|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.11. 17:23 - |
 *Elenarya kecsesen vágtatott a felhők között. Hatalmas szárnycsapásokkal haladt, de nem látott semmit az egyre sűrűsödő, koromfekete felhőktől.* -Ahh, Szauron már megint nem bír magával! -*bosszankodott Elena. Szauronnak szokása volt sötétséget borítania egy adott tájra, ha épp kedve tartotta. Imádta ijesztegetni az élőket, így rendszeresen sötétségbe vagy homályba burkolta az erdőket, réteket, mezőket. Elena és Elbereth volt az egyetlen, aki elég fényesen világított, hogy Szauron féljen tőlük, vagyis a fényüktől. Elena és Elbereth egy idősek voltak a csillagokkal és a Holddal, és fényüket egyenest tőlük kapták. Mindketten a csillagok fényével bírtak. Ezért csak ők tudták megzabolázni Szauront.*
*Elena lejebb ereszkedett, hogy lásson is valamit a felhőfüggönyön át, majd végül teljesen leszállt. Csöndesen, kecses léptekkel ügetett. Hangokat hallott, kiáltásokat, döbbent nyögéseket, de nem törődött semmivel: Szauront kereste! Aztán minden megváltozott: valami feszeset érzett a nyakán. Ijedten pillantott le, s megrémült attól, amit látott: egy sodrott kötél feszült a nyakán. Az emberek faluja közelébe tévedt, miközben Szauront kereste, és nem figyelt fel a hangokra sem. Az emberek voltak, akik döbbenten felkiáltottak, mikor Elena elsétált a falujuk mellett. Elvégre nem mindennap lát az ember pegazust!*
*Elena mindenesetre komoly bajban volt... és úgy tűnt, segítséget se nagyon kaphat. Ott állt egyedül, egymaga, és farkasszemet nézett 15-20 erős, markos, felnőtt férfival, miközben egy szoros kötél feszült kecses nyakán, és néhányan fegyvert szegeztek rá, arra az esetre, ha - ahogy az emberek mondták - esetleg "megbokrosodna" és rátámadna valakire. Nem túl kecsegtető kilátások...*
-Segítség... -*motyogta magában Elena.* |
[167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
------------------------------------------------------------------------------------- |
 Any egész idájig támogatott. Nehezen léptem egyet előre. Sóhalytottam.
- Köszönöm, eddig jó lesz.
Ekkor felbukkant Liliom.
- Á, szerbusz!
Ekkor megláttam, hogy Lili könnyes.
 - Jaaaaj, Liliom, mi a baj?- Kérdezte Princess.
Inkább csak álltam, és bámultam a földet. Nem voltam beszélgetős kedvemben.
- Úgy érzem magam, mint akit elhajítottak.- nyögtem ki.
 - Mégis ki hajított el?- kérdeztem izgulva.- Csak nem...
Hirtelen nagy harag öntött el.
- Ha a patáim közé kerül, én....
 - Na csak ne húzd fel magad, oké?- Néztem le rá szállító-lavoromból. Tudtam, milyen erős személyiség. Ő szállított engem néha.
-Csak nyugi, és koncentrálj! Fújd ki a levegőt.
Beszívtam a levegőt. Csak azért is. Tudtam, mogy az a szemét megérdemelné, amit kap.
- Na jó. De egyszer... majd egyszer...
Inkább be se felyeztem az ablakot. |
 Nem vette bunkóságnak.Ha így látja...így látja!Nem marasztalta.
-Ahogy gondolod.-biccentett neki.
-Gyere Fragment, most, hogy ő elment, sokkal nehezebb dolgunk lesz...de bízom a mostaniak jószándékában, hiszem, hogy erőszakra nem is lesz szükség....
Fragment csak bólintott.
Kavarkádnak igaza volt.Valóban nem kellett használni a B tervet.A szemét dombokról pedig egy átvonuló lény tehetett:Pnörükel, fantáziai nyelven:Szemetelő!Ezek a lények elég lomhák és lusták, ráadásul igen nagyok, semmi izom sincs rajtuk.Amerre járnak csak nagy kupit hagynak maguk után.
Szerencsére nem telepdett le a Birodalomban,talán nem volt neki túl civilzált a hely.A szemetet pedig a falusiak segítségével sikerült eltakarítani.Mostmár nem látszik semmi, ami egy Pnörükel végig vonulásából látszott volna. |
 -Akkor lehet, hogy rám nem is lesz szükség!-egy pár lépést hátrált, majd folytatta.
-Nekem nincs ilyesmi erőm, Te el tudod tüntetni, Fragment démoni erejével meggyőzi őket....Én meg addig csinálom a dolgom!
-Úgyhogy bocsáss meg kérlek!De úgy érzem rám itt már nincs szükség!Viszlát!
Majd fogta magát, újabb néhány lépés hátrálás után megfordult és elügetett. |
Mosolygott.-Ne félj, megvannak az eszközeim, hogy eltüntessem azt. |
-Őőő...csak egy utolsó kérdés, Kavarkád!Láttad Te már azt a heggyel vetekedő szemétdombbot? |
-Akkor gyerünk...-mondta és már indult a falu felé.Egy kicsit ment, majd visszafordult.-Gyere te is, Fragment!Hátha szükség lesz egy kis "győzködéshez"....
 Észre se vette, hogy Kavarkád ellépett mellőle, végig gondolataiba mélyedt.A felszólítá ocsúdtatta fel, s iparkodott mellé.-Persze, máris megyek!
|
-Én azért szólnék....de ahogy gondolod..... |
Trójához fordult egészen.-Azt hiszem, ez nem akkora baj.Csak össze kell szedni....Különben sem érnének rá a "nagyok" ilyenekkel foglalkozni.Sokkal nagyobb gondokkal kell foglalkzniuk, mint az ilyenekkel...Különben is, ezt megoldhatnánk magunk is:takarítsunk és szóljunk az emberféléknek.... |
-Az Én véleményem, hogy meg fog enyhülni és meg fog érteni téged!
-Bár lehet, hogy segíteni kell neki....nem tudom....mindenesetre most nekem mennem kell!
-Meg kell keresnem a Főhadiszállást mielőtt mindenkinek el kell vándorolnia innen! |
-Talán....egyszer.-mondta hallkan a ménnek.
Kavarkád mellé lépett, de apja után nézett végig.-Még mindig alig tudom elhinni, hogy tett ő értem valamit vagy csak egy kicsit is szeretett... bár tudom, hogy jobb volt, mint a többi ménesvezér....de ez elég abszurd.
A földre szegezte tekintetét-Bár megértene....nekem az ott nem volt élet. |
Trója végig a háttérben állt és hallgatott.Nem akart beleszólni, mert tudta, Jigsawnak lehet magyarázni, nem fog senkire sem hallgatni.Majd magának kell rájönnie, melyik a helyes irány......
Mikor Jigsaw úgy döntött távozik, Trója az Angelidekehez fordult.
-Majd rájön, hogy Simbelmyne-nál jobb helyet keresve sem talál!-mosolygott. |
 - Ócska szöveg! - nyerített hátra lassan már kiérve a faluból.
- Nem tette volna ezt a őrültséget, ha csak egy kicsit is számítok neki én! Az anyja halott, és mostmár mindketten kitaszítottak lettünk....Ennyit nyert, semmi többet!!! Az anyja utolsó hírmondóját védtem meg, attól, hogy visszavigyék tenyészkancának a tehetsége miatt, mivel ezt a sorsot sosem szántam neki!!! Az anyjának köszönheti ezt az új esélyt is, aki miatta halott.....Mostmár tegyen amit akar, nem érdekel....Ahogy őt sem érdekelte semmi más, csak a saját vágyai. |
-A lányod az imént hullatott könnyeket érted. ...S most örül-ha nem is mutatja-hogy élsz. ...Talán szeretetből... |
Nagyot horkantott, de nem állt meg és hátra sem nézett.
- Semmi közöd hozzá mit teszek! - torkollta le a kancát.
- Nincs értelme veled törődnöm! Nem fogok Neked magyarázgatni! Épp olyan vagy, mint a lányom! Nem éred meg..... - vágta még oda dühösen, nem is nézve Fragmentre. Hisz a jelek szerint semmiféle kötelék nincs köztük.....és Fragment nem az anyja......
Jigsaw nem törődött vele mit érez, mikor erre gondol, sem arra, hogy mit okozhat elhamarkodott szavaival. Csak ment és ment és ment..... |
-Valóban nem ismerem a világotokat....bár azt sem értem nagyon igazán, hogy, hogy jön ide a csikók védelme...-jegyezte meg hallkan, s vonta meg a vállát.
-Ha nem is ismerem az életed, sem a világod, annyit biztosan állíthatok, ha visszamész oda, akkor biztosan megszabadulsz az én adta "terhedtől".... |
- Nekem sincs szükségem rátok! Sem senkire! Senkire ezen a világon!! És ha olyan nagyon gyógyító vagy, nem ismerheted az életem, nincs jogod a kioktatásomra! Az én világomban nem beszélhetnél velem így......Úgyhogy azt hiszem ezzel leróttam a tartozást az életemért cserébe, még így is, hogy csak terhet adtál, nem csodát! Ha pedig olyan nagyon ismernéd mégis a világom, és ezt is, tudnád, hogy nálunk a csikók kapják a legtöbb védelmet, mindenkitől..... - mondta, és nekiindult sima, gyors lépésekkel.
Szikrányi öröm volt csak számára, hogy mozgásával tökéletesen palástolni tudta a lelkét betöltő sötét reménytelenséget...... |
-No lám csak, milyen informált lett, Uram.Az unokámról meg annyit, hogy már láttam és biztonságban van.Szeretteim meg túl sokan vannak ahhoz, hogy mindenki egy lényre hagyatkozzon, s nincs szükségük a pátyolgatásomra, amúgy sem harcos, hanem gyógyító hírében állok.A lények oltalma nem az én feladatom, magam is védelemre szorulok, bár most nincs szükségem rá.
-S azonkívül valaki csak akkor "gyenge kancák ölebe", ha maga gondolja úgy.Te már nem tartozol a világodba, mit érdekel, hogy ott mit gondolna rólad?!S bármennyire fáj, társaid immár ellenségeid, s bármennyire sem akarod elhinni, ők árultak el téged, nem te őket.Fragment idejében felismerte a bajt, ő önszántából szökött meg, neki nem volt szükség a "szembesítésre". |
Jigsaw felhördült.
- Méltósággal halhattam volna meg!! Most mindenki tudni fogja, hogy gyenge kancák ölebe lettem! És üldözni fognak örökké! Akárcsak Fragmentet! Nem lesz menekvés! - vágta a csíkos kanca eszméletlenül önelégült arcába.
- Én élek illúzióban? Vajon az unokádról mit tudsz, Te kis tökéletes?! - szúrt oda.
- Hogy mersz engem sértegetni, amikor nem is látod magad körül a világod mibenlétét?! Milyen jogon oktatsz ki, mikor meg sem tudnád védeni a szeretteid?! |
Már nem sírt és mg most is azon volt, hogy felszárítsa könnyei ösvényeit.Nem akarta, hogy apja megtudja, hogy utána sírt.Kavarkádra nézett, küldött neki valamit gondolatban.
Ha itt lett volna, már megtámadta volna Nemes ezért a kijelentésért...Csődörök!Ő ott állt a maga békés méltóságában, mint a napsütötte természet.Nem mosolygott, de nem haragudott.
-S még te beszéltél illúziókról itt, mikor magad is illúzióban élsz!-mondta nyugodtan. |
[167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Elenarya kecsesen vágtatott a felhők között. Hatalmas szárnycsapásokkal haladt, de nem látott semmit az egyre sűrűsödő, koromfekete felhőktől.* -Ahh, Szauron már megint nem bír magával! -*bosszankodott Elena. Szauronnak szokása volt sötétséget borítania egy adott tájra, ha épp kedve tartotta. Imádta ijesztegetni az élőket, így rendszeresen sötétségbe vagy homályba burkolta az erdőket, réteket, mezőket. Elena és Elbereth volt az egyetlen, aki elég fényesen világított, hogy Szauron féljen tőlük, vagyis a fényüktől. Elena és Elbereth egy idősek voltak a csillagokkal és a Holddal, és fényüket egyenest tőlük kapták. Mindketten a csillagok fényével bírtak. Ezért csak ők tudták megzabolázni Szauront.*
Any egész idájig támogatott. Nehezen léptem egyet előre. Sóhalytottam.
- Mégis ki hajított el?- kérdeztem izgulva.- Csak nem...
- Na csak ne húzd fel magad, oké?- Néztem le rá szállító-lavoromból. Tudtam, milyen erős személyiség. Ő szállított engem néha.
Nem vette bunkóságnak.Ha így látja...így látja!Nem marasztalta.
-Akkor lehet, hogy rám nem is lesz szükség!-egy pár lépést hátrált, majd folytatta.
Észre se vette, hogy Kavarkád ellépett mellőle, végig gondolataiba mélyedt.A felszólítá ocsúdtatta fel, s iparkodott mellé.-Persze, máris megyek!
- Ócska szöveg! - nyerített hátra lassan már kiérve a faluból.