|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 21:33 - |
 *Szabadesés könnyedén ereszkedett le a tópartra, lazán összecsukta szárnyait, majd a vízhez sétált, és lehajolt, hogy csillapíthassa szomját.* |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
| Üstökös varázsa egészen ügyesen és megbízhatóan vezette őket....a.hegyig....Ott viszont előbb egy csaknem tragikus kimenetelű baleset lett az első esemény, ami rájuk várt, egy lehetetlen szakadéknál, majd rémítő, rettenetes savas eső hullott rájuk egy szorosban.
Akkor Üstökössel egyetértésben leszavazták a szél használatát.
Kínkeserves, napokig tartó mászást követően, végre felkapaszkodtak az utolsó csúszós meredeken
És a tópartra lyukadtak ki!!
- Végre - lehelte Wixr, és egyenest a vízhez kocogott. |
____________________________________________________ |
Ásított. - Úgy tűnik, fársztó volt az út. Nagyon elfáradtam.
Egy fa tövébe feküdt, maga mellé hívta Rolygianot és rádőlve elaludt. |
 Mosolygott. Hogyne?! Csakúgy áradt belőle.
Beleszagolt a levegőbe. Igazi koratavaszi illat!
- Gyere! Nézzük meg, nyílnak - e már a virágok a tó körül! |
 -Tudtad, hogy szeretlek?-mosolygott párjára.
Gyönyörű volt a környezetük és Rolygiano örült, hogy kettesben lehet párjával.
Már jó ideje ott álltak a parton.Csend volt, de jóleső csend. |
Rolygiano maradt mellett szorosan.
- Ha tudnád, milyen hálás vagyok a sorsnak, hogy te vagy a párom! - sóhajtotta. |
Hozzábújt Ailinhoz.
-Sosem hittem volna..-suttogta-..hogy valaha ilyen gyönyörű kancával találkozom!
A kanca szemeibe nézett és hosszan, szerelmesen megcsókolta. |
Ahogy feltűnt előtte az ezüsttó, kék szemei elkerekedtek, szája tátva maradt, s köve elragadtatóan csillogott.
- Gyönyörű hely! - rejtette sörénye mőge a pár szökevény könnyet. - Sosem hittem a sivatagban, hogy valaha is ilyen helyekre jutok el. - A tó felől fújó szél belekapott sörényébe, ő meg tág orrlyukkal szívta be a jól eső illatot.
- Milyen csodás víz mágia uralkodik itt! |
Ahogy kiléptek a bokrok közül, azonnal megpillanthatták a hatalmas tavat.
Nem akármilyen tó volt ez.Már látszatra lehetett tudni, hogy nem egy átlagos tó.Ahogy csillogott, csillámlott, mintha csillagporral lenne beszórva.
Rolygiano némán állt meg a tóparton, ahol bevárta szerelmét. |
 -Nah mi az?Máris elmész?-szólt a mén után.
-Ahogy gondolod!-mondta, majd elindult a Vadvidékhez vezető úton. |
 Rauco horkantott egyet, és elfordult. Azután elindult a hegycsúcs irányába.
|
-Ha-ha!De nagy Móka-Róka itt valaki!
Dahaka eddig nem nagyon próbálkozott saját képességével, tehát itt volt már az ideje.
Ha tudott volna dobbantani hamarabb előidézte volna a varázslatot, de így kellett egy kis "gondolkodási" idő.
Az égre nézett, mire szarván villám"szalagok" kezdtek el "rohangálni".A villámtüskék már egész testén végig futottak.Lassan, de nagyon lassan egyik hátsó lába kezdett felszabadulni.A villámtüskék már körülötte a levegőben is megjelentek, mintha láthatatlan lefogóiba vezette volna az áramot.
Közben egyik oldala teljesen felszabadult.Még pár perc és teljesen szabad lesz.
-Nah végre!Ez eszembe juthatott volna előbb is!-mondta mikor már lábait nyújtóztatta. |
Rauco újra csak horkantott.
- Meglehetősen szórakoztató Téged így látni. Igen! De ha ez vigasztal: van rosszabb is. Én már csak tudom! - hörögte megvillanó szemekkel. De nem mondott többet.
Hátatfordított a lénynek, és a vízhez lépdelt, hogy igyon. Csak nagy sokára egyenesedett fel, vette szemügyre lustán a bikornist, és szólalt meg:
- Ahogyan azt már elmondtam Neked, nincs aktív mágikus képességem, illetve olyan nincs, ami segíthetne. Ha akarod, megszabadíthatlak a rabságból azzal, hogy elvágom a torkod, összezúzlak vagy feldarabollak, de ha jól sejtem Te nem erre vágyódsz a lelkecskéd mélyén - gúnyolódott. |
-Aha!-szólalt meg gúnyosan-Jó nézni, hogy szenvedek?Inkább próbálkoznál segítséggel!-szólt újra Rauco felé. |
Rauco majdnem elnevette magát, de végül csak horkantott egyet, és gúnyosan-szánakozva szólalt meg:
- Ez vadvarázs. Ha lenne is aktív mágikus képességem, akkor sem tehetnék semmit. Próbálkozhatsz gyengébb bűbájokkal a saját tested felületén, hátha elenged. Vagy reménykedj és fohászkodj - vigyorodott el. |
-Ha-ha-ha!-morogta-Nem akarsz inkább segíteni?-kérdezte az idegent remélve, hogy majd végre megszabadul a mozdulatlanságtól és folytathatja útját. |
- Lám, lám, lám - mormogta vigyorogva, elnézve a leragadt lényt.
- Vajon Te most egy szórkozott zseni vagy......vagy esetleg néhány vorrnskorr vacsorája? |
Dahakát nem érdekelték már a kanca utolsó szavai sem és nem is váltott irányt.
Meg is bánta ezt az utat.Ahogy rálépett erre a vidékre, nem tudott megmoccanni.Lábai a földhöz ragadtak és nem mozdultak.Hátranézett.Sehol senki aki netán szórakozna, vagy ilyesmi.
-A franccba!-idegeskedett és bárhogy próbálkozott, nem tudott továbbmenni. |
 - Viszlát - vetette oda higgadtan.
- Két perc múlva megbánhatod azt az irányt - jegyezte még meg, hiszen arrafelé kezdődött a vadmágia vidéke a hegyen. De a kanca utolsó szavai után eltűnt....mintha ott sem lett volna.... |
Fura, de Dahaka nyugodt maradt!
-Ostoba ki mén?-ismételte magának-Szerintem Te ne csodálkozz, ha előbb vagy utóbb magad maradsz!
-Egyébként pont annyira nem érdekel a jövőm, főleg, ha értesítesz róla, mint például a tied.
-És igazad van!Semmi jogod kutatni más életében!Még tizedmásodpercekkel előrébb sem!Nah viszlát!Semmi kedvem nincs egy örökké felháborodott kancához!
Azzal elindult a bokrok sűrűje felé.
|
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Szabadesés könnyedén ereszkedett le a tópartra, lazán összecsukta szárnyait, majd a vízhez sétált, és lehajolt, hogy csillapíthassa szomját.*
Mosolygott. Hogyne?! Csakúgy áradt belőle. 
-Nah mi az?Máris elmész?-szólt a mén után.
Rauco horkantott egyet, és elfordult. Azután elindult a hegycsúcs irányába.
- Viszlát - vetette oda higgadtan.