|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.01. 00:31 - |
 Mély álmából ébresztette az elméje egyik sarka. A víz legmélyén aludt, de így is érezte az ébredése okát: messze, odakinn, a vízen és a barlangon túl, két lény közeledett..... |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Otthagyta a barlangot.
|
A szeme nagyot villant, a falak megremegtek, de nem szólt. Meg is lepődött a saját önuralmán, de töprengés helyett elfordult.
'Tartsd meg a köszöneted!' gondolta magában.
- Heh - horkantotta, mert ezt nem tudta megállni, és elindult a barlang mélyébe, de a szárazon, távolodva a parttól. |
 Amikor széttört a szive hirtelen fölúszott.Kiúszott a járaton.Körbenézett.A parton egy lény állt.Fölúzott a felszínre.
-Köszönöm!-hálákodott. |
A fekete, keménytestű lény a parton állt. A földalatti nagy barlang az ő otthona volt. Semmi pénzért el nem hagyta volna...Így nemcsak ragaszkodott hozzá, de ismerte is. Minden kis zugát és minden sötétlelkű lakóját. A két sellőló érkezte elől félrehúzódott az árnyékok közé, de utána bátran előreléphetett: ezek a bolond halvérűek az orrukig sem láttak ebben a kis világban, és a veszélyekbe is szépen belesétált egyikük.....Miután a mén távozott, Kataklizma a nagy tó partján állta végig a kis kanca kalandját. Tökéletesen "látta" mi történik vele, hisz tudta mit szokott csinálni a mocskos ragadozó, aki odalenn élt az üregben.....
Egy ideig nézte a kisimult víztükröt, elgondolkozott, hogy otthagyja-e a bolond bajbaesettet, de végül másképp döntött.
Patája egyetlen dobbantásába került csak, hogy a foglyul esett lény üregét lezíró szikla apró szilánkokra hasadjon.
Unottan nézte az üreg száját.
'Vajon a hullarabló visszatér a kiszabadult zsákmányért?' töprengett szinte szórakozott hangulatban. |
-Morannon?-kérdezte.Nem jött válasz.Tovbb úszott a fényt követve egy kisüregbe vezetett.Beúszott.Egy sötét árny átúszott mögötte.Nagyon megilyedt.
-Morannon?-kérdezte elcsukló hangon.
-Nem!-jött egy érdes és mély hang.
-Ak..akk...akkor ki?-kérdezte rémültem.
-A végzeted!-jött a válasz egy gonosz röhögés társaságában.Riadtan úszott a kijárat felé de egy kő gördült elé.A fény ugyan benn maradt és a sötét lény eltünt mégis rettegett.Sírva süllyedt le a barlang mélyére. |
 -Helyes!-s visszafordult és visszaúszott.
|
A lény említésére kiolvadt belőle a jókedv egy pillanatra, amit Morannon észre is vett.
-Rauros, fejezd be!-szólt rá a ménre határozottan, de aztán uszonyával barátságosan hátbaveregette.- És ezt vedd baráti jótanácsnak!
Majd újra Narválhoz fordult.
-Igazad van. Talán jobb is, ha elmegyünk innét...
|
-Az ismeretlennek veszélyes hely!Sötét és könnyen eltéved.Csak a szokásos óvatosság....De olykor be is veheti ide magát valami szörny, mint az a...paca... |
Bólintott.
-Akkor biztos nincs baj.-szólt megnyugodva, s erre láthatóan Morannon is lenyugodott.
-Tulajdonképpen miért intettetek óva annyira ettől a barlangtól?-kérdezte, miután körülnézett. |
-Biztos kiúszott!Nem érzem a közelben! |
Szemét erőltette, de Narvál fénysugarának határán túlra nem látott...de aztán egy ismerős hang szólalt meg közvetlenül előttük!
-Rauros? És Narvál!-derült jókedvre Morannon, ahogy odaúszott hozzájuk.
-Üdvözletem!-mosolygott Rauros is. Majd körbejáratta tekintetét.
-Osirine hol van?-kérdezte aggódva.
-Nem tudom. Egyszer csak elúszott mellőlem, és nem találom...remélem, nem lett baja.-mondta.
|
-Itt kell lenniük!-szólt egy hang a semmiből, majd a sötétségből fény, szarv, végül Narvál teste rajzolódott ki...Utána Rauros!Egyenesen Morannonék felé tartottak.... |
Morannon nyugodtan bólintott. Tekintetét többször is körbejáratta a helyen, és, egyelőre semmi vészjóslót nem talált.
Sőt, a barlangban valami különös fény játszott a mennyezeten, talán a tó fényét verte vissza...mindenesetre a ménnek megfogta a tekintetét. |
Lassan ide értek.Mély és sötét barlang volt.
-Megnézzük belülről is?-kérdezte. |
Kecses léptekkel követte a mént, egy utolsó pillantást vetve a furcsa tóra. |
 Animus erre egy szó nélkül, könnyedén elindult kifelé.
|
-Szívesen veled tartanék.-felelte, figyelmen kívül hagyva az ellenérveket.
Bármit szvíesebben csinált volna, mintsemhogy újra egyedül maradjon.
|
- Talán jobb azt a vizet nem firtatni - mondta, miután követte a lény pillantását.
- Jártál már a Rémségek Szigetén? Nekem oda kell mennem. Ha nem akarsz magad maradni, velem tarthatsz. Persze nem kötelezlek, és nem kell velemjönnöd végig - mondta közönyösen. |
-Ahogy akarod.-bólintott megértően. Ő sem akart folyton kérdezősködni, hát újra a furcsa víz felé fordult. Mikor belenézett, és a tükörképére bámult volna, megdöbbenve vette észre, hogy az nincsen sehol...
-Hm... |
- Hosszú és szomorú történet.....Talán jobb, ha nem mesélem el....... |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mély álmából ébresztette az elméje egyik sarka. A víz legmélyén aludt, de így is érezte az ébredése okát: messze, odakinn, a vízen és a barlangon túl, két lény közeledett.....
Otthagyta a barlangot.
Amikor széttört a szive hirtelen fölúszott.Kiúszott a járaton.Körbenézett.A parton egy lény állt.Fölúzott a felszínre.
-Helyes!-s visszafordult és visszaúszott.
Animus erre egy szó nélkül, könnyedén elindult kifelé.