Témaindító hozzászólás
|
2006.06.19. 21:21 - |
*Üstökös kedvenc helyén időzött: a korallzátonynál.
Mindig ide jött, ha magányra vágyott, vagy ha valamin komolyabban el akart gondolkodni.
Most egyszerűen csak egyedül akart maradni.
A korallzátony körül repkedett és élvezte a tenger közepe felől jövő hatalmas légáramlatokat.* |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
__________________________________________ |
Rodite Ninia után úszott.Kidugta fejét a vízből és Serenityre, majd a kancára nézett.
-Mit szóltok valami játékhoz? |
Ninia szélesen és ragyogón visszavigyorgott.
- Fantasztikus vagy!
A felszín felé dobta magát. |
-Sebaj!-vigyorgott-Majd segítünk feloldódni neki!.........Csak nem tudom, hogy hogy!De majd valahogy!-vigyorgott még mindig.
Nem tudta mitől, de hirtelen jó kedve lett.Talán csak Ninia miatt.Örült, hogy vele lehet.... |
Hálásan borult Rodite nyakába egy pillanatra.
- Köszönöm! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - ragyogott a kanca.
- Tudod Serenity nagyon-nagyon fiatal. Hihetetlenül nagyerejű és valószínűleg halhatatlan, emiatt hiába 14 éves, valójában csak egy csikó. Nagyon-nagyon komor mindig, mert fél az erejétől....Ezért is olyan nagyon magányos.....Szeretném, ha nem lenne itt egyedül - halkult el Ninia hangja aggódva és elkomorodva. |
A kérdés után Rodite úgy érezte, mintha egy sziklát ejtettek volna a lelkére.Nem örült nei, de ha Nina boldog lesz ettől...hát legyen....
-Ha Te azt szretnéd, felőlem jöhet!-válaszolta aprót sóhajtva a végén, de ügyelt rá, hogy ne legyen feltűnő a sóhaja.
|
- Együtt utazunk! - mondta gyorsan Serenitynek, megeresztve egy széles mosolyt.
- Üdv - köszönt az unikornis udvariasan, és érdeklődve figyelte a se nem sellőló, se nem unikornis teremtményt.
Niniának feltűnt, hogy társa jobb kedvre derült tőlük, így egy hirtelen ötlettől vezérelve intett neki, és lehúzta a víz alá Roditét.
- Nem vihetnénk őt magunkkal? - tette fel a megdöbbentő kérdést szinte esdekelve. |
Nem örült az unikornisnak, mert szeretett Niniával együtt lenni és valahogy el akarta neki mondani, hogy mit látott ott a parton, de így már nem fogja tudni elmondani...
Valamiféle sajnálatott érzett az unikornis iránt, mert látszott, hogy valami nyomja a lelkét, de nem hiányoztak neki a látogatók most.
Kidugta fejét a vízből.
-Üdvözöllek!Rodite vagyok! |
Ninia elgondolkozott.
- Lehet, hogy valami olyasmi varázslatot láttál, amit csakis kizárólag Te láthatsz. Egyedi teremtmény vagy, nagyon különleges. Bizonyára valami különleges, mágikus, egyedi dolog lehetett.... - mondta kicsit bánatosan. Ő is szerette a szép dolgokat, nem szerette, ha valamiből kimarad.
A semmiből, fentről, fény csillant át a vízen, riadt hátrahőkölésre késztetve a kancát, de Ninia hamar rájött, hogy nincs mitől félni. A fény szép volt, és ártalmatlan.
- Mi lehet ez? - motyogta, és lassan felfelé hajtotta magát uszonyával. Aztán elállt a lélegzete, majd örömteli, hatalmas nyerítéssel törte át a felszínt!
- Serenity!!! Serenity! Hogy kerülsz Te ide?! - visította széles mosollyal, és egy gyors kanyar után örömében elkezdett kiugrálni a vízből, mint egy delfin!
Serenity nem hitte volna, hogy a korallzátony legszélén, ahol dagály idején is vissza tudott jutni a partra, épp Niniával találkozik!
Riadtan és kicsit mérgesen ugrált félre a kanca hatalmas fröcskölései elől, idegesen figyelve a korallt, mert nem szerette volna összevagdosni a lábát.
- Ninia, kérlek, hagyd abba! - kiabált végül a vízilényre, mikor az nem akart lehiggadni.
- Óh, bocsánat - vigyorgott a kanca a habosra kavart vízből - De miért vagy itt?
- Egy ideje itt időzöm... - tért ki a válasz elől, de a hangja túl csendes volt, hogy Niniát becsapja.
- Nem akarsz máshová menni, ugye?
- Nem tudom hová mehetnék - sóhajotta a fiatal mén. Reményvesztettség áratd belőle.... |
Elmosolyodott.
-Lehetséges, hogy csak én láttam benne azt a gyönyörűséget!
Nem merte bővebben kifejteni mit is látott ott, félt a következményektől.De erősen gondolkodott, hogyan vezesse rá Niniát a lényegre, hogy mit is látott ő ott és akkor. |
Ninia elbiggyesztette a száját. Csalódottság fogta el.
- Én sok időt töltöttem ott el, de nem láttam semmit - mormolta elkomolyodva. |
-Életemben először láttam oly gyönyörűt és titokzatosat.Talán nem hiszed, de a Kavicsos tengerparton láttam azt a csodát.De nem akármilyen szépség volt az!Talán egyedül én látom benne azt a relytéjt és szépséget, talán csak én...de számomra, minden korallt megér!-mesélte teljes elmélyültséggel, komolyan. |
Ninia szemeiben boldog izgalom csillant, és fülig érő szájjal gyorsan bólogatott egy sort. |
-Biztosan tudni akarod?-kérdezett vissza komolyan. |
Roditére meredt.
- Tényleg? Hol? - kérdezte szinte áhítatos hangon, annyira csodálta a mént, aki már elég helyen járt, hogy ne lepje meg ez a csoda, ami előttük terült el szivárványlón! |
-Hát Téged!-nevetett, majd Ninia után száguldott.
Közelebbről, távolabbról nézegette a korallokat, néha patáinak keresett megfelelő helyet, nehogy valamiben kárt tegyen.
-Még sosem láttam ehhez foghatót.....-itt kicsit elgondolkodott-....Vagyis de..... |
- Téged vagy engem? Csali vagyok, vagy ügyetlen kislány, akit meg kell védeni! - viccelődött fanyarul, és gyorsan kilőtt a ragyogó csodák felé, nehogy Rodite "megbüntesse"!
Néhány percbe került csak legyűrni a távolságot, akkor Ninia lelassított, és a lágy hullámzásnak engedve ide-ode imbolyogva lebegett, tátott szájjal csodálva a millirádnyi színt és formát.
És mennyi életet látott és hallott és érzett! Halak, teknőcök, rákok, tengerirózsák, és maga a korall is a szemük láttára élt!
- Sosem hittem volna, hogy ez.....ekkora! - nyögte ki nagysokára. |
-Gyönyörű a Korallzátony!-áhítozott ő is, miután lendületes vízi száguldásából lelassított.
-Persze!Nézzük! Megyek utánad!Mert aztán nehogy nekem valami víziszörny odalenn elkapjon!-vigyorgott Niniára. |
Ninia önfeledten, halakhoz illő cikázással, kacarászva és ujjongva száguldott, buborékokból álló, ragyogó ösvényt húzva a vízben, egy pillanatra sem gondolkodva racinálisan.
Végre van társasága! Egy igazi, izgalmas vízilény! Már előre vigyorgott, ha arra gondolt, hogy mennyi minden vár rájuk!
- Hajrá, Rodite! - kiabálta bugyborékoló örömmel.
De valami megcsillant a vízben, a parttal egyvonalban, és Ninia kíváncsi énje felszínre kívánkozott.
Aztán ő maga is, hogy megnézee fentről is, mi lehet az.
- Korallzátony - suttogta áhítatos hangon odafenn. Gyönyörű volt! A víz nyaldosta a széleit, de jókora rész a levegőn maradt. Még idefenn is csodás volt!
- Rodite, Rodite! Kérlek, nézzük meg azt a korallt! - fordult útitársához kérlelőn. |
Halkan válaszolt:
- Az én szarvam tiszta energiából áll, semmi másból. Nincs szaru, kő vagy kristály az energia alatt. Az ilyen szarv praktikus, könnyen szabadíthatsz fel vele nagy energiákat, de ha a mágikus képességeidben zavar keletkezik, veszélybe kerül...És ha a szarv kihuny...az egyszarvú élete is kihuny....Én eddig még össze tudtam tartani, de őrült sors úgy élni máguslényként, hogy nemigazán varázsolhatsz.....Hiába, a társaim hatnak rám, és persze én is őrájuk! |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|