|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 19:12 - |
 *Szauron leszállt a homályba burkolózott erdőben, majd megállt és felpillantott. Meg akart bizonyosodni róla, hogy Cardassya nem maradt le valahol, de nem; a kanca épp most szállt le mellé.*
-Nos, eddig hogy tetszik? Gondoltam, a Félelem után jobb lesz, ha először egy effajta, homályos, ijesztőbb helyre hozlak. -*mondta a kancának, és még ő maga is meglepődött saját magán.
Szauron, a nagy és félelmetes csődör figyelmes és törődik másokkal?! |
[241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
________________________________________________ |
 Alexander újra elpirult, aztán gyorsan bólintott.
- Felőlem mehetünk a mezőre! Szívesen megyek a mezőre, ha akarod..... |
 -nem tudom...engem vonz a tér mint pl a mező...de én bárhól jólérzem magam ahol te is vagy!-mondta mosolyogva.
|
- Ó nem, semmi, semmi! - mondta, és összeszedte magát, hogy Tinnyre mosolyogjon.
- Milyen vidékre szeretnél menni? |
Követte a mént.Kicsit ügetett ,hogy beérje.
-Valami baj van?-kérdezte aggódva. |
- Ömm....Talán menjünk tovább! Olyan hideg van itt, nem? - javasolta sután, és gyorsan el is indult egy irányba.
Igyekezett nagy sörényével eltakarni képét, de a legjobban annak örült volna, ha mondjuk víz alatt lehet.....Vagy kinn, a csillagok közt....
Vagy mondjuk a sivatagban, vagy a pusztán, vagy bárhol, ahol nem érzi magát nevetségesen....
'Talán csak képzelődtem, és csak baráti puszi volt.....Biztos tényleg tetszett az a fa!' |
-Igen?-kérdezte.Elmosolyodott.Látszott Alexanderen ,hogy izgul de nem azért mosolygot...újra szerelmes lett... |
Mostmár biztos volt benne, hogy még a füle hegye is vörös, és nemcsak a fülei, de még a sörényébe fűzött tollak is égnek meredeznek.
- Tinny? - kérdezte furcsa hangon, hiszen gombócot érzett a torkában. Vajon miért néz rá így a kanca? Mit gondolhat? |
Elmosolyodott.Alrébb lökte a sörényének azt a részét ami a szemébe lógott.Lehajolt a földhöz.Belefújt a porba majd óvatosan felemelte a fejét és lágyan Alexanderre nézett. |
Alexander égnek forduló fülekkel megdermedt a puszitól, majd nagyon zavarba jött.
'Vajon elpirultam? Vajon nagyon elpirultam?' kérdezgette magától, és remélte, hogy Tinny nem néz rá. |
-Nagy igazság...-mondta Alexanderre nézve.Megpuszilta majd körülnézett. |
Nevetett.
- Én leginkább az égmágiákhoz állok közel, de azért tudom, hogy másokat is tudni kell becsülni. A világ olyan sokféle. De szegényebbek lennénk a furcsaságai nélkül..... |
Tinny elcsodálkozot..
-VÁÓ!-csak ennyi jött ki a száján. |
- Nem kell félned! - mondta megnyugtatón.
- Ez a hely nagyon könnyen félreismerhető. Néha épp a legnagyobb homályban találhatunk.....kincsekre - mondta, és közben előre lépdelt. Szarvával egy fa tövére bökött, mire azon erezet futott végig, ami szépséges lila-kék izzást sugárzott rejtélyesen.
- Trükkös egy anyag..... |
-Az!-vágta rá egyből.Kicsit közelebb húzódott Alexanderhez. |
- Ugye milyen ijesztő elsőre? - kérdezte Tinnyt mosolyogva. |
 Útjuk egyre fényeebb lett...lassan elérték a Boldog Vizeket!...
|
 Esőleánya gyorsan (és mostmár mosolyogva) szökkent a mén után!
|
-Hát akkor menjünk!...Csak tudnám merre kell menni!-motyogta-Jah már tudom!-mondta, majd elindult balra az erdő szélén. |
- Persze! Hogyne! Már alig várom! - lelkesedett kislányként, a mén mögött szökellve. |
[241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Szauron leszállt a homályba burkolózott erdőben, majd megállt és felpillantott. Meg akart bizonyosodni róla, hogy Cardassya nem maradt le valahol, de nem; a kanca épp most szállt le mellé.*
Alexander újra elpirult, aztán gyorsan bólintott.
-nem tudom...engem vonz a tér mint pl a mező...de én bárhól jólérzem magam ahol te is vagy!-mondta mosolyogva.
Útjuk egyre fényeebb lett...lassan elérték a Boldog Vizeket!...
Esőleánya gyorsan (és mostmár mosolyogva) szökkent a mén után!