|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.30. 15:28 - |
 Sikeresen belerepültek a Sötétség anyagába!
A sötét éterben nem voltak irányok, szárnyuk a sötét semmit szántotta, mindenfelé csak a vak semmi nézett vissza rájuk.
- Nos, ha már így belerepültünk a Sötétség egyik legbizarrabb részébe, akkor csak egy dolgot tehetünk: repülünk és akarjuk, hogy egy másik részbe átkerüljünk! Maradj velem! - mondta Anduryának.
Azzal elszántan elindult előre, bele a Sötétbe, hasítva a semmit.
Bár mehetett volna bármerre máshová is, hisz itt nem voltak irányok és utak......Itt csak a szándék számított. |
[19-1]
----------------------------------------------------------------- |
 -Pegazusok.Azthiszsik,hogy mi csak rosszat akarunk nekik.-káromkodott a földnek a mén. |
 Mostmár valóban menekült a lénytől, és mivel nagyon jó repülő volt, valóban hamar elhagyta.
Lehet, hogy nem ismeri tökéletesen ezt a helyet, de jobban boldogul egyedül, mint valami futóbolond útmutatásai alapján!
Még akkor is a fura lényen törte a fejét, mikor végül kiröppent az éterből, és a főváros felé fordult. |
| -Ne feledd,hogy nagyon kell vizsgálnod a talajt és az eget!-nyerítette fel hangosan,hogy még a pegazus meghallja. |
'Fa, felhők?' hüledezett 'Miről beszél ez? Itt nincsenek sem fák, sem felhők.....' próbálta elfojtani döbbenetét és fintorát.
- Hát, köszönöm szépen - nyögte ki, majd gyorsan fejet hajtott, és kilőtt a messzeségbe. |
Ez a kérdés gondolkozóra vette,de végül válaszolt.
-Menj párszáz métert egyenesen míg megnem látsz egy öreg,kopár,kiszáradt fát.Ott repülj egyenesen a felhők közé és ott menj előre 1000 métert. |
Körülpillantott.
- Hogy jutok el a sötét legmélyére a leggyorsabban? - kérdezte végül. |
| -Feltéve ha sikerül.Segíthetek? |
Vállatvonón intett.
- Te vagy az első. De azt hiszem igazából nem számít. Ha minden jól sikerül, remélhetőleg nem jövök ide többé. |
| Szerintem már láttál egyet,mivel én az volnék.-felelte csak úgy,öntudatlanul. |
| - Eddig egyet se láttam erre soha. És átutazóban vagyok. A nevem Merkantil - felelte lazán. |
| -Üdv!A nevem Enfaran.Miért jöttl erre,ahol démonfélék tanyáznak?-kérdezte Enfaran a mént,hátha segíthet neki. |
Meghallota a nyerítést, aztán meg is látta a semmiben álldogáló lófélét.
Felé repült, majd körbelebegte.
- Üdv! - nyihogta, legyőzve meglepetését. |
| Enfaran észrevette a mént és felnyerített,hangosan és várt. |
Hatalmas szárnycsapásokkal vágott át a sötét anyagon, ami a Sötétség Birodalmának névadója volt.
Mindenütt vak feketeség!
Kissé nyomasztotta a környezet, de tudta, hogy csak úgy szabadulhat, ha mihamarább átjut rajta. |
Jó pár órába tellett mire ideért.Kellemesen élvezte ezt a helyet.
-Ez a hely pont nekem való.-mondta csak úgy maga elé. |
Jópár órai repülés után hirtelen valami megjelent előttük.
- Aha. Átértünk a sötét táblákhoz.....Itt a tér néhol megjelenő táblákból áll, némelyik nagy, némelyik kicsi......Köztük ott az éter.....Ne repüljünk tovább, mert könnyen nekimehetünk egynek, ha épp előttünk jön létre. A táblák előbb-utób bevezetnek a Sötétség legmélyére....Onnan rövidebb lesz az út! Szálljunk le.
Azzal lefelé vete az irányt, az alájuk ért tábla felé. |
 *Andurya mindig is igen erős akaratú, határozott kanca volt, így neki nem okozott különösebb nehézséget a feladat, különösen, hogy Andurya szívből-lélekből azt kívánta; bárcsak kiérne már ebből az átkozott helyből.* |
Sikeresen belerepültek a Sötétség anyagába!
A sötét éterben nem voltak irányok, szárnyuk a sötét semmit szántotta, mindenfelé csak a vak semmi nézett vissza rájuk.
- Nos, ha már így belerepültünk a Sötétség egyik legbizarrabb részébe, akkor csak egy dolgot tehetünk: repülünk és akarjuk, hogy egy másik részbe átkerüljünk! Maradj velem! - mondta Anduryának.
Azzal elszántan elindult előre, bele a Sötétbe, hasítva a semmit.
Bár mehetett volna bármerre máshová is, hisz itt nem voltak irányok és utak......Itt csak a szándék számított. |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sikeresen belerepültek a Sötétség anyagába! 
-Pegazusok.Azthiszsik,hogy mi csak rosszat akarunk nekik.-káromkodott a földnek a mén.
Mostmár valóban menekült a lénytől, és mivel nagyon jó repülő volt, valóban hamar elhagyta.
*Andurya mindig is igen erős akaratú, határozott kanca volt, így neki nem okozott különösebb nehézséget a feladat, különösen, hogy Andurya szívből-lélekből azt kívánta; bárcsak kiérne már ebből az átkozott helyből.*