|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.08. 17:39 - |
 Polkoltűz magányosan sétálgatott a sziklatornyok között.Erejét próbálgatta.Szőrét tűzzé változtatta, aztán vissza.Szeretett itt lenni, de nem volt itt senki.A kinti világba nem mert menni, mert nem vették jó néven, ha valaki, aki lángol, a fák között járkál.Úgy vette, hogy nem is érdekli ez a dolog.Pedig szíve mélyén nagyon szeretett volna egy barátot. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
---------------------------------------------- |
 Fürgén követte a mént.....
|
 Ryord hátra sem nézett, hogy ki követi és ki nem, csak haladt előre.
Hamar elhagyták a Tűz Birodalmát, és a nyílt tengeren folytatták útjukat......
(Reag a Rémségek Szigetére - Kikötőkhöz) |
Szélsebesen követte Ryordot! |
-Indulhatunk?-kérdezte a levegőben lebegve a kancáktól.
Várt pár pillanatot, és mivel úgyis tudta a választ, egy zuhanással elindult a Tűz Birodalmánal kapuja felé. |
Őt a maga részéről csöppet sem zavarta volna az életét megmentő lény, de nem maradt idő felelni, hisz a mén leugrott. Azt hitte indulnak, így ő is felszállt, de annál jobban megdöbbent a láva megivásán!
'Nem mindennapi lény lehet......' gondolta elhűlve. |
-Felőlem!-szólt a fekete kancának, bár nem fordult hátra.
Kiugrott a toronyból és nagy lendülettel a láva felé zuhant.A láva fölött hirtelen elfordult, patái éppenhogy érintették a tüzes folyadékot.Nem állt meg fölötte, csak belekortyolt, majd fölfelé vette az irányt, vissza a kancákhoz. |
 -Ugye mehetek veletek?-kérdezte.
|
- Tudod az utat? Elvinnél oda? - kerekedtek el a szemei. Aztán könnybe is lábadtak, hisz lehet, hogy mégiscsak "haza" keveredhet innen!
- Semmire sem vágyom jobban! Kérlek, kérlek, tedd meg, vezess el engem a Szigetre! |
-A Rémségek szigete?A jó öreg Rémségek szigete....-mosolyodott el-Nem sok helyen jártam...de ott igen!
-Csak kövess és elvezetlek.....persze, csak ha akarod! |
Bánat költözött az arcára.
- Néhány hete elvesztettük egy társunkat, aki a Térbe hasít réseket. Nekünk nincs hasonló képességünk, de többen összeálltunk és kísérletezni kezdtünk, hátha.....valahogy rátalálunk.....Most én voltam a soros, hogy engem küldjenek.....ömm.....nos, nem is tudom hová - mondta zavartan.
- Úgy tűnik újabb baleset történt. Nem ide kellett volna kiérnem! Messze nem......Azt sem tudom hogy jussak vissza a Rémségek Szigetére innét....Remélem másnak nem esett baja - fejezte be szomorúan és tanácstalanul. |
-Hogy érted ezt?-kérdezett vissza. |
Újra lepillantott a lávára, és elsápadt.
- Értem - mondta halkan, riadtan, de nem a mén dühe miatt ijedt meg.
- Úgy tűnik messzebbre jutottam, mint hittem........ |
-Mi az, hogy hol???-háborodott fel.
-Hát a Tűz Birodalma!Simbelmyne legcsodálatosabb Birodalma!Szerintem nem olyan nehéz felismerni! |
Celyaryon feltápászkodott és lesimította tollait. Csodák csodája, nem tört csontja sem! Egyre hálásabb kezdett lenni a fekete kanca iránt.
Remegtek a lábai, de fejet hajtott a ménnek.
- A nevem Celyaryon - mutatkozott be, majd nyelt egyet, és normális hangján folytatta:
- Örülök, hogy ittlehetek. De....megtudhatnám hol is van az az "itt"? - nézett körbe, majd tisztelettel, de kissé félősen nézett a ménre. |
Teljesen nyugodtan állt a toronyban, a sikoltásra meg sem rezzent.
Először azt sem vette észre, hogy a fekete kanca eltűnt mellőle.Amikor már ketten álltak mellette akkor sem erőltette meg magát, fejét odafordította és holt nyugodtan biccentett.
-Üdv!-köszönt az új lénynek-Üdv a világomban! |
Csak annyit érzett, hogy valami nagy nekiütközik, de utána nem következett hatalmas fájdalom, hanem kőre huppant le. Kinyitotta szemeit, és még látta a fekete kancát felállni maga mellett.
Érezte szíve dübörgését és saját lihegését is hallotta - élt hát!!!
- Kö....köszönöm - nyögte ki rémült, nagy szemekkel, de hálásan.
- Azt hittem nekem végem.... - pillantott le oldalt a lávába.... |
-Vándorlok így akárhol kiköthetek!És még erre nem jártam!-mondta és ekkor meghallota a kiáltást.Felrugaszkodott és elkapta a másik kancát.Nagyot dobbanva értek földet Ryord mellett.Keeta lábai összecsuklottak alatta.Lerakta a kancát és felállt. |
A térkapu hirtelen kitárult, és az eddigi jéghideg sötétségből valami borzalmas, lángoló helyre zuhant ki! Alig tudott körülnézni, mert az egyre gyorsuló, megállíthatatlanul pörgő zuhanásban csak annyit látott, hogy tűz van mindenütt, néhol pedig sziklák....
'Meg fogok halni itt!' dobbant hatalmasat a szíve 'Vagy a tűz, vagy a sziklák....' gondolta, miközben torka összeszorult.
Megpróbálta kitárni szárnyait, de csak annyit ért el, hogy láthatta is rongyosra tépett tollait, amik közt sivítva szállt a meleg levegő...ahelyett, hogy megtartották volna.....
- Segítség!! SEGÍÍÍTSÉG! - robbant ki belőle a vad sikoltás, ahogy zuhant, zuhant egy sziklatorony felé.....
Észre sem vette az azon álló két teremtményt, mert szorosan becsukta szemeit, hogy legalább ne lássa a végzetet, ami már menthetetlenül el fogja érni..... |
-Hogy kerültél ide?-kérdezte-Hogyhogy pont a Tűz Birodalmát céloztad meg? |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Polkoltűz magányosan sétálgatott a sziklatornyok között.Erejét próbálgatta.Szőrét tűzzé változtatta, aztán vissza.Szeretett itt lenni, de nem volt itt senki.A kinti világba nem mert menni, mert nem vették jó néven, ha valaki, aki lángol, a fák között járkál.Úgy vette, hogy nem is érdekli ez a dolog.Pedig szíve mélyén nagyon szeretett volna egy barátot.
Fürgén követte a mént.....
Ryord hátra sem nézett, hogy ki követi és ki nem, csak haladt előre.
-Ugye mehetek veletek?-kérdezte.