|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.24. 13:03 - |
 Lihegve kiért a tó örök jégtükrének közepére és fürkészni kezdte a partot. A támadóit alig tudta lerázni és biztos volt benne, hogy még beérik.
De most csak az számított, hogy a tanítványait biztonságban tudhatta... |
[53-34] [33-14] [13-1]
______________________________________ |
 Sajnálta ,hogy nem lett jobb kapcsolata Wintermintel!Lassan szét tárta a szárnyát és eltünt a felhők között. |
Gyorsan galoppozni kezdett utánuk.
Vyare jobbnak látta ,ha marad.Wintermint ha akart volna tőle valamit akkor nem ment volna el.Maradt. |
 Kohl pedig igyekezett nem túlzottan lemaradni. |
 Wintermint már nem hallotta Kohl szavait!Már rég máshol szívta a friss levegőt!
(már máshol van) |
Kohl egy kicsit habozott a válasszal.Még sosem járt az Örök Tél Birodalmán kívül,így egy kicsit idegen volt számára,hogy olyan helyre menjenek,ahol nincs hó.
'Sebaj!Elvégre nem ragadhatok le itt életem végéig.' - gondolkozott,ám ekkor hirtelen azt vette észre,hogy Wintermint elvágtat.
Megállt és megfordult,közben a két előrébb járó ménre pillantott.Gondolkozott szóljon-e nekik,de mivel eddig sem voltak túlzottan beszédesek,így inkább hagyta őket tovább menni.
Lassan eltávolodott tőlük,majd Wintermint próbálta beérni.
- Héj, Wintermint! - nyihogott - Hová vágtatsz? |
Wintermint megunta a várakozást.
"Áh!Csődörök!Eleget vártam a válaszukra!Haza megyek!"-gondolkodott.
Lassan hátrálni kezdett, majd mikor látta, hogy nem figyelnek, megfordult és vágtatni kezdett.
"Ha nagyon akarnak....megkeresnek....elég volt az értem való harcokból, kínlódásokból!"
Wintermintet lassan elnyelte a homály.... |
-Hááát szerintem ne a tajgára menjünk!Én személyszerint a Varázserdőbe mennék, de végülis mindegy! |
| - Hát... ha enni szeretnénk egy jót,akkor valami növényes terep kellene. - mondta könnyed,már-már igencsak felszabadult hangon - Hmm... Tajga? |
Wintermint elgondolkodva nézte a három körülötte legyeskedő csődört.Caeirosról semmi rosszat nem gondolt, hisz Ő nem az a......nem olyan típus!Aranyos!
Kohl...Hát Kohl néha túl komoly, de Ő is aranyos!
Vyare...Vyare olvas a gondolataimban!Ez nem szép!De gyébként Ő is aranyos, csak ez a múltkori dolog kimaradt volna...
Wintermint újra észbekapott.
-Szóval hova is megyünk pontosan? |
| Mosolyogva bólintott.Még utoljára visszanézett a hatalmas tóra,aztán ő is a többiek mellett ügetett. |
Lassan kipotladozott a jégről.
-De persze!-mondta.Nagy öröme volt a sok barátközött hiszen általában visszahúzódobb volt.
Könnyedén kisiklott a partra.
-Naná!-mondta vidámmaban és sokkal barátságosabban. |
Nevetett Careioson, de furcsán nézett Vyare-re.
"Olyan visszahúzódó lett.....Lehet, hogy nem kellett volna úgy itthagynia a múltkor?.........Vagy nem kellett volna visszajönnie?"-gondolkodott kicsit elszomorodva.
"Más lett!De Ő hagyott itt úgy, mint egy félénk kiscica!Kohl legalább utánam jött!"-kavarogtak a fejében a gondolatok, de aztán vidámabban szólalt meg.
-Hát akkor indulhatunk!-kisiklott a partra majd lassan ügetve elindult kifelé az Örök tél birodalmából.Még egyszer visszanézett.
-Nah nem jöttök? |
Kohl mellé botladozott de ígyis majdnem orra esett.
-Felőlem mehetünk!én is kezdek éhezni!-mondta boldogan és nagyon örült ,hogy sikerült megállnia a lábán.
-Felőlem is mehetünk!-mondta. |
| - Benne vagyok! - mondta szinte azonnal,majd a többiekre nézett. |
Wintermint is kezdett unatkozni!
-Figyeljetek!Nem akarunk elmenni valahová máshova?Úgyértem Én kezdek éhes lenni, meg unatkozom is!Mit szólnátok egy friss és lágy füvű mezőhöz?-mosolyodott el. |
- Oh,... milyen feledékeny vagyok. - húzta be nyakát egy zavarban lévő mosollyal.
Wintermint mosolya olyan lágy volt,olyan végtelenül kedves és jóindulatú!Nyugalom árasztotta el!Aztán ahogy visszazökkent,rádöbbent,hogy kezd unatkozni,de neki már nem nagyon olyan ötlete,ami talán mindenkinek tetszett volna. |
| -Erről már beszéltünk!hát HÓ!Mi lenne!-mosolygott Kohlra! |
Halkan elmosolyodott magában Wintermint szavain.Perzse,ezt nem mutatta ki,hisz nem akarta megbántani Vyaret.Odasiklott Wintermint-hoz és kedvesen rámosolygott.
- Neked mi az elemed? - érdeklődött |
| Magabiztosan lépett rá a jégre.Ő inkább lépkedett mint ,hogy siklott volna. |
[53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lihegve kiért a tó örök jégtükrének közepére és fürkészni kezdte a partot. A támadóit alig tudta lerázni és biztos volt benne, hogy még beérik.
Sajnálta ,hogy nem lett jobb kapcsolata Wintermintel!Lassan szét tárta a szárnyát és eltünt a felhők között.
Kohl pedig igyekezett nem túlzottan lemaradni.
Wintermint már nem hallotta Kohl szavait!Már rég máshol szívta a friss levegőt!