|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.07. 11:38 - |
 Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
Fogalma sem volt róla, hogy hogyan került ide, de nem is tudott rájönni. A jelenség olyan érdekes volt, hogy órákig vizsgálgatta, aztán hirtelen rájött, hogy ez az üvegdolog pont olyan, mintha jégből volna: sima, csúszós.
Nem is várt többet: korcsolyázni kezdett. Hamar rájött a dolog nyitjára: ha a szárnyaival rásegített, lehetetlenül sokáig csúszhatott egyetlen nekifutásból. Csak a karcolásokkal kellett vigyázni és hogy ki ne törjön valahonnan egy darabot, mert ez mégiscsak üveg volt, ami igenis vághat.
De mindent összevetve remekül szórakozott! |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Az Úrnő végignézte a félsárkány távozását és azt követően még jó ideig a műjégpálya mellett maradt.
Amikor már esteledni kezdett, indult csak el visszafelé, hogy találkozzon Zenittel és közösen folytassák útjukat. |
| Draugherit mélyen meghajolt.
Úgy tűnik, őrségének egyelőre vége lett....
Pár hatalmas szárnycsapással, szinte helyből felemelkedett, és nekifeszült az égnek. |
Catly meglepetten pillantott Draugheritre Kárhozat említése kapcsán.
- Rendben. Megmondom neki.
Az Úrnő tett egy távolodó lépést.
- Köszönöm, hogy meghallgattál. |
| Átvette az amulettet, ami egy lobbanással tovatűnt Draugh szarva előtt.
- Az nem alternatíva, amit neki ajánlottál. Pusztán folytatás... - morrantotta hirtelen.
Arrafelé pillantott, amerről Zenit jelenlétét érezte.
- Felkereshetné Kárhozatot. Tán tanulna belőle. |
Az Úrnő ezen elmosolyodott.
- Ugyan miért félteném őt tőled, Draugherit?
Nemet intett a fejével és lassan eltűnt az arcáról a mosoly.
- Kettesben akartam veled beszélni, mert ő sem tud mindent abból, amit elmondtam neked. És szeretném, ha ez így is maradna.
Sóhajtott, mielőtt folytatta volna.
- Ugyanakkor a vorstandiak között se akartam hagyni, mert mostanában egyre többször mérgesedik el a helyzet körülötte.
Legyintett, majd kotorászni kezdett a zsebeiben.
- Nem akarok belemenni ebbe.
Elővett egy finoman megmunkált, kifejezetten erős mágiával átitatott fehér kristály amulettet és a mén felé nyújtotta.
- Ha alkalmasnak találod az időt Üstökös meglátogatására, menj a Legendás Kristály Hegy déli lábához. Onnan az amulett mutatja majd neked az utat és fedi fel a titkos bejáratot. |
| A félsárkány figyelmesen, némán hallgatta végig a sajátos ismertetőt. De néha olyan fürkésző tekintettel meredt az Úrnőre, mintha valami egész mást is keresne a szavakban.....vagy a szavak mögött.....
Az utolsó mondat hallatán szinte megvetően legyintett a szárnyával.
- Sokra mentetek a szabályaitokkal - jegyezte meg végül szárazon, minden félelem nélkül.
A tekintete elkalandozott a homokdűnékre.
- Zenit miért nem kísért tovább? Tán tart tőlem? Vagy te félted őt? |
Catly elhúzta a száját.
- Olyat, amit akarhat? Csak egy dolgot akar. Azt viszont én nem akarom.
Nagyot sóhajtott.
- Szerintem egy viszonylag jó alternatívát sikerült találnom. Felajánlottam neki, hogy váljon Őrzővé. Csoportfüggetlen megoldás, mégis a Birodalmat szolgáló lény maradhatna. Az Őrző feladata egyértelmű: megvédeni a Birodalmat és a lakóit. Üstökösnek való feladat, hiszen egész életében ezt tette, mindent és mindenkit alárendelve.
Keresztbe fonta karjait.
- De fenntartásai vannak. Sajnos jogosan. Az viszont biztos, hogy a vorstandiak csoportjába nem fog visszatérni. Valljuk be… érthető, miért. Őszintén szólva… én sem gondolom már, hogy helye van közöttük.
Draugherit arcát fürkészte.
- Üstökös nagyon sok határt átlépett, amit vorstandiként nem lehet. Ezeket nem nézik el neki. Csak nagyon kevesen látják, értik, vagy fogadják el a kettőnk közötti kapcsolatot.
A mondandója végére halványan elmosolyodott.
- Nem tudom, ez erisziként mennyire lehet érthető számodra. A vorstandiak közt vannak szabályok. És komolyan is vesszük őket. A be nem tartásuk pedig...
|
| Draugherit kicsit elmélázott.
- Tudom mire gondolsz, Úrnő. De tudsz-e neki valódi alternatívát ajánlani, amit akarhat? |
Catly bólintott.
- Köszönöm, hogy nem zárkóztál el azonnal.
Egy fokkal halkabban folytatta, miközben meredten bámulta a homokot kettejük között.
- Igen, értem, mire gondolsz. De képtelen vagyok elfogadni ezt a döntését. Egyszerűen nem megy. Ahogy az sem megy, hogy elképzeljek egy Üstökös nélküli világot, főleg nem Simbelmyne-t. Nem tudok és nem is akarok nélküle élni. Szükségem van rá. Örökre. Most pedig még sokkal jobban, mint bármikor ezelőtt.
|
| Hoshszú pillanatokig csöndben figyelte a másikat.
- Simbelmyne Úrnője.....Mások életét rájuk kényszeríteni...nem a te feladatod, sem az enyém. Nem érzem helyesnek, hogy beleavatkozzam Üstökös ezen döntésébe.....Ha így döntött, talán nem is lehetséges befolyásolni ezt. De szeretném megérteni miért tette ezt, így megkeresem őt, és beszélek vele. Ennél többet nem ígérhetek neked. |
A félsárkány habozása jogos volt, ugyanis Catly elvezette őt a legtitkosabb és leghajmeresztőbb emlékeikbe. Megmutatott mindent, mert abban reménykedett, hogy hátha Draugherit megért valamit, bármit, amit ő nem és amivel képes lehet segíteni Üstökösnek. A mén látta így a kristályhegyi kitörését, azt, hogy Üstökös kérte a vorstandi csoport elhagyásának jóváhagyását tőle, azt, hogy az Ummamrod elleni végső összecsapás előtt külön feladatot bízott rá, amit csak ő tudott, azt, hogy emiatt Éji Táncos gyakorlatilag megtámadta, azt, hogy a harc után Zenit emlékei Üstökös hatására visszatértek és emiatt magából kikelve tombolt és a harc utáni első beszélgetésüket, amiben Üstökös egyértelműen kimondta, hogy ő megbékélt már korábban a halál gondolatával és nem akar szanaszét szaggatott lélekkel tovább élni.
- Remélem te tudsz majd hatni rá - suttogta maga elé, miközben visszahúzta a kezét. |
| Draugherit gyanakodva mozgatta a fülét.
Eris emlékéhez joga volt....De ez? Viszont ha többet akart tudni.....
Biccentett, és közelebb hajolt. |
Az Úrnő ismét kinyújtotta a kezét.
- Egyszerűbb, ha megmutatom. |
| Halk horkantâs-morranás után felkapta a fejét.
Nem bizalmatlanság, inkább tanâcstalanság volt, ami miatt hitte is és nem is az Úrnő szavait.
Talán egy Teremtő többre lehet képes? Visszahozhatja Erist?
Nem merte remélni....
De Üstökös neve vészcsengőt szólaltatott meg a lelkében.
- Ummamrod tett benne kárt? Mi történt vele??? |
- Nem vagytok egyedül, Draugherit. Segíteni fogok. Mindenben, amiben csak tudok. - válaszolta azonnal.
Csend telepedett rájuk. Vagy inkább közéjük? Az Úrnő elbizonytalanodott, hogy mindezek után mégis hogyan kérhetne még egyebet? De nem látott más megoldást.
- Sajnos… volna még itt valami. - kezdett bele lassan. - Szeretném, hogy találkozz és beszélj Üstökössel. Ő most.... - azt akarta mondani, hogy rosszul van, de inkább árnyaltabb megfogalmazás mellett döntött - nincs túl jól és úgy gondolom, jót tenne az állapotának egy őszinte beszélgetés a legjobb barátjával...
|
| Draugherit arcán mérhetetlen keserűség uralkodott el.
- Ezt már nem mi fogjuk eldönteni....Az Alaverzumból....pusztán egyféle út vezet kifelé....
Elfordult Catlytől, és szinte....tétován indult el újra.
Gyanították, többen is, hogy Eris ezúttal nem pusztán messzire ment tőlük......
De az Alaverzumban tett utazás..... Tulajdonképpen mindig kicsit egyirânyú utazás....
- Lady Catly......Ne ígérj olyasmit, amit nem áll hatalmadban megtenni....Tudom, hogy nemeslelkű uralkodó vagy, és a nevelőm fontos neked. De ne okozz még több fâjdalmat....Ami történt.....megtörtént. Ennek a fájdalmát el kell viseljük, mi, erisziek....És meg is tesszük.....De ennél többet elvárni....már a tűréshatârainkon túl mutat. Kérlek, ne tedd! Az erisziek....megteszik, amit kell. Ennyi legyen elég. |
Az Úrnő egy pillanatig Draugherit arcát fürkészte, majd bátorítóan rámosolygott és a mén arcához érintette a tenyerét. Ezzel a lendülettel a talajt kirántották a lábuk alól és minden elsötétült, hogy a Sötétség Birodalmában találják magukat. Kívülről nézték, ahogy Eris az Eredet Folyamának partján áll, elmerül a fekete habokban, Catly megérkezik, kihúzza onnan, beszélgetnek, majd eltűnnek. A következő pillanatban már az Alaverzumban voltak, tervet szőttek, előkészültek, beszélgettek…
Catly az egész eseménysorozaton végigvezette Draugheritet, gyorsított tempóban, mert egyébként napokba tellett volna mindent megmutatni. A képek érintették a maroknyi vorstandi csoport akcióját is és végül a viszonylag friss, álombeli találkozásukkal ért véget.
Az Úrnő elemelte a kezét a félsárkány arcáról és hagyott neki időt arra, hogy visszatérjen a valóságba.
- Vissza fogom hozni őt nektek. Ígérem. |
| Draugherit közelebb lépett, és kérdőn Catlyre pillantott.
- Tessék |
Az Úrnőt mélyen megérintették Draugherit szavai, így esélye sem volt visszatartani a már korábban is kitörni készülő könnyeit. Ahogy végigfolytak a sós cseppek az arcán, egészen halkan csak ennyit mondott:
- Szeretném megmutatni, Eris mennyire szereti Simbelmyne-t. - suttogta maga elé és a mén felé nyújtotta jobb kezét. |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!