|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.23. 20:06 - |
 Lidércfény csak így mérgesen ült és gondolkozott!Végig gondolta egész féléves életét!Csak ült, csak ült és várt.Kezdett unatkozni.Felrepült egy félig kidőlt oszlop tetejére és ott tovább ült!
|
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Canasy megállt. Mélyet szívott a levegőből, majd kifújta. Ferux felé nézett, aki neki háttal állt. Az üres, kissé romos szentély még így is szép volt. Vajon miért hagyhatták el? Lila sörényét meglebbentette a szellő, ami homokot magával hordva bejárta a kihalt helyet. Már majdnem megszólalt, de a kis csapatuk vezére gyorsabb volt.
- Jöjj közelebb, Canasy.
A kanca vonalai meglágyultak a gondolattól, hogy legalább a vezérük nem változott. Bölcs mindíg, megérzi a lények jelenlétét, mégha úgy ís jár, mint egy macska, illetve úgy, mint ő maga... megérzi.... megérzi.... közelebb lépett, mostmár lehetett hallani patái koppanását a kőpadlón.
- Ferux vezérem, Mimo, Asegodora, Eni Lu és Anzepu megérkeztek a birodalomba.
- Hallottam hírét.
Válaszolt vontatottan. Nem szóltak többet egymáshoz. Ferux előrébb, Canasy hátrébb állt, és nézték a szentélyt. A kanca már megfordult volna, mikor vezére szava megállította:
- Kérlek, keresd fel Eantut. Beszélnem kéne vele a fiáról.
Canasy megértette. Az idősebb testvér, Renpest hamarosan nagykorúnak számít... és ceremónia is lesz. De az ifjú csődör viselkedése nem teljesen felelt meg az "ünnep" színvonalának. Heves volt, bátor, rettenthetetlen, és készen állt, csakhogy nem arra, hogy megvédje a csapatot, hanem hogy a halál karjaiba ugorjon... talpraesett csődör, azt meg kell hagyni, de őrá védelmet bízni, olyan mint kecskét megbízni a káposzta őrzésével.
- Igen, Ferux, úgy lesz.
Folyt. Zavart vizű tónál |
*Elhagyták a Templomot és a Tűz Birodalma felé suhantak.* |
 Ő és Rodus is felszálltak és alakzatba álltak a fehérarcú lénnyel.
|
*Aprót bólintott.*
- Lássuk.
*Remélte, hogy jó irányba indulnak és nem siklanak el teljesen a lényegtől... De örült is, hogy végre tesznek is valamit!* |
Izabó elgondolkozott.
- Csillagokról és virágokról is szólt - mondta tűnődőn.
- Virágtengely.....csillagokon át.....Szerintem ez valami utat ír le. Talán amit nekünk kell bejárni......
Rodusra nézett, de az nem felelt, nem mondott semmit.
- Igazad lehet, Hektor! - döntött hirtelen - Gyerünk a Tűz Birodalmába! |
*Mélyet sóhajtott a "rejtvény" hallatán.*
- 3 kulcs... Végülis lehet a 4 őselemre utaló... Ég tüzén, az lehet a Tűz Birodalma, de a felhők fölött is bárhol... Föld méhén... esetleg pont a földalatti barlangrendszer? - *nézett kérdőn Izabóra.* - Mély vizén... bárhol lehet... rengeteg m3 víz van a Birodalomban... - *gondolkodott fennhangon.* |
Sötéten, akaratosan nézett Rodusra.
- Ha tudod mit mondott, mondd el nekünk! Én sem értettem.....Se nem emberi nyelv, se nem Félelembeli, de a tündék közül sem egyik se!
 Megengedett magának egy száraz. rekedt kacajt, ami inkább rémítő volt, mint örömteli.
- Csak mert a fületek ebből a korból való, lehetnétek az elmúlt idők nyelveiben is műveltek!
- Habár - gondolkozott el - valószínű, hogy még az őseitek ősei sem születtek meg, mikor ez a nyelv kihalt. Ez az alak a Szürkék Népének nyelvét használja, némileg már mutatva a tündékkel történt találkozást. Rég lehetett, mikor ez a varázs készült.....Vagy......talán csak különleges alkalomból.
Mielőtt Izabó rászólhatott volna, rávillantotta feketeségét egy rideg pillanatra, és folytatta:
- Az alak azt kérdezi, békével jöttünk-e.
Rodus, hihetetlenül dallamos, lágy hangon, ugyanazon a nyelven szólalt meg, és kicsit hosszabban beszélt.
- Most elmondtam, hogy igen, jószándékkal jöttünk, és a Lelkek Kövét kezelhetővé tévő eszközöket keressük. Ugyanis bajban vagyunk a Kő miatt.....és megoldás kell!
Az alak hullámzani kezdett, homályos lett, rémületükre úgy tűnt eltűnik, aztán hirtelen hófehér, vakító fényt árasztva, az előzőnél sokkal erősebb hangon kezdett dalolni, megremegtetve az irdatlan épület falait! Az éteri pillanatok hosszú ideig tartottak, de mikor a jelenés eltűnt, még Rodus szíve is fájdalmasan összefacsarodott a hiányától.....Beleremegett a teste-lelke a hangba vagy érzésbe, ami feléjük áradt és áthatolt rajtuk, és olyan ősi és magával ragadó volt, olyannyira szólt a Mindenségről, annak felfoghatatlan teljességével, hogy Rodus úgy érezte: feladná az életét, hogy beleolvadhasson abba a hangba és vele mehessen oda, ahová tart.......
Nagyot, remegőt sóhajtott, és nehezen kezdett beszélni:
- Ami most hallhattatok....az a Teremtés hangja volt....Remélem örökre a fejetekbe véstétek, mert többé nem halljátok és milliárdnyian ölnének azért, hogy csak egyetlen szívdobbanásig ennek tanúi lehessenek.....
Összeszedte magát.
- A Lelkek Kövét nem volt egyszerű létrehozni....Ami azt illeti, megdöbbentő, hogy azoknak az Őstündéknek sikerült, akik végrehajtották a varázslatot......Ennek az egész Birodalomnak a létét határozták meg vele....Képzeljétek el! Az Úrnő megszületik, létrejön a Birodalom....a tündék pedig létrehozzák a Követ, itt, a Birodalom rezgéseit leginkább fogó helyen. Összesítették a Birodalom erejét, és ezzel a Birodalom lelkét is, magát....és a Kőbe zárták annak egy halovány, de teljes mását, a kettőt ezzel egy rendszerbe zárva.....A Kő fogja a Birodalom szívdobbanásait, és a Kő elpusztulásával mindenki veszítene a lelkéből és erejéből, hisz a Kő ezt foglalja magában.....Elképesztő!........A kis látóköved Izabó, azé a tündéé volt, aki vezényelte a szertartást, és aki az ötletgazda is volt....Azzal ébreszthetted fel a jelenést, és csakis azzal....De egyébként mostmár nem lesz rá szükség. Valóban vannak kulcsok a Lelkek Kövéhez.....De mindössze három. És mind hatalmas varázseszköz, azt az őserőt őrzik magukban, ami itt ezt a teret betöltötte a Lelkek Kövének megalkotásakor. Azok képesek egyedül felszabadítani a kötést.....Illetve az az őserő.....Azokat kell megkeresni.....különben nem sikerülhet......
Megrázta a fejét.
- Jól meggondoltátok ti ezt? Hatalmas varázslat lesz a Kő hatalmának feloldása...És kockázatos is. A Birodalom lényei erősebbek lesznek, mert nem kizárt, hogy a Kőbe zárt hatalmak visszatalálnak eredeti tulajdonosaikhoz......Minden kis részlet....vezet valahová....Ki tudja hová? Ilyesmire egészen biztosan nem volt példa a Birodalom megszületése óta!!!
- Ezen filozofálgatni már nincs idő! - dobbantott nagyot, hisz végre megtalálta a hangját.
- Rodus, a Birodalomban bajok vannak és a Lelkek Kövének is köze kell legyen mindehhez! Talán a Sötét Nagyúrnak is....Fel kell kutatni a megoldást, hogy másokban már ne tegyen kárt az a Kő! Arwenék sorsa még nyílt kell legyen előtted! Előtted biztosan!
- Kérlek, ha mondott még mást is az az alak, most mondd el!!!
- Szükséged lesz még a tündehölgy kristálygömbjére. Még segíthet - intette a kancát, elfogadva annak akaratát. Talán tényleg nincs már idő, hogy fenntartásait kifejtse...Habár messzebbre látott, mint Izabó, a fekete lény jól mondta az imént: Arwen és Steel emlékei szinte égtek őbenne is.....
- Jól tettétek, hogy idejöttetek, de a három tárgy egyike sincs itt. A tündék nem akartak kockáztatni, szétszórva elrejtették őket a Birodalomban. Én sem tudom hová.
Izabó döbbenten felsikoltott, de Rodus felemelte szárnyát.
- Egy rigmust mondott.....De nem tudom pontosan mit jelenthet. Így szólt: "Hol a Szíved vezet, Útad ottan keresd, Mély vizén, Ég tüzén, Föld méhén át, Virág tengelyén térjél a csillagokon át.....'
- Sajnos, ezt nem tudhatom se jobban, se máshogy, mint Ti....Csak találgathatok.
Rémült, nagy szemekkel nézett a többiekre.
'Vesztettünk volna?'
- Mi...mit jelenthetnek a sorok? Az őselemekre utalnak?..... |
*Szemét le nem vette volna semmi kincsért a jelenségről. Mozdulatlanul figyelt és épp szólni akart, amikor a ragyogó alak furcsán dallamos hangon, lágy, de ugyanakkor zengő hangján beszélni nem kezdett.
Hektor összeráncolt homlokkal próbálta kivenni, mit mondd, de egy szót sem értett. Mikor mondandója végére ért az alak, folytott hangon megkérdezte:*
- Értettetek valamit? Milyen nyelven beszélt? |
Fekete szemével Rodusra pillantott hátul.
- Te tudod mi ez? - kérdezte fojtott hangon, mintha a jelenés elől akarná elrejteni mondandóját.
- Egy mágia, amit Ti hívtatok életre. Feltételezem a kutatásotokkal. De a kristálygömbödnek is köze lehet hozzá.
Közelebb lépett egy kicsit, de még mindig a másik két pegazus mögött állt.
- Alighanem ő a következő nyomotok...... |
*Először körbenézett maga körül és gyorsan a padlóként szolgáló köveken is végigfuttatta tekintetét, csak azután fordult arra, amerre Izabó nézett.
A furcsa szerzetet gyanakodva méregette a kérdésre meg egy halk és kurta "nem"-mel válaszolt.* |
Riadtan felsikoltott.
- Nem sérültél meg?! - aggódott.
Aztán megpördült, mert ő is zajt hallott. És megdermedt....Az oltár mögött egy ragyogó alak állt. Szellemnek tűnt......De más erőt sugárzott.
- Egy emlékmás....? - suttogta elkerekedett szemekkel.... |
*Csak remélni tudta, hogy ennek az egésznek mihamarabb vége szakad.
Félúton volt Izabó és Rodus között, amikor meglepetésére súrlódást hallott. Egyik patája alatt a kő 20 centinyire lesüllyedt. A másodperc tizedrésze alatt kellett döntenie, hogy mozdulatlanul marad, vagy odébb lép. Az utóbbi mellett döntött és amint a csikorgó hangot meghallotta, oldalra gurult.
A semmiből előtűnő tüskés csapda amilyen gyorsan tűnt fel, olyan gyorsan lendült is tovább, ki tudja honnan hova.
Hektor halk horkantást hallatva talpra állt.*
- Szuper... |
Rodus szavai megrázták.....De tettvággyal telt el a lelke, és elhatározta, hogy mostantól nem áll meg, míg megoldást nem találnak a saját maguk átkaira és sötét utaira. Előrelépett, és lendületesen megindult az oltár mögé!
Pillantásával követte a kancát.
- Légy óvatos - mondta nyomatékosan. |
*Első döbbenetét legyűrve próbált odafigyelni arra, amiket Rodus mondott.
Eddigi mozdulatlanságát megtörve abba az irányba lépett, amerre a fekete mén fordult.* |
Fejét rázva elfordult a freskótól.
- Ez egy szürreális hely. Szerintem semmi sem illik semmihez......Régen nagy szertartásokat tartottak itt. De azokat ma már nem ismerjük, sőt, azt sem mi célt szolgáltak...vagy azt, hogy miért tűntek el....Talán egy időutazó segíthetne, dehát....azokból kevés van és a Kristállyal egyébként sem játszhatunk.....
- Reméltem, hogy maga ez a festmény lesz az, amit keresünk......De tévedtem. Nem történt semmi és nem is érzek rajta különöset.
Elfordult a plafon nézegetésétől. Körülpillantott az egész végtelen teremeben, amiből itt-ott, rendszertelennek tetszőn, félkörös kápolnák, mellékhajók, benyílók ágaztak le. Az egyik nagy hasítékon felettük belógott egy irdatlan mohazuhatag. Izabó a zölden játszó fényt csodálta. Természet és valami egészen más alakította itt egymást....
- A látomás, a képek szerint a Lelkek Köve itt készült. Mi kapcsolja össze a vallást a Lelkek Kövével? Miért épp ide kellett jönnünk? Mit imádhatak itt? - gondolkozott fennhangon.
- Mi az, amitől épp itt készült....?
- A Kristály maga a válasz. A nép, akik ezt az épületet emelték, uralták a Kristály erejét is. Az ő eltűnésükkel rombadőlt e templom, elfeledték magiáikat és szertartásaikat, és persze a vadvarázsnak sincs már ura, aki visszafogná - szólalt meg rekedtes hangján, ahogy belépett az ajtón.
Látta a kettős döbbenetét, de csak akkor szólalt meg újra, amikor már mellettük állt:
- A Birodalom Úrnője szabadított fel. Vállalt mindent, ami ezzel jár - pillantott mélyen Hektorra.
Aztán a freskóra nézett.
- Épp miatta, nem adom fel az óvatosságom, de számíthattok a segítségemre. Például elmondhatom Nektek, hogy a Lelkek Köve egy hatalmas mágikus eszköz, amit tündék hoztak létre, és azért itt, mert a Kő is egyfajta kristály. Ez volt a legjobb hely a megmunkálására és véglegessé alakítására. A Kristály erejét, mint ahogy a kapocs összefog két láncot, a Lelkek Kövéhez is lefogták és felhasználták. A régi nép temploma, ez a hely, ahol vagyunk, a legjobb hely volt mágiák felszabadításához. Itt találkoznak a legjobban az erők. Akkora varázslatokat támasztottak ezen a helyen, amekkorákra sohasem lehettek volna képesek önmagukban, még mind, együtt, összhangban bűbájolva sem. De a segítségével......az erejével.....az Úrnőhöz kötődő világ minden erejéből kitéptek egy kicsiny darabot, egy lenyomatot, és bezárták a kőbe. A Birodalom és az Úrnő kapcsolata így egy hármassá bővült.
- Miért volt erre szükség? Egyáltalán minek kellett ez a Kő??? - vágott közbe Izabó.
Ferdén nézett volna Izabóra, ha lett volna igazi szeme.
- Ez egy olyan dolog, amit nem mondhatnék el. De talán szükséges tudnotok. A tündék egyfajta ajándéknak szánták. Amikor az Úrnő elég idős lesz, megkapja, hogy könnyebbé tegyék vele és általa az uralkodást. A Birodalom lenyomatát praktikusnak gondolták....De idővel, ahogy a tündék hatalma hanyatlott, és a Birodalom, valamint vele együtt a Kő egyre hatalmasabbá lett......nos, megriadtak ekkora erőtől és veszélyesnek találták bárkinek odaadni. Főleg aktív használatra. Féltek tőle és féltettek tőle mindenkit. A kötés hatalmas volt benne, irdatlan erők adták ragyogását....és inkább megőrizték. Védelmül....Azt hiszem azért, mert így nem kerülhetett rossz kezekbe, és semmiképp sem okozhatott kárt a Birodalomban. De talán a becsvágy és saját fontosságuk tudata is részt kapott abban, hogy megtartották. Fő, hogy az ereje nem tört ki.......
Lassan a Templom mélye felé fordította fejét.
- Ha a Birodalomban van szíve, akkor itt fogták fel legjobban a dobbanásait. Keressük meg hol....... |
*Tekintetét sokáig nem vette le a képről.*
- Talán olyan dolgot kell keresnünk, ami nem illik a templomba. Mondjuk ami fukcióját tekintve más, vagy nem ideillő, de lehet a kortól eltérő is... |
Izabó rettentő izgatott lett!!
- Nem érted! Nem erről van szó! A titánok nem értettek a varázshoz! Azért is háborúztak a világ hajnalán!!!! Minden erejük a méretükben rejlett!!! Nem is tudták elsajátítani!
Visszafordult a képhez.
- De akkor ennek miért festettek....mágiát?...... |
*Zavartan megvonta a vállát.*
- Semmi különöset, csak... úgy spontán jött. - *vallotta be.* - Nem tudnám megmagyarázni...
*Megrázta a fejét.*
- Inkább fejtsük meg. - *indítványozta.* |
Izabó meglepetten kapta arra tekintetét. Hektor a fejébe látott! Valóban a fegyver zavarta. De belesimult a képbe, így nem tűnt fel, hogy kard vagy dárda helyett a titán épp valami mágiát tart!
- Hektor....mit tudsz Te a titánokról? - hebegte döbbenetében. |
*Éppen egy érdekesen díszített oszlopot méregetett, amikor Izabó hangját hallotta, így hát mellé lépett és végigfuttatta tekintetét a furcsa mozaikon.
Már épp mondani vélte, hogy "Nem", amikor valami mégis megváltoztatta a véleményét.*
- Esetleg a fegyvere? - *kezdte a találgatást.* |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lidércfény csak így mérgesen ült és gondolkozott!Végig gondolta egész féléves életét!Csak ült, csak ült és várt.Kezdett unatkozni.Felrepült egy félig kidőlt oszlop tetejére és ott tovább ült!
Ő és Rodus is felszálltak és alakzatba álltak a fehérarcú lénnyel.
Megengedett magának egy száraz. rekedt kacajt, ami inkább rémítő volt, mint örömteli.