|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.30. 15:12 - |
 *Míryel épp a kis ivóhelynél oltotta szomján. Hosszú út állt mögötte, és igencsak elfáradt, így nagyon megörült a hűs víznek. A Szavannán átkelni bizony merész feladat, Míryel viszont vállalta.* |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
____________________________________________ |
- Ne haragudj, mennem kell, remélem, elboldogultok a Birodalomban továbbra is. Ha elkalandoztok valamerre és haza szeretnétek menni, csak akarjátok - kacsintott, aztán vágtában elhagyta a vdéket. |
- Hát, ha elbírtok az itteni oroszlánokkal, semmi akadálya, hogy ti uraljátok a Szavannát. Bár ezzel a három szarvval nem lesz nehéz - nevetett. |
 -Mi inkább szavannai lények vagyunk!A vándorlást másra hagyjuk!-mosolygott.
-Dehát valakinek kell őrizni a szavannát is!
 Komoran bólintott, hisz ezelőtti világukban ő örző volt néhány területen.A szavannát nem lehet magára hagyni.
-Körülnézek kicsit!-szólt hugának, Danayára pillantott és nyugodt léptekben elindult szétnézni új élőhelyükön. |
 Rejtélyesen mosolygott. - Így van! S ez a jó a vándorlásban: felderíteni a tájak titkait.
|
-Minden élőhelynek megvannak a titkai!-válaszolta a kancának kicsit relytéjesen, de inkább komoran.
Mindvégig kihúzva magát kémlelte a tájat.Szép nagy....száraz.....magas füves....alacsony füves....
Közel sem akkora, mint az ezelőtti világuk, de megteszi.És legalább világot is láthatnak majd.Bár nem nagyon fogják elhagyni szeretett szavannájukat.
Elmosolyodott.Találkozásuk óta először.
-Ahogy Trion mondja!Nem feltétlenül a száraz fűcsomókat kell rágnod.... |
Biccentett Trilen megköszönésére, majd beszívta a csípősen meleg levegőt. Tél után szokatlan volt az orrának a hőmérséklet változás.
Megpróbált legelni:
- A fű száraz, mint mindig ... Csodalom, hogy tudtok megélni a szavannán! |
Leginkább a mögöttük álló, birodalmon kívüli, hosszú út miatt voltak elfáradva.
Trion nagyokat szippantva az édesen párás szavannai levegőbe s közben felmérte milyen is lesz új élőhelyük.Nem valószínű, hogy gyakran elhagyják majd a szavannát....
-Köszönjük!-szólalt meg végül Trilen, akin bátyjával ellentétben látszott, hogy megizzasztotta a hosszú út.A kis tóhoz ügetett és belekortyolt.Nagyon jól esett neki a friss víz.Már régen nem láttak ilyen gyönyörűen tiszta és kellemesen hűs vizet. |
Ügetve ért ide. Micsoda szégyen! Elpuhult! Csupán pár napja szelte a pusztát, de ide márcsak ügetni volt képes! Csak remélni tudta, hogy újonnan szerzett utastársai is fáradtak...
- A kis ivóhely a legbiztonságosabb. Itt nincsnek krokodilok, nyugodtan tudunk inni - márha szomjasak vagytok. - mondta Trionéknak. |
 Kicsit aggódott, hogy mi lesz majd a hegyeken, de azért csak vágtatott előre.
|
 Vicsorogva vigyorgott vissza.
- Imádom őket! - fújtatta szemtelenül. |
-Szereted a hegyeket?-nézett vissza nevetve-Mert affele haladunk!
Bár kicsit félt az új területektől, de azért tartotta a száguldó tempót. |
Majdnem felbukott a saját állában, ahogy a tarka teremtmény újra leelőzte! Azt hitte már rég otthagyta a fűben!
Felhördült, és izomszaggató vágtába nyújtózott! |
Angelion tartva a távolságot a méntől, de mellette haladt, hasonló tempóban.
Tudta, hogy lassan elérik a szavanna szélét és hogy ő még sosem lépett ki a szavannás területekről.
Már magasodtak előttük a hegyek, mikor lelassított.Szinte meg is állt.
'Nem mehetek innen el...De...Áhhh...Franccbaaa a szavannával! Kalandra fel!'
Majd begyorsított, de olyannyira, hogy le is előzte a kényelmesen vágtázó Drongunt. |
Drongun élvezte a futást. Az előbbi szökkenéssel végre biztosan megállapíthatta mancsáról, hogy meggyógyult, és így többé nem kell sem óvatoskodnia, sem kegyeskedni......Ez határozottan boldogító gondolat volt!
Rányújtózott a vágtájára, és arra gondolt, hogy jó lesz lassan kijutni a szavannáról. |
Nagyon meglepődött a csődör ugrásán, meg is állt.Szemeivel követte a lény ugrásának ívét.
De ahogy a fekete csődör földet ért, Angelion futott is utána, hogy utolérje. |
Drongun izzadt és fújtatott, de érthetően vetette oda a választ:
- Így születtem! És az Élet iskoláját kijártam!
Hirtelen befékezett, szinte leült-lelapult izmos lábaira, és a következő pillanatban elrugaszkodott!
Úgy repült el a kanca felett, akár a pegazusok, nyolcvan-kilencven méterre előredobva magát. Meg sem kellett erőltetnie magát, puhán talajt fogott, és lazán, széles léptekkel szökellt tovább. |
-Egész jól bírod!-mosolygott a fekete lényre, mikor épp mellette futott.
-Örökölted, hogy ilyen jól fustz, vagy sokat edzettél?-kérdezte csevegve... |
Habos agyarakkal és oldalakkal, horkantva-fújtatva száguldott a lény után, és mostmár nem is tekintette őt kihívásnak. Teste hullámzott, harmóniában a tempóval, és Drongun tudta, hogy ha valami hirtelen dolog nem történik, így akár három napig is futhatnak egyvégtében.....Legfeljebb jó messzire eljutnak.....
"Ez sem más, mint mikor krahhullsra vadásztam! Fárasztás! Ennyi a lényeg! És azokhoz a vadakhoz képest ez a futó semmi! Csak fárasztani! Ennyi!' vigyorodott el sötéten. |
Angelion most egyenletes gyorsasággal haladt, épphogy egy picivel a hatalmas csődör előtt.
Semmiség volt neki a futás...hisz a vérében, lelkében, testében egyaránt ott volt... |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Míryel épp a kis ivóhelynél oltotta szomján. Hosszú út állt mögötte, és igencsak elfáradt, így nagyon megörült a hűs víznek. A Szavannán átkelni bizony merész feladat, Míryel viszont vállalta.*
Rejtélyesen mosolygott. - Így van! S ez a jó a vándorlásban: felderíteni a tájak titkait.
Vicsorogva vigyorgott vissza.