FrissítésSúgó

Evenion

2006.08.14. 12:09 -

Szédelgett. Nemsokkal a Kastélytól való eltávolodásuk után egyszerűen képtelen volt ébren maradni, bár minden érzékével érezte, hogy ez nem a saját fáradtsága. Hanem egy trükk, hogy biztosan nyugton maradjon, és így kényelmesen lehessen szállítani.... Utolsó pillantása Zenitre és Asylonra esett, akik láthatóan minden erejükkel követni próbálták őket, aztán a sötétség a fejébe is betódult, és ő a homályba zuhant. Órákkal (vagy épp napokkal?) később felébredt és látta, hogy még mindig az éjszín égen suhannak. Aztán legnagyobb megdöbbenésére egy várost látott meg maguk előtt! Egy hatalmas, szürkés fényű várost, hatalmas fal, belül házak, paloták utcák.... És ahogy közelebb értek a megdöbbenése még nagyobb lett! Az utcákon mindenfele lények sétáltak és emberek!!!! De itt valami nem volt rendben....Mind szürkék voltak, némelyikük pedig derengett. És akkor hidegrázásszerűen elérte az igazság: ezek halottak! Kísértetvárosba hozták!!!! Az őt szállító, még mindig láthatatlan alak átrepült a szédítően magas városfal felett, majd a város központja felé vette az irányt. A kísértetek közül alig néhány nézett fel és Eve úgy érezte, hogy ha tudna is mozogni és beszélni, képtelen hiábavalóság volna tőlük segítséget kérni. A lény, aki szorította, végül áthúzott egy sor nagyobb ház felett és egyenesen irányba állt a legnagyobb palota felé, ami a város közepén terpeszkedett. Eve épphogy ki tudta venni, hogy az épület hatalmas, és teljesen átlátszó, ködforma lények cikáznak benne, amikor igazi, tűztől eredő fényt látott, majd fájdalmas puffanással leérkezett egy erkélyre. Feltápászkodott és körülnézett. Majd megfagyott ereiben a vér. A mágus, elrablója, fogvatartója, megkínzója nézett vele farkasszemet az erkély legszéléről. Egyszerre fogta el dac, hogy ezúttal sem fogja megadni magát, és félelem, hogy újra ennek a rettentő gonosznak a rabja. - Üdvözöllek itthon! Tetszik neked a Hajdanéltek Városa? - kérdezte alig elfojtott gúnyos vidámdággal a gyűlölt hang, és áradt belőle az az érzés, hogy pontosan tudja, most nála van a hatalom és ő parancsol. Eve pedig újra érezte a régi érzelmet, amit rabsága évei alatt: a rettenettel kevert elszántságot. 'Felőlem újra kezdhetjük, de most sem érhetsz el többet, mint legutóbb: hajlítgathatsz, de nem törhetsz meg!' izzott a gondolat Evenion fejében.

[56-37] [36-17] [16-1]

Sors	Előzmény | 2011.05.29. 14:45 - #56

---------------------------------------------------------------------

Michaelangelo

Előzmény | 2006.08.24. 12:17 - #55

Az éjszaka közepén érkezett a romokhoz. Egyedül volt, és a fényes győzelem és lényei hihetetlen mágiája ellenére szomorú volt. A romok közt szomorúság és sóhajok, reményvesztett csüggedés érződött a mágus felszabadult sötét mágiája alatt. Mert az átitatta a helyet, még a levegő is azt éreztette magában. De ő most egyelőre nem ezért jött. Odahagyta a romokat és kisétált egy üresebb, távoli térre. Tudta kit fog ott találni. És fontos volt, hogy találkozzanak.   A lány, aki magányosan, lassan jött, lehorgasztott fejjel, hogy észre sem vette Erist, már emléke sem volt régi önmagának. Törődött volt és a lelkén látszott, hogy haldoklik. Kis ideig figyelte, majd elélépett. - Üdv, Hercegnő! Hogy kerültél ide? Hol a kíséreted?         A lány döbbenten nézett fel a boszorkányra, majd könnyek lepték el a szemeit és térdre hullott. A fejét lehajtotta, majd felemelte egyik kezét, amiben valami roncsot szorongatott. Elvette. Valami lovak fejére alkotott, szinte felismerhetetlenségig eltorzult fémmaszk volt. - Mi ez? Mi történt? - kérdezte, gondosan ügyelve rá, hogy hangja érdeklődő,de üres legyen.       A zokogás megrázta, majd lassan előbb csak motyogva, majd érthetően beszélni kezdett. - Sajnálom!......Sajnálom! Sajnálom! Nem tudok mást mndani! Nincsenek szavak!.......Én......Hogy történhetett mindez?!......Én sajnálom! Sajnálom! Miért így?! Miért kellett így történnie?! Lassan összeszedte magát és beszélni kezdett újra. - El kell mondanom. El kell mondnaom Neked. Muszáj! Michaelangelo halott! Meghalt!  Meghalt! Miattam! Én miattam! Ő! Újult erővel zokogni kezdett, de tovább beszélt. - Ő.......ő másmilyen volt....Ő valóban tisztelt......Úgy beszélt velem, ahogy nem érdemeltem meg!  A többiek.....féltek.....rettegtek.....gyűlöltek.....De tették, amit mondtam......De ő.....ő sosem rettegett......sosem alázkodott meg......És ő mentett meg!!!! Nem tudom, hogy történt....Nem tudom...Valaki megtámadott....Nem fogott rajta az erőm! Nem tudtam tenni ellene! Nagy villanás...lezuhantam....mindeki eltűnt...jött a következő villanás...Értem! És akkor ő a semmiből elém ugrott és belökött valami járatba! Biztos ő teremtette.....Én menekültem és menekültem....Aztán....visszamentem......Csak a maszkot találtam meg....... Hosszan hallgatott. - Gyűlölöm magam.....Nem akartam az lenni, aki voltam.....Soha többé! Én lemontam a rangomról és eljöttem..... - Nem mondom, hogy bocsáss meg....Nem......Én vagyok a felelős...Megérdemlek mindent......De hidd el, hogy sosem akartam ezt! Ő annyira más volt, mint a többi lény! Sosem akartam a vesztét! Ez nem volt igazságos..... Elhallgatott és csak ült ott a sötét talajon.   Hosszú csend volt, majd Eris letérdelt a lánnyla szemben. Kezét a vállára tette, mire a lány ránézett és döbbenten kellett látnia, hogy a Boszorkányúrnő mosolyog. - Hosszú volt az utad. De mostmár túl vagy rajta! És megbocsáthatod magadnak! Én mondom! - Főleg, mivel nincs is mit megbocsátani. Nem a Te hibád lett volna. Fejével a lány mögé intett.     Odalépett a két lányhoz és meghajolt. - Űrnőim.             - Mi ez? Mi történt? Hogyan?   - Michaelangelo él és virul, mint ahogy a kíséreted is. Anyád látta, hogy belőled. így, soha nem lesz Hercegnő. Így én, mikor hallottam Michaelangelo akcióját, előálltam egy ötlettel. Amit végre is hajtottunk. - Bocsásd meg a kegyetlenségét. De szükséges volt. Mostmár méltó vagy a címedre. Hercegnő, légy végre az, aki! Mostmár tudod, mit veszíthetsz és milyen érzés lenne! Változtass! Légy újra a Sárkányúrnő lánya! A hatalmaddal annyi jót tehetsz! Hiszem, hogy mostmár sosem leszel az, aki voltál. Ami hátra van, az az, hogy a jelenlegi állapotodból jobbá és jobbá válj! Mi bízunk benned, mert már tudod micsoda érték van körülötted. Kérlek, menj haza és kezdj el végre Örökösként viselkedni!   Hosszan hallgatott most. - Jó. - mondta nagyon-nagyon halkan. - És mostmár értem! A pegazusra nézett. - Michaelangelo, szabad vagy! Nem kell tovább szolgálnod! Ezzel a leckével, megértettem mindent!  - mondta hangosan.   Meghajolt. - Köszönöm. - Hadd vigyelek haza! És később is számíthatsz rám Hercegnő! A lány döbbenten, egyre hitetlenkedőbb arccal nézte a pegazust. Aztán felugrott és áthaladva a múltját és a jelenét, meg jövőjét összekötő hídon Michaelangelo nyakába ugrott! Hosszan zokogott, de már örömében! A pegazus csak átölelte egyik szárnyával, és a Sárkányhercegnő válla fölött rámosolygott Erisre. 'Sikerült!' Aztán felsegítette a hátára a lányt és kirepült a Sötétségből.   'Íme egy barátság kezdete....' mosolygott ő is. Aztán felállt és visszament a Városhoz. Bement a romok közé és az olvadt köveken, ahol a mágus meghalt és a mágia a legerősebben érződött, megállt. Hangosan, csengő hangon beszélni kezdett: - Ami itt történt szörnyű volt! Ez nem vitás. A Városotokat meggyalázták és elpusztították, pedig Ti is áldozatok voltatok! Szörnyű dolgon mentetek át és most kiszakadtatok korábbi helyetekről! Ez pedig vétek! A szellemek elkezdtek rá figyelni. A szomorúság és az érdeklődés lemondással vegyülve áramlott felé. A szellemek itt korábban szabadon létezhettek. Aki ezen világban ragadt, az itt otthonra lelt. Látható alakjuk volt, egy városuk volt, ahol fél-lényekkel (majdnem testet öltött szellemekkel) együtt akármeddig úgy tehettek, mintha élnének. Vagy tehettek, amit akartak, békében. A mágus pedig idejött, megkínozta őket is, úgy lettek szolgái; azt kellett tenniük, amit akart az a szörnyeteg, végül alakot öltöttek a harcolóknak hála, és újra meg kellett halniuk! Most látható alak nélkül, gyeneg sóhajként tengődnek az otthonuk romjai közt. ÉS a sötét mágia még mindig érződik! - Nem azt mondom, hogy ezt el lehetne feledni! Talán jobb is, ha nem lesz elfeledve! Sokmindent lehetne belőle tanulni! De eleven mementónak nem a ti otthonotoknak kell lenni! Jóvá akarom tenni a hibát! Úgy, hogy mindenki megkapja, amire vágyik! A szellemek érdeklődése egyre nagyobb lett. Ő pedig nem szólt többet, egyik kezét lecsapta a földre, majd mmiután az felragyogott, felállt és elrúgta magát. Magasan a város fölé emelte magát a varázzsal, két karját maga mellé emelte, majd összecsapta tenyereit! A város lesüllyedt! Mintha egy hatalmas földrengés repedése nyelte volna magába! Aztán víz tört elő a mély szakadék peremén, és nemsokára a sötét színű víz elnyelte a várost!!!! Kis idő múlva, csak egy sötét színű tó borzolódó felszíne látszott. Legalábbis messziről. Eris leengedte magát a víz felszíne fölé. A szemei így már látták művét: a mélyben a Város újra ép volt és az is, lakói is látszottak a korábbi szürke derengés által! A lakók csodálkozva, boldog meglepetéssel cikáztak a vízben, majd "felúsztak" a felszínhez és mosolyogtak! Eris visszanézett a tükrön át és ő is mosolygott. - Így megmarad az emlék. Így nagyobb biztonságban lesztek, hogy a jövőben ez ne történhessen meg. Aki nagyon akar, az nem megállítható. De nem hiszem, hogy olyan sokan küzdenének a Városotok uralmáért ezzel a vízzel! Főleg, hogy a sötét erőt belezártam. Így nem jönnek ide érte a többiek.....És Ti is újra élhettek láthatóan a Városotokban, ami újra ép! - Nem fog mindenki látni benneteket....Csak, aki képes látni a varázst és valamiért szükséges látnia. - Béke veletek......   Végigsuhant a víz felett és kilépett a szárazra. A tó már nem látszott át. Csendes és éjfekete lett. 'Béke.....Remélem megtaláljuk még!' Azzal egy pillanatra fény villant fel, majd a tó partja üresen és csendben magára maradt.

Asylon

Előzmény | 2006.08.23. 22:53 - #54

- Ó igen. Azzal hirtelen kilőtt és száguldani kezdett. Már csak a Kastély előtt állt meg..... 'Végre itthon!'

Zenit

Előzmény | 2006.08.23. 22:51 - #53

- Mit is mondtál az előző előtti mondatodban ? Ha jól emlékszem, akkor máris megszegted a szavadat az után mondott mondattal... - *állapította meg Zenit színlelt komolysággal.*

Asylon

Előzmény | 2006.08.23. 22:49 - #52

Megrázta a fejét. - Oké, nem papolok! De a mágiával nem szabad felelőtlenül bánni! Azzal hirtelen oldalra szökkent és visszabökött.

Zenit

Előzmény | 2006.08.23. 22:46 - #51

*Zenit lehuppant Asylon mellé a földre.* - Ugyan, hagyjuk már ezt a komolykodást ! - *szólt vidoran.* - Nem történt semmi... Ez a lényeg, Nem ? *Meglátva Asylon arcát hozzátette.* - Tudom, balul is elsülhetett volna, de  nem ez történt. *Azzal kajánul megbökte Asylont hozzá közelebb levő szárnyával.*

Asylon

Előzmény | 2006.08.23. 22:39 - #50

- Szép volt! Igazán megérdemled a gratulációt, hogy ekkora erőt kontrol alatt tudtál tartani és nem veszítetted el a fejed! Komolyan, ez nem volt semmi! - mondta ki gondolatait és végül csak elmosolyodott. - De legközelebb szólhatnál....És lehetőleg figyelj, hogy inkább Te irányítsd az erőt, és ne az téged! Mert ez rád is veszélyes! Tartsd szem előtt, hogy a legfontosabb az uralom egy ekkora és ennyire szilaj erő felett! Ne történjen semmi az akaratodon kívül! - mondta komolyan utána.   Ő csendben repült a csődörök felett, összehúzott szemekkel figyelve Zenitet, és komoran hallgatta a tanácsokat. 'Néha csak úgy hagyni megtörténni a varázst! Felelőtlen! Vad és néha csodás érzés......felszabadító érzés.....De veszélyes!!!!!!!'

Zenit

Előzmény | 2006.08.23. 22:00 - #49

- Értem - *bólintott Nautilusz. Még mindig elámulva tekintett a tornádó maradvnyára. Közben elindult visszafelé Asylon mellett.*             *Zenit beérte Asylont és Nautiluszt. Lelassított és normál tempóban folytatta a repülést. Arca sugárzott a jókedvtől.*

Asylon

Előzmény | 2006.08.23. 21:52 - #48

- A dugóhúzó. Eredetileg csak egy repülős trükk (bárkit le lehet vele rázni), de szinte minden lényt magával ragad, és elszabadul általa a varázs! Láthattad magad is milyen formában.......Nehéz is ellenállni..... - mondta. - De menjünk. Zenit már sokkal összeszedettebb és komolyabb, mint korábban, tud rajta uralkodni!   Megcsóválta a fejét, és elindult Asylon felé. 'Na ezért nem szeretem én azokat a trükköket, amik aktiválják a mágiát!'

Zenit

Előzmény | 2006.08.22. 23:46 - #47

*Zenit nem válaszolt asylonnak. Túlságosan lekötötte, amit csinált. Persze ez nem azt jelentette, hogy nem hallotta barátja szavait. Ahogy Ő mondta, megváltoztatta irányát és immár vízszintesen repült elfelé. Előre nézett és megállapította, hogy a özelben semmi olyan nem lehet, amibe beleütközhet, így hát hátranézett és elámult attól, amit látott. Egy komplett tornádó közepén repült. Körülnézett maga körül és látta, hogy rengeteg mindent felkapott a talajról. Ismét előre fordult. egyik szárnyát teljesen behúzta, a másikat pedig jobban kinyitotta, így elkzdett lassúlni, míg végül egyenesbe állt és úgy suhant tovább. A tornádó csillapodni kezdett. Zenit visszafordult a kastély felé. már nem pörgött, csak sunah, szinte teljesen összezárt szárnyakkal. A tornádó maradványa lassan, jóval lemaradva követte.*     *Nautilusz elképedve állt asylon mögött.* - Ez meg mi ? - *bukott ki belőle.*

Asylon

Előzmény | 2006.08.22. 23:36 - #46

Látta, hogy Zenit mit csinál és elképedten lefékezett. Aztán Nautiluszt is megállította a szárnyával, és maga mögé tolta. Zenit mindig is kissé önfejű volt és szeretett tiltott gyümölcsökbe harapni...Nem nagyon, sosem akart rosszat...Csak kíváncsi volt és mindig mindent meg akart ismerni. Most pedig, a régi-régi nap emlékei felelevenedtek! Zenit a dugóhúzót csinálta! Nemcsak repült, és élvezte a trükköt! Hanem hagyta a szenvedélyt is kiszabadulni, és vele a mágiát! Zenit egy óriási tornádó közepén pörgött lefelé, a földön minden por és az apróbb kavicsok ide-oda röpködtek szét, ahogy a szél a földhöz ért! Óriási ereje volt!!!!!!!! Egyre érezhetőbb volt az erő, amivel a szél a talajnak nyomódott és tombolt! És a szél persze szívta is a dolgokat, bár csak ott, ahol az örvény ért a talajhoz. Kövek, por vette körbe Zenit alakját a széllel! Az Erő telítette a levegőt, egyre nagyobb és nagyobb lendülettel söpörve szét! 'Zenit! Indulj el a földdel párhuzamosan valahová el innét! Nézd meg mit csinálsz!' üzente az elméjével. - Gyere! El kell tűnnünk innét! - ordította Nautilusznak és visszafelé kezdett küzdeni.   Távolabbról, fentről nézte Zenit tombolását. És teljesen ledöbbent a hatalmas erőn, ami csak nőtt és nőtt!

Zenit

Előzmény | 2006.08.22. 23:26 - #45

*Zenit már teljesen elfelejtette, hogy többen is játszanak, nem csak ketten. Amint a kanca mellé ért és megérintette, habozás nélkül visszaadta a "fogóságot". Utána hirtelen eszébe jutott, amit még nagyon régen egy fekete peguni tanított neki. Próbálta felidézni a az instrukciókat. Egyre gyorsabban repültek felfelé... Aztán hirtelen kipattant a fejéből az érzés, amit régen olyannyira szeretett. Irányát megváltoztatta. Eddig fölfelé repült, most viszont vízszintesbe állította testét földdel, majd pedig egyenesen ellenkező irányba repült Giával. Ekkor következett a lényeg: Zenit szárnyaival kicsit csavart magán, mire teste pörögni kezdett és mindeddig folytatott repüléseinek leggyrsabbikát mutatta meg. Repülés közben többször is elkurjantotta magát örömében. ~Az érzés, amit a cseppkőbarlangban nem élvezhettem ki ! Azt most itt megtehetem !!! ~ Irányát ismételten megváltoztatta, így Asylon és Nautilusz mögé eredt. nem is pillantott hátra, hogy vajon hol lehet Gia...*

Asylon

Előzmény | 2006.08.22. 23:14 - #44

Hirtelen lefékezett és visszafelé indult el a félelmetes tempóban. Aztán ide-oda kanyargott, próbálta lerázni a fiatal egyszarvút!       Dühös volt! 'Ez a srác engem csak engem akar felhúzni?!?!?!?' Zenit után vetette magát és nemsokára már fej-fej mellett repültek! Aztán oldalra vetődött és megérintette! - Na rajta! És ő is gyorsított felfelé.

Zenit

Előzmény | 2006.08.22. 22:43 - #43

- Na várj csak - *kiáltott vissza Zenit. Gondolkodás nélkül a levegőbe szökkent és néhány másodperc múlva már be is érte Giát.* - Repülve gyorsabb - *jegyezte meg, majd szárnyát hozzáérintette Giához, és gyorsan továbbrepült, meredeken felfelé.*

Asylon

Előzmény | 2006.08.22. 22:38 - #42

Látta Gia kalandját, így felnevetett, és megkönnyebbülten tovább futott! Aztán látta, hogy Nautilusz versenyezni akar, így vadul elmosolyodott, és mégis inkább gyorsított.     Elfintorodott, majd végül csapott egy nagyot a szárnyaival és gyorsan suhanni kezdett alacsonyan a föld felett. Nemsokára Zenit fölé ért, megfordult, így hasa volt az ég felé, fejét lenyújtotta és rávigyorgott a pegunira, aztán lecsapott egyik szárnyával a csődörre, majd visszafordult és gyorsan száguldani kezdett Asylonék után. - Hogy is van ez? Nekem úgy tűnik, hogy az iménti mondat téves! Te vagy a fogó! - kiáltotta vissza nevetve.

Zenit

Előzmény | 2006.08.22. 22:11 - #41

*Zenitnek új ötlete támadt.* - Majd meglátjuk ! - *kiáltott fel Giának. Megtorpant, megpördült és elrugaszkodott a földön. Elég magasat ugrott ahhoz, hogy egyik szárnyával megérinthesse a kanca melső lábát.* - Most már nem vagy a fogó. - *állapította meg. Amint újra a földre ért folytatta a vad vágtát*   *Nautilusz ismét Asylon mellé teleportálta magát, így elég közel volt a pegazushoz. Igaz, már nem Ő volt a fogó, azért kitűzött célja volt, hogy uolérje Asylont.*

Asylon

Előzmény | 2006.08.22. 22:01 - #40

- Na persze! Álmaidban! - kiáltotta hátra, majd még nagyob btempóra gyorsított! 'Hm...Fejlődöm!' gondolta vidoran és elkezdett cikkcakban futni, mindig kitérve az utána kapkodó Nautilusz elől.   Felszállt és elég alacsonyan suhanva Zenit felett és mögött maradt. - Köszi, de inkább csak szórakozom a látványon! - kiáltotta előre nevetve.

Zenit

Előzmény | 2006.08.21. 22:54 - #39

*Zenit megtorpant, jobban mondva szinte teljesen megállt, mikor elétoppant a peguni.* - Szia - *köszönt vissza. Majd elrugaszkodott a földről és szárnyaival csapott párat. Ezzel sikerült elérnie, hogy túljutott Gián.* - Te is beállhatsz - *ajánlotta fel Zenit, miközben egyre távolabb került a pegunitól. Néhány perc néma vágta után már Asylon hallótávolságon belülre került.* - Mindjárt meg utolérlek ! - *kiáltotta oda, cukkolás képp.*

Asylon

Előzmény | 2006.08.21. 22:47 - #38

Meglátta, hogy új üldözőt kapott, így még nagyobb sebességre gyorsult fel. Észre sem vette, hogy mágiához nyúlt és jeges kis kráterek maradnak a patái nyomán! Csak futott és futott tovább.     Ő végül a maradás mellett döntött és idáig röpködött csak úgy. De most meglátta a korábbi társulatot! És azt is, hogy mit játszanak, és hogy Asylon nemsokára veszít. Becsukta a szárnyait és lezuhant épp Zenit elé, aki így fékezni kényszerült. A szürke egyszarvú és Asylon észre sem vették és csak futottak tovább! Aztán Asylon kiszúrta, felnyerített nagy vidáman és tovább vágtatott. - Üdv Zenit! - nevetett a pegunira.

Zenit

Előzmény | 2006.08.21. 22:37 - #37

*Zenit békésen repült a föld felett 1 méterrel és elmorfondírozott.*         *Nautilusz nem akart hinni a szemének. Elkezdett Asylon után vágtatni, de érezte, hogy ebből nem lesz semmi, így az épp fölötte repülő Zenitet csípte meg.* - Most Te vagy a fogó ! - *kiáltotta, azzal elvágtatott jobbra.*           *Zenit nem is tudta, hogy miről van szó, de egy-két másodperc alatt leesett Neki a szitu. Leszállt a földre, hogy fair legyen a játék, majd Asylon után vetette magát.*

[56-37] [36-17] [16-1]