|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.30. 23:19 - |
Crystin magányosan lépkedett a csendes, nyugodt vizű tó partján. Bátyja, Shine ezúttal nem volt vele, hogy baj esetén megvédhesse őt, így Crystin most sokkal óvakodóbb és félénkebb volt, mint máskor.
Némán ballagott a tó mellett, a sima, rezzenéstelen víztükröt figyelve, mikor hirtelen egy apró, különös fordrot vett észre, ami felborzolta az addig nyugodt tó felszínét. Crystin megállt és gyanakodva kezdte szemlélni a vizet... de nem nézhette sokáig.
A tóból hamarosan egy polipszerű kar vágódott ki, és tapogatózva csapkodott a parton. Crystin ijedten hátrált el a víztől...
|
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
---------------------------------------------------------------------------------------------------- |
 Tombolva süvített a tóhoz de nem lassított.Beleugratott a tóba.Kicsit úszkált majd a sekélyesebb részre ment és inni kezdett.
|
 Meghajolt, és a következő pillanatban átmenet, búcsúzás vagy bármiféle látványosság nélkül eltűnt, mintha ott sem lett volna!! |
*Elkerekedett szemmel meredt maga elé, majd szép lassan egy boldog, őszinte mosoly jelent meg az arcán.*
-Nahát! Ki gondolta volna, hogy egyszer épp az angelidek lesznek azok, akiknek hálával tartozhatunk? A Gyógyítók tehát nem csupán a testi sebekre ismerik az orvosságot. -*szólt szelíden mosolyogva, majd Mandoshoz fordult.*
-Nos, azt hiszem, igazad volt. Mégse lesz szükség erre a drasztikus lépésre részemről. |
| - Lezártam a kaput, hogy megtudd, amit én - mondta higgadtan. |
*Döbbenten hátrált el a semmivé foszlott kapu helyétől.*
-Ez meg mi volt? |
| A kapu hirtelen lobbant egyet, és semmivé porlott szét! |
*Meghökkent és csodálkozva Mandosra pillantott.*
-Én nem érzem... -*kezdte.* -...bár azt hiszem, ez a kapu hibája lehet.
*Fejével a hatalmas, boltíves átjáró felé bökött.*
-Leárnyékolja az érzékeimet. Megzavarja a Háló rezgéseit, és ha nem koncentrálok minden erőmmel, akkor képtelen vagyok akármelyik társammal is kapcsolatba lépni...
|
Mandos (ekkor már) egy hatalmas, boltíves kapu előtt állt, ami olyan volt, mintha folyékony hamu, vagy lassan lobogó szürke lángok alkotnák. A semmiben álló kapun belüli területre nem lehetett látni, minden ködösnek tetszett......
De Mandos elállta a bejáratot, és úgy tűnt, mintha a távolba figyelne.....
- Azt hiszem társaid talán leltek egy másik utat, Saphira....Te nem érzed? Lehet, hogy jobb út az, mint ez..... |
-Ugyan, ugyan! Felesleges elnézést kérned Zia viselkedéséért. Pontosan úgy viselkedik, ahogy egy fiatal, kíváncsi kiscsikónak kell. -*biccentett Koninak, majd búcsúzásul még hozzátette.* -Ég veletek!
*Visszafordult Mandos felé.*
-Tehát... most már indulhatunk? |
 Izgálga csikó volt, meg kell hagyni!Most sem tudta kivárni a választ.-Koni, menjünk!Nem arról volt szó, hogy megmutatod a Birodalom izgalmas helyeit?!
 -Zia...-szólt csitítóan, de a türelmetlen csikónak igaza volt...az ígéret az ígéret....
-Boccsássatok meg Zia modoráért, de még túl kicsi, hogy illemre tanítcsam.Azonban most mennünk kell!Remélem még öszevet minket a Sors...
A csikó már is vágtatott be a bokrokba önfeledten, Konit pedig ugyanúgy nxelte el az erdő, ahogy jött-Zia nevét kiabálva.... |
Kicsit felbátorodott, s Saphirához lépett.-Hová mentek?Kerestek valakit?
-Zia!-szólt rá halkan.Aztán Saphiráékhoz fordult-Elnézést, még fiatal!De ha felmerült a kérdés, hová siettek, ha szabad tudnom?-kérdezte szokatlan kiváncsisággal. |
-Én Saphira vagyok. -*biccentett tiszteletteljesen a nevelőnek.* -Nagyon örvendek a találkozásnak.
*Ezután Moridor felé fordult.*
-Köszönöm, nagyon rendes Tőled, de szükségtelen fáradnod. Csillagvágta már szinte felnőtt, meg tudja védeni magát, ha nagyon muszáj. -*felete a ménnek.*
*Elhallgatott, mélyet lélegzett, s miután lassan kifújta a levegőt, Mandosra pillantott.*
-Menjünk. -*bólintott.* -Én készen állok. |
| Bólintott a nevelőnek, majd szemügyre vette a csikót, de végül csak biccentett neki is. |
Csörtető zajok hallatszottak a bokrok és fák közül.Aztán édes nevetést vagy vihogást lehetett hallani.Végül egy aranyszínű csikó ugrott ki az erdőből, s vidáman bakolt ki és ugra-bugrált.Majd észre vette, hogy nincsenek egyedül.Ledermedt és csak őket nézte!Még nem volt elég bátor, hogy idegen lényekkel találkozzék, az angelidektől is tartott gy kicsit.
-Hé, Zia, még én sem vagyok olyan kicsi, mint te, hogy minden zeg-zufon átcsusszanjak!-nevette egy másik hang.Koni lépett a elő a fák közül, s először a csikóra pillantott ilyedten, majd meglátta a csapatot és elmosolyodott.Halkan Zia mellé lépett, s kezével megnyugtatta, nincs semmi baj!
-Elnézést a zavarásért!-mondta-Épp fogócskáztunk és idekeveredtünk.-A nevem Koni, ő pedig Zia!-mutatott a még mindig gyanakvó tekintetű csikóra.
|
-Rendben ez a te döntésed!-mondta.
-Csak egy kérdés!Míg távol vagy megkeressem a fiadat és vigyazzak ra ha igen akkor kérlek áruld el ,hogy merre találom ,ha nincs szükség rá akkor mi megyünk!-mondta kicsit szomorkásan.A tó tul partját kezdte ellepni a homály amiben Moridorék könnyen eltünhetnek.
|
Finoman megrázta a fejét.
- Nem arról van szó, hogy bele fogsz bukni, és mindenképp szörnyű lesz.....De a fiad itthagyod...odaát elveszett szeretteid fogod látni, nemcsak Úrnőd, és rajtuk nem segíthetsz...És a Peremen rosszabb lesz, még ennél is rosszabb. Mert ott szenvedést fogsz látni...Sokat! Ha Te és Ő elég erősek vagytok, visszajöttök majd épen....Ha ő még mindig az, aki és Te rá tudod venni, hogy visszajöjjön.....Mert bizony erről is szó van: hogy ő mit élt meg odaát.......
A messzeségbe pillantott.
- Nos, akkor induljunk.....Úgysem leszünk magunk. |
-Igen! -*felelte határozottan. Hangja eltökélt volt és büszke.* -Bármelyikünk boldogan megtenné, ha ezzel Niphredillie Liliannát sértetlenül, lelke egészével hozhatná vissza a Peremről.
*Látta Mandos szemében a hűvös, idegenkedő pillantást.*
-Nézd -*folytatta.* -pontosan tudom, mit vállalok. Az én lelkem, az Övéért cserébe. Így lesz, nem igaz? Ha vállalom ezt az utat, többé már nem leszek ugyanaz, aki voltam... Másként térek vissza. De fénylény vagyok, bízom benne, hogy nem lesz olyan hatalmas a változásom. És ha mégis, én kész vagyok új életet kezdeni. Érte és a társaimért kész vagyok, igen!
*Nyugodt, komoly tekintettel meredt a ménre.*
-Vigyél magaddal! Lelkemet a lelkéért!
*Sokáig nézett Mandos szemébe, elszánt, őszinte, higgadt pillantással, majd Moridor felé fordult.*
-Igen, elmegyek. -*bólintott.* -Már döntöttem. Talán nem helyesled, talán igen, talán elfogadod, talán nem, ezt nem tudom. Abban azonban biztos vagyok, hogy érted, mit miért teszek; fogalmad sincs róla, mi történik, s mi történhet még ezután, ha most nem megyek vele. -*fejével Mandos felé bökött.* -Nem tudod, mi folyik itt, Moridor, s ezért nem is hibáztatlak, de kérlek, ne szólj bele abba, amiről vajmi keveset tudsz. -*hangja nem volt sem bántó, sem gúnyos; egy csepp sértés sem csengett benne, végig türelmesen és higgadtan beszélt a ménhez.* -Nem kérem, hogy megérts. Csak annyit kérek, fogadd el. |
Saphira mögött álltak.
-Hát elmész?-kérdezte Moridor.Norolin csak állt a mén melett.
|
| - Készen állnál rá? - kérdezte hűvös, kemény hangon. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tombolva süvített a tóhoz de nem lassított.Beleugratott a tóba.Kicsit úszkált majd a sekélyesebb részre ment és inni kezdett.
Meghajolt, és a következő pillanatban átmenet, búcsúzás vagy bármiféle látványosság nélkül eltűnt, mintha ott sem lett volna!!
Izgálga csikó volt, meg kell hagyni!Most sem tudta kivárni a választ.-Koni, menjünk!Nem arról volt szó, hogy megmutatod a Birodalom izgalmas helyeit?!
-Zia...-szólt csitítóan, de a türelmetlen csikónak igaza volt...az ígéret az ígéret....
