|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.19. 13:04 - |
 -Első megálló!Hallod ezt a nagy zajt?most vagyunk a zúgóknál. Elégveszélyes hely, ha csúszdázásról van szó, de nagyon szép látvány kint az a sok szikla.-mondta Széllelszállónak. |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Leugratott az idegen mellé szórakozottan.
-Üdv!-köszönt megbiccentve a fejét.
-Camria vagyok!-mutatkozott be. |
 Meglepetésében aprót nyihogott, és hátraszökkent.
Ezt meg hogy csinálta?? |
Egy percig még az idegent figyelte majd a mélybe tekintett.Kiállt a perem szélére majd elrúgaszkodott a semmibe.Aztán egy tompa villanással eltünt és jópár méterrel feljebb jelent meg. |
Figyelő pár szempillantásig még döbbenten nézte az őrült idegent, aztán bizonytalanul visszanyerített.
'Ki lehet ez? Egészen biztosan nem vízelemű! Azok nem ilyenek, nem is így mozognak....Talán valami vándorbolond? Vagy egy varázslat lenne, ami eltévedt? Esetleg egy szökevény a Vadvidékről? Hallottam, hogy arra sok bolond él, talán valamelyik meg akart próbálkozni azzal, hogy elhintse a hagymázas elveit itt is' gondolkozott egyre borúlátóbban.
Akárhogyan is, de azt elismerte magában, hogy kíváncsi rá hogy fog az idegen kijutni a szikláról, amin állt. Gyakorlatilag örvények vették körül minden oldalról, vagy épp gyilkos nyíróáramlatok, amik garantáltan sziklához vágják azt, akit elkapnak.....miután összeroppantották vagy megfullasztották.... |
Biztosan tartották patái bár be kellett látnia ,hogy nem teljesen jó ötlet amit csinált.De ezzel nem törődött.Egy nagyobb sziklán megállt éd körülnézett.Ekkor vette észre az idegent.Üdvözlően felnyerített. |
Figyelő csak akkor hallotta meg a nagy koppanásokat a paták nyomán, mikor az idegen lény már egészen közel ért. A zúgók robajában képtelenség is lett volna meghallani bármit messzebbről, de haragudott magára, amiért annyira elmerült a víz szépségében, hogy majdnem meglepték! Nézni azért még képes, ha a zajban nem is hallani semmit! Micsoda trehány viselkedés ez tőle!
Aztán haragját elsöpörte a döbbenet.
Figyelő is tudott végtelenül vadóc és vakmerő lenni. Ő is tudott tombolni. Főleg ha jókedve volt. Vagy harcolni kellett.....
De ez azért mégiscsak sok, minden mérce szerint! A vöröses lófélét egyszerűen elmeháborodottnak látta, ahogy a megállíthatatlan áradat vad fodrai, örvényei felett szökellt! Leesett állal bámulta az idegent, és arra gondolt, hogy vajon mennyi idő múlva válik be annak öngyilkos ötlete..... |
A zúgókból kiálló sziklaperemeken ugrált mindegy fiatal csikó.Élvezte ez az egész szórakozást. |
Figyelő az egyik zúgó mellett állt egy kiálló sziklán. Előtte a vad, tajtékos táj mesebeli vízilények harctereként zajgott, és a mén élvezte a látványt. Ritkán szórakozott, és most sem látszott rajta, hogy mennyire vidám, arcán épphogy egy apró mosoly ült, és szemei legmélyén szikrázott csak a felszabadult szilajság.
Még az sem érdekelte, hogy az egyelőre jéghideg víz gyakran lefröcsköli. Még a szivárványló csepp-zuhatagok is tetszettek neki ezen a napon!
Ha vadul, ha hűvösen is, de eljött az újjászületés ideje! |
Egy nagy hullám hirtelen elkapott.
 -Mi eeeeeez?!
 -Nem tudoooom!!!!
A farkammal úgytam az ellenkező irányba, de csak lefelé tudtam úszni.
-AQA, ÚSSZ LEFELÉ!!!!
-Oké!!!
Odalent egy kisebb világ volt.
-Szép ez a hely!
Tényleg! de hol vagyunk? |
AQA!!!!!!!!!!!!!!!!
 Kitartáás!
Azzal 5 rorózsát dobtam arra. De nem volt időm még csak észbe kapni sem, mert ember alakomban nem kaptam levegőt.
Blubb...
Te jó ég, ez meleg volt...
Aqa elkapott egy rorózsát, és az kivezette őt az áramlatból. De a veszélynek koránt sem volt vége... |
Hol vagyunk, Aqa?
Miért tőlem kérded?
Mert te hozál ide!
Hááát... a mélyben vagyunk.
Jaj, mi ez?!
Ez egy áramlat! Elsodor...jaaaaaaaaaj!!! |
 Szédítő tempóval repültek céljuk felé! Hamar át is értek a mezőre....
|
Észbekapva követte a hirtelen elszéguldó lényeket, de hamar utolérte Animust. Végzetet csak nehezen tudta követni tekintetével, olyan gyorsan repült.
Hát igen, a repülés... amire mindig is vágyott... |
Biccentett és levágtázott a lejtőn.
- Végzet, tudod a dolgod! - nyerített hátra közben.
 Nagyot sóhajtott, megcsóválta a fejét, majd egyetlen pillanat alatt a levegőben termett és előresuhant az égen. Hihetetlen sebessége volt!
|
A kérdés hallatán először rögtön egy 'igen'nel felelt volna, mert magától értetődőnek hitte. De Animus okkal tehette fel a kérdést...
Talán a hely, ahová tartanak, mégsem olyan veszélytelen...talán nem is olyan lényként tér vissza, mint amilyenként elindult...
-Igen.-felelte. |
Animus megengedett magának egy perc pihenőt, amikor elért oda, ahol az útjuk a zúgóktól elvált. Szelíd lejtő után egy hatalmas füves térség terült el elttők. A mező itt egyszerűen végtelennek tetszett. Ragyogott a fű.....
A többszarvú lény sóhajtott egyet. Mikor is lehetett? Egy élettel ezelőtt csodálta utoljára egy táj szépségét...És ez most nem is volt olyan gyönyörű....
De a levegő a változás szelétől mozgott-motozott és ez megért néhány nagyobb szívdobbanást.
- Iwehn, még mindig velünk akarsz jönni? - kérdezte a kancához fordulva, amikor a kettős beérte.
Közönyösen állt, a messzeséget fixírozva. Ehhez a beszélgetéshez nincs semmi köze.
De kíváncsi volt a rejtélyes lény válaszára. |
Már közel állt hozzá, hogy megkérdezze, micsoda ezen a meglepő, de úgy gondolta, a mén jobban ismerte Animust őnála...
Ígyhát csendben haladtak tovább: elöl Animus, mögötte pedig Végzet és Iwehn. A harsogás pedig egyre halkabb lett... |
- Meglepő... - mondta rejtélyes hangon, azzal ment tovább csendben. |
Követte Végzet pillantását.
-Csak nemrég találkoztunk. Mondta, hogy a Rémségek Szigetére indul, és úgy döntöttem, vele tartok...-mondta újra a fekete lényre pillantva. |
Fejet hajtott a kancának.
- Az én nevem Végzet - mondta mély, erőteljes hangján.
Még egyszer végigmérte a lényt.
- Pontosan hogy is kerültél ide? Főleg Animusszal.....? - pillantott az előttük lépdelő izmos lényre. |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Első megálló!Hallod ezt a nagy zajt?most vagyunk a zúgóknál. Elégveszélyes hely, ha csúszdázásról van szó, de nagyon szép látvány kint az a sok szikla.-mondta Széllelszállónak.
Leugratott az idegen mellé szórakozottan.
Meglepetésében aprót nyihogott, és hátraszökkent.
-Nem tudoooom!!!!
Szédítő tempóval repültek céljuk felé! Hamar át is értek a mezőre....
Nagyot sóhajtott, megcsóválta a fejét, majd egyetlen pillanat alatt a levegőben termett és előresuhant az égen. Hihetetlen sebessége volt!