|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.23. 21:22 - |
 Pokoltűz csondesen sétálgatott mikor észrevette hogy tocsog valamiben.Lenézett és láttja hogy láva Finom simogató láva.Nagy vágtába kezdet vigyorgott hozzá már régen volt lávában még csikó korában.Ugrándozott ,hempergőzött. És mikor felált csak úgy csurgott róla aláva. |
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
---------------------------------------------------------------- |
Lángok csaptak a magasba. Majd a láva egyenes falat alkotott. És a forró folyadékból kibontakozott egy arc. Egy olyan személynek az arca, akit Simbelmyne már ismert. Jaj, de rég! Majd szép lassan előbontakozott a lány haja is. A barna haj e árnyalata összetéveszthetetlen volt. Majd láthatóvá vált a barnás pulóvere is. És végül, mikor már az egész lány kint volt, és biztos lábon állt a láván, a fal hatalmas csobbanásal elterült, és néhány sziklát megolvasztva csatlakozott a lávatenger többi részéhez. És az ismerős leány kinyitotta a szemét. A borostyánszínű szemek megcsillantak a fényben. Ez volt az a lány. Az a lány, akit már ismertek néhányan. Körülnézett. Majd mélyet sóhejtott. Kinyújtotta a kezét, hogy uralma alá hajtsa a vizet, ahogy azt régen tette. De az eredménytől hátraesett. A víz helyett a láva és a tűz megadón engedelmeskedett neki. A lány zihálni kezdett. Mi ez? Felnézett a megasba, ahol fölé magasodott egy nagy szikla. Lenézett a lávára. Csak egyféle képpen tudhatja meg, mi történt vele. Tudta, hogy minden birodalomban más az ereje, de erre végképp nem számított. Óvatosan felemelte kezével a lávát, és egyenesen szétrobbantotta vele a sziklát. És a szikla kezdett ráomlani. És riadalmában mélyen leúszott abba, amibe igen-igen kevés élőleny tudna: a lávába. És kapott levegőt, ráadásul jól látott, és a forróságot nem is érezte. Ez a lány megváltozott. De ő még mindíg a régi Lulu...
|
*A levegőben követte párját.* |
 Szomorú szemekkel nézett fel a ménre, aztán szélsebes vágtába ugrott, és kirontott a Tűz Birodalmából!
Hamar elérte a sivagat szélét...Nem is tudta hogyan és miképp... |
*Kicsit feljebb emelkedett, hogy a hőség (ami furcsa mód egyre inkább elviselhetetlenné vált számára) kevésbé érje.*
- Hova menjünk? - *kiáltotta párjának.* |
- Ó, dehogynem! - mondta gyorsan.
- Bocsáss meg.....Kicsit nehezen térek magamhoz, elfelejtettem, hogy ez másoknak nem jó hely! - szégyenkezett.
És próbálta elfeledni furcsa megérzését..... |
- Nem tudom a nevét - *válaszolta és megvonta a vállát.
Összeráncolt homlokkal nézett körbe és kérlelőn fordult párjához.*
- Nem állhatnánk tovább? - *kérdezte.* - Elég forró itt a helyzet. |
- Ki volt az? - kérdezte furcsa hangon. Vajon ki lehetett az, aki annyira ért a mágiához, hogy Csillagszárny kérhette a segítségét ebben az esetben? |
*Aprót sóhajtott és visszaigazgatta szárnyait.*
- Egy régi véletlen találkozáskor megismertem egy furcsa szerzetet, aki otthon van az ilyen dolgokban. Az Ő segítségét kértem. - *válaszolta nagy vonalakban.* |
Nagyot lobbantak a lángjai, de Csillagszárnyhoz bújt. Ügyelt rá, hogy véletlenül se égessen, mert ennyi baj után nem vett volna a lelkére egy olyan hatalmas baklövést.....
Nem állta meg, hogy megcsókolja párját. Úgy félt, hogy sosem jut vissza hozzá! Mikor a hangját hallotta, a remény és a vágyakozás töltötte el, hogy megszabaduljon a balsikeres varázstól, és újra együtt lehesenek. Semmi másra nem tudott gondolni. Még a saját társaira se......Valahol miattuk került bajba!
Most viszont hirtelen ez szöget ütött a fejébe, és mikor végül kicsit odébb lépett Csillagszárnytól, meg is kérdezte, a mén szemébe nézve furcsállón:
- Hogy tudtál kiszabadítani? Én azt hittem.....sosem jutok ki onnan.... |
*Megkönnyebbűlten felsóhajtott. Már kezdte azt hinni, hogy az ígért "azonnal hatás" elmarad... Mélyeket lélegzett és talpra kecmergett. Gyönyörködve nézte párját.*
- A megtett út eltörpül amellett, hogy most itt láthatlak, épen és egészségesen. - *mondta és átölelte, magához húzta Yadlát.* |
Hirtelen nagyot sóhajtott, megremegett, és lehunyta szemeit. Majdnem összeesett, de valahogy mégiscsak képes volt megmaradni a talpán.
Aztán felpattantak a szemei, és rémülten hátraugrott, hatalmas nyerítéssel!
Pár pillanattal később kitisztult a feje....És döbbenten, nagy szívdobbanással meredt szerelmére!!!
- Csillagszárny! - sikoltotta, és ekkor már párja felé rohant minden erejével.
- Mi történt? - hajolt szerelme fölé reszketve, hogy valami nagy baj történt, míg ő átok alatt állt.... |
*Gyorsan közeledett a magasban. Amíg nem volt muszáj, nem akart a tűzhöz közel menni.
Amikor már párja fölé ért, összecsapta szárnyait, apró föld-szigetet varázsolt párja mellé és rászállt.*
- Itt vagyok, Kedvesem. - *fordult párjához és elővette az egyik fiolát.* - Ezt most meg kell innod és utána minden rendben lesz.
*Lecsavarta szárnyával a dugót és megitatta Yadlával. Miután sikerrel járt, Ő is megitta a Neki szánt fiolát.
Először nem érzett semmit, majd hirtelen úgy érezte, egész teste belülről lángolni kezd! Az energiája rohamosan csökkent, szőréből elveszett az egészséges csillogás és lábai nem voltak elég erősek, hogy megtartsák...
A kis föld-szigetére rogyva felpillantott és alig látható, átlátszó csíkokat látott, amik tőle indultak és Yadlába érkeztek.* |
*Már fogalma sem volt, mióta állhat párja mellett. Eddig be sem állt a szája: mindent mondott, ami éppen az eszébe jutott. Mik történtek vele, milyen megoróbáltatásokon esett át és hogy mennyire hiányzott neki Yadla.
Nem tudta, miért olyan fontos, hogy beszéljen... csak úgy jött.
Aztán hirtelen szárnycsapások zaját hozta távolról a szél. Csillagszárny felpillantott a vörös égboltra.*
*Leereszkedett egészen közel Csillagszárnyhoz. Arca tanácstalan, lemondó volt.*
- Csillagszárny... - *kezdte lassan. Nem tudta, hogyan és mit kellene mondania.*
*Az eddigi reménykedő várakozást, amit az segített, hogy biztosan nemsokára megérkezik a segítség, Széllelszálló megjelenése és ábrázata törte meg. Csillagszárny rosszat sejtett. Széllelszáló mindig mindent konkrétan megmondott, most pedig tanácstalanul lebegett mellette-fölötte.*
- Nincs meg Amarrus... - *suttogta maga elé, majd Széllelszállóra emelte tekintetét.*
- Borzasztóan sajnálom! Egyszerűen eltűnt! Az erisziek sem tudják, hogy hol van... - *mentegetőzött.*
- Még gyorsan elmegyek és megpróbálom megkeresni Nautiluszt... hátha Ő tud valamiben segíteni. - *folytatta halkabban.*
- Gondoltam, mielőtt elkezdem keresni, elmondom, mi a helyzet.
*Nagyot sóhajtott, szárnycsapásait megerősítette és hamarosan eltűnt a távolban.*
*Jó ideig állt mozdulatlanul. Teljesen padlót fogott... Most mihez kezdjen?
Aztán egy furcsa érzés kezdett motozkálni a lelkében. Nem tudta elfogadni, hogy tehetetlen! Az érzés kezdett egy kósza gondolattá formálódni, majd egy ötletté. Őrült ötletté! Írtózott még a gondolattól is, mégis... nem látott más megoldást.
Miközben párját nézte, egyre elszántabbá vált.
A dolgot nem bírta magában tartani, így ismét elkezdett beszélni.*
- Remélem Yadla, tudod, hogy Te vagy a mindenem. Bármit megtennék érted. A lelkemet eladnám annak, aki a segítségedre tudna most jönni. A megpróbáltatásaid, remélem, hamarosan a végükhöz érnek. - *suttogta párja fülébe, majd elfordult és szárnyát leemelte Yadla hátáról.*
- Most el kell mennem. Ezt meg kell oldanom.
*Puhán a levegőbe emelkedett és sebes szárnycsapásokkal haladt a Félelmek Országa felé.* |
*Csillagszárny párja oldalára ügyeskedte magát és átölelte szárnyával.*
- Széllelszálló biztosan hamar megtalálja Amarrust és amilyen gyorsan csak lehet, idejönnek. - *próbálta vígasztalni párját.* - Addig pedig itt maradok veled. |
| Yadla, lelke mélyén, s így nem is látszott rajta, megnyugodott, és eltelt reménnyel. |
*Egy ideig mereven állt, szemét párjára szegezte. Semmi kétség: segítségre van szükségük.. De ki segíthetne?
Egy ötlettől vezérelve a legközelebbi társát hívta, hogy jöjjön neki segíteni.*
- Ne aggódj, kedvesem, minden rendben lesz. - *beszélt tovább párjához.*
*Ő volt a legközelebb a Táz Birodalmához, így Ő jött Csillagszárny segítségére. Néhány perc alatt megtalálta társát.
Tisztes távolban maradt a lávától.*
- Csillagszárny! - *kiáltott le.*
*Felpillantva látta, hogy Széllelszálló jött.*
- Keresd meg Amarrust! - *válaszolta a pegazusnak.* - Minnél hamarabb! Ha tud, jöjjön ide!
*Széllelszálló bólintott és amilyen gyorsan jött, úgy is távozott.* |
- Tééér...Tér-kapu....A Szigetről ide....Elrontottam - nyögte ki erőlködve.
- Amarrus - sóhajtotta, aztán hirtelen elhallgatott. |
*Értette magában a szavakat, de a jelentésüket nem. Tehetetlennek és dühösnek érezte magát!*
- Milyen kaput? - *kérdezte kedvesen, miközben letörölte párja arcáról a könnycseppjeit.* |
| - Átok...átok...Rosszul zártam el....Rosszul jöttem át a kapun - kezdtek könnyek peregni az arcán. |
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Pokoltűz csondesen sétálgatott mikor észrevette hogy tocsog valamiben.Lenézett és láttja hogy láva Finom simogató láva.Nagy vágtába kezdet vigyorgott hozzá már régen volt lávában még csikó korában.Ugrándozott ,hempergőzött. És mikor felált csak úgy csurgott róla aláva.
Szomorú szemekkel nézett fel a ménre, aztán szélsebes vágtába ugrott, és kirontott a Tűz Birodalmából!