|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.06. 15:50 - |
Indrassan kijött a barlangjából, és nagyot nyújtózott. És ekkor észrevette, hogy a tábla, amin úszik a barlangja, letört és elúszott az eredeti nagy táblától. Kicsit megrettent, de nem tudod mit tenni. Inkább ismerős lényeket indult keresni. |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
---------------------------------------------------------------------- |
 Vígan tombolászva, dübörögve vágtatott át a tájon, önfeledt fújtatások közepette. Nem látott a környéken senkit, így gondolta minek fogja vissza magát. Vágtatott hát, amennyire csak izmaitól telt, falva a métereket.
|
*Aprót bólintott és gondosan tollai közé csúsztatta a kristályt.
Követte a levegőbe Izabót és Rodust.* |
 Bólintott, és visszaadta a kristályt Hektornak.
- Maradjon nálad - súgta félmosollyal, miközben felröppent. |
*Kelletlenül elhúzta a száját.*
- Én sem pont oda vagyok kitalálva...
*Megrázta magát és az égre tekintett.*
- Induljunk. A többit majd megbeszéljük ott. - *indítványozta.* |
Izabó komor-szomorú mosollyal fordult Hektorhoz.
- Azt hiszem mindketten tudjuk, hogy bármit is érzünk a Félelmek Országa iránt, muszáj odamennünk. A küldetésünk nagyon fontos. Nem hagyhatunk fel vele a személyes érzelmeink miatt. Nincs más hátra, csak az előre......
'És nagyon remélem, hogy nem hiába megyünk gyűlölt otthonomba....' tette hozzá magában sötéten.
 - Érdemes lenne megfontolni, hogy ha odautazunk, tudunk-e egyáltalán bármit is tenni. A Fekete Víz tulajdonságait ismeritek, nem? Te, Izabó, vajon meddig tudnál ellenállni? Legutóbbi kalandjaid után úgy vélem nem soká.
Mielőtt bármelyik pegazus szólhatott volna, keserű elégedettséggel hozzátette:
- Nyilván a kulcsok egyik legveszélyesebbikéért kell kutatnunk. Ha a Fekete Vízben vagy akár annak környékén rejtették el, önerőből sem lehet közönséges tárgy. Remélem tudjátok, hogy nekem sincs olyan képességem, amivel egy lelkeket kiszippantó őserőnek ellenállhatnék. |
*A korábbi siker öröme hamar elszállt...
Komoly arccal hallgatta Izabót.*
- Logikusan hangzik és az elmondásod alapján feltételezhető, hogy arra utal a Mély vizén. - *értett egyet, bár egyetlen porcikája sem kívánta a dolgot...*
- Plusz ha hozzáadjuk, hogy a Lelkek Kövéről van szó... Nagyon is elképzelhető. |
- Hátravan még a Föld méhe és a Mély vize....Az utolsó sort...én kezdem érteni - mondta lassan, halkan, bizonytalanul.
Megcsóválta a fejét. Lassan, de egyre komorabban.
- A Föld méhéhez én nem értek. De a Mély vize szavak nekem mondanak valamit. Igazából különös, hogy eddig nem jutott eszembe, de olyannyira hittem, hogy az őselemekről van szó, hogy a másik jelentést elfelejtettem. És bevallom, reméltem és remélem, hogy nem erről a bizonyos másik jelentésről van szó.
Felpillantott a különös energiát sugárzó kristályból.
- A Mély vize az ősi, sötét mélységek jele. A vízzel együtt....Jelentheti a Fekete Vizet a Félelmek Országából....vagy annak az ősét. Ez egy nagyon régi legenda. Senki sem tudja mikor született, de mára a Félelemben egész külön vallása van. Azok a lények....azt vallják, hogy a túlvilág nem sötét vagy fényes és nem oszlik meg jóra vagy rosszra. Hanem vízből áll. Mikor idejövünk, odahagyjuk a vizet és később, utunk végén oda térünk vissza. De ez a túlvilág nem szép vagy békés. Szörnyű, hatalmas lények élnek ott, akik vadásszák a lelkeket, és mindig remélni kell, hogy nem jönnek át. Ha átjönnének.....talán leviatánok lennének.... - suttogta alig hallhatón, és szemében minden csillám kihunyt.
- A Félelemben sokan előbb-utóbb megőrülnek azon vallás miatt. Nem is tudom hogyan, soha nem foglalkoztam ezzel. De azt tudom, hogy ezek az őrültek mind a Fekete Vízbe vetik magukat...Borzalmas dolog ez....Sosem értettem. De ők mindig a Mély vizét emlegetik. A Túlvilág legmélye ez....
Bizonytalanul nézett Hektorra majd Rodusra.
- Csak képzelődnék vagy valóban lehet itt valami összefüggés? |
*Óvatosan átadta a kristályt Izabónak, hogy kényelmesen szemügyre vehesse.
Miközben a kanca nézegette, Hektor elmesélte, hogyan és mivel próbálkozott, ami szerencséjére bevált.* |
Izabó boldogan kurjongatva ágaskodott fel.
- Sikerült! Sikerült! - nyerítette Hektorra mosolyogva. Odasietett hozzá, hogy megnézegesse a kristályt.
- Egy megvan.....Még kettő lehet? Vajon ez a darab segíthet? - kérdezte tapogatózón, a mének közt járatva a tekintetét.
- Hektor, ezt hogy csináltad? - kérdezte még elmélyültebben, orrát mozgatva, mert fejében már kombinálta a kulcs megjelenését a többi (remélhető) megtalálásával. |
*Eddig némán, mozdulatlanul állt. Amiket hallott... nem is tudta hirtelen, sikerült-e felfognia, vagy sem...
Dermedtségéből a lobogó szempár zökkentette ki és az eltökéltség, ami Izabóból áradt.
Fején aprót mozdított és mély lélegzetet vett.*
- Ami azt illeti... sok megoldás lehetséges, de minden bizonnyal csak néhány érné el a várt hatást.
*A két pegazusról most ismét a lávára függesztette tekintetét és homlokráncolva agyalt.*
- Nincs idő... - *susogta maga elé.* - csak egy helyes megoldás kell...
*Hirtelen ötlettől vezérelve kilépett a tábla szélére. Jobb szárnyát először csak a láva fölé emelte, majd kicsit késöbb, mikor már reményei szerint eléggé körbetapogatta a Mágiáját, szárnya tőből vörösödni kezdett. Amikor szinte egyszínűvé vált a lávával, Hektor lejjebb engedte szárnyát és belenyúlt a lávába!
Szemeivel továbbra is csak ugyanarra a pontra meredt, ám amikor a lávába nyúlt, zölden ragyogó szemei lángokkal vörösre váltottak.
Hamar kiemelt tollai között egy adag forróságot. Először tollaival kör alakban befedte a lávát, majd kis idő múltán szárnyát egyenesre kifeszítette. A láva ugyanolyan színű és állagú maradt, ám az átlátszó vékony, de annál erősebb "keret" gömbbe kényszerítette. Hektor egy ideig csak nézte a bűbájt. Ellenőrizte, simítgatott rajta. Szeretett volna biztosra menni. Mikor úgy érezte, elkészült, szárnyát magasabbra emelte, majd a gömb lassan távolodni kezdett a szárnyátől, tőlük, a talajtól és egyre magasabban lebegett. Amikor már csak alig láttak belőle valamit, egy mély dörrenés kíséretében darabjaira hullott!
Hektor elhúzta a száját... nem pont ez volt a cél...
A darabok a Tűz Birodalma minden irányába szétszéledtek és eltűntek. A percek ólomlábakon haladtak csak és úgy festett, nem fog semmi sem történni...
Hektor szinte megszállottan bámult egy pontot a távolban. Valami történt, érezte!!! Amikor megremegett alattuk a föld és minden rezegni, remegni kezdett, rohamosan fogyni kezdett az Energiája... de nem törődött vele, ha muszáj lesz, el tudja vágni a köteléket. ám ehez túl kíváncsi volt! Az esemény egyre erősödött, mígnem valahol a távolban lávaoszlop emelkedett a magasba! Lassan ugyan, de az oszlop elkezdett végül visszafejlődni, ám a korábbi legmagasabb pontján valami apró, vörösen izző dolog lebegett...
*****
A láva-gömb darabkái szétszéledtek a Tűz Birodalma minden része felé. Kerestek... elég volt a legkisebb másság is, amire örömmel lecsaptak volna... Az egyik részecske, talán az, amelyik legtávolabb szállt, talált valamit! valamit, valahol nagyon mélyen... beleolvadt a lávába és egyre lejjebb és lejjebb keresett, mígnem elérte azt, ami úgy vonzotta! A többi részecske is csatlakozott, és mikor mindannyian elérték, megindultak felfelé kifelé. Ekkor kezdett remegni minden. Mikor pedig kiértek, magas lávaoszlop magasodott föléjük, mígnem Ők kerültek feljebb és a lávaoszlop elcsitulni látszott.
*****
Mikor a lávaoszlop elsimulni látszott, Hektor magukhoz hívta a tárgyat. Mikor hozzájuk ért, óriásit sóhajtott. Sokminden volt ebben a sóhajban: megkönnyebbülés, remény, sikerérzet. Végre van valami bizonyítékuk, valami kézzel fogható, amit felmutathatnak!
Szemeiből a láng eltűnt, ismét zöldre váltottak. Másik szárnyát kiegyensítette és az érkező kristály azon landolt.*
- Végre megvagy. |
*********
Megrázta a sörényét. Nem akart erre gondolni, és tudta, hogy Izabó sem. Sem arra, hogy ha Eris vissza is kerül hozzájuk, vajon miként kerül vissza.
- A Lelkek Köve voltaképp egy kis tárgy. Még ha a mágiában nem is számít a tér vagy az idő úgy, mint a halandóknál, a Birodalom eseményei akkor is mind-mind abba a kristályba zsúfolódtak be. Gondolod, hogy nem származott a sok szörnyűségből zavar? Hiszen mi is szenvedünk idekinn. Akár a sok esemény okozott bajt, akár azok összesített hatása, akár a Sötétség betörése.....Nos, ma már mindegy. A Kő egy a Birodalommal. Ha arra vagy kíváncsi miért változott meg, nézz körül! Az erejének megváltozására minden bokorban találsz egy-egy okot! - vágta oda szárazon.
Izabó egy pillanatra villámsújtottan állt, azután lassan lehajtotta a fejét. Úgy tűnt sírni fog. Pedig nem erről volt szó. Régi emlékek kószáltak a fejében, réges-régi beszélgetések a gazdájával, vagy a gazdájáról más lényekkel, kalandok a Birodalmon kívül, amikre Eris vitte el....Eris szomorúsága, amiért neki olyan furcsa sors jutott, a közös öröm, hogy Asylon meg fog születni, azután a közös eufória, hogy megszületett....harcok, küzdelmek.....utazások.....új vidékek....a megtiszteltetés, hogy ő lehet az Eris által alapított ménes vezére.....Sok-sok emlék, amik mind azt juttatták eszébe, ahogy ő és a gazdája. akin annyi lénnyel kellett osztoznia, és aki mégiscsak kizárólag az övé volt.....mennyire egyek. Főleg, amikor valami vad indulat fogja el őket, és a szenvedélytől eluralva vágnak bele egy hihetetlen, őrült vállalkozásba......
- Eris nem adná fel - suttogta.
Felkapta a fejét, és hatalmas, sötét lángok izzottak a szemeiben.
- Ha az a módja a Birodalom és a magunk megmentésének, hogy megfejtsük a versikét és végre elpusztítsuk azt az átkozott követ, hát rajta! Kezdjük el! - nyerítette tüzesen. Úgy érezte olyan erő fogja el, ami a világ végére is elviszi, ha úgy akarja, és semmi sem állhat az útjába.
Hektorra villant tekintete.
- Te tűzlény vagy ugye? Vagy legalábbis értesz hozzá, nemde? Mondd, hogyan kezdenéd el ennek az egész vidéknek az átkutatását egy olyan bűbáj után, aminek köze van a meteoresőhöz és a mindünket éltető, belső varázshoz? |
Izabó magábazuhant egy kissé. Azt hitte valami konkrétabb nyomhoz juthatnak. Hektor azonban legföljebb annyi megerősítést adott neki, hogy jól tették, hogy idejöttek. A Tűz Birodalma hatalmas volt, és sok helyre egészen biztosan nem juthatnak el benne. A versike sorai idáig elvezették őket, de most nem tudta hogy lehetne folytatni a kutatást. Talán a többi sorban van a megoldás? Vagy mégiscsak mindent félreértett volna, és az égi tűz, az ég tüze valami teljesen másra utal?
- Legalább az biztos, hogy a Birodalom születésénél történt valami rendkívüli, és ahhoz a Lelkek Kövének is köze van - mormolva leverten - Ha a Mágia akkora hullámot vetett, annak talán oka volt. Talán.
Magában halkan mormogva ismételni kezdte a rigmust:
- Hol a Szíved vezet, Útad ottan keresd, Mély vizén, Ég tüzén, Föld méhén át, Virág tengelyén térjél a csillagokon át.....Hol a szived vezet.....A szív vezet....Minden lénynek van szíve.....Anélkül nem élhetünk....Vagy...vagy valami más lenne?
Elgondolkozva nézett a másik két pegazusra, és lassan, ködösen egy elképzelés fogalmazódott meg benne:
- Az a mágia, amit a vers említ, lehet a Mágia is, nem? Hiszen minket, és a Birodalmat is, az tart életben. Akkor a Mágia vezet minket.....a vers szerint....vízen, tűzön és földön át.....Most hagyjuk a többit! Mire utal az, hogy a szívünk vezet a víz mélyén vagy az ég tüzén át? A meteoreső lehetett az ég tüze! Nemde? Elvégre annak, akinek a nyakába zúdult, úgy tűnhetett, hogy az ég tüze szakad rá. De mi hogy menjünk azon át? Mi ez az átmenés?
Ekkor megállt benne az ütő. Egy régi emlék villant az elméjébe, ahogy a saját kiterült testét látja, aztán valami hatalmas repüléssel, amit nem is értett, nem is érzett, a többiekhez száguldott, és utána Steellel része volt élete legfucsább, legmaradandóbb élményében....aminek persze az eredménye lett a tény, hogy ő is anyának számít ma már, ha a mellőzöttebb is volt a kettősből...
- Talán az az "át" voltaképp nem menetelre vagy kutatásra akar minket rávezetni. Hanem átalakulásra - mondta halkan.
- Bravó Izabó! Jó gondolatmenet! - jegyezte meg elismerően.
Azután Hektorra pillantott, és folytatta:
- Emlékszel, hogy mit mondtam még a Kristályhegyen? A Lelkek Kövének felszabadítása a Birodalom lényeire is hatással lehet. Megerősödhetnek, megváltozhatnak. Nem kizárt, hogy annak az őserőnek, ami képes a Lelkek Kövét megváltoztatni, szintén van valami hatása. Csak éppen nem tudjuk milyen. Ha a Lelkek Köve a lenyomatainkat tartalmazza, talán a kulcsok éppenséggel valamiféle eltörlők....
- Nem, ennek nem lenne értelme....Az az őserő, amit a Kőhöz használtak fel, nem merülhetett ki egyszerű Semmiben...Sokkal inkább.....
Hirtelen hallgatott el, és olyan sokáig csendben maradt, elmélyedve szemeivel a saját lelkében, hogy Izabó türelmetlen horkantása riasztotta csak fel. Újra ridegen a kancára pillantott, majd kimondta:
- Gondolkozzatok! Azt a hatalmas erőt, aminek az összpontosításához a Kristályhegy önmaga kellett, és a koncentrált irányításához annak legerősebb mágikus pontja, nyilván a Birodalom egészéből gyűjtötték össze. Egy része azután belekerült a Kőbe, minden részből egy kevés, egy másolat, a maradékból készíthették azután a kulcsokat. A különbség talán csak annyi, hogy a kulcsokban tiszta őserő lehet.....Puszta, hatalmas, minden elemre ható energia.....A Lelkek Kövében inkább a mi lelkeink, mágiánk lenyomatai lehetnek.....A Kő és a kulcsok eredete megegyezik...Épp ezért hatnak egymásra úgy, hogy együtt felszabadulnak. Talán sem a Kő, sem a kulcsok jelenlegi burka nem bírja el a sok erőt együtt, egy helyen. A kulcsok, igen, a kulcsok nagyon fontosak! Ahogy a Lelkek köve, úgy ezek sem kerülhetnek rossz kezekbe! Csak ezekkel lehet felnyitni a Lelkek Kövét, és nyilván ezek a felszabadító mágia egyetlen biztonságos eszközei is...Arwen és Steel hatalmas lények - Hektor felé biccentett - akárcsak Fátum vagy Csodaszarv, de nem őserejű teremtmények, és főleg nem uralják az összes elemet. Ezért nem lehet hát általunk kezelni vagy biztonságba helyezni!
Izabó egyszerre volt lenyűgözve a felfedezésektől, és elragadtatott az örömtől, hogy mostmár érhetik mi folyik a Birodalomban. De közben nagyon is megrémítették Rodus szavai....Hatalmas, egész Birodalmat fenyegető erők lehettek ezek......A Sötét Nagyúr hirtelen hiányzó játszópajtás lett a maga egyszerűségével. Őt legalább mindenki le akarta győzni, mind ott harcoltak a megfogható rémei ellen, és nem kiscsapatban próbáltak felfoghatatlan mágikus tárgyakat megtalálni, míg a többiek erről mit sem tudtak.
- A Lelkek Köve eredetileg jó tárgy volt - szólalt meg - Olyan, amit az Úrnőnek azért szántak, hogy jobban belássa a Birodalmát, könnyebben tudja igazgatni....A tündék nem adták át, de most hagyjuk is ezt...Azt mondja meg nekem valaki, hogy mi történhetett, hogy olyan.....szörnyűséggé vált, ami megtámadja a Birodalom lényeit!
Csendesen szólalt meg:
- A kérdés jogos, de ha kicsit gondolkozol rajta, tudni fogod a választ magad is. A Vadvidék és az új nevelők is mind-mind erre utalnak. Eris eltűnése és a mi átkaink csak cseppek a tengerbe.....Valójában az egész Birodalom mágiája mozgásban van.
A messzeségbe révedt, főleg, hogy Izabó lélegzete is elakadt a mondattól. Persze, a másik sárkányszárnyas pegazus maga is sejthette már ezt, de kimondani biztos nem merte.
- Akár a Sötét Nagyúr mágiái, akár Zenit felszabadítása, de felborították a kényes egyensúlyt a két legerősebb szembenálló elem, a Fény és a Sötétség között. Ez másutt is megeshet, de ott lehetnek lények, akik ezt visszafogják. Itt azonban nagyon sokan voltunk, és mindünkre lecsapódott ez a hatás. Kire így, kire úgy. A Félelem szövedékének felborulása sem volt véletlen. Mire bármit is lehetett volna tenni, minden birodalmi lénybe beleivódott a Mágia hullámzó hatása. Hiába no, egyek vagyunk az otthonunkkal! Ha ilyen vad felborulás történik egy mágikus világ alapjában, az vagy szétesik, vagy változni kezd. A miénk megmaradt, tehát a két lehetőség közül utóbbi fog valóra válni. Hogy ez a változás milyen lesz? Elmondhatnám Neked, de minek, úgyis megéled. Már most történik. Körülöttünk, velünk. A Vadvidék csatlakozott, ami az egyensúly helyreállását jelentheti. Vagy annak a nyomát.......Csakhogy az egyensúly a két hatalom közt szintén többféleképp jöhet létre. Ha mindkettő megcsappan, akkor vagy legyengülnek, vagy erősödni kezdenek egyenlővé. Ha csak az egyik ereje nőtt meg a kezdetben, akkor a másik vagy hozzáerősödik, vagy az erősebb egy idő után önnön ellentétébe csap át. Kedves Izabóm, döntsd el, hogy itt a két nagy csata és a háború, a harcok alatt, a sötét- és fénylények ki- és bevándorlása alatt, a Sötét Nagyúr legyikolása után, Zenit elemének váltakozásai során, Eris elpusztulása után melyik eset is lépett fel... - keserűen elmosolyodott - Én nem tudom eldönteni.....De csoda, hogy nem vesztettük el a Varázst, és mindemellett......Simbelmyne Úrnőjéről mindenki tudja, hogy nem egészséges...
Horkantott egy mélyet.
- Ha a legvégső esetre vagy kíváncsi, akkor azt mondom, hogy minket is elérhet egy Mágia-aszály....De ha elég erősek és kitartók valamint gyorsak vagyunk, talán megelőzhetjük. Főleg, ha Eris is hazakerül. Neki rengeteg lénye van. Az ereje segíthet a Birodalmat rendben tartani...De ha még soká marad távol, akkor a hiánya is okozhatja a károk egy részét...
Megrázta a sörényét. Nem akart erre gondolni, és tudta, hogy Izabó sem. Sem arra, hogy ha Eris vissza is k |
*Elgondolkodva meredt az alattuk folyó lávára. Ahogy az haladt, úgy tűntek fel az emlékek a történetről, amit Ő is csak hallott. Megtapasztalni senki előfia nem tudta.*
- Még mielőtt a Birodalom megnyitotta volna kapuit, váratlan változás következett be a Mágiában, mire mindenféle furcsa dolog történt, mint például a meteorit-hullás. Úgy tudom, az egész Birodalmon végigsöpört, de a károkat el tudták tünteti majdnem mindenhonnan, kivétel a mostani Tűz Birodalma, ezért is lett itt ez a hely, hogy részben is, de elfedje a korábbi történések nyomait. |
- Éljen! - szakadt ki belőle egy nyerítés, azután lecsapott az új információkra, mint héja a verébre:
- Mikor? És hol? Okozott az valami mágikus változást Simbelmyne-ban? |
*Fülét oldalra billentette és tekintetét elszakítva a hömpölygő lávafolyamtól Izabóhoz fordult.*
- Tűzeső? - *morfondírozott félhangosan és a magasba emelte tekintetét. Valami felcsillanni látszott a levegőben, majd el is tűnt... Nézte még a helyét pár pillanatig, de nem vélt semmit felfedezni.*
- Meteorit hullás! - *tört ki belőle hirtelen.* - Az volt... |
'Az ég tüze a napfény....de ez így rejtvénynek nemcsak túl könnyű lenne, hanem lehetetlen is.....Ha például Démon segítségével át is jutnánk a Napon....nem lenne semmi értelme! Nem....nem ez lesz.....Az Ég Tüze....égtűz...égi tűz....' hirtelen felkapta a fejét, ahogy a gondolatok idáig elhozták.
- Hektor, tudsz Te valami arról, akár a Birodalom régmúltját nézve, hogy volt-e valaha valami tűzeső-féleség Simbelmyne-ban? - kérdezte a mén felé fordulva, izgatott hangon. |
*Ő is a tábla egyik szélén állt és tekintetét le sem tudta venni az alattuk elterülő láváról. Egyre a rejtvény zengett a fejében és próbált rájönni a részletekre.
Ha itt van, a Tűz Birodalmában... vajon hová rejtették? Biztonságos helyre, de ugyanakkor nyomokat kellett hagyniuk, hogy vészhelyzetben meg lehessen találni... és segítségével a kőhöz jutni.
Jól érezte magát. Nem zavarta sem a meleg, sem az alattuk hömpölygő láva. Hirtelen ötlettől vezérelve egy pontra meredt, tompa zsibbadást érzett a testén, miközben erejét szerteágazón útnak eresztette...* |
Zavartan nézte a lávát a tábla szélén! Nem félt a tűztől vagy a forróságtól, de még sosem járt itt. A biztonság kedvéért itt szálltak le, mert Izabó minden idege tiltakozott Pokolváros ellen. Ráérnek még odamenni kutatni.
Elővette a kristálygömböt.
'Jó lenne, ha segítenél.....'
Csendben állt a tábla szélén..... |
 *A Tűz Birodalmában haladt keresztül-kasul.
Valamiféle kőtáblát keresett. Maga sem tudta, hogy kellene kinéznie... majd csak megtalálja valahogy!
Az egyik tábláról a másikra szökellt, amikor egyszer csak valamibe belebotlott és hasra esett.
Felszisszent, feltápászkodott és alaposabban szemügyre vette a tárgyat, amiben elesett.*
- Jéééé! - *kiáltott fel.* - Megtaláltam! - *ujjongott örömében.
Gyorsan felvette a kőtáblát és elszáguldott vele.* |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Vígan tombolászva, dübörögve vágtatott át a tájon, önfeledt fújtatások közepette. Nem látott a környéken senkit, így gondolta minek fogja vissza magát. Vágtatott hát, amennyire csak izmaitól telt, falva a métereket.
Bólintott, és visszaadta a kristályt Hektornak.
- Érdemes lenne megfontolni, hogy ha odautazunk, tudunk-e egyáltalán bármit is tenni. A Fekete Víz tulajdonságait ismeritek, nem? Te, Izabó, vajon meddig tudnál ellenállni? Legutóbbi kalandjaid után úgy vélem nem soká.
*A Tűz Birodalmában haladt keresztül-kasul.