|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.10. 10:55 - |
| Picúr szép lassan ügetett Pokolvárosban!Még sohasem járt itt, úgyhogy szétnézett!Észre sem vette, hogy a többiek követik!Egy kis tűzgolyóvá vált és hihetetlen gyorsan elment és eltűnt Pokolváros másik felére! |
[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-------------------------------------------------------------------------------- |
 Hassord és Ryord összenéztek Lángangyal szavaira.
-Fura szörnyek?
Elmosolyodtak és szinte egyszerre, ujjongva kiáltották utána.
-Köszönjük, hogy tippet adtál következő úticélunkra!
Megfordultak és mint a puskagolyó, kilőttek Pokolváros közepe felé.
|
 Képtelen volt visszanyerni önmaga fölött az uralmat, de hatalmas izzása nem ártott a két ménnek, így ő sem foglalkozott vele.
Türelmetlenül szemügyre vette a kaput, aztán biccentett mindkét lénynek.
- Pokolváros urai mozgolódnak, de nem tudni miért. Vigyázzatok velük, azt suttogták Pokolváros mélyén, hogy fura szörnyeket csináltak a híveikből! Azért megyek el, mert a gazdám bajban van, és mellette a helyem. Mindig, amióta emlékezem, itt éltem, ezen az őrült helyen. Nem voltam boldog, de nem tudtam hová máshová mehetnék. Most elmegyek, talán a szüleimet is megkeresem. De számomra az.....egy új világ - mondta halkan, végig kifelé figyelve, ahogy ellépett mellettük, majd áthaladt a kapun. |
Szép lassan végre megérkeztek a kapuhoz.Nem volt nehéz felismerni, hogy ez egy kijárat a Tűz Birodalmából.Arra is rá lehetett jönni, hogy a barlangrendszerbe vezet.
Magasan boltíves volt.Körben vadul lángolt.Középen maga a kapu hatalmas, a boltív felé csapó lángokból állt.De nem égető láng volt.Kevesen látták meg rajta, hogy ártalmatlan, hő nélküli tűz."Aki be, vagy ki akar jutni, annak legyen mersze a tűzön átmenni!"
-Itt vagyunk!Mehetsz utadra!-morogta neki Hassord.
-Ha átmész a tűzön a barlangokba jutsz!-szólt Ryord-Csak tudj kiigazodni a járatokon!-tette hozzá.
Hassord és Ryord egymásra néztek, majd Lángangyalra.
|
Lángangyal jó darabig nem felelt. Ha arca látható lett volna, a két mén üveges tekintetet és teljes bezárkózást láthattak volna rajta, de Lángangyal gépiesen ment tovább.
Csak épp a lángjai törtek előre testéből, nőttek hatalmasra, és váltak hófehéren izzóvá, elviselhetetlenül forróvá.... |
 Ryord felnevetett az idegen szavaira.
 Hassord mérgesen Ryordra pillantott, majd Lángangyal felé fordult.
-Ahogy "Őurasága" kívánja!-morogta.
-Na gyere!-vetette oda és elindult a kijárathoz, ami tényleg nem volt már messze.
Ryord Hassord mellett baktatott.Mostmár a duóban akart maradni.Rég volt már, hogy a két jóbarát együtt szelték a lávát.
-És mégis....ha lánglény vagy, mindek akarsz innen kijutni?-kérdezte hátrafordulva Lángangyaltól. |
Lángjai tartózkodón köréfordultak, és aprócska lobbanásokig csendesedtek.
- Mintha azt mondtad volna már nincs messze.....Kérlek, tartsd magad a szavadhoz! Vigyél el a kijárathoz, onnantól nem kell többé viselned a jelenlétem okozta kellemetlenséget! - zubogta kicsit zavarosabban a tűzarc, követelődző türelmetlenséggel. |
Ryordra bámult, majd Lángangyalra és hangosan felnevetett.
-Hogy a védencem lenne?Neeeem...dehogy....Még csak az kéne!Csak megmutatnám neki a kijáratot!
-Itt élsz és nem tudod, hogyan kell innen kijutni?-fordult a lény felé furcsálón.
Ő sem értette milyen egy olyan tűzlény, aki nem talpraesett. |
Némán, lobogva állt a kettőssel szemben, és azon gondolkozott, hogy vajon miféle őrült lények közé került......újra. Nem ellenségek, így aggódnia nem kell. De vajon kijut-e még innét időben?
Arca kifejezéstelen, fénylő körvonal maradt, mint mindig, így legalább azon nem kellett aggódnia, hogy ha mégis védekeznie kellene, látnák rajta mit érez vagy gondol. |
Gyorsított léptein.Már unta, hogy a nyomában jár ez az idegen.Egyedül azért volt még mindig itt, mert tudta, közel a kijárat!
Egyik pillanatban egy lávatócsát lépett át a másikban már a földön terült el pár méterre a követőjétől.Felpattant.Fel sem tudta fogni, ki az a hihetetlenül bátor lény, aki ennyire nagynak érzi magát, hogy csak úgy lökdösődhet!Rögtön Lángangyalra tekintett, de a látókörén belül nem volt nehéz megtalálni azt a nagyon bátor lényt.
Egy pegazus állt kihúzva magát nem messze a párostól.Sörénye alól kivillantotta ravasz mosolyát amire Hassord elhúzta a száját.
Hassord vágtába ugrott és támadón indult a pegazus felé, oldalával nekiugrott és arrébb lökte a vörösfoltos pegazust.Az újonnan érkezett egy rúgással támadt vissza.Pár másodpercen múlt, de Hassord arrébb ugrott.A pegazus egy tűzlabdát indított a lóféle felé, Hassord pedig egy tűzvillámot képzett és azt indította ellenfele felé.
Akár direkt volt, akár nem, a két tűz mágia egymásba rohant.A két ellenfél mozdulatlanul álltak szemben egymással és a két egymásba rohanó mágia egyszerűen csak eltűnt.Felszívódott.Hassord közelebb lépett az érkezőhöz.
-Hát Te meg mit keresel itt?-kérdezte-Azt hittem a Rémségek szigetére mentél!
-Visszajöttem!-válaszolta vállát megrántva a pegazus-És ő ki?-bökött orrával Lángangyal felé-A védenced?
|
- A földalatti barlangrendszerbe megyek - surrogta a választ halkan valahonnan a fényes jelenés. |
Ügetésben folytatta az utat.Ugyanolyan határozott léptekben....
Gondolkodott, hová vigye a "nagy" tűzlényt, de végül arra jutott, hogy nincs kedve a viccelődésre.Gyorsan megmutatja neki a kiutat és mindketten mehetnek útjukra.
-Lassan odaérünk!Van valami óhajod, hogy merrefele akarsz menni?-kérdezte kelletlenül mormogva. |
Némán követte a lófélét. |
-Gyere utánam!-még pár percig méregette a lényt és csak azután indult el a kijáratok felé.
'Egy lánglény, aki kétségbeesetten keresi a kiutat a hazájából......Miért áldja az ég az ilyeneket a Tűzzel???'-morgolódott gondolataiban.
Határozott léptekkel haladt előre, s közben egyszer sem pillantott Lángangyalra. |
Mostmár olyan hosszan fordult a mén felé, hogy nem lehetett nem érezni a sértő élt a bámulásából.
De azért biccentett. |
Összehúzta szemeit.
-A kijáratot nagyon szívesen megmutatom!De ne várd, hogy elkísérgesselek!-morogta. |
Még lecsökkent tűzerővel sem látszott az arca a lángözönben, így kifürkészhetetlen pillantást vetett a lényre, aki olyan kurtán-furcsán köszöntötte.
- A nevem Lángangyal, eriszi vagyok. Ki akarok jutni innen. Ezért kerestem más birodalmiakat - fogta végül rövidre ő is mondanivalóját. |
Az érkező felé rántotta fejét.Nem volt épp üdvözlő az az arckifejezés amit vágott.
-Üdv!-vetette oda, majd jól végigmérte a lényt.
-Igen!Azok vagyunk!De mit érdekel az téged? |
Lángangyal fáradtan suhant át a forró levegő hulllámain. Meg-megrebbentek egyre kisebbedő lángjai, de egyelőre csak arra tudott gondolni, hogy valahol szeretne leszállni és pihenni...Csak egy egész kicsit.
Gondolkodnia kellett volna, és aludni akart, ezért akart valami köztes megoldást......
Olyan elveszett lett! Olyan kicsinek, gyengének, sebezhetőnek érezte magát! Mintha csak csikó lenne...
Soha, soha nem élt sok eriszi ebben a birodalomban. A tűzeleműek is szépen megéltek kinn. Így aztán mikor a többiek elmentek, a fiatal, csak itteni életet ismerő peguni ittrekedt....
És félt. És egyszer szomorúbb és riadtabb lett. Ezért fakult és gyengült fényes, lángoló alakja is.
A semmiből tűnt elő a két lény alatta!! Lófélék! És úgy beszélgetnek itt, mintha egyik sem lenne igazán oldott hangulatban! Talán kintiek!
Remény árnyéka érintette meg Lángangyalt, és begyorsított, hogy végül ügyetlenül lehuppanjon a kettős mellé.
- Üdvözöllek titeket! - surrogta egyedi hangján kicsit kimerülten. Reménykedve nézte a két lófélét.
- Ti......ti Birodalmi lények vagytok? - kérdezte fojtott hangon, hiszen már félt valahol reménykedni és bizakodni is. |
-Még, jó, hogy nem akarom elhagyni!Az életembe is kerülhet!És holmi játék és kíváncsiság miatt nem teszem tönkre magam!-válaszolta emelt hangon, majd füleit hátra csapta.
|
[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hassord és Ryord összenéztek Lángangyal szavaira.
Képtelen volt visszanyerni önmaga fölött az uralmat, de hatalmas izzása nem ártott a két ménnek, így ő sem foglalkozott vele.