Témaindító hozzászólás
|
2006.06.19. 12:32 - |
ghost lassan lépkedett befelé az erdőbe!-Sötét van azt meg kell hagyni!-Mondta halkan és hátra nézett Machosra!-Félelmetes!-És tovább lépkedett! |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
_________________________________________________________________ |
-Általában mindent ami zöld!...és persze friss!-tette hozzá gyorsan.
-És Te csak ezzel a villámgyorsasággal tudsz haladni?Így érdekes lesz beszélnem hozzád.... |
Csak mikor Pysra már előreügetett, akkor szinte süvítve kilőtte magát utána, cikázva a fák ágai közt, mint egy kósza árny.
- Az attól függ... - szólt le egy átugrást követően - Ha gyorsz vagy, nem nehéz elkapni a zsákmányt, csak ha ninc. Hal pedig általában van a tavaknál. Na és Pysra? Csak füvet eszik vagy mászt isz? |
-Hát akkor kövess!-monda, miközben normál ügetésben, mosolyogva elindult.
-Csak halakat eszel?-kérdezte. |
Sárga tekintetét körbejártatva a környéken,majd heves bólogatásba kezdett.
- Az jó lesz. - mondta - Menjünk,menjünk! Villámtövis már nagyon éhes! |
-Én inkább a lágyszárú növények közül válogatok!De az erdő szélén van egy patak...ha gondolod elmehetünk oda! |
Az "éhes" szóra fakó szeme sárgán felcsillant.
- De,de! Éheszek vagyunk! Nagyon! - nyalta meg apró nyelvével szája szélét,hogy kivillantak éles fogacskái - Pysra mit eszik? Van finom halacskája? |
Pysra is kifogyott az ötletekből, de korgó gyomra újratöltötte ötlettárát.
-Te nem vagy éhes?-kérdezte. |
Némán bólintott. Nem volt ötlete témára,így gondolta,Pysra majd felhoz valamit. Ez egyébként is nagy dolog,hogy már ennyit tudott beszélgetni egy lénnyel. |
-A drámát inkább hagyjuk......Egyébként ez a Birodalom óriási!Tájai és a benne élők sokszínűek!Ahol én éltem unalmas hely volt!Nem történt semmi, soha!
Fogtam magam és egy éjszaka otthagytam a ménest amiben éltem!Ennyi!De nem keresnek, Nekem meg szintúgy nem hiányoznak, tehát nem bánom, hogy így tettem! |
Kissé értetlenül kapja fel tekintetét.
- Mi asz a dráma? - de mielőtt a mén reagálhatott volna,folytatta - Érdekes erre a sok táj,de még csak veled találkoztam. Villámtövis nem vándorol sokat,ha találok kényelmes helyet,ahol élelem sok van,ott sokáig megmaradok. Romvidék jó a sok zuggal,de kevés ott az élet... és asz étel. Pyra hogy hogy szökött? Téged sem engedtek? |
Megértően végig hallgatta a lényt, majd mikor az visszakérdezett, csak mosolyogva sóhajtott.
-Nem!Nekem nincs ilyen, már bocsánat, drámai történetem!Én csak éltem a kis párbajozós életem a saját kis világomban!Merthogy Én sem itt éltem!Azon a vidéken csak olyan varázslovak éltek, akiknek két szarvuk volt!Csak unalmas volt mindig ugyanaz a vidék, ugyanaz a társaság, így hát átzöktem ide!
És ekkor találkoztam veled a Romvidéken!... |
Villámtövis kimeresztette nyelvét.Semmi gúny szándékkal,inkább úgy tünt mintha meg akarná csavarni,hogy visszakapja "normális" beszédét.
- Gyakran előtör. - mondta - Sokat kell még tanulnom erről a helyesz beszédről vagy tudom is én hogyan nevezik errefelé. Számomra ez új,én meg nehezen szokok meg.
Mondta,aztán elhallgatva,mintha csak valami hallhatatlan zörejt hallott volna a semmibe kapja tekintetét,majd újra a ménre. Nagyot szusszan... vagy szisszen?
- Feltételezem a társaidtól már hallottál a Szötét időszakról. Amikor még Ő fenyegette a birodalmat,ahogy másokét is. Mi is ott voltunk. A gonosz teremtményei elfogtak minket ész bántottak. Gyorszak voltunk. Én és a társaim. Kellettünk neki harcba. - hangja megremegett,de aztán mintha tisztább lett volna kiejtése.
- Vadásztak ránk és úgy bántak velünk,mint a kutyákkal! Gyorsak voltunk,ezért amolyan "fegyvercipelők" voltunk. Korbáccsal bántottak minket. Aki ellenszegült azt a farkasoknak vetették oda. Féltünk. Nagyon féltünk. De az egyik birodalom kiállt. A "fényes lovak" birodalma harcba szállt és legyőzték a gonoszt. Mikor legyőzték Őt,a maradék erejének nem volt ránk szükszége. - és ennél a pontál hangja lassan,alig észrevehetően mintha zokogásba akarna átmenni,szemébe kiült a mélyen és oly régen átérzett fájdalom.
- Bezártak minket egy romvárba. Ugyám. Megláncoltak minket és elmentek. Elmentek... és nem tértek többet vissza. De megkötöttek minket ész nem tudtunk elszaladni. - mélyet sóhajtott - Éssz csak vártunk,vártunk,vártunk... Vártunk,de nem segített senki. Senki nem szegített szegény Villámtövisnek és társainak. Megnyomorogva,megbunyászkodva,megrokkanva vártunk. Telt,múlt az idő de neem jött senki. A Sötétség birodalmába nem merészkedik szenki. Aztán egyre kevesebben lettünk. Meghaltak! Mind meghaltak! Itt hagyták szegény Villámtövist! Nem maradt reményem. Összetörve vártam,hogy halálomat leljem a semmiben és csak szirdogáltunk. Nem volt igaz barátom,aki segíthetett volna rajtam.
- Elektra talált rám végül. Elszakította a láncot és én szabad lettem. Végre! Oly sok kínszenvedés után! Valami azonban mégisz arra ösztökélt,hogy maradjak. ... Biztos Pysra is érzett már ilyet. Hontalan,de mégszem. Nem a szemmiben áll,hanem mégis valahol. Nehéz szavakba önteni. A Sötétség már oly sok mindenen átvitt,oly szok mindent tett velem és mégis. Vele maradtam és azóta itt élek szabadon. Sok dologra meg is tanított. Hogyan tudjam elviselni a fényt,értelmes szavakat alkotni,élni.
Mostmár kezdett izegni-mozogni,néha elgondolkodva lesütötte szemét,majd akaratosan,akaratlanul a mén szemébe nézett. Aztán valamivel derüsebb kedvben mégis megbarátkozott ezzel a szemkontaktussal.
- Na és Pysrának van története? |
-Sziszegsz?-mosolyodott el-Eddig nem sziszegtél!Vagy igen?
-Nah mindegy!Persze, hogy ráérek!Meséld csak! |
Egy pillanatra lesütötte tekintetét,majd válaszolt.
- Valami olyaszmi. - vont vállat - Ahonnan én jövök,minket cak korcsoknak neveztek.Szötét időkből származok.Hosszú történet,én meg nem akarom untatni Pysrát.Persze,elmesélem,ha nem sziet szehova. |
Felnevetett.
-Hogy Én zavarom-e magam?Nem nem zavar egyáltalán!Ez vagyok Én!Egy olyan földről érkeztem ahol nagyrész kétszarvú lények éltek!
-Amúgy meg nem Én vagyok az egyetlen ilyen a Birodalomban!
-És Te?Sárkányféle vagy azt látom, de hova valósi vagy? |
Villámtövisnek ezek a természetes "akadályok" nem okoztak nehézséget a haladásban.Még így tudott száguldozni!Egy idő után már a lombok közt száguldozott,hogy Pysra is alig tudta követni tekintetével.Egy hosszú perc után egy a mén mellett lévő ágra helyezkedett el.Szemmel láthatóan elégedett volt a hellyel.Nagyon is!!!
Egy ideig csak bámulta Pysrát és fejét döltötte egyik oldalról a másik,majd nagyvégre megszólalt.
- Furca lény vagy! Két szarvú egyszarvú? Még nem láttam ilyet! Nem szokott zavarni? |
Mikor az erdő szélére értek lelassított.Onna már úgysem lehett volna lépésnél gyorsabban haladni a sűrűn lelógó indák és a sűrű bokrok miatt.
Az erdő közepe felé megállt.
-Nah remélem itt jó lesz! |
-Viszonylag!-válaszolta röviden.
Közben haladtak kifelé az erdőből.Rufus könnyedén vette az akadályokat.Átugrotta a kidőlt fákat, átmászott alattuk.... |
-Ez tök szép!-mondta ámuldozva.
-Régóta ismered ezt a helyet? |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|