|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 21:45 - |
 Beügetett a tisztás kellős közepére.
- Szerintem szép. És biztosan semmi baj nem érhet minket itt! - mondta Picúrnak. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
__________________________________________________ |
 -Én Eszty lénye vagyok,a harmathiaktól.És te?
Kérdi Holdvirágtól. |
 -Üdv!!- Köszönt Enysz-nek.
-Én a réten élek. És te? Kinek a lénye vagy?-kérdezte Holdvirág barátságosan |
Ugyan ki lehet ez kérdezte magában EnyszÉs ugyan honnan jött.
És mivel merész szokott lenni közelebb ment hozzá szemügyre vette félénken és picit hátrálva de azé megkérdezte:
-Ki vagy? És honnan jöttél?
-Én Enysz vagyok. és vándorolok.Mondta barátságosan Enysz és várta a választ a másik lénytől. |
Holdvirág lassan teljesen láthatóvá vált. Körülnézett, és a táj egyszerűen meseszépnek bizonyult.
"Bár lehet hogy csak érzékcsalódás"-gondolta magába. Újra körbenézett és egy számára ismeretlen lényt pillantott meg. Nem ment hozzá közelebb de megvárta míg a másik lény is észreveszi. Hamar vette észre. |
*Halványan mosolyogva párjához simult. Csak jóval késöbb szólalt meg.*
- Azt viszont jó lett volna megtudni tőlük, merre van Hajnali Táncos.
*Arca aggódásról tanúskodott.*
- Biztosan megindult a világba és nem maradt ott, ahol kértem... Legalábbis a hallottak alapján erre következtetek. |
 *Ha nem tartja vissza a hidegvére, a párja utáni aggodalma, és sokat tapasztalt megfontoltsága, azonnal a két mén után veti magát. Így azonban rögtön Éji Táncos mellé ügetett, és szúrós tekintettel végigméregette a kancát. Alaposan átvizsgálta kedvese minden egyes szőrszálát, és csak azután szusszant fel, miután saját szemével is megbizonyosodott róla, hogy párját nem érte semmiféle bántódás. Nem szólt egyetlen árva szót sem, bár magában jópár szitkot tudott volna a két csődör után üvölteni.
Végül csak méltóságosan megrázta sörényét, és elkapta a pillantását az akkorra már messze távolodott lények felé.*
-Kedvem lenne utánuk menni, és jól... -*elharapta a mondatot, és öntudatlanul is közelebb vonta magához Táncost.* |
 Láthatóan mindkét lény ráunt a kancára a szavak hallatán. Csaknem undorodva léptek el tőle.
- A drága kislányod sörénye nem miattunk fog görbülni - mormogta Giadron - Mi csak hallottuk merre jár. És nem egy eriszi fogja bántani, ne izgulj! Ami meg a holdas társaid illeti, nem tartanám kizártnak, hogy ők sem miattunk kell féljenek...És nem velünk fognak kalandozni.....Apropó Hold! Mi a helyzet a kis fénypegunival? - vigyorodott el.
Aztán egyszerre meghajoltak, és ugyanúgy, ahogy jöttek, szélsebesen elvágtáztak.
- Őt nem csókoltad meg - jegyezte meg Carsanaum.
- Minek? Semmi izgalom nem volt benne! |
*Magasabbra emelte fejét és megrázta kecses nyakát. Eddig mindvégig Nefadart figyelte, míg pillantásuk nem találkozott majd halványan elmosolyodott.*
- Ebben az esetben úgy vélem, Nekünk nincs több dolgunk az erdőben. - *fordult először a szürke ménhez. Fejét oldalra billentette és néhány lépésnyire odébb tolta oldalával Giadront.*
- Ha megbocsátanak az Urak, elég kevés itt a levegő.
*Amennyire tudott, odébb húzódott és várta, hogy a két unikornis legalább kicsit odébb álljon.*
- Bármennyire meglepő, nem, nem vágyom kalandokra, sem kihívásokra, ahogy harcokra sem. - *címezte szavait Carsanaumnak és pillantása megkeményedett, elsötétült.* - Hajnali Táncosnak pedig egy szőrszála se görbüljön általatok!
*Szavait egy dobbantással hangsúlyozta.*
- Vagyunk már néhányan Holdasok. Nem hiszem, hogy ne találnátok rajtam kívül mást a közelben.
*Gyorsan végigfuttatta pillantását először az egyik, majd a másik érkezőn, de végül magában tartotta a két nevet.* |
- Nem gondolod, hogy "a hölgy" maga is tud beszélni? Amíg meg hozzánk nem szól, miért mennénk el onnan, ahol vagyunk? Jól elvagyunk itt is! Kényelmes! - jegyezte meg unottan és lenézőn Giadron, de az utolsó mondatnál Éji Táncos oldalához bújt, és egészen kedves mosolyt eresztett meg úgy általában mindenfelé és mindenkinek.
- Az meg, hogy téged mi zavar, minket csöppet sem érdekel.
 Carsanaum arca rezdületlen maradt, de mikor megszólalt, hangjából szórakozottság, gúny és sötétség sütöttek ki.
- Én benne lennék egy kis "elverésben". Olyan régen porolták már ki a nadrágom! Biztos rám férne......Habár ki tudja? Lehet, hogy már kinőttem abból a korból, hogy ilyen játékokba belemenjek, öcsi! |
*Teljesen váratlanul érte a fekete mén mindent letaroló támadása. Nefadarnak épp csak arra volt ideje, hogy támadásra készen leszegje sötétarany szarvát, és már sodorta is magával az események árja. Sötét hurrikánként tarolták le a környező bokrokat, ahogy a két csődör egymásba gabalyodva elterült a földön. Érezte, hogy szarva húst ért, aztán a fekete tömeg lekászálódott róla, és Éji Táncos mellé siklott.
Nefadar az oldalára hemperedett, és fújtatva pattant föl. Rendkívüli testi erején kívül nem volt más képessége, így az ő szügyét végigszántó halovány szarvnyom egyetlen véres csíkként éktelenkedett mellkasán.*
-Már elnézést -*kezdte sötéten, dühtől összeszorított fogai között szűrve a szavakat.* -De azt hiszem, a hölgyet zavarja a társaságotok. És ami azt illeti, engem is.
*Haragvón toppantott egyet, és közelebb lépett a két kajánul vigyorgó lényhez. Ismét leszegte szarvát, és dühös fújtatással meredt a tolakodókra.*
-Nemes nevelést kaptam, de most közönséges leszek, hogy ti is megértsetek. -*prüszkölte és még közelebb lépett.* -Lesztek szívesek most azonnal eltakarodni a párom közeléből, vagy én magam verlek el onnan titeket!! |
A két rém a semmiből tűnt elő. Átcsörtettek egy sűrűn, aztán szorosan behunyt szemekkel, megcsúszó patákkal fékeztek, ahogy észrevették a fekete párost.
És pontosan ugyanabban a pillanatban ült ki arcukra a hajszálra megegyező, rémítő vigyor.
- No nézd csak! - nyerítette harsányan Carsanaum, és újra vágtába ugrott, de egyenesen a két lény felé!
- Nagyszerű! Nagyszerű! - mormogta, és követte a fekete lényt. Szinte éhesen figyelte a két egyszarvút menet közben.
Aztán annak rendje és módja szerint félresöpörték a védekezésre és harcra készülő, vagy legalábbis azt fontolgató fekete mént a kancája mellől! Mivel ketten voltak, könnyedén kicselezték a mozdulatait, és míg Giadron szurkálásával volt elfoglalva, Carsanaum egyszerűen lendületet vett, és rávetette magát! Nagy, fekete gombócban gurultak félre, letarolva a bozótot oldalt, és a két baziliszkusz dőlt a röhögéstől.
Aztán Giadron gyorsan a nagy, csavartszarvú kanca mellé simult, és arcába mosolygott.
- Üdv, Catly Úrnő lénye! Kihallottuk a szavaitokból, hogy a társaitok miatt aggódtok! Kár lenne a szép lelkedért, Éjszaka Nagyasszonya! Az ezüstös tisztáson felpezsdült az élet, aztán mindenki felkerekedett és elment. Már nincs ott senki, a gazdáitok sem! Dehát az Úrnők élete már csak ilyen: zsúfolt, világmegmentéssel és protokollal teli, és bizony meg kell felelniük az elvárásoknak, nem érnek rá egy megmentésre naponta!
Vigyorogva visszalesett, a kanca szügye előtt áthajolva, amitől úgy nézett ki, mintha ölelgetni akarná, holott csak a két elveszett ménre volt kíváncsi. Giadron esetében mondjuk sosem lehetett egészen biztosra tudni.....
Carsanaum végre lelökte magáról a rázuttyant lényt, és kissé sértetten feltápászkodott., De megrándult lába alig egy perc múlva újra ép volt, akárcsak a bronzárnyalatú szarvtól megszántott képe.....
Elhúzta a száját, aztán egy pillantást sem pazarolva többé a fekete harcosra elvágtázott, hogy Éji Táncos másik oldalára zárkózzon fel.
- Hű, elég nehéz eset - játszott a szavakkal zord mosoly kíséretében, fejével a lehagyott lényre bökve.
- Egyébként érdekes dolgok vannak készülőben a Birodalomban. Sok-sok érdekes dolog - súgta kajánkodva a közrefogott áldozatuk fülébe.
- Ki akarsz belőlük maradni? Vagy inkább kipróbálnád magad, hiszen a családodról van szó, és védenéd őket amíg csak tudod? Mmmm, mikor voltál Te a dolgok sűrűjében Holdkirálynő? Kóstoltad már az események olyan kavalkádját, ahol erőid határára értél, aztán átlépted őket egészen új világot fedezve fel? Ki tudja mi leplezi a szemeid elől a saját képességeidet? - suttogta tovább, szinte ínyenc módján hangolva szavait.
Farával meglökte Éji Táncost, akinek persze semmi baja nem lett, csak dominórendszerben megtaszította Carsanaumot is.
- Csak megijeszted! - hurrogta le tettetett rosszallással társát.
- Pontosan tudja, hogy hogyan akarja élni az életét, és hogy mire képes vagy mire nem! Biztosan azt is tudja, hogy mire akarja még vinni! - bizonygatta a kanca másik oldalán lépkedő Carsanaumnak.
Aztán a kecses éjlény felé fordította inkább figyelmét ő is.
- Lássuk be, abban igaza van, hogy itt az erdőben szinte semmi sincs. Legföljebb mi - mondta kicsit unottan - Az ezüstös tisztáson meg garantáltan nincs más, csak unalom....Ha a gazdádat keresed, vagy a társaid esetleg, mi tudunk segíteni. De persze ha a tündéri kislányod hiányzik - vigyorodott el ördögien - abban még inkább segíthetünk! Nem is olyan nehéz ráakadni......csak tudni kell merre keresd!
Megbillegtette a füleit.
- Milyen széééép napunk van! - nyávogta hirtelen.
Nagyot nyújtózott, és kéjesen hozzátette:
- Ó, igen! Épp megfelelő arra, hogy szép, erős, bátor, szerető holdas kancák kalandokba fogjanak!
Rávigyorgott az oldalán szorult lényre.
- Nem tudod merre lehet egy ilyen holdashomlokú lény? |
*Halkan szusszant egyet, majd végül bólintott.*
-Rendben! Menjünk. -*halványan mosolygott csak, és szorosan Táncos oldalánál maradva elindult visszafelé.* -Remélem, minden rendben lesz... Talán mégis jobb lenne, ha előremennék, megnézném a többieket, és ha... ha... szóval nem szeretném, ha olyasmit látnál, ami nem a Te szemednek való. Biztos nem lesz baj? |
 Monocerus boldogságot érzett. Ez tényleg meg történt? Igen. Boldogan bújt párjához.
- Ígérem, nem csinálok ilyet! |
 Feketeszépség csöndben elgondolkozott aztán egy hósszú perc után meg szolalt.-Na jó hagyuk,a témát,de kérlek máskor ne csinálj ilyet.Jó?-Rá nézett a párjára aki csak úgy ragyogót a napfényben.
|
Mély lélegzetet vett. Hogyan tovább? Neki tényleg voltak emlékezetkiesései, és ő tényleg sosem hazudna senkinek. Föleg nem a kedvesének. Inkább csak állt csöndben, és szégyellte magát. Habár Any mindezt igazolni tudná, ez akkor sem magyarázna meg mindezt. Hogy mondhatott ilyet? Valaki uralkodott rajta? |
Feketeszépség lassanMonocerus felé ballagot látszolag haragos arcal.Mikor melé ért egy puszit nyomott az arcára és nyugodtan beszélni kezdet.-Tudod....ha egy pár vagyunk nem hazudunk egymásnak,és nem nézük a másikat olyan bolondnak hogy ilyenre ne emlékezen.Ilyet magamtól soha nem találtam volna ki.-Mondta még mindig nyugodtan. |
Monocerus kecses mozdulattal landolt a földön. A gondolatai megoszlottak: mi lesz most? Mi van, ha tényleg mondtam valamit. Nem, arra emlékezne. Biztos megvan rá a logikus magyarázat. A mágia nem kiszámítható... De ő nem akarta...! Tényleg... nem. |
Feketeszépség lassan leszált a tisztásra és megfordult hogy lássa Monocerus hol van. |
 Qadras immár nyugodt léptekkel elindult, pont másik irányba mint amerre Charad ment.......lassan elhagyta az egész erdőt.....
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Beügetett a tisztás kellős közepére.
Láthatóan mindkét lény ráunt a kancára a szavak hallatán. Csaknem undorodva léptek el tőle.
Carsanaum arca rezdületlen maradt, de mikor megszólalt, hangjából szórakozottság, gúny és sötétség sütöttek ki.
Monocerus boldogságot érzett. Ez tényleg meg történt? Igen. Boldogan bújt párjához.
Qadras immár nyugodt léptekkel elindult, pont másik irányba mint amerre Charad ment.......lassan elhagyta az egész erdőt.....