|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.27. 22:31 - |
 Trója meg sem állt a vízpartig.Nem rohant bele a vízbe, mert nem nagyon szerette.Csak odasétált és inni kezdett.Aztán hátranézett, hogy a kanca megérkezett-e! |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Egy nagy szárnylebbenéssel ő is elfordult, és onnantól meg sem állt a felhőkig, ahol kényelmesen leszállhattak mindketten.
|
 - Boldogan! - s elkanyarodott a helyes irányba.
|
Mithrandir örült, hogy újra a levegőt szántják a tollai. Már el is felejtette milyen más a légben élni! Most könnyedén suhant, vitorlázott, élvezve, hogy úszik a semmiben, a mindenség felett.
'Kedvem lenne versenyezni egy phferd vadászsólyommal' gondolta magában egy pillanatra elmosolyodva, aztán végül komolyan szólalt meg:
- Nem akarunk elnézni a sziklacsúcsok felé? Talán látnánk onnan valami érdekeset, és nincs is messze. |
Nevetett. Rákacsintott a többiekre, s fellibbent.
A többiek még csendben álltak, egyeseken mosoly ült.
- Nem hiába áadtuk áldásunkat rájuk, nem igaz Szenvedély? - kérdezte Homály párjától, mire ő bólintott, apai elérzkényedéssel.
A kis Rilya nővére után mutatott. Apja letérdelt mellé: - Igen, majd valamikor te is "kirepülsz" a fészekből. Ám az még odébb lesz! - s megborzolta a kicsi sörényét.
Igazgyöngy mégcsak most kelt fel. Furcsálva nézett a jövevényekre, főleg a csikóra. A fiatalok mozgolódására felébredt a felnőtt csapat, s élénk beszélgetésbe kezdett, rajta tartva szemüket a porontyokon....
-Merre mennyünk? - kérdezte a légben Angel. |
Mithrandir szórakozottan, de szeretettel mosolygott Angelre.
- Persze, hiszen tudod: a vándorlás az életem!
Mindenkinek meghajolt búcsúképp, majd ellépett a társaságtól. |
- Értem. - mondta halkan és a földet nézze, hogy feldolgozza az esetet. Nem azért, mert egy illúzió rombolódott össze benne, mint általában más kancáknál: sajnálatát akarta legyőzni, amit, ahogy hallott, nem szeretnek az erisziek.
A kis csend után egy puszival hívta fel magára párja figyelmét:
- Nekem azért Mith-nek maradsz az idők végezetéig! - nézett rá bíztatóan mosolyogva.
- Azt hiszem, mi megyünk. - nézett a társaságra, akik eddig csendben hallgatták a fejleményeket. - Benne vagy, Kedvesem? |
Szinte szórakozott nyugalommal nézett a kancára.
- Valamennyi eriszi átkozott. Azt hittem tudod. Azért is kellett elmennie szinte minden társamnak a Rémségek Szigetére. Az átok miatt különös dolgok történnek velünk, körülöttünk, ahogy a mágia elemészt. Ezért bújtak el a többiek. Nem akartak sem áldozatok lenni, akiken szánakoznak mások, sem pusztítók sem. Mert haragjában egy eriszi iszonyú dolgokra képes.... |
Mély csend ült a társaság közé, Angel döbbenten nézett párjára, de semmiképp sem lesúlytva.
-Drágám,... milyen átok ül rajtad? - kérdezte - Miért nem mondtad el nekem előbb? |
Lassan, komolyan, megfontoltan rázta meg a fejét, és lenézett a patái előtt hullámzó vízre.
- Ha csikónk születne - kezdte mély hangon - az engem sújtó átkot ő is megkapná. Minden angelid csikó békét és szeretetet sugároz, mert Tőletek ezt kapják. A miénk mit sugározna, amikor ártatlan újszülött létére szenvedés jutna osztályrészéül? Nem tett semmit, mégis fájdalom várna rá......Más lenne, mint az angelidek.......Én pedig nem szánom ezt a sorsot egyetlen csikónak sem.
Mélyet sóhajtott.
- Remélem, hogy ez megváltozhat. Remélem. Ha már csikónk születne, legyen azért más, mert sok különccel találkozhat az apja "családjában"! És ne valami borzalom miatt....... |
 -Ugyan!-mosolygott szelíden.-Ha úgy érted, hogy részben eriszi lenne, butaság!Nem fogjuk kivetni a csikótokat emiatt.Sőt, talán még jobban is becsüljük őket.Ők mutatják a köteléket a két család közt.
-Vagy, ha másban értetted, akkor sem adok igazat!A mi csikóinkban nincs különösebb isteniség, amiért mindenkinek szeretnie kell őket.Csupán mi, anyák, s más hozzátartozóik tekintik nagyszerűnek!Majd ti is megtudjátok, ha elértek arra a pontra!
-Ehhez pedig sok sikert kívánunk!-bólintott mosolyogva Korall-király.
Mosolyogva nézett a párra.Remélte, Mithrandir megenyhül, ugyanis gondolta, még benne lehet a korábbi "kotyogás", ami rosszul jött ki. |
-Ugyan!-mosolygott szelíden.-Ha úgy érted, hogy részben eriszi lenne, butaság!Nem fogjuk kivetni a csikótokat emiatt.Sőt, talán még jobban is becsüljük őket.Ők mutatják a köteléket a két család közt.
-Vagy, ha másban értetted, akkor sem adok igazat!A mi csikóinkban nincs különösebb isteniség, amiért mindenkinek szeretnie kell őket.Csupán mi, anyák, s más hozzátartozóik tekintik nagyszerűnek!Majd ti is megtudjátok, ha elértek arra a pontra!
-Ehhez pedig sok sikert kívánunk!-bólintott mosolyogva Korall-király.
Mosolyogva nézett a párra.Remélte, Mithrandir megenyhül, ugyanis gondolta, még benne lehet a korábbi "kotyogás", ami rosszul jött ki. |
Lassú, megfontolt módon bólintott.
- A mi csikónk más lenne, mint a tieitek - jegyezte meg Narválra és Homályra pillantva. |
-Rilya valóban olyan édes, mint ahogy az angelidek híresztelik!Mindenkinek látnia kéne, még Árnyéküvöltésnek is.-ragadtatta el magát a szendegő csikó látván.-Remélem, jól kijönnek majd Igazgyönggyel.Kár, hogy most alszanak....Igazgyönygyben rengeteg energia van, kiváncsi lennék, hogy reagálna egy hasonló korú lényecske közelségére.....
 -Azért Rilyát sem kell félteni, igazi kis baj keverő is tud lenni, ha elemében van.Majd összeszoktatjuk őket, s bizony szoros barátságot kötünk köztük.-fecsegett hallkan a két anya jókedvűen.
-Angel, ti terveztek csikót a jövőben...már, ha nem zavar a kérdés?A húgod biztos remekül érezné magát egy unokahuggal...
Egy kis pír szökött pillanatra az arcára, de válaszolt mosolyogva.
-Végülis, ti sem kívánságra lettetek anyák.Majd ahogy alakul, nem igaz, Mithrandir? |
Mithrandir türelmesen körülnézett, megbizonyosodott róla, hogy egyikük sincs veszélyben ezen a csúszós vidéken, és csak azután követte Korall-királyék tanyájához Homályékat.
Udvariasan biccentett mindenkinek, és szemügyre vette a vízi hármast. |
A nyár utolsó meleg napjai, egy meleg délután.A pár épp pihen, a parton, uszonyukat a vízbelógatva.Csikójuk az egyik sziklán alszik a csobogók nagy zajában.Biztonságban van.
De vége a lazsálásnak, hiszen egy másik család közeledett!Jó barátok.
Rilya is elálmosodott, hát homály szárnyai közt szunyókált.
A két sellőló nagyon megörült a találkozásnak.Boldogan üdvözölték egymást, Rilyát is egy fa alá helyezték, hogy ne ébresszék fel a csevegés, meg a mozgolódás....
Angel lemradva kullogott, Mith-tel.Attól félt, hogy fog viselkedni párja.Bár megbízik benne, még sosem ütközött "riválisba".
-Üdv!-köszönt a sellőlovaknak.
-Hát ti is it vagytok, Szervusztok!-nyihogta Narvál.Korall-király is mosolygott, s bólintott egyet köszönésképp.
-Ő a párom Mithrandir.-mutatta be kedvesét.Korall-király biccentett, s külön köszönt:-Üdv a családban! |
 - Szia Orion! Hát te? Vagy hiányoltál esetleg?
A csapatukba közismert volt hogy nem nagyon bírják egymást.
Mikor látta a pegazus hogy fölhorkan gyorsan elterelte a témát:
- Ő itt egy szomorú lény akit épp megpróbálok felviditani. A nevét még nem tudom.
És mindketten nézték a lényt aki még mindig búslakodott. |
 Orion békés helyen szeretett volna lenni ezért jött ide. De úgy látszik hhogy nincs olyan hely ahol ne lennének lények. Most is ott állt kettő. Egy bánatos, szomorú unikornis és egy vidám peguni.
- De hisz ez..ez Ilvion!-ismerte föl a pegunit maj odavágtatott hozzá és köszöntötte:
- Üdv Ilvion! |
Ilvion
Lassan leszállt a földre.. Mivel szomjas volt ezért mrgindult a csobogók felé. Ekkor hirtlen egy másik lénybe ütközött. Látta rajta hogy nagyon szomorú.
- Üdv!- mondta vidáman- Én Ilvion vagyok. Téged hogy hívnak? |
 Lümier végül látta, hogy rajta kívül nincsott senki, és ettől még jobban egyedül érezte magát. Szomorúan felsóhajtott, és sarkon fordult. Reménykedett benne, hogy ha továbbmegy, talál majd társakat.
|
Lümier odaért a kis csobogókhoz, és mohón inni kezdett. Amikor már teleitta magát felemelte kecses fejét, és körülnézett, hátha találkozik egy másik unikornissal, ugyanis nagyon egyedül érezte magát. |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Trója meg sem állt a vízpartig.Nem rohant bele a vízbe, mert nem nagyon szerette.Csak odasétált és inni kezdett.Aztán hátranézett, hogy a kanca megérkezett-e!
Egy nagy szárnylebbenéssel ő is elfordult, és onnantól meg sem állt a felhőkig, ahol kényelmesen leszállhattak mindketten.
- Boldogan! - s elkanyarodott a helyes irányba.
-Ugyan!-mosolygott szelíden.-Ha úgy érted, hogy részben eriszi lenne, butaság!Nem fogjuk kivetni a csikótokat emiatt.Sőt, talán még jobban is becsüljük őket.Ők mutatják a köteléket a két család közt.
-Azért Rilyát sem kell félteni, igazi kis baj keverő is tud lenni, ha elemében van.Majd összeszoktatjuk őket, s bizony szoros barátságot kötünk köztük.-fecsegett hallkan a két anya jókedvűen.
- Szia Orion! Hát te? Vagy hiányoltál esetleg?
Orion békés helyen szeretett volna lenni ezért jött ide. De úgy látszik hhogy nincs olyan hely ahol ne lennének lények. Most is ott állt kettő. Egy bánatos, szomorú unikornis és egy vidám peguni.
Lümier végül látta, hogy rajta kívül nincsott senki, és ettől még jobban egyedül érezte magát. Szomorúan felsóhajtott, és sarkon fordult. Reménykedett benne, hogy ha továbbmegy, talál majd társakat.