|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Wayne olyannyira Westera kis produkciójának hatása alá került, hogy amikor a kanca a reccsenés hatására odébbszökkent, képtelen volt az érkezőre koncentrálni, egyszerűen csak kitört belőle a nevetés, amit csak jóval később tudott abbahagyni.
- Elnézést, elnézést - szabadkozott később, amikor már sikerült kicsit összeszednie magát.
Figyelmét a vaddisznó felé fordította.
- A látszat csal, ugyanis mi az imént nem vitáztunk. Kétség sem férhet hozzá, hogy mindig azt csináljuk, amit a hölgy határoz. - intézte szavait a jövevénynek a tőle telhető legnagyobb komolysággal.
- De ha nem tévedek, Simbelmyne egy szabad Birodalom, miért kellene nekünk hallgatásba burkolóznunk? Félnünk kellene valakitől? - kérdezte tettetett naívsággal, miközben minden idegszálával a vaddisznót figyelte. |
Westera egy szántszándékkal eltúlzott, hihetetlen kancás mozdulattal oldalra biccentette a fejét, és letámasztotta szárnyhegyeit az oldalára.
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy jó ötlet lenne megállni?! És ha a parti támadó idézte elő ezt a bűbájt? Minél tovább maradunk mozgásban, annál később akadhat ránk, nyavalyás varázskör ide vagy....
Óriási reccsenés oldalt egy fa mellett.
- ....oda - nyögte ki, nagy szökkenéssel eltávolodva a reccsenéstől.
És akkor eléjük totyogott egy tökéletesen átlagos, óriási vaddisznó a sűrűből.
- Ohhh - sóhajtott fel a pegazus kanca ellazulva.
- Elnézést, ha megzavartalak volna benneteket, de jobb lenne, ha nem a nyílt terepen vitáznátok - szólalt meg a vaddisznó szépen taholt beszéddel, habár néha ide-oda szuszogott rájuk, vagy megszakította a szavait egy halk röffenés.
Csend telepedett a kis hármasra....csak a csöpögés szakította meg.... |
- Amint találunk egy tisztást, szerintem nyugodtan teheted ezt. Ennek a körbe-körbe sétának amúgy sincs sok értelme... - válaszolta őszintén és igyekezett pár fa törzse mögött fedezéket keresni, amikor a pegazus újra megrázta magát, vízcseppekkel beterítve a környezetét. |
Nem az volt a legrosszabb, hogy rettenetesen érezte magát rendetlen külsővel. Nem is az, hogy az idegen akárkicsoda utána eredt, és még le is kötelezte korábban azzal, hogy megvédte a tűzgömbtől. Habár utána ő mentette meg mindkettejüket, úgyhogy ezt lehetne kiegyenlített számlának venni.
Még csak nem is az bántotta a legjobban, hogy nem tudta mi támadta meg őket, és hogy akár itt is újra belefuthat ilyen támadókba, akikkel még mindig nem tudna küzdeni....
De Westera még attól sem esett kétségbe, hogy valaki láthatóan teleszórta a környéket varázskörökkel, és körbe-körbe-körbe mentek órákon át, hogy aztán kijussanak egyből, és rögtön belekavarodjanak egy újba.....Így még mindig hallótávolságra caplattak az Óriásvízeséstől...
Nem. Ami végleg széttépte a lelki békéjét, az a csöpögés volt....
Csöpögés - amitől nyomokat hagy, minden lépéssel. Csöpögés - aminek idegőrlő a hangja. Csöpögés - ami selyemszálú sörényéből még órákon át nem fogja kicsöpögni magát. Csöpögés - aminek hála amint egy foltban megszáradt volna, oda garantáltan elkezdett csöpögni egy másik szőrszáláról vagy pelyhéről a víz.....
Időről-időre előrekocogott, hogy aztán hirtelen fékezzen, és őrült szárnycsapdosással megpróbáljon magán segíteni. Nem sokkal lett jobb a helyzet....
- Ha ez egy szép nyári nap lenne, egyszerűen megállnék egy tisztáson és megszáradnék. Mint régen, Du Weddelbaorgh-ban..... - jegyezte meg merengőn, mintha csak magában beszélne. Nem is volt biztos benne, hogy kap-e választ. |
Wayne jókat mosolygott magában, miközben Westera hisztijét hallgatta. A kanca jól volt, a sebek majd begyógyulnak, a tollai és a szőre meg megszárad. Semmi olyan nem történt, aminek maradandó következményei lehetnek.
Ő úgy gondolta, hogy amekkora tempóval zúgtak végig a folyón, azért pár percük igenis van arra, hogy szusszanjanak egyet, ezért ő sokkal ráérősebbre vette a figurát. A tó partjának közelében, ahol már nem volt olyan mély a tó, megkereste patáival a kavicsos talajt és kisétált. Kinn megrázta magát, és szinte máris teljesen száraz volt.
Könnyed ügetésben a pegazus után eredt. |
Westera amint levegőhöz jutoitt, megfogadta, hogy soha többé nem vet be ilyen mentőakciókat...Össze-vissza karistolódott, jópár helyen csúnyán megütötte magát, és a vad áradatban nemcsak majdnem megdulladt, de annyira összegabalyodtak a tagjai a másik lényével, hogy esélye sem volt elszabadulni, míg az őrült vízalatti kaland véget nem ért, és a nyugodt vízű részen a felszínre nem jutott.
Köhögött, köpködött, és egy pillanatra átkozta a sorsot gyönyörű alakjáért, mert a tollai és a szőre is még jobban eláztak, és komoly súlyt jelentve húzták lefelé....Erőteljesen kitempózott a partra, és dühösen próbálta kirázni a szeméből a szürreálisan összegabalyodott sörénytengert....
- Nem - vetette oda epésen a másiknak.
- És nemcsak azért, mert röpképtelen vagyok, össze-vissza törtem magam, és mindenem összegabalyodott, de azért is, mert a folyó útját olyan könnyű követni, mintha egy sugárút lenne, úgyhogy bárki támadott is meg, ha akarja, itt csodálatosan újrakezdheti az egészet! - intett körbe, a valóban nyílt, tiszta parton.
Mindketten csodás célpontot nyújthatnak bárkinek, aki nem teljesen vak....
- Én megyek - morogta, nagynehezen hátracsapva a sörényét az arcából, és magára simítva borzolt tollú, ázott szárnyait.
Kikecmergett a víz utolsó centimétereiből, és nekiindult a közeli fenyvesnek.... |
Wayne-t meglepte a másik pegazus akciója, de utólag igen hálás volt neki. Nem volt kérdés: valahogy el kellett tűnniük, és ez egy jó megoldás volt. Azt leszámítva, hogy a kisebb-nagyobb kövek, néhol sziklák megvágták és az Óriásvízesésnél olyan erős volt a sodrás, hogy alig bírt felkeveredni a felszínre, hogy levegőt vegyen. De megmenekültek.
A folyó egyre gyengülő sodrása egyenesen bevezette őket a nagy, nyugodt tóba. Wayne teleszívta tüdejét levegővel, és a víz tetején lebegett ide-oda.
Fejét kicsit kiemelve megkereste pillantásával az ázott-tollas kancát.
- Jól vagy? |
A nildák megdöbbentek a lény megjelenésén, amit nem túl nagy igyekezettel próbáltak palástolni. De ahogy "megszólalt", az maga volt a legnagyobb sötét, amit valaha hallottak., legfélelmetesebb rémálmaik hangja. Az erő, ami belőle áradt, pedig maga volt a megtestesült hatalom. Nem volt lehetőség ellenállni neki, még ha nem is rájuk irányult az erő.
-Ve..veletek mehetünk egy darabon? -kérdezte bátortalanul Silde az eriszieket. -Tudjátok,h Erisz miért rendelt mindenkit a fővárosba? |
Silence határozottan nemet intett a fejével, és hihetetlenül hideg és kemény lett éjgyémánt szeme.
Csakhogy, szinte válaszul Cherokee felvetésére, a két nilda mögött megjelent egy valódi rémlény. Thesztrálnak lehetett volna nézni, csakhogy a thesztráloknak nem izzik fehéresságrán a szeme, nem sugároznak rettenetet, és félsárkány sovány pegazusnak látszanak, nem félig-meddig halott sovány pegazusnak.
Összesúrlódó papír hangját adta elégedetlenül megmozgatott sárkányszárnya, aztán átlépett a két lény közt, szembe Silence apró, törékeny, fehér alakjával. Leengedte a fejét annyira, hogy a fekete arcból homályló sárgásfehér, és a hófehér arcból izzó fekete szempár találkozzon.
'Akár tetszik, akár nem, el fogsz menni a Fővárosba, Silence!' susogta a fejükbe Machos mágiával telt hangja. Nem volt benne fenyegetés, se bűbáj, de mindenki érezte a hatalom hideg, ellentmondást nem tűrő erejét. Mintha átkozott erdők sötét mélyéről hangzana a zúgó szél távoli hangja, sok jót nem ígérve.
'A gazdánk nem akarja, hogy bárkinek baja essen. Ezért kérte minden lényét biztonságos helyre. Ha Eris kér tőlem valamit, megkapja. Nem állsz az utamba, apró unikornis!' tette még hozzá, halkabb gondolatokkal, de Silence összehúzta magát az érintésüktól.
'Nem akarom, hogy ködként vigyél. Megyek gyalog!' felelte halk, megadó módon Silence.
Machos elégedetten biccentett, és elengedte a makacskodó kanca elméjét. Tudta jól, hogy Silence bátor, de a hatalma egyszerűen nem lehet elég, hogy megvédje magát attól, ami jön. |
-És a társad végre megmutatja magát?Vagy így fog velünk tartani?-nézett maga köré Cherokee.
-Te biztos nem szeretnél Velünk tartani?Talán biztonságosabb lenne, mint mindig egyedül.-kérdezte féltőn Silde. |
'Elég messze' mondta Silence, és tűnődve felfelé fordította a fejét.
'Machos elkísér benneteket, úgyis meg akart nézni arrafelé valamit' susogta néhány pillanat múlva.
A víz örvényleni, keringeni kezdett körülöttük, majd szelíden felemelte őket. Nemsokára elérték a felszínt, ami kitárult körülöttük körben. Silence szinte a vízen járva kisétált, a hullámok meg a partig sodorták Sildét és társát.
A fehér unikornis kanca körbenézett a parton, és horkantott egyet.
'Goblinok....vízközelben....Lassan már semmi sem szabad meglepődni!' |
Kihallotta hangjából az aggodalmat, riadalmat is talán, amit a víz elhagyásának említése okozott, nem is akarta tovább erőltetni a dolgot. Ezután Sildére nézett kérdőn.
-Ha gondolod, mehetünk?Milyen messze van innen a falu Silence? |
Silence kicsit furán nézett Sildére, bár a szemeiben nem volt könnyű olvasni.
'Ott már rég nem élnek emberek. Emberszerű máguslények, féllények talán. Hogy bennük tehettek-e kárt a goblinok...? Nem tudom.....De én nem akarom elhagyni a vizeket' suttogta szinte közönyös-csökönyös hangon. |
-Goblinok!Még jó, hogy segítettél elrejtőzni.Köszönjük mégegyszer!-szólt hálásan Silde.-De ha az emberek faluja felől jönnek, ott se tettek valószínűleg semmi jót.Nem kellene körülnézni arra.Hátha segítségre szorulnak? |
Silence oldalt fordította a fejét, és úgy tűnt, mintha nem is törődne a kérdéssel, vagy a vele lévő két lénnyel. Aztán mégis megszólalt, álmatag hangon susogva a másik két lény elméjébe:
'Goblinok...Goblinok jönnek az emberek faluja felől kanyarodó úton...'
Visszafordította a fejét Silde és Cherokee felé.
'Mi, erisziek, nemigazán szoktunk velük kapcsolatba lépni. Nem olyan veszélyesek, mint az orkok, de általában hozzájuk hasonlóan viszonyulnak hozzánk. Ritka, hogy csupán utazó máguslények legyenek....Túl könnyen tekintik a világot csakis a saját szemükön át...ennivalónak...általában....Így mi inkább kikerüljük őket' |
-Hm, általában ennyire azért nem rossz a helyzet-válaszolta Silence kérdésére.-Tudod, Cherokee könnyen átveszi a környezetében lévők érzéseit. A társad varázsa pedig ezt még jobban felerősítette, azért reagált rá másodjára is olyan erősen. Most már talán rendben lesz.
Cherokee kezdett magához térni.-Szervusz miss Ájulós!-vágta oda neki Silde vigyorogva.-Jobban vagy?-majd miután Cherokee biccentet folytatta a helyzet magyarázatával:-Ő itt Silence, a társa varázsától lettél rosszul. A parton idegenek közelednek ezért Silence segített nekünk ide rejtőzni míg el nem mennek.
-Köszönöm,-mosolygott hálásan a másik felé.-Nem gondoljátok, hogy meg kellene nézzük, ki közelednek?Elvégre azért jöttünk, hogy másokkal is találkozzunk.-Nézett kérdőn új és régi társára felváltva. |
A két idegen vele együtt lágyan belebuggyant a szobácskába, ami épp elég volt nekik. Vízből a fal, a plafon, a padló. Nem sokkal lehettek a felszín alatt, de hacsak valaki át nem lát az egész tavon, nem vehették őket észre.
'A társam majd szól, ha elmentek' mondta Silence higgadtan, és elsimította a patáik alatt a valamiképp őket megtartó víztükröt.
'Silde, nem tartod veszélyes ötletnek a mostani Birodalomban egy ilyen lénnyel együtt utazni?' kérdezte lepillantva a lehozott, heverésző alakra. |
Megrettent a hullám láttán, majd gorsan Silence után vetette magát.Remélte, hogy semmi baj nem lesz, inkább ez a lény, mint a közeledő ismeretlenek. |
'Ennél jobbat is tudok' susogta-csobogta a különös elme, mint egy nyugodt kis patak. A víz nagy, széles, lágy hullámmal elindult Silence irányából, felemelte az eszméletlen lényt, és besodorta a mélybe. Ahol aztán Silence az idegen teremtménnyel együtt eltűnt.
'Kövess!' susogta-csobogta még, mielőtt eltűnt volna a mélyben. |
Cherokee feje visszahanyatlott a parti homokra.
-A francba!-mérgelődött Silde.-Segítenél a vízbe húzni, hátha el tudunk rejtőzni? |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
