|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.29. 15:27 - |
 Michaelangelo besétált a növények, pálmák közé, megkereste a vizet és mohón inni kezdett. |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Exile puhán ért talajt a homokon. Elfelejtette, milyen hatalmas Simbelmyne sivatagja, és milyen könnyen önmagába fordítja az embert a sivárság, ha eltéved itt. Amikor a tavacska megcsillant a távolban, még reggel volt, és azt hitte, két órás repüléssel eléri, és délre egy fa árnyékában pihenhet. Nos, koradélutánra érkezett meg a messzeségnek e pontjára, és tikkadt volt, szájában, szemében és a tollai között is érezte a homokot. Farádt volt, úgy érezte, éveket öregedett, és teste csak a háborús sérülésekre emlékezett, sajogtak. Szinte maga sem volt tisztában vele, hogy egy fiatal, erős, fordulékony, gyöngyházfehér szőrű pegazus. Sisakja, amelyen egy védelmező, mágikus szarv ékeskedett, súlyosan nyomta koponyáját. Mellső lábainak bokaszőrébe lángpiros tincsek keveredtek, hátsó patáira azúrkék fodrok hajoltak, jelezve, hogy a tűz és a víz elem ura. Nem is a hőség, hanem a szárazság hurcolta meg e tájon, melyet az emberek tévesen tartanak a tűz birodalmának. A tűznek élet kell, amelyet elemészthet, de ez a vidék híján van életadó energiának.
Belegázolt a vízbe, és nagy kortyokban itta tiszta vizet, majd szárnyait bele-belemerítve magára fröcskölte, hogy a nedvesség lehűtse. Napok óta tartó éhségét az oázis finom pázsitjával oltotta, és most nem figyelt a környezetére, nem gondolta, hogy bárkit is találni fog errefelé. |
________________________________________________ |
Pár óráknak tűnő perc után Chay kábán ébredt fel. Körülnézett: sehol egy árva lélek.
-Swallow?-kérdezte bizonytalanul, de csak a szél fújt tüntetőn.
'Az életemet mentette meg' döbbent rá, mikor a lábán lévő sebet sehol sem találta.
Hálával, és valami más érzéssel gondolt a ménre, mielőtt mély álomba zuhant volna a kellemesen forró homokon. |
 Swallow rémülten felnyerített, ahogy átugrott Chay-en, és kínnal-keservvel fékezett.
Gyorsan visszament a lényhez, és a patakzó vér szinte rögtön nyomra vezette. Elszörnyedve nézte az apró, de veszélyes sebeket.
'Kígyó!' borzadt el.
Gyorsan megoldást kellett találnia, így felszabadította varázsát, és különös, zöld növényeket teremtett maguk köré. Ellenőrizte őket, mert sikerült már félre ilyen bűbája, de ezúttal az aggodalom talán, vagy valami más, hibátlan kivitelt biztosított!
Hamar letépkedett jópár levelet, és üggyel-bajjal a kanca lábára szorította.
'Csak sikerüljön, csak add, hogy sikerüljön!!!' fohászkodott magában vadul.
Aztán az utoljára hagyott bokor pár hajtását Chay szájába ügyeskedte.
Innen már csak egy dolog maradt, amitől fintor ült ki a képére, de nem volt választása: szarvával hatalmas kört írt le maga és Chay fölé, amitől a növényei eltűntek, a kötés és a gyógyszer felragyogtak, és Swallow a közös elemrészeket felhasználva, rengeteg energiát zúdított át Chaybe, gyógyulásra irányítva az erőt. A gyógyszer dolgozni kezdett, és a behunyt szemű csődör szinte felujjongott, mert érezte: a méreg nem halad tovább! Sikerült!!
Befejezte a varázslatot, és kissé szédelegve arrébb lépdelt.
Nagyon remélte, hogy Chay hamarosan épen ébred, és lehetőleg minél hamarabb teljesen meggyógyul. Talán hiba volt otthagyni az oázist........
Aggódón és sajnálkozva lépkedett, és épp mikor megtántorodott a kimerültségtől, fény villant körülötte, és Swallow rémületére, egy varázslat elrántotta a sivatagból! |
Csak vágtatott tovább, rendületlenül, mintha világéletében vágtatott volna.
Egyszerre azonban éles fájdalmat érzett az egyik csüdjéből egyre felfelé terjedve.
Lenézett. A lábából két apró lyukból vér szivárgott, és mikor hátranézett, egy magányos kígyó körvonalait látta homályosan.
Halkan szitkozódott magában, de nem volt mit tenni: meg kellett álnia előbb vagy utóbb.
Hatalmasat fékezett, szikrák pattogtak mindenfelé, majd a következő pillanatban lábai már össze is csuklottak alatta. |
Egy ilyen kanca után igazán megérte futni!
Erősebb hullámokat kavart, amitől érdekes mód mögötte magasra csapott a talaj, de előtte kemény és sima lett! Mintha húzták volna alatta a süppedős talajt!
Nagy horkantásokkal, de vigyorogva, megfeszülő izmokkal száguldott tovább. |
Furcsa remegést érzett a talajon, az ő patáinak dobbanásán kívül. Hátranézett, és Swallow száguldott felé, nem is akármilyen gyorsan! Hamarosan be is érte, és Chay őszintén elismerő pillantással nézett rá...de csak egy röpke pillanatig.
Elmosolyodott, majd fújt egy mélyet maga elé, mire a homok egyszerűen kettévált előtte! De furcsamódon, mire Swallow odaért, a mén alatt már újra homokos volt a talaj.
Ezzel Chay ismét szerzett egy levegővételnyi előnyt. |
Swallow egy pillanatig csak a lendületéből futott tovább, álla pedig leesett a forró homok porába, ahogy a kanca elhúzott......a messze-messze húzódó horizont felé.
Aztán alatta is megremegett a talaj, és hirtelen mintha izmai szétszakadását sem bánná, olyan erővel lőtt ki! De a talaj furcsamód hullámzott épp alatta.......
Chay pedig hamarosan nem is volt olyan messze..... |
Szemöldökét felvonta a megjegyzésre.
-Így állunk?-kérdezte kihívóan.-Nos, akkor vegyük komolyabbra!-kiáltotta, és patái alatt szikrák kezdtek pattogni.
A szikrák felgyulladtak, és Chay hamarosan tüzes patákkal, alig érintve a homokot száguldott el Swallow elől.
Fölényesen elmosolyodott, és vágtatott tovább. |
Swallow-t meglepte a kanca hirtelen kezdése, de hamar elvigyorodott, és utána ugrott!
Hihetetlenül gyors volt a lény! De Swallow is imádott futni, így hamar a vöröses lény faránál termett, és onnan horkantott neki:
- Hamar leelőzlek, akárhogy trükközöl!
S valóban, kezdett feljönni! |
Szélesen elmosolyodott.
-Akkor háromra...három!-kiáltotta, és hangos nyerítés kíséretében nekiindult, gyorsabban, mint a tengerparti szél.
Még hátra sem nézett, úgyis sejtette, hogy nem hagyta el Swallowt túl meszire. |
| - Egy jelre, csodás Chay! - nyihogta, és toporzékolva egyvonalba állt a kancával. |
Egy pillanat töredékére elpirult, de megrázta lobogó sörényét, és már el is tűnt a pír.
Kirúgott.
--Hát akkor mire várunk?-nyerítette. |
- Háááát, nem tudom ér-e valamit egy ilyen másvilági hölgy mellett a magamfajta földi halandó! - bókolt huncut csillogással a szemében.
- És (sajnos) nem vagyok gondolatolvasó.... |
Elcsodálkozva mosolygott.
-Gondolatolvasó vagy talán?-kérdezte nevetve.
-Éppen kérdezni akartam, nem lenne-e kedved egy kis galopphoz. Kíváncsi vagyok, mit tudsz!-mosolygott csábosan. |
- Én is gyakran tombolok! Segít tisztázni a dolgokat...De inkább a rétet vagy a dombos erdőt kedvelem, mert itt elssülyedek! - emelte fel könnyedén egyik lábát, és nevetett.
- Azt viszont sajnálom, ha nem találod a helyed. Itt a Birodalomban a legtöbben elsőre otthonérezzük magunkat, éppen mert olyan sokszínű, hogy senki sem lóg ki.....Mindenesetre, ha futópartner kell, én rendelkezésedre állok! - hajolt meg mosolyogva. |
Felnevetett Swallow csodálkozó arcát látva.
-Nekem az kikapcsolódás, ha van egy hely, ahol kifuthatom magam.-mondta mosolyogva.
-Beilleszkedés..nos lehet, hogy rosszul fejeztem ki magam. Tulajdonképpen már összebarátkoztam többiekkel, csak a helyemt még nem találtam meg. Ilyenkor idejövök, hogy levezessem a gondolataimat egy kis vágtában.-mesélte. |
- Kikapcsolódni, itt? - visszhangozta csodálkozva, majd még jobban meglepődött.
- Beilleszkedés... - mormolta.
- A Birodalomba egyáltalán be kell illeszkedni? S Neked miért fárasztó? - csodálkozott el egyre jobban. |
-Nos...tulajdonképpen csak kikapcsolódni akartam, és erre szerintem ez a legjobb hely.-vallotta be mosolyogva.
-Fárasztó dolog a beilleszkedés.-rázta meg kecses fejét. |
Szélesen elmosolyodott.
- Pihenni jöttem. A gazdám hívott, majd a hívása eltűnt....Így eldöntöttem, hogy nem rohanok tovább, hanem idejövök! Igazán kellemes meglepetés várt! Nem hittem, hogy lesz társaságom! S Téged mi szél hozott? |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo besétált a növények, pálmák közé, megkereste a vizet és mohón inni kezdett.
Swallow rémülten felnyerített, ahogy átugrott Chay-en, és kínnal-keservvel fékezett.