FrissítésSúgó

Draugherit

2006.04.30. 14:20 -

Draugherit IGAZÁN dühös volt. Repült és repült, mert élvezte, majd leszállt, mert elfáradtak a szárnyai és akkor benyeli a talaj, amin szándékában volt továbbhaladni!!!!!!! Pár percig gondolkozott, hogy hagyja-e, felnézett az égre, hogy megérné-e, de végül a NEM mellett döntött. Kitárta a szárnyait és kihúzta magát, majd féktelen tombolásba kezdett, itt úgysem árt vele senkinek és semminek. Hatamas tűzvihart támasztott, óriási lánggömbökkel bombázta a talajt, mindnent teleokádott lángtölcsérekkel és végül a homok úgy nézett ki, mintha vörös-narancssárga fű borítaná be egy hihetetlen kiterjedésű folton. Aztán elképedve nézte az eredményt: a már említett hihetetlen kiterjedésű folton valami fura dolog borította be a homokot: csillogott, ragyogott, hihetetlen színe volt: mintha jég tükrözné vissza a nap sugarait. Óvatosan leszállt rá és nevetni kezdett: üveg! Csúszós, sima, tökéletes üveg! Alatta nem látta a homokot, tehát akár több méter mélységben is ez az új anyag uralkodhatott az eddigi helyett. 'Hoppá. De tüzes vagyok!' gondolta, majd immáron jókedvűen továbbrepült!

[9-1]

Sors	Előzmény | 2012.01.01. 13:48 - #9

______________________________________________

Cardassya

Előzmény | 2006.11.25. 16:19 - #8

Cardassya nem igazán hallotta a csődör szavait....Máshol járt az esze.... Aztán hirtelen, vissza sem nézve, vágtába ugrott, és nekieredt a sivatag dűnéinek.

Legend

Előzmény | 2006.11.25. 00:53 - #7

-Legközelebb nézd meg, merre futsz! - prüszkölte. -A sivatag nem tréfadolog, könnyen elveszítheted akár az életedet is, ha csak egy pillanatra is meginog a figyelmed. -szólt csönesen, de szigorúan a csődör. Azzal még egy utolsó, feddő pillantást vetett a kancára, majd megfordult és elindult a maga útján.

Cardassya

Előzmény | 2006.11.21. 20:01 - #6

- Futottam. - mondta hihdegen. Azzal ellépett a csődör mellett, hogy elinduljon vissza a saját nyomain.

Legend

Előzmény | 2006.11.21. 19:42 - #5

*Meteor csak vállatvont.* -Nekem ugyan ne köszönd. Nincs mit. Kíváncsi, méregető tekintettel fordult Cardassya felé. -De ha már itt tartunk, szabadna megkérdeznem... persze csak ha nem vagyok túl indiszkrét... szóval esetleg megkérdezhetném... mégis mi a mennydörgő frászkarikát keresett a kisasszony a sivatag egyik legveszélyesebb pontján?!

Cardassya

Előzmény | 2006.11.21. 19:33 - #4

- Erről nem! - vágta a csődör arcába, amint kissé alábbhagyott benne a pánik. A hideg futkározott a hátán. - Köszönöm, hogy megmentetted az életem... - mondta csendesebben.

Legend

Előzmény | 2006.11.21. 19:21 - #3

-Ne! -kiáltott a kancára. -Ne mozogj! Minél jobban kapálózol, annál gyorsabban nyel el. Meteor a kanca mellé lépett. Őt nem nyelte el a homok... -Maradj nyugton, különben csak sietteted a saját halálodat! -mondta immár csöndesebben, de annál szigorúbban Meteor. -Hát semmit nem tanultál Megfizetsztől? Meteor megragadta az immár félig homokba merült Cardassyát, és egyetlen, könnyed mozdulattal kirántotta őt a homokból.

Cardassya

Előzmény | 2006.11.21. 19:08 - #2

Rémülten kapálódzott, és próbált uralkodni a rémületén. Megfizetsz mindig óvta ettől a helytől, és sosem mondta mit tegyen, ha belekeveredik!!!

Draugherit

Előzmény | 2006.04.30. 14:20 - #1

Draugherit IGAZÁN dühös volt. Repült és repült, mert élvezte, majd leszállt, mert elfáradtak a szárnyai és akkor benyeli a talaj, amin szándékában volt továbbhaladni!!!!!!! Pár percig gondolkozott, hogy hagyja-e, felnézett az égre, hogy megérné-e, de végül a NEM mellett döntött. Kitárta a szárnyait és kihúzta magát, majd féktelen tombolásba kezdett, itt úgysem árt vele senkinek és semminek. Hatamas tűzvihart támasztott, óriási lánggömbökkel bombázta a talajt, mindnent teleokádott lángtölcsérekkel és végül a homok úgy nézett ki, mintha vörös-narancssárga fű borítaná be egy hihetetlen kiterjedésű folton. Aztán elképedve nézte az eredményt: a már említett hihetetlen kiterjedésű folton valami fura dolog borította be a homokot: csillogott, ragyogott, hihetetlen színe volt: mintha jég tükrözné vissza a nap sugarait. Óvatosan leszállt rá és nevetni kezdett: üveg! Csúszós, sima, tökéletes üveg! Alatta nem látta a homokot, tehát akár több méter mélységben is ez az új anyag uralkodhatott az eddigi helyett. 'Hoppá. De tüzes vagyok!' gondolta, majd immáron jókedvűen továbbrepült!

[9-1]