|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.29. 12:49 - |
 Kártesz a hegyoldalakon sétálgatott.Csodálta ezt a csillogó helyet.Tetszett neki a sok varázserejú kristály, ami felett nem létezett erő.Gyönyörködve sétálgatott, de magányosan |
[433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 -TEO!-kiáltott utána.Tehetetlenül állt.
 -Mire vársz még menj utána!-szólt kicsit utasítóan de egy kis javaslás is volt a hangjában.
-Vagy azt akarod ,hogy mással legyen?-kérdezte.Ravyn-nak más nem is kelett.Széttárta a szárnyát és a magasba ugrott.
-Szia!-szólt vissza barátságosan Ravyn.Arien csak biccentett egyett.
-Sok sikert hugi!-kiáltott még utána.
Aztán dúdolni kezdett egy régi dalt és lassan elindult ő is.Kicsit hiányoztak a haverok.
"No mindegy csak találkozok még valakivel!"-gondolta. |
Felkapta fejét. Anyja hívását hallotta gondolataiban.
-Én is megyek. Ég veletek!-búcsúzott az ittmaradóktól, és egy nagy szárnycsapással már csak egy pötty látszódott belőle az égen. |
 
Egy könnyed rebbenéssel a kis csikó-csapat előtt termett.
- Faith!Kicsikém,ideje mennünk. - szólt lágyan a kis ménhez.
Faith szomorúan lehorgasztotta a fejét,majd a többiekre nézett,miköben anyja mellé sétált.
- Sziasztok! - biccentett nekik - Remélem még látjuk egymást! - suttogta inkább magában,mintsem hangosan.
Tyra is biccentett a jelen lévőknek búcsúzáskép,majd egy könnyed ugrással,Faithal az oldalán,felröppentek,akár a hattyúk a nyugodt tóból és lassan teljesen eltüntek a felhők közt. |
 -Azthiszem halálra fogom unni magam!Relyn nincs itt, nem önmaga hibájából, csak szólok!Viszont pár perc és Én sem vagyok itt!Nah sziasztok!
Mondta majd egy könnyed mozdulattal eltűnt egy fura koszos szürkés köddel együtt. |
 Bólintott."Elvágtattak"(tekintettel Yashára...). |
 - A szélén! - nyerítette vissza. |
-Rendben!-és futni kezdett, aztán leértek a hegyről.-S pontosan a sivatag melyik részén van Hira? |
Szarva egyik pillanatról a másikra megkeményedett, majd megrepedezett, nagy rebbenésekkel visszanyerte alakját, majd fakulni kezdett, aztán sötétülni, és Serenity igazán megriadt, mert szédülés és gyengeség kezdte gyötörni......
- Siessünk le innét - nyögte, és ügetni kezdett le. |
| -Igen!-bólogatott. |
Elfintorodva bólogatott.
- Szerintem nem is lehet.....Elképesztő, hogy egy ilyen mágikus hely milyen kevés máguslényre van jó hatással. |
| -De előbb érjünk le a hegyrő!Nem tudok rendesen tájékozódni itt! |
Csodálkozva horkantott, majd kis mosollyal, lazán vállatvont.
- Miért is ne. |
"Vajon mit kereshetnek ott?"gondolkodott el egy pilllanatra, de aztán vidáman megkérdezte.-Nem lenne kedved ellátogatni a sivatagba? |
- És mellesleg eriszi - bólogatott mosolyogva.
- Most a sivatagban találod. |
| -Egy fehér farkast keresek, hasonlít rám!A neve Hira...A nővérem! |
Biccentett.
- Csupán jobbnak láttam tisztességgel bemutatkozni. A Kristály furcsa hely, mit keresel Te itt? Azt tudom már, hogy én bolond voltam idemerészkedni..... |
| -Már tudom!-mosolygott-Az enyém Yasha! |
Csodálkozva pillantott le oldalra, majd csendes mosoly jelent meg az arcán.
- Ahogy jónak látod.....A nevem Serenity! |
 Maracour már nem volt ott rég köddé vált és eltünt... |
| -Épp azt teszem!-mosolyodott el és tovább baktatott a csődör mellett. |
[433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kártesz a hegyoldalakon sétálgatott.Csodálta ezt a csillogó helyet.Tetszett neki a sok varázserejú kristály, ami felett nem létezett erő.Gyönyörködve sétálgatott, de magányosan
-TEO!-kiáltott utána.Tehetetlenül állt.
-Mire vársz még menj utána!-szólt kicsit utasítóan de egy kis javaslás is volt a hangjában.
-Azthiszem halálra fogom unni magam!Relyn nincs itt, nem önmaga hibájából, csak szólok!Viszont pár perc és Én sem vagyok itt!Nah sziasztok!
Bólintott."Elvágtattak"(tekintettel Yashára...).
- A szélén! - nyerítette vissza.
Maracour már nem volt ott rég köddé vált és eltünt...