|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.29. 12:39 - |
 Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Végül odalépett az egyikhez.
Az egész fa világos, vöröses-bíbor volt, a törzse, az ágai, a levelei, de leginkább a virágai!
Rengeteg golyószerű pehely.....Sok-sok bíbor pehely. Machos felkavart némi levegőt, mikor hátrapillantott Ghostra, és ekkor rászakadtak a virágok!
Megriadt és hátraugrott, mert azt hitte bajban van, de nem így volt. Csak ráragadtak a pelyhek, de semmi mást nem csináltak azon kívül, hogy hihetetlenül erős illatot ársztottak....
Machos nem élvezte új, bíbor díszeit és megrázta magát, hátha leszakadnak róla, de ehelyett a többi fa feléhajolt (!) és a következő pillanatban eltűnt egy óriási bíbor pehelykupac alatt!
Átalakult köddé, de hiába!!!! A pelyhek beleragadtak!!! Újra testet öltött, de csak egyre több pehely szakadt rá a légáramlataitól.
- Neeeee! - morogta és rázta, dörzsölte magát.
Az eredmény az lett, hogy a tisztáson mindenütt nyakig ért a pehely és Machos tehetetlenül állt középen....
|
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
__________________________________________________________ |
Jövőtváró határozottan bólintott.
- Akkor menjünk a Főhadiszállásra. Ott a legnagyobb az esélyünk arra, hogy megtaláljuk őket. - szólt, majd szétbontogatott szárnyaival a magasba emelte magát.
Pillantásával búcsút vett a bíbor fáktól. |
Jövőtváróra meredt, majd lassan, komótosan meglibbentette a szárnyát.
- Nem tudunk sem jobbat, sem mást tenni. Legyen az ötleted szerint! És bízzunk benne, hogy Szerencsecsillag nem egy olyan dimenzióba keveredett, ami csakis azoknak nyílik meg, akik hajdanán lakták..... |
*Tekintete megkeményedett, ahogy egyre jobban elmerült gondolatai közt.*
- Azt mondtad - *fordult lassan Stranger-höz.* -, hogy lehet, más időbe került. Ebben Dahak tud nekünk segíteni. Ha pedig hiszünk a dimenziók létezésében, akkor Visionát kell felkeresnünk. Ha egyikőjük sem jár sikerrel, még mindig megpróbálkozhatunk Nautilusz segítségével. Talán ha összekapcsoljuk az erőinket, oda tudnánk jutni, ahol anyám van.
*A beszédet leszegett fejjel, lassan beszélve kezdte, de mire a végére ért, egyenesen Stranger szemeibe nézett, félreismerhetetlenül elszánt arccal.* |
Volt valami a kölyök hangjában, ami magára vonta a nagy lény figyelmét.
- Ha eriszi az, én nem tudom hívni.... - mormolta a pegazusnak, és szemeivel élénken figyelte a fiatalabb lényt.
- Jövőtváró, ne feledd, nem tudjuk anyád pontosan hogyan került oda! - tette még hozzá. |
*Lassan nem-et intett fejével és végignézett a hosszú folyosón.*
- Én nem - *suttogta szinte csak magának* -, de más lehet, hogy igen. |
Unott, közönyös mozdulattal bökött a képre, elleplezve minden érzését. Meglepődött, hogy egyáltalán sikerült ezzel megpróbálkoznia.
- Anyád vagy egy másik időben vagy egy másik létezésben van. Te a látomásokat tudod uralni, de ha jól sejtem nem tudsz átröpíteni, ahol ez a kép valóban létezik.....Ahol Szerencsecsillag elf úrhölgyként élt....valamikor.... - mormogta lassan, alig érthetően. |
*Jövőtváró megremegett tehetetlenségében és dühösen dobbantott patájával.*
- Hogyhogy nem tehetünk semmit?! - *fakadt ki akaratlanul és szinte azonnal meg is bánta, így szégyenkezve elfordult Strangertől.* |
Stranger óvatosan végighúzta szárnyát a képen.
- Tudok olyasmiket, amiket te nem. Nemcsupán mágia ez az ismeret, amit őrzök, hanem a világ létezésének, a lét szövetének néhány jellemzője. A sárkányokat ezért rettegik és tisztelik sok világban......
Pillantása a kölyökre tévedt.
- Ezért gyűlöli mindkét faj a féllényeket.....
Visszarévedt a festményre.
- Lenne néhány ötletem, hogy ez.....hogyan lehetséges...Egyik valószínűtlenebb, mint a másik......De nem jelenti mindez azt, hogy lehetetlen lenne......Akárhogyan is van.....anyád bajban van....és mi nem sokat tehetünk érte...... - szorult el a torka. |
*Kifejezéstelen arccal bólintott.*
- Ez megtörténhet? |
 Stranger újabb kérdéssel felelt csak:
- Ezért akartál idehozni.....? |
*Egyik fülét kissé oldalra billentve nézett Strangerre.*
- Nem tudom, pontosan mire gondolsz ezzel... |
Még egy darabig csendben nézte a képet, aztán szeme sötéten a fiatal pegazusra villant:
- Ez valóban az, aminek látszik? - kérdezte furcsa hangsúllyal, mély hangon.
Habár csöppet sem volt ostoba lény, egyedi életútja, és persze sárkányféle mivolta miatt gyakran látta máshogy a világot, mint a többi lény. Megszokta, hogy egyszerűbbé teszi az életet, ha mindent leegyszerűsíttet magának.......És most nem akart félreértést! Semmiképp! |
*Jövőtváró különösebb meglepettség nélkül fogadta Stranger reakcióját. Ő is emgdöbbent elsőre, így nem csodálkozott különösképp.
~ Mit szólsz? ~ törte meg a csendet.* |
Követte a fiatalt, de közben nagyon komolyan próbált rájönni, hogy hol is lehetnek. Szimatolt, ide-oda járatta tekintetét, de csaknem biztos volt abban, hogy ez már nem a Birodalom területe.......
Aztán a kép elé értek, Jövőtváró jelentőségteljesen fékezett és rámeredt, így ő is szemügyre vette.
Aztán elállt a lélegzete, és szinte mindig szorosan összehúzott szemei kerekre tágultak és vörös fényt árasztva fellobogtak....... |
*Jövőtváró türelmesen végighallgatta még egyszer Stranger-t.*
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - *nyugtatta a félsárkányt és ahogy hozzáért szárnyával, gondolatok, élmények és emlékek ezrei közt suhantak. Jövőtváró erősen markolta Strangert, nehogy elszakadjanak egymástól.
Nem tudta megbecsülni, mennyi ideig kavarogtak a semmiben és a mindenben, de végül csak elérték céljukat és lezuttyantak a márványpadlóra. Jövőtvárót a hirtelen váltás ledöntötte a lábáról, de hamar tapra kecmergett. Megrázta magát és körbenézett. Egy kihalt, üres folyosón álltak Strangerrel, aminek a legvégén ott volt a kép. Innen oly aprónak tetszett, hogy nem lehetett kivenni, mit, vagy kit is ábrázol, így megindult felé.
~Azt kell mindenképpen megnézned ~ bökött orrával a távoli faliképre és lendületesen lépkedett előre.* |
Stranger biccentett, de azért felmorrant még egyszer:
- Ne feledd: bármely pillanatban képesnek kell lenned megszakítani a kapcsolatot...... |
*Jövőtváró finoman eltolta a fölötte tekergőző farkat és először oldalára lendült, majd felállt. Már nem is szédült annyira.
Furcsa volt, amit terveztek. Most nem a jövőbe akar bepillantani, hanem egy már megtörtént dolgot szeretne felidézni, megosztani mással.
Lehunyta szemeit, hogy könnyebben koncentrálhasson, majd újra és újra felidézte maga előtt a történteket, mígnem saját maga, mint résztvevő is szerepelt benne. Amikor ezzel már megvolt, megpróbálta a legkülönbözőbb pillanatokban megszakítani a látomást, még a legizgalmasabb, leghihetetlenebb pillanatokban is.
Ha rajta múlik a dolog, akkor...*
- Készen állok. - *fordult Strangerhez.* - A látomást mint emléket fogom megmutatni, abból nem lehet baj. |
Stranger hátra sem nézve hörögte a fogai közül a választ:
- Sosem láttad még anyád Kitörését, igaz? Van bennem erő, ősiség, tűz és lélek, de Szerencsecsillag egyetlen dühös napján elsöpörhet, ha akar! Ez nemcsak azt jelenti, hogy olyan mágiák érhetik, amik engem nem, de azt is, hogy ha bajod esik, szilánkokra fog szétszedni. Bármit is akarsz mutatni, csak úgy léphetünk kapcsolatba, ha akármikor szétbonthatod! - intette a kajánkodó kamaszt. |
*Jövőtváró továbbra is kissé kábultan feküdt a földön, a hajladozó fűszálak között. Orra előtt a szálak hol elfeküdtek, hol ismét visszaálltak, szuszogásátől függően.
Az idegen hangra kissé megemelte füleit és csendben hallgatózott. Amikor már végre nem forgott vele a világ, úgy döntött, jó lenne látni is valamit, így ügyelve Stranger fölötte tekergőző farkára, megemelte a fejét és szemrevételezte a jövevényt.
Miközben végigmérte a pegazust, átgondolta még egyszer, mit is mondott Neki Stranger.*
- Ezt is valahol el kell kezdeni. - *bújt elő belőle régi kajánsága.* |
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Stranger újabb kérdéssel felelt csak: