|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 19:59 - |
 *Nefadar lassan, komoran, méltóságteljesen lépkedett a sötétedő homályban, és arcára egyre jobban kiült a hitetlenkedés.
Egy furcsa érzés kerítette őt hatalmába, pár nappal ezelőtt, és nem hagyta nyugodni. Végül Nefadar idejött, hogy választ találjon a kétségeire, ám ezek a válaszok nem elégítették ki a csődört.*
-Nem... Ez nem lehet igaz... -*tiltakozott halkan a gondolat ellen a fekete csődör.* -De ő elpusztult. A Sötét Urat elpusztították... -*suttogta, főleg önmagát győtködve ezekkel a szavakkal, de már hallotta is a kegyetlen választ.*
-Ne álltasd magadat! Nem, Nefadar! A Sötét Úr szelleme megmaradt. Életerejét a csikótól nyeri, s a csikó megmaradt. A Sötét Út visszatért... |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
------------------------------------------------------ |
 "Ha az éter befogadja...HA befogadja!
Figyelte a pegazust, míg teljesen el nem tűnt, majd megfordult és pár lépés után teljesen eltűnt a homályban. |
 Könnyedén elrugaszkodott, szinte csak a lendülete emelte a magasba, akár a vitorlást a szél. Addig emelkedett felfelé széles spirálban, míg már csak apró pont volt a lenti unikornis.
Akkor ráhasalt a szárnyai erejére, és nekilendült a magas égnek. Remélte, hogy holnapra már az éter túloldalán lesz.
Feltéve ha az éter befogadja.... |
Vágtába ugrott a csődör után.
-Lássuk most hogyan oldod meg ezt a problémát!-gúnyolódott. |
Mélyet sóhajtott, és hirtelen, egyik lépésről a másikra, leállt. Szembefordult a kancával, és mélyen a szemébe nézett. Hosszú percekig állták egymás tekintetét, és Merkantil csak ekkor felelt, eddigi tüzességét és merészségét megcáfolóan nyugodtan és komoran:
- Akkor is megoldottam ezt a problémát, amikor Te még sehol sem voltál, de a végzet minden nap ott lebegett a fejünk felett. És a Legnagyobb Homály elől néha nem rejtett más, csak egy rebbenő fátyol, ami alig volt valós......
Csendben megfordult, és vágtába ugrott. |
-Lehet, hogy várnak, de nem kötelességem menni!
-Kíváncsi vagyok, hogy jutsz ki innen!A sötétség mostanában egyre kevesebb lényt enged be és ki innen! |
Merkantil válaszra sem méltatta, hanem inkább nekikészült a felszállásnak, és nyújtani kezdte lépteit.
- Talán, vagy talán nem. Bizonyára rengeteg dolgod van és várnak a társaid, így nem is zavarlak tovább! - mondta, de hangjában némi gúny azért érződött. |
Bloodlust követte a lényt, majd mellette ügetett tovább.
-Itt közel, s távolban nem fogsz kísértetet találni!-jegyezte meg. |
Nemet intett a fejével, majd újra elindult, kikerülve a lényt. |
-Hmmm....Igen!Mindenki a saját életét éli a Sötétségben!De Te nem úgy nézel ki, mint aki itt élne a sötétségben!Vagy igen??? |
Merkantil egy pillanatra letoppant hátsó lábaira, ahogy az izmos kanca előtte termett a semmiből! De arra büszke volt, hogy riadt nyihogását gyorsan visszanyelte. Vett egy mély levegőt, és hűvösen, kimérten válaszolt:
- Kérdeztem én, hogy Te miért vagy itt? A Sötétségben mindenki a maga életét éli, nem? És tiszteli a többi lényt........A kísérteteket pedig nem zaklatom....Csak egyetlen egyet keresek közülük! Ő pedig hozzám tartozik. |
Árnyak gyorsaságával és nesztelenségével termett a pegazus előtt, mielőtt az felszállhatott volna.
-Mit keres itt egy ilyen lény, mint Te vagy!Állítom, nem neked találták ki ezt a helyet!....És miért akarod annyira zaklatni a kísérteteket?Szerintem van jobb dolguk is nálad! |
Egy pillanatra megvillantak a szemei a meglepetéstő, hiszen ez egy kanca volt szemben vele, de aztán gyorsan napirendre tért a dolog felett.
- Köszönöm - biccentett a furcsa unikornisnak, aztán megpördült és nekivágtázott a homályos, bizonytalan felszínnek, hogy újra felszálljon. |
Amikor az idegen ledobbant mellé, Bloodlust megállt.Felemelve fejét, végigmérte a pegazust, s rávillantotta hegyes fogait...
-Szerencséd!Ma semmi dolgom, tehát nem zavarsz!És nem láttam errefele már régóta kísérteteket.... |
A pegazus csődör szemébe valami idegen villant. Fehérség....Ez meg hogy lehet?! Arra kapta a fejét, és odasuhant. Különös unikornis haladt alant magabiztosan. A lény nem tűnt idevalósinak. Mégis milyen nyugodt!
Tanácstalanul körülnézett, majd széles ívvel leszállt az idegen mellé. Közel s távol nem látott senkit. Talán ez az unikornis segíthet. Ő az egyetlen, aki segíthet.....
Meghajolt a vörössörényű lény elé lépve.
- Elnézést a zavarásért, de segítséget szeretnék kérni! Egy kísértetet keresek....Fekete lóárny.....Véletlen nem láttad? |
Bloodlust fehér bundája szinte villogott a homályban.Ezt is szerette ebben a vidékben, hogy kitűnhet belőle, mégis teljes egészében a része.... |
Nyughatatlan, izgága mozdulatokkal evezett át ezen az őrjítő helyen. Ismerte, ó nagyon is jól ismerte, de utálta! Bárcsak most is hamar kiszabadulhatna!
De küldetése volt, most, ezekben a sürgető időkben pedig Merkantilnak rengeteg dolga volt. Ezt is el kellett látnia hát, de sietett!
'Hol lehetsz már?' morgott magában a pegazus. Örülnie kellett volna, de mivel mindig kihasználták, ellenállása a Sötétségnek néha teher lett, nem áldás... |
Bloodlust peckesen ügetett kedvenc kis birodalmában, a sötétségben.
Messziről, ha valaki meglátná, első gondolata biztosan az lenne, hogy mit keres ez itt.Egy fehér, fény kanca????
De közelebbről megnézve óriási hegyes fogai és ijesztően vad szemei elárulták, hogy egyértelműen idevaló lény.
Igazi hazája a Félelmek országa, de szeretett ide átjárni...itt mindig volt valami kihívás, vagy valami izgalmas történés.... |
 Gyors, kissé rohanó léptekkel sietett végig a szemek elől szinte rejtett úton.
Remélte, hogy nem lesz baj... |
 Felkelt és magabiztos léptekkel elindult ,hogy találjon egy nyugodt ,csöndes és főképpen magányos helyet.Hamar el is tünt. |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Nefadar lassan, komoran, méltóságteljesen lépkedett a sötétedő homályban, és arcára egyre jobban kiült a hitetlenkedés. 
Könnyedén elrugaszkodott, szinte csak a lendülete emelte a magasba, akár a vitorlást a szél. Addig emelkedett felfelé széles spirálban, míg már csak apró pont volt a lenti unikornis.
Gyors, kissé rohanó léptekkel sietett végig a szemek elől szinte rejtett úton. 
Felkelt és magabiztos léptekkel elindult ,hogy találjon egy nyugodt ,csöndes és főképpen magányos helyet.Hamar el is tünt.