|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.28. 17:26 - |
 *Lilina csöndesen baktatott vissza, a zsúfolt barlangrendszer felé. Valószínűleg más irányba is odajuthatott volna, de ő direkt választotta ezt az utat: errefelé találkozott először Michával, és a sivatagon keresztül jutottak el együtt a barlanghoz.
Lilina most is ezt az utat követte. Kissé el volt szontyolodva, amiért Razor és Maud helyretették, és kijelentették, hogy nem vehetik hasznát a csatatéren - legalábbis egyenlőre. De valahol hálás volt nekik, hogy ily módon megmentették őt a Sötéttől, ahová egyetlen porcikája sem kívánkozott. Valamiért elszégyellte magát. Tudta, hogy valójában egyáltalán nem jó harcos, valószínűleg még saját magára sem lenne képes vigyázni, nemhogy másokat megmenteni. Szégyellte magát, amiért dacból és büszkeségből ilyen mértékű butaságot csinált. És ahogy mindezt végig gondolta, egyre hálásabb és hálásabb lett a két egyszarvúnak, amiért biztonságba küldték őt. ~Ha épségben megjönnek, majd megköszönöm nekik! Mindkettejüknek! ~*gondolta magában.
Némán lépkedett, igazából fel sem fogta, merre megy, egyáltalán nem figyelt a tájra. Gondolataiba méllyedt, és csak hagyta, hogy vigye őt a lába, amerre akarja. Így tette meg idáig is az utat... most azonban kénytelen volt felkapni a fejét, és körülnézni, ugyanis egy ismeretlen hang félbeszakította gondolatait. Mély, könyörtelen, perzselő morgást hallott a háta mögött. Lilina riadtan fordult meg, s amit látott, nem volt épp szívderítő: Egy hatalmas, éjfekete sárkány épp ebben a pillanatban szállt le mögötte, borzalmas döbbanással érve földet, s Lilina kis híján hanyatt esett a talaj rengésétől, de Lilina így is tisztán érezte rajta, hogy a sárkány a Sötétség szolgája.
-Ha nem tévedek, ez az egyik "külső világba kiontott gonosz", amiről Maud beszélt. -*motyogta magában Lilina. Fogalma sem volt róla, mit tegyen. Az első gondolata, hogy elrohan két okból is halálra volt ítélve: először is olyan hevesen remegtek a lábai, hogy már annak is örülhetett, hogy még mindig állni tud, menekülésről nem is álmodhatott. Másodszor pedig nincs is hová mennie: a sivatag legsíkabb területén van, búvóhely sehol nincs.
Hogyha valahogy szólhatna a többieknek... Hiába! Egy ekkora sárkánnyal talán az összes eriszi együttvéve sem bírna el... de talán igen. Meg kellett próbálnia tenni valamit.
Ám mielőtt bármi is az eszébe juthatott volna, a sárkány velőtrázó hangon felüvöltött és egy hatalmas tűzlabdát lehelt felé. Lilina felsikoltott, és a földre vetette magát. Még épp időben ugrott félre a tűzcsóva elől, de az esés erejétől egy pillanatra elakadt a lélegzete. Sietve összeszedte magát, felállt és kétségbeesetten nézett körül. Nem tehet mást, szólnia kell valakinek! Lilina rendelkezett egy különleges, telepatikus képességgel. Ám sajnos még nem tudta olyan szinten használni, ahogy lehetősége lett volna rá: ha tökéletesen tudta volna kezelni ezt az adottságot, akkor elvileg bárkivel képes lett volna kapcsolatot teremteni. Akárkivel, akárhol legyen is az illető. De most még csak annyira volt képes, hogy azokkal a személlyekkel, akikkel már elég jó kapcsolata van ahhoz, hogy meghallhassák őt, azokkal tudott ily módon kommunikálni. De kit ismer ehhez ennyire? Agya lázasan járt, amikor hirtelen beugrott neki. Csak egyetlen személlyel próbálkozhat meg. Talán sikerül... Csak egyetlen lénnyel lehet már meg ez a bensőséges kapcsolat:
-Micha! -*suttogta kétségbeesetten, és kapkodva öszeszedte erejét. Homlokköve felragyogott, szemét szorosan behunyta, s minden erejével a pegazusra koncentrált.
~Micha! Micha, szükségem van rád!
A csődör ezeket a szavakat kellett, hogy hallja, és egy látomásszerű képnek kellett bevilannia elméjébe, ahogy a sivatag perzselő homokján egy fekete sárkány fújtat, farkával szüntelenül csapkod, s vele szemben egy hófehér kanca, türkizkék ragyogással a homlokán elkeseredetten hátrál a bestia elől.
~Micha, egyedül nem bírok el vele... Segítened kell! Kérlek! Szükségem van rád!!
|
[24-5] [4-1]
____________________________________________________ |
 Balareio követte a kancát.
|
 -Rendben!-nyerítette vissza.-Kövess!
S a sziklák felé vette az irányt. |
Balareio reményei valóra váltak: a féreg utána kanyarodott! Még gyorsabb tempóra váltott, és szinte száguldott a lény teste felé, hisz egész odaáig visszafordult!
A dög dübörgött a nyomában, de ahhoz nem volt elég esze, hogy észrevegye magát! Az egyszarvú bevágott a kilapulóban lévő testkanyarulat alá, ami eddig a homok felett emelkedett, és a fej utána söpört! Habár Balareio is majdnem ottveszett a nyakába zúduló homoktól, a féreg járt pórul! Egyszerűen ráomlott a saját fejére! Balareio felnyerített vad örömében, ahogy visszanézve látta a lényt, aki próbált kiszabadulni, és elporzott a messzeségbe!
Még mindig tartotta a kegyetlen sebességet, még a süppedős talaj ellenére is, mert félt, hogy az itt honos lény hamar leküzdi az előnyt, amit nyertek!
- Ki kell jutnunk a sivatagból! - nyerítette Szélrózsának. |
Nem díjazta Balareio irányváltását, de követte.Talán valamiben mesterkedik, s nem árthat követni! |
Balareio dühösen akart a kancára nyeríteni, de rájött, hogy a trükk még az ő malmára is hajthatja a vizet, ha támadásnak pocsékba is ment!!!
Még tovább fokozta az iramot, és amikor a féreg, felocsódva a döbbenetből, újra elindult utána, ívbe kezdett! |
"Helyes, legalább addig sem téged, hanem engem üldöz"gondolta Balareio kijavítására reagálva.Őt annyira nem emelte fel a látvány, inkább egy jó ötletet adott neki.Mégha a lény ki is tudja védeni a mágiát, a meglepetés ereje azért segíthet Szélrózsának.Kihasználva a féreg kilátszó részét, hatalmas szelet"zúdított" a rá, melytől az visszazuhant a homokba....Igaz, inkább a homoktól kellett volna elszakítani, de egy:mivel mágiát kikerült, lehetetlen; kettő:idő nyerésképp szolgált ez az akció!
Remélhetőleg ez semmit nem változtat Balareio ötletén, bár Szélrózsa nem tudta, hogy a csődör is tartogat valamit a féreg számára... |
- Az energiát képes elnyelni!!! Minden mágiát képes kivédeni vagy elvezetni!! - nyerítette, miközben kiköpött egy hatalmas adag homokot a rázúduló mennyiségből. Az óriási féreg elkezdett kiugrálni a homokból, mint valami fordított tengeri kígyó, épp őrá!
A testéről ilyenkor leáradó homok az éppen előle félreugráló egyszarvút kezdte betemetni egyre többször.....De Balareio nem adta fel, hanem kíméletlenül tartotta a hajszát!
'Ha nem kerülök folyóshomokba, lerázom....' gondolta hátrasandítva.
A talaj rémítőn megremegett a csüdjétől fél méterre felrobbanó világtól, ahogy a támadó kilőtt alóla!
'Talán kicsit odébb lerázom.....' tette hozzá, és folytatta az eszeveszett futást.
Hátranézett, és elkerekedtek a szemei! Az elébe táruló látvány iszonyú volt és felemelő: Szélrózsa a magasban suhant felette, és kettejük közt és mögött a féreg röppent az ég felé, az elhibázott támadás folytán, míg mögötte nagy hullámokban a sivatag végtelenjélbe veszett a teste. Ilyen lehetett az idők kezdetén, a nagy alkony előtt a Tengerikígyóra halászás.......Balareio ugyan nem hitt semmiben, a mitolgóiákban végképp nem, de ez a látvány egy életre a szívébe ivódott.....mintegy sejtés és emlék keverékeképp.....
- Repülj följebb! Elérhet! - figyelmeztette a kancát, és vágtázott tovább, de egy hirtelen jött ötlettől vezérelve gyorsítani kezdett!!! |
-Nem ajánlom neki!-"táncolt" a légben, s várta, Balareio ugrását.... |
- Nehogy varázsolj! - nyerítette fel, miközben száguldott tovább. Szíve és patái is éreztették: még mindig mögötte van a lény!!!
- Ez a dög képes elnyelni!!! - ordította fel figyelmeztetőn.
|
Hirtelen felröppent, s ijedtségére nagy szél támadt.Miután tisztázta magában, hogy mi a helyzet, követte Balareio-t a légben, s kitervelt mindent.
-Figyelem!Ha érzed, hogy emelkedsz, ugorj akkorát, amekkorát tudsz!-kiáltotta, miközben a lehető legközelebb volt hozzá.Közben Szél dolgozott Balareio alatt, s a csődörnek egyre könnyebbnek kellett éreznie magát!Miután ugorni fog, Szél felkapja, s a lehető legbiztonságosabban elszállítja a túl közelből.Ezalatt Szélrózsa egy orkán erejű széllel ki fogja söpörni a lény alól a homokot, hogy hozzáférhessen.Amikor ez megvolt, ezt a nagy súlyt a levegőben is kell tartania, tehát igen nagy megerőltetés árán egy igen hatalmas tornádót fog képezni.....
Szél jó messzire fogja vinni Balalreiót, csak ugorna már fel!..... |
- A levegőbe! - bömbölte hirtelen rémítő hangon a kancának, és hatalmasat lökött rajta, hogy felszálljon végre!!
Alig egy pillanattal hibázta el a dolgot.....
Amint félreszökkentek, iménti helyükön egy irdatlan homokorkán csapott fel a talajból!
- Repülj!! - nyerítette, és őrült vágtába kezdett elfelé, csak úgy rengett bele a homok!
Az unikornis szárnyalt a homokon át, sörénye szinte csattogott mögötte!! A homokoszlopból pedig egy hatalmas test zuhant ki és le, hogy eltűnjön elemében, és csak itt-ott egy-egy hullámot felnyomva árulja el: üldözi Balareiót!!!
A nagy, háromszög formájú koponyával és irdatlan szájjal megáldott, hosszú, kőkemény csontszelvényekből összeállt testű lény ezen vidék lakója volt......És kedvence volt a másuglények teste!
Balareio ezt érezte hát....Kár, hogy későn döbbent rá...... |
Ő sem figyelt a ménre, inkább azon tűnődött, milyen érdekes, hogy a délibáb a közelben soha sem mutatkozik.Persze tudta, hogy nem így van, de játékosan valami szégyellős szellemkének képzelte, aki imád borsot törni az utazók orra alá, de, ha közelebb megyünk, elillan, nehogy kikaphasson....Szórakoztatta a gondolat, s hogy a hőt csökkentse kicsit, lenge Szél söpört végig a részen. |
Balareio nem felelt, hanem fülét billegtetve nézett a semmibe. A talaj nagyon furcsa volt itt..... |
Leszállt mellé.-Itt még télen is ilyen meleg van?!-tette fel a költői kérdést.Körülnézett-Hm, érdekes, milyen hamar váltott ét a puszta ilyen sivatagos résszé!
"Talán itt még nem is jártam!" |
Balareio csak a dűnék közt állt meg. Valóban rekkenő volt a hőség! Mindenütt remegett tőle a levegő!!!
Felismerte a helyet, igaz, nem saját emlékeiből. Ez a terület vitt el legkönnyebben a barlangrendszerhez.......
'Vajon miért épp erre keveredtem?' |
 Michaelangelonak feltűnt Lilina hallgatagsága, de nem tette szóvá.
Helyette inkább, szinte csak magának mormolni kezdte:
- Nekem nemsokára vissza kell majd mennem a barlangrendszerbe. Lassan ki kell építeni a végleges védelmet... |
| -Rendben. -*sóhajtott fel megkönnyebbülten Lilina. Talán túlságosan is megkönnyebbülten... Nem szívesen vallotta volna be, hogy amíg Micha kötelességtudóan a barlangban tartotta a frontott, ő azalatt megjárta a Sötétség határát, és másfél sivatagot... Kicsit elpirult szégyenében, úgyhogy lehajtotta fejét, hogy sörényével elrejtse valamennyire az arcát elöntő pírt. Csöndesen követte Michát az oázis felé.* |
- Nem! Mindjárt jobban leszek. És örülök, hogy semmi bajod! Ez a sárkány elég kemény volt.....Kívánom, hogy ne hamar térjen vissza!
Látogassuk meg az oázist! Egy kis víz most jól esne! |
-Maradjunk annyiban, hogy az ijedtségen és néhány megprökölődött szőrszálon kívül semmi bajom. -*felelte a kanca.*
-A védőpajzs meg... hát azt én se tudom, hogyan csináltam...
*Aztán igyekezett valahogy elterelni a szót az utolsó kérdésről.*
-Öhh... nem akarsz egy kicsit lefeküdni? Vagy valami ilyesmi? Pihenned kéne... |
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina csöndesen baktatott vissza, a zsúfolt barlangrendszer felé. Valószínűleg más irányba is odajuthatott volna, de ő direkt választotta ezt az utat: errefelé találkozott először Michával, és a sivatagon keresztül jutottak el együtt a barlanghoz. 
Balareio követte a kancát.
-Rendben!-nyerítette vissza.-Kövess!
Michaelangelonak feltűnt Lilina hallgatagsága, de nem tette szóvá.