Témaindító hozzászólás
|
2006.11.13. 12:29 - |
*Despota egyenesen a Legendás Kristály Hegyhez repült. Őrült tempóban hasította a szelet.
A messzeségben lassan kirajzolódtak uticéljának körvonalai. Egy kicsit lassított. Még sosem járt itt, ezért nem tud erről a helyről semmit.
Addig lassított sebességén, míg végül csak egy helyben lebegett. Néhány hosszú perc gondolkodással telt el.
Utána ismét egy gyors tempót felvéve közeledett a csúcs felé.
Amikor már egészen közel járt, egy hatlamas Erő-hullám csapta meg. közvetlenül utána még egy, az előzőnél is keményebb.
Despotának viszonylag könnyen sikerült ezeket "átlépnie", a gyors tempónak hála. Amint átlépte a második hullámot, szinte elviselhetetlen mágiájú térségbe érkezett.
Nemsokára ledobbant a csúcs egyik részére.* |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Sámán egy hang nélkül, vissza sem nézve ment tovább. |
Mazsat dühében ágaskodott és dobbantott!
Aztán valami furcsa szél megcsapta!
-Szkártó!....A csata!....Mennem kell!
Kétségbeesetten száguldott a fenyves irányába, majd eltűnt! |
Bólogatott.
- Uhumm.....Hát akkor figyelj: Szkártó senkié, csakis saját magáé. Ő, ott, ahol Rád nem számíthatott, engem választott, és én szerettem. De mostmár mindegy. Én ideköltözöm a gazdám parancsára, és itt Szkártó téged szeret. Semmi közöm nincs, nem lehet hozzá. Nem elég ez neked? Miért akarsz csatázni? Ennyire nem bízol a párodban? Meg akarsz ölni, mikor már nincs köztünk kötelék? Ezzel csak szégyent hozol a fejedre. Azt hiszed nem tudom, hogy Szkártó azóta világra hozta csikótokat? Ő nem kettőnk közt tétovázik, hanem Veled van. Mit akarsz még tőlem? Vagy azt hiszed Szkártó megbízhatatlan, csapodár? Ne játszd el a szívét ezzel.....Én nem akarok küzdeni veled. Nincs miért.
Sámán hátatfordított a fiatal lénynek, és elindult lefelé. |
Mazsat már teljesen felforrt, de nem támadott!Már ágaskodott is!
-Teeeee!Ne idegesíts!Nagyon jól tudod, hogy Szkártó miatt jöttem!Szkártó az enyém!Nem fogod fel???
Idegesen nyerített és várta, hogy az ellenfele felfogja, miért is vannak itt! |
Könnyedén horkantott.
- Nem értelek. |
Maszat mostmár nagyon ideges volt!
-Ne idegelj tovább!Szkártóért!Harcolj, mert így én nem öllek meg!Úgy nem lenne igazságos! |
Nyugodtan állt, és nézte a fiatal lényt.
- Miért is? - kérdezte ugyanolyan nyugodtan. |
-Mazsat vagyok!Te!....
Nem tudott rá mit mondani, de szívesen leüvöltötte volna a fejét!
-Nimras legeldugottabb és legsötétebb börtönében kéne lenned!...Na lássuk mit tudsz! |
- Ki kérdezi? - fordult nyugodtan szembe a lénnyel.
- Egyébként hol kellene lennem?.... - mondta finom gúnnyal. |
Maszat hirtelen jelent meg a csúcson egy villám fényének kimúlása után!Kihúzta magát!
-Hát itt vagy?
Maszat nem tudta, van-e elég ereje, hogy legyőzze Sámánt, de elég bátor volt ahhoz, hogy megküzdjön vele!Szkártóért mindent megtett volna!Úgy érezte nem fogja legyőzni, de folyton Szkártó járt az eszében! |
Sámán nyugodtan állt a csúcson, és miközben a mágia lobogtatta a sörényét, merengett a múlton. |
*Despota ugyanígy tett.* |
- Úgy látom Drongun már nincs itt! - mondta megkönnyebbülten.
- Na tűnjünk innét! - kiáltotta, azzal visszavágtázott a járatban, és nekirugaszkodott a lyuknak. |
*Leereszkedett a lyukba. természetesen nem látott semmit, de ez nem zavarta. Rálépett a már ismert útra és elindult az aranykupac felé.
Szerencsére hamarosan meg is találták a félig szétolvadt, félig még szilárd aranyat.
Despota a halom szélére letette a tollat.*
- Ezzel végeztünk! |
- Jó-jó. - súgta boldogan.
- Na merre? - kérdezte kíváncsian. |
*Jóval késöbb megérkeztek a lyukhoz, ahonnan Despota kirepült.
Leszállt és így szólt:*
- No, hát itt volnánk. Előző alkalommal semmi gond nem volt, remélem ez most is így lesz.
*Szárnyával átölelte Brünhildét és magához húzta.*
- Maradj mindig mellettem. |
Követte Despotát. |
- Igen, ő is itt van... - *mondta cseppet sem lelkesen.*
- Jól van, gyere velem.
*Despota tudta jól, hogy semmi értelme sem lenne, ha azt mondaná, hogy "nem, nem jöhetsz velem".
Egy kicsit lejjebb ereszkedett majd megindult arra, amerről jött.* |
- Szóval ezzel hoztál ki! - bólogatott a tollra mosolyogva.
Aztán öszeszorult a torka.
- Drongun? Hát ő is itt van?????? Megyek én is! |
*Miután kiélvezte a kiélvezhetetlent, kelletlenül lebontogatta szárnyait Brünhildéről.*
- Mielőtt bármi rossz dolog történne, visszaviszem méltó helyére ezt a tollat.
*Felmutatta a bal szárnyában pihenő arany pegazustollat.
Ekkor eszébe jutott Drongun...*
- Meg nem ártana segítenem Drongunnak, feltéve, ha szüksége van rá... - *mondta kelletlenül.* |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|