom. Ez megtörténik velem. Talán tudod, hogy a farkasok nem izzadnak, így én sem. Ez.....valami rossz....vagy legalábbis annak a jele - pillantott a folyadékra, és nem folytatta.
- Ha Calundrent nem érem utol időben, sok baj lehet belőle, bár van rá esély, hogy mások is keresik, nemcsak én. Jobb, ha megyek.... |
*Felmordult a hallottakra, majd újfent a furcsa folyadékra.
A hallottakat röviden átgondolva csak remélni tudta, hogy Calundren és Árnylovag szimplán elkerülték egymást, nem pedig... nem, erre még gondolnia sem szabad!*
- Mit csinálsz? - *kérdezte végül, orrlyukait hatalmasra tágítva, tekintetét le nem véve a türkizkék valamiről.* |
Még mindig lihegett, miközben válaszolt:
- Szükségem van Carsanaumra. Ráadásul az erdőbe nem érdemes visszamennie egyedül, mert mozgolódnak a fák! Azt hiszem jó darabig csak az ősunikornisoknak való az a vidék.....Vagy a legerősebb természetmágusoknak! Calundrennek nem biztonságos, hiszen nincs ereje a Sötétségen kívül! Azt hittem, mikor nem volt ott sehol, hogy itt kell lennie, a sárkánnyal, aki elhozta! Most....kereshetem újra! És sietve - állt fel újra.
És közben dőlni kezdett valami türkizkék folyadék a bundájából..... |
*Az utolsó kérdésre aprót bólintott.*
- Mondd, mi szél hozott ide? Nem hinném, hogy hiábavaló volt az idejöveteled. Hátha segíthetek. |
- Mi? - vékonyodott el a farkas hangja egy pillanat alatt. Fülei lekonyultak, és lehuppant a hátsójára, egyik farka jobbra, a másik balra tekeredett a földön.
- Ezt nem hiszem el - nyüszítette halkan, elkeseredetten.
- Eddig rohantam, hiába?! És azt mondod visszament oda?!?!? |
*Bágyadtan nyitotta ki szemeit a hangos csöröpölésre és meglepetten nézett az érkező farkasra. Legszívesebben arról kérdezett volna először, hogyan került be, a főhadiszállásra, de jólneveltsége és kellemes benyomása miatt egyből válaszolt a kérdésre.*
- Igen, Én voltam. - *kezdte csendesen.* - Ha minden igaz, visszament ugyanoda. Sajnos nem tarthattam vele... |
Árnylovag lihegve rontott be a köralakú terembe, megcsúszott a fékezésben, és métereket siklott a sima kövön oldalra. Némi csörömpöléssel később előreügetett a terem romhalmazzá vált széléből, lerázta lábáről az összetört eszközök alkatrészeinek egyikét, és körülnézett.
Az első, ami elébe ötlött egy nagy, izmos barna láb volt, ami viszont egészen biztosan nem lehetett ellenségé, ugyanis félig-meddig kényelmes helyzetben töltötte be a látótere közepét. Követte fölfelé, majd vidáman felcsillanó szemekkel közölte a fentről lefelé figyelő arccal:
- Te hoztad ide Calundrent, igaz? A Te szagodat érezni az erdőben! Kérlek, bocsásd meg, hogy hirtelen rádtörök, de hol találom most őt? - vált kicsit higgadtabbá és udvariasabbá, de szemei még mindig lázasan fénylettek, ahogy várta a választ. |
 *Bágyadtan pillantott Kedvesére.*
- Jó. - *suttogta és követte párját kifelé.* |
 Óvatosan szárnyonfogta párját.
- Gyere! Menjünk! - súgta különös félmosollyal. |
*Csak remélni merte, hogy párjának igaza van.
Lassan ugyan, de sikerült kissé megnyugtatnia magát és igyekezett mély lélegzeteket venni. Először csak reszketősen sikerült, de idővel egyre jobban ment.
Megrázta sörényét és szárnyával letörölte arcáról a könnyeket.* |
Kék szárnyai közé szorította Büszkeüstököt, és próbálta azt a rettenetes hideget is csökkenteni az öleléssel, ami az ő mellkasát is szorongatta......
- Talán nincs minden veszve - súgta halkan - És igenis segíthetünk..... |
*Ajkába harapott, állkapcsát összeszorította.
Torka, mintha önmaga ellen fordult volna, folytogatni kezdte és egyre sűrűbben kellett pislognia, mert a szemei égtek.
Egyrecsak a talajt szugerálta, remélve, hogy mindjárt összeszedi magát... mikor Raffaello befejezte mondandóját, felnézett rá és látva Kedvese pillantását, nem tudta visszatartani a felszínre kívánkozó kétségbeesést.
Zokogva borult párja szárnyai közé, védelmet és reményt keresve.* |
Beesett arccal nézett vissza a kancára.
- Az Úrnő nem egészséges. Ezt tudod Te is, tudom én is. Meddig tart még ki? Én nem tudom. De azt igen, hogy a Mágia hullámzására legföljebb annyiban lehet hatással, hogy eltépheti Birodalmát a világok egészétől, ahogy a Félelemmel tette régen az ura. Ez viszont nem lenne igazi megoldás. Be lennénk zárva, a világ meg ki. Lady Catly ereje elég ahhoz, hogy Simbelmyne ne tűnjön el a Semmibe egyik pillanatról a másikra, és elég ahhoz, hogy a mi életünk szikrái ne hunyjanak ki. De azzal nem kezdhet semmit, ami nem az ő lényének a része. Az élő Mágia hatalmas, és a változásaival még Simbelmyne Úrnője sem tehet semmit.....Mi pedig lehet, hogy élhetnénk a Mágia nélkül, mint furcsa, félbolond lovak, de nem hiszem, hogy mindenki bírhatna egy ilyen új sorsot....Eris lényeinek nagy a száma. A mi varázserőnk együttesen nagyon erős. Az átkok, amik pedig minket sújtanak, azt hiszem annyit ártottak, hogy a végén belefolyt a közös mágiába...mindenkiébe. Simbelmyne színességét a benne élők adják, ugyebár. Talán a kapocs visszafelé is hat. Nemcsak az Úrnő hat a Birodalomra, de az is őrá. A zavar pedig megbetegítette és gyengíti. Nem tudja azt megállítani, ami éppen elszívja az ő erejét! Amikor a Félelem kezdett pusztulni, a bomlás mások miatt kezdődött, mondhatni Birodalmon kívüli okokból. Ezt megállíthatta. De most a baj belülről kezdődött....és az Úrnőbe is bejutott a Mágián át. Akárha a karodat, ami sérült, a további sebek kivédésére akarnád használni....
Megrázta a fejét.
- Hiába is vagyunk sokan, ha Eris visszakerül, nem tudom megállítjuk-e a bajokat.....Nem tudom, mert ilyesmit még nem éltem meg. Ha rajtunk múlik, próbáljunk meg mindent, hogy az erisziek többet ne ártsanak, és a gazdánkkal a Rend is visszatérjen a világunkba. De ha nem....nem tudom....Nem tudom mi lesz. A nevelőd hatalmas, de nem oldhat meg mindent egyedül.....és minél többször kerülünk bajba, annál több erejét veszítheti el......A Mágiában minden mindennel összefügg.....
Büszkeüstök szemébe nézett.
- Fogy az idő..... |
*Úgy érezte muszáj, így szárnyával megszorította párjáét.*
- Ez nem történhet meg - *suttogta.* - Nem lehet. Nem! Úrnőnk ezt nem hagyhatja! |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Öm...ömmm rendben van, jó! Ég veled! - kiáltotta vissza Pactenantónak, és kocogni kezdett.
*Bágyadtan pillantott Kedvesére.*
Óvatosan szárnyonfogta párját.